Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-17 / 22. szám
2-ik oldal. SZATMAR-NÉMETI Szatmár, 1912. március 17. kisiparosságra nézve olyannyira, hogy ma az iparosságnak 80 százaléka kivan re- kesztve legfontosabb politikai igényjogosultságából. Megdöbbentő valóban a törvénynek az iparosok választási jogosultságára vonatkozó ridegsége. Az iparosság zöme továbbra is megmaradt a magyar állameszme hivének, ami feltétlen magasabb erkölcsi mivoltáról tesz tanúságot. Ezzel szemben mégis szőkébb politikai joga, mint a földművelőké, kik egyrészt tagadhatatlanul alacsonyabb műveltséggel, kisebb képzettséggel bírnak, másrészt jórészük idegen nemzetiségihez tartozik. Már pedig a magyarságnak, különösen a nemzetállam szempontjából a választási jogot illetőleg mi az intenciója? Az, hogy e.jog olyanoknak adassék, kik kellő műveltséggel rendelkeznek és általuk a nemzet ereje gyarapodik. A földmivelők nagy része ma alig tud írni, olvasni. Az iparosságnál ellenkezőleg állunk, legnagyobb része Írni, olvasni tud. Van általános és szakképzettsége. Maga a szakmabeli kiképzés is emeli gondolkodását, műveltségét. És az iparos nem végzi be tanulmányait a népiskolában, mint esetleg a földművelő, hanem köteles még ta- nonckodása alatt tanonciskolába járni, sőt jórészük mint iparossegéd folytatja kiképzését különféle rajz és szaktanfolyamon. De az iparosnak hivatása is hozza a földművelőknél nagyobb műveltséget. Miért ? Mert folyton az intelligens osztályokkal érintkezik, miáltal feltétlenül alkalmazkodik és erősbödik az ő műveltsége is. Ha pedig a magyarságot nézzük, úgy hasonlíthatatlanul kielégítőbb eredményt mutat fel az iparos, mint a földműves. A legutóbbi iparstatisztika adatai szerint az önálló iparosok mintegy 60 százaléka magyarnak vallotta magát és a nem magyar ajkú iparosok közül is mintegy 57 százalék beszéli a magyar nyelvet. Miként a múltban, úgy a jelenben is az iparososztály természetszerű védője az állam közgazdasági érdekeinek és mint ilyen, sokkal nagyobb áldozattal, adóval járul az állam háztartásához, mint a földművelő osztály. Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy ha az iparosságnak nincs választási joga, ugyan mi az, ami őt a magyar államhoz, melyet csak terhes vér- és pénzadó f/zetés révén ismer, szorosabbra fűzze. És mi az oka annak, hogy mindeme felhozott s tényleg fennálló érvek dacára a földmivelő osztályt politikai jogosultság tekintetében fölébe helyezik az iparosságnak ? E visszásság megszüntetésére gyors intézkedés szükséges. És erre vállalkozott a jelenlegi kormány, amely szavát be is fogja tartani. Az állami lét fólremagyarázhatatlan érdé! e, hogy az iparos osztály ne csak anyagilag, hanem erkölcsileg is erősitessék és részére a nemzet közügyéinek irányításában feladatának és hivatásának megfelelő hely adassék és biztositassék. Az iparosság áilamfentartó erejét akkor fogjuk elismerni, ha részére teljes mértékben — természetesen a nemzetállam keretén belül — utat engedünk a választók közé. A nemzetállamban a vagyon nem képesít senkit választói jogosulttá, sem választhatóvá. Ennélfogva az iparosoknál is azon szabványok mérvadók, melyekből következtetést lehet vonni, kiben él a a nemzetállam öntudata ? Ennek fenntartásával az 1674. évi XXX11I. t.-c. az iparosokra vonatkozólag | akképen módosítandó, miszerint választói joggal bírjon minden képesítéshez kötött, önálló, magyar honos iparos, bármilyen csekély adót fizessen is. Akiben él és éber a nemzet szelleme, ám intézze közvetlen a maga sorsát, a a nemzet ügyét. Mikor előnyös a társasösszejövetel ? Az iparosoknak, kisgazdáknak is megvannak a maguk egyesületi körei — akárcsak a ! nagyvállalkozóknak, mérnököknek, hivatalnokok- J nak stb. — ahol néha napján összekerülnek. | szőrük fonnyadó virágaikkal. A pásztorgyerek elővette furulyáját, belefujt és a nóta csodálatos visszhangot keltett az éjszakábán. Félelmetesen és lassan hangzoltak a hangok és lágyan terjed- ; tek el az alvó vidék felelt, majd széjjel folytak, miként szétfolyik a kék köd a nap feljöttével, j Mindig újabb nótába fogott Etienne, mig az j egész falut megvarázsolta és az emberek sűrű tömegekben jöttek a piacra. A gyülekezetben pedig Etienne beszélni kezdett. Szavai világosan és ünnepélyeson hangzottak és úgy tetszett neki, hogy most el kell mondania az egész álmot. És •1 is mondta Jézus eljövetelétől egész addig, hogy látta a gyerekeket az utón. Zárószava pedig ez volt: »Adjátok ide gyerekeitekét, hogy a megváltóhoz vihessem őket, mert már vágyva vár reájuk.« Amint az utolsó szava is elhangzott, egyszerre egy nyars és durva hang orditott a tömegből. Az elmúlt percek ünnepélyessége hirtelen összeomlott, és a bősz embernek nyomban akadtak követői a tömeg soraiból. Az elsők, akik közel álltak hozzá, már megakarták dobni őt. A pásztorfiu összereszketelt láttára e hálátlanságnak és könnyek gyűltek szemeibe. De abban a pillanatban, mikor az egyik már kezet emelt rá, az égen megnyílt egy felhő és a felhőből káprázatos színben egy dicsfény jött le, amely körülövezte a pásztorfiu fejét. Ahogy igy állt a tömeg előtt, a sokaságban a csodának kifejezése hömpölygőit keresztül Mindenki meg volt győződve, hogy a pásztorfiuból Isten akarata szólt és halgatagon indultak házaikba, hogy gyerekeiket odahozzák a szent pásztorfiunak. A gyerekek búcsú nélkül indultak Etienne kísérete mellett az éjszakában, csodálatos tekervényes ösvényeken. De soha el nem tévedtek és ahova jöttek, mindig újakkal szaporodtak. Kis idő múlva már több ezerre rúgott a zarándok gyerekek száma. így mentek nap-nap után, de egy esős, szomorú napon valami sajátságos dolog történt. Egy fiú haza kívánkozott és mielőt t megakadályozhatták, kiugrott a sorból és futott hazafelé. Ekkor többen keresésére indultak, de ezek sem tértek többé vissza. Ez időtől kezdődött, a szerencsétlenség. Majd dögvész pusztított a gyerekek közt, többen éhen haltak. Vadállatok is széjjelmarcangoltak sok gyermeket, de legveszedelmesebbek voltak azok a nagyszakállu emberek, akik a gyermekeket elrabolták, hogy őket eladják. Nemsokára hajóra szálltak, de hajótörést szenvedtek, de megmenekülve Joppe kikötőjébe érkeztek. Ott azonban egy kalózhajó támadt rájuk. Etienne és néhány fiú megmenekült. Hosszú, keserves ut után nagynehezen végre Jeruzsálem kapuja elé ért a kis csapat, de alig hogy eljutottak a szent sirhoz, a kis csapat is elesett a fáradtság és éhség gyötrelmeitől. Csak Etienne maga jutott el a Megváltó sírjához. Csak a sírig, ott ő maga is holtan esett össze. B. K, Nálunk Magyarországon legkivált kifejlődött a társas összejövetel (hol van annyi kávéház és korcsma mint itt ?) és főleg vidéken a legtöbb helyütt egyetlen szórakozó helynek lehet a kaszinói, körbeli összejövetelt nevezni. Ali most a kisemberek, kisiparosok, kisgazdák érintkezéseiről akarunk beszélni, akikre mindenesetre hatással van a társaság. Előnyösen vagy^hátrá- nyosan hat-e az ilyen összejövetel a kisegziss- tenciákra, arra ráfogunk térni. Nem kell szépitgetni, nyíltan bevallhatjuk, hogy a körbeli összejöveteleken sok mindennel foglalkoznak, sok mindenről esik szó, az időtöltés legváltozatosabb módjai kerülnek felszínre, de a letöbbjük minden komolyabb alapot nélkülöz és inkább káros, mint hasznos. Politika — ez a legkedvesebb szórakozás — mulatság, kalandok elmesélése, kártya, ivás stb. napirenden vannak csak éppen a legfontosabb, legszükségesebb valamiről hallgatnak és ez a szakdolgokkal való komoly foglalkozás. A szaktudás, szakismeret fejlesztése, a műveltség, a képzettség bővítése ugyancsak ráfér a kisiparosságra, a kisgazdákra. Igen ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő, ha a kisemberek összekerülnek kaszinójukban, körükben, hogy szakvitát rendeznének, nem is igen gondolnak arra, hngy dgy-egy életrevaló aktuális ötletet vetne fel egyik is, másik is, amiből azután nagyszabású polémiát kezdeményeznének. Mindig akadna valami újabb és újabb téma, melyhez hozzászólni lehet és az életben használni tudnának. Nem akarjuk mindezzel azt mondani, hogy a kisemberek napi munkájuk után ne szórakozzanak. Sőt! A nehéz munka után a test és a szellem megkívánja a szórakozást ; ártatlan mulatozás, időtöltés, egy kis olvasás (jó kónyv, újság) kell. És ha már a szórakozásból is mérsékelten kivették a részüket, akkor következhe- tik a hasznos és értékes tanácskozás, a komoly szakdolgokkal való foglalkozás. Meghányni-vetni lehet — meggyőző érveket csoportosítva — az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság mai helyzetét, mibenlétét ; a netáni bajok orvoslásáról mindenki elmondhatja a maga nézetét, jobbnál- jobb és rnagasabh eszmék vetődnek felszínre, a viták folyamán több figyelemreméltó kérdés merül fel, amelyek gondolkozására és újabb felszólalásra serkentik a töhbieket! így aztán a komoly szakviták és eszmecserék sok oly kérdést tisztáznak, miket azelőtt mély homály fedett, s melyeknek tisztázása közelebb vezeti a kisembereket boldogulásuk felé. A szabad időt tehát a ki emberek részint jó, egyszerűen megirt könyvek (irodalmi és szak könyvek) és főleg szakújságok (a napi és hely lapon kívül) olvasásával töltsék egyrészt, s ba már összekerülnek néha, ne feledkezzenek meg a maguk dolgaival való behatóbb foglalkozásáról. Komoly gondolkozásu, józan életű és öntudatos kisembernek soha se lebet unalmas mesterségéről okosan bessélni, arról beszédet hallgatni, tanulságos szakvitákon megjelenni és olt az eszmecserékben részt venni. Ilyenkor, amikor a kisegzisztenciák szórakozás céljából leginkább összejönnek, használják fel az együttlétet, osszác egymással nézeteiket életbevágó kérdésekről és igyekezzenek azt a gyakorlati életben megvalósítani. Az éleiben látjuk, hogy amelyik osztály egymást megérti és összetart tisztességes és egymás vezetése mellet értéket tud szerezni munkájának és boldogul. A magány is kell, főleg akkor, mikor az önképzésről, tanulságról van szó ; de az állandó magány rossz tanácsadó és a ki saját otthonában ül és foglalatoskodik állandóan, egyoldalú képzettségre, tudásra tehet szeret; csak a maga üzleti, foglalkozási körét ismeri, nem tud a világról, az újdonságokról, semmiről nem értesül. A kisemberek komoly összejövetele csak előnyökkel j r és az ilyen Időtöltés nem feciér- lés, nem tékoslás, hanem gyümölcsöztető befektetés. Hirdetések jutányos áron felvétetnek a „SZATMÁR-NÉMETI" lap kiadóhivatalában Hám J.-u. 10. sz.
