Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-17 / 22. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Mflgjelon hetenklnt kétszer: vasárnap éa szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telelon-azáno 80. =r Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzete A munkásság követelése. A parlament előtt ismételten megje- | Untok a munkások százezrei és óriási számarányukkal impozánsan tüntettek régi követelésük, a már több Ízben megígért, de még mindig késő és kitudja, meddig húzódó általános választói jog mellett. A munkásság nagy számaránya újólag megmutatta azt a félelmetes erőt, mely ösz- szességben bennük rejlik. Hiába, az illetékes köröknek végre számolniok kell majd ezen immár elódázhatlan nagy horderejű kérdéssel és nem zárkózhatnak el ennek mielőbbi megvalósítása elől. Az általános választói jog nagyon megértett már arra, hogy minden egyéb kérdés félretétele mellett rövidesen a parlament elé kerüljön és letárgyaltaBsék. A magyar nemzetállamban elengedhetetlen követelmény, hogy a 24 évet betöltött ifjú magyarul Írni, olvasni tudjon s legalább elemi iskolát végzett legyen. Az egységes nyelv tagadhatatlanul csak a nemzetállam ügyét viszi előbbre, melyet megszabni szuverenitásánál fogva jogosult. Fontos feltétel legyen, hogy a választási lajstomot készítő összeíró bizottság, illetve központi választmány, mely legműveltebb és legfüggetlenebb férfiakból állítandó össze, a maga egész súlyával meg legyen győződve arról, miszerint a lajstromba felveendő s a már fentebb említett alapkellékekkel biró férfiú kétséget kizártán magyar érzésű és tiszta jellemű. Kérlelhetetlen szigorral kizárandók a választási jogosultságból azok az elemek, kikről eleve nyilvánvaló, hogy a magyar nemzetállam megbontására törekszenek. Ezek a nemzetközi és nemzetiségi izgatók. Az állam, mint szuverén hatalom, nem tűrheti, hogy földjét mérges anyagokkal megfertőzzék. A nemzetállamnak a többi polgárokkal egyenértékű s egy hajszálnyilag sem kisebb alkotó eleme a munkásság és a nemzetiségi származású is, de nem a munkásság békés fejlődését meggátló izgatók, kiknek nem a választók, hanem a fegyen- cek közt van a helyök. Ahhoz, hogy a nemzet őket a választók közé nem helyezi, joga van ; mert minden és így a választói jog is eredetileg a nemzet joga, mellyel szabadon rendelkezhetik. Jogában áll tehát abból egyebeket ki- rekeszteni, másokat abban részesíteni. Es az állam végrehajtó orgánumának, 1 a kormánynak kell annyi tekintéllyel és eréllyel birnia, hogy a nemzet akarata minden téren és irányban érvényesüljön. A nemzet akarata pedig az, hogy a politikai lázadókat elfojtani és velük mint közönséges bűnösökkel keli elbánni. Ne gondoljuk azonban, hogy a nemzetállam fázik és irtózik ennek hirdetésétől. Korántsem. Sőt erkölcsi alapon nyugvó eszmék hirdetése utján a nemzet gyökere nyer erősbödést. A szocializmus is elfér itt a maga természetes jogosultságában. A szabad eszme hirdetése az igazságnak megfelelően párosulhat teli érzéssel, meggyőződéssel, de nem izgatással, lázitással, melyet a nemzetnek — hogy belsejében rend legyen — csak a büntető törvénykönyv rendelkezései szerint kell megtorolni. El kell tehát fogadnunk az általános választói jogot fenti korlátok mellett oly értelemben, hogy mindenki választó, kiben a nemzet öncélja lakozik. És ez a legideálisabb választási rendszer a nemzetállamban. Mi képezi ma a választási jogosultság alapját nálunk ? Értelmiség és vagyoni cenzus. Itt most az utóbbiról beszélünk. A vagyoni cenzus oly magas, hogy e mellett lehetetlen a valódi polgári elemnek a választók sáncai közé s ekként a parlamentbe bejutni. Különösen terhes a választói jogosultság alapjául szolgáló vagyoni cenzus a TÁRCA. Kacag körülöttünk . . . Kacag körülöttünk már a kikelet, Minden virágzik, csak mi hervadunk, Ö mond: nem félsz, hogy oly ifjan, korán A nirvánába vágtatunk! Tavaly még száz üdvöt kinálgatott A lombos erdő, lejtelmes liget, És most a természet mind a gyönyörtől Megtagad, számkivet. Érzed-e te is azt a bánatot, Árnyától még a nap is elborul: Meghalni távol, mint egy idegen, Tőled bucsutlanult Legenda, Franciaország egy távoleső falujában egy Etienne nevű pásztorfiu élt olyan egyforma és csöndes életet, mint amilyen egyforma és csöndes a mező, amelyen bárányai legeltek. Egy este, egy csillagos szép estén, amidőn a mezőt átszelő folyók is olyanok valának, mint a folyékony ezüst, történt, hogy a pásztorfiu egy nagyot álmodott. Azt, hogy király lett és hogy fejét fejedelmi korona fedte. Az álom azzal kezdődött, hogy Etienne sátorában elfogyasztván kenyér és szalonnából álló egyszerű vacsoráját, elmondta a hálaadó imát: j»Jer Jézusom és légy az én vendégem« — és hirtelen ott állt Jézus mellette, barátságosan köszöntötte a pásztorfiut és melléje ült. A Megváltó arcát egy kis szakái környezte, arca beesett volt és szemei tétovázón néztek ide s tova. — Elienne — szólt a Megváltó, engem nagy baj ért, a legnagyobb, ami Valaha ért. — Amióta a hitetlenek urak a szent városban, azóta nem jönnek hozzám a gyermekek és én magamra vagyok hagyatva. Gyakran úgy érzem, hogy a vágyódás hangján Ítéli hívnom őket, de hosszú az ut és ők vezető nélkül nem merik megtenni azt. Azt hiszem Etienne, hogy sokan vannak, akik hozzám jönni kívánnak és dicső dolog lehet hozzám hozni őket. Annak pedig, aki őket felhozza hozzám a templomba, álma teljesülni fog. A pásztorfiun édes fájdalom cikkázott át. Szólni akart, de akkorra a Megváltó eltűnt már a szobából. És amint kunyhójának ajtaját kinyitotta, hogy lássa az utat, mely Jézushoz vezet, fehér ruhába öltözött gyerekeket vett észre, akik némán álltak egymás mellett és szinte úgy látSejtette-e az elszállt tavaszunk, Az a szerelmes ujjongó világ, Hogg engemet, a lángoló pogányt, Egykor még sírni lát! Nem könnyezel ? . . . Már itt a kikelet, Minden virágzik, csak mi hervadunk: . . . Sejtetted-e tavaly, hogy oly korán, A nirvánába vágtatunk ? Patronina. A pásztorfiu nem állotta Jézus tekintetét, szemeit lesütötte és annyira elfogult lett, hogy a kérdés, amit a Megváltóhoz akart intézni, a torkára forrt. Csodálta, hogy Jézus glória nélkül jelent meg, hololt a képeken rendesen rajta van a fejét övező dicsfény is. És ahogy elmerült gondolataiba a fiú, a Megváltó elkezdett beszélni. A fiúnak úgy telszett, mintha a távolból harangszó hallatszanék és mintha a templomban egyszerre megszólalna az orgona. szott, hogy reá várakoznak. Etienne megijedt. Majd úgy tűnt fel neki, mintha két fehér kéz megfogta volna őt és az égbe röpítette volna. Erre felébredt és látta, hogy sötét éj vagyon. Ablaka előtt bükkfák állottak, melyeknek lombjait nem mozgatta meg a nyári szellő. Etienne kilépett a szabadba és bezárta maga mögött a kunyhó ajtaját. Sietve ment a piac felé. ahol keresztelő Szent-János szobra állt, amelynek (alapzatán még ott voltak a koÚjdonságok . r r női. férfi és gyermek nagy vasara S'ZATM Á'Rj A AGYTOZSPE MELLETT SZEREZHETŐK»! I
