Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-10 / 20. szám
2-ik oldal. SZATMAR-NÉMETI Szatmár, 1912. március 10. darcának szégyenét és keserűségét enyhítse, kacagányt, kuruc külsőt akar ölteni. De vegyük el ez urak szomorú Örömét és mondjuk meg nekik, hogy nem bukhatnak meg nemzeti hősökként. Akik eladták, a nemzet lelkiismeretét, szabad akaratát, az önálló bankot, épen úgy, mint a beígért készfizetést, a kilences bizottság- programját, ép úgy, mint a Kossuth-párt üres Kívánságait, akik becsapták a királyt, mert mindenre vállalkoztak és semmit se tettek, megbuktak felfelé, mert bár semmire se hatalmazták fel őket: egy keveset Ígértek (bár adni nem adták volna) s mert j amire vállalkoztak: a véderőreform ke- > resztülhajszolására, azt beváltani soha sem tudhatják s megbuktak lefelé, mert a nemzet megutálta ezt a lemondó, mameluk politikát s mert rájött arra, hogy ez a kormány soha szavát be nem váltotta, a nemzeti jogok ellen szállt síkra, az általános választójogot hirdette és elsikkasztotta, liberalizmust Ígért és soha nálunk nem látott reakciót teremtett; meg kellett hát buknia, i de azt az örömet nem érheti meg, hogy j mint nemzeti hős bukott el, csak betelje- ; sedclt rajta a régi ige, hogy amiben vét- j kezett, abban pusztult el. (S. H.) | - j Néhány szó a Pályi ügyről, i rőt sugalmazott sajtó. D« mivel rólunk van szó, rólunk, szegény gyászmagyarkákról : hát most el kell tűrnünk, hogv a saját piszkunkat vágják áz arcunkba. Mert hiába : nekünk még ebben sincs szerencsénk. Berki Sóza. S^inliáíí. »Tündórszerelem». Az elmúlt fél hétben ismét premier volt. a »Tündórszerelem» c. operett bemutatója. A darabról nem sokat írhatunk. Zenéje, meséje nem uj, de azért kedves, látványos é« mulattató. Inkább a szereplőkről kellene ho-zzasabban Írnunk, mert azok mindeuike nagy ban hozzájárult ahhoz, hogy a jelenvolt szép számú közönség kellemesen töltse el az estet Ki kell emelnünk H. Bállá Mariskát és Ba'ázs Bálintot szép ének-együttesükért és jó játékukért. A kiállításért Heves Bélát, a rendezésért Heltai Hugót illeti — méltán — elismerés. Szinházl műsor: Vasárnap délután ... hatodszor — »Táncoshuszárok» oparette — este — negyedszer „Tündérszerelem“ — regényes operate — (Berletszünet (a). Hétfőn — tizenegyedszer — »Leányvásár» operetté (A. bérlet). Kedden — tizenkettedszer _A »Kis gróf» op erette (B. bérlet ) Szerdán újdonság — itt először — »A rejtélyes ember» sensalios dráma (C. bérlet.) A kédviselőbáz egyik nem régi, izgalmas ülésén, a szenvedélyek legerősebb kitörése pillanatában Pályi Ede, a »Budapesti Napló* cimü kormányt támogató s kétségtelenül agyon sub- vencionált lap szerkesztője — tudvalevőiig nem tudott parancsolni előtörő, Justh-párt gyilkoló érzelmeinek s átvetette magát a baloldali újságírói karzaton, felrohant az elnöki emelvényre s gyalázó, inparlamentáris, mondjuk ki nyíltan: goromba szavakkal szidalmazta a hat coló, küzdő ellenzéket. Eddig rendben van a dolog. Sőt még a folytatása is kétségtelenül helyénvaló csattanója az ügy befejezésének: a képviselőház tegnapelőtti ülésén házhatározattal egyszersmind-jn korrá kitiltotta Pályit a ház területéről és az igazságüyyminiíztert az ügyészségnél teendő nafg- torló lépések megtételére utasított. Ez is rendben van. ez is helyénvaló. De az már igazán abszurdum, hogy ezek után, mikor maga a ház is kimondta, hogy ez az eset nem az újságírói kar, hanem kizárólag a Pályi Ede személyi vétke, | amellyel az újságírók egyesülete nemcsak nem j nzonbiilja magát, de határozottan elitéli; szóval akkor, midőn az egész magyar közvélemény, az egész magyar sajtóval együtt elismeri s megálla- ! pilja, hogy Pályi Ede nem mint szerkesztő, hanem mint ember, még pedig az érzelmeit meg- : fékezni nem tudó ember vétkezett a kérdéses í alkalommal, akkor akad olyan külföldi uj>ág, amely kapva kap a magától kínálkozó alkalmon, tele kiabálja a világot- a barbár mivoltunkat oly ! nagyon bizonyiló diskvalifikáló cselekménnyel, i hogy ime, Ausztriának egyik tartományában: ! Magyarországban egy szerkesztő olyan botrányt csinált, amelyre még nem volt példa s amelyért : azt a szerkesztőt ki kellett tiltani az ország- j házból. Az kétségtelen, hogy Pályi Ede nagyon el- j itelerdő, ragyon helytelen dolgot követett el ak- I kor. amidőn akár müfeiháborodásból, akar szén vedólyéböl kifolyólag olyaD meggondolatlan, hozzá nem illő dologra ragadtatta magát: de azt Pályi Ede nem mint újságíró, hanem mint. gyarló ember követte el. Ez olyan cselekedet, mintha egy esküdtszéki tárgyalás alkalmával az elítélt mellett vagy ellen valaki hasonlatos gyalázó szavakkal illetné az esküdteket. Az, hogy PúJyi Ede amellett, hogy indulatos ember, még szerkesztő is, egy kormányt támogató lap szer keszlőjé, <x nem is annyira az ö, mini a mi p’echünk. Ha egy szocialista tette volna ugyan ezt vagy az lövöldözött volna a képviselőházban, mint nemrégiben az osztrák Reichsrathban tör- ént: akkor most elhallgatna a külföldi, jó helyHIRE K. Tiz krajcárért égj emberélet. A világ legboldogabb emberei azok, akiknek műveltségűk oly alacsony fokon áll, hogy csak az enyém, tied között tudnak különbséget tenni. Ezzel a primitiv műveltséggel jár az élet ben előforduló szükségletek fokozásának minél kis-bb mértékben való kielégítése. Ezek a primi tiv tudá-u emberek nincsenek tudatában a szükségletek kielégítésére szolgálójával, megszerzésé vei járó nehézsógek'leküzdésével. Az ő gondolkozásuk csak a mera terjed ki és nem holnapra ügy gondoskodnak : „ma nekem, holnap neked !“ Ma még eszek és élek, holnap már nem élek és nem eszek. Ez a gondolkodás a megélhetés legkönnyebb formája, ki törődik a holnappal akkor, amikor ma van minden, durkálunk a földi ja- i vakban. Most képzeljünk el két primitiv tudásu cigánylegényt : az egyiket Lakatos Gyöigynek, a másikat Balog Józsefnek hívjak. Tudásuk nincs. ■ Iskolába nem jártak, anyjukat nem ösmerték, ott nőttek fel az ut ó élen. Éhek éveken át az embe j rek jóvoltából A két cig-íny legény egy szép napon nagy összeg pénzhez jut. Ez a nagy összeg lehet nálunk 2—3 forint, Ennél nagyobb összegű pénzhez ritkán jut a surbankő cigány legény. Mert ha van is több, elveszik tőlük az öregek. Az anyátlan-apátlan árva cigánylegények szolgálatba álltak. Minden szombat este kaptak 6 koronát; ez az egész beli keresményük. A pénz elkábitja őket, nem bírják a zsebükben, mulatni mennek. A gyilkoló alkohol az élvezeti italuk. A spiritusszal felkevert vizet, úgy szívják magukba, mint a gyermek az anyatejet. A pálinka elkábitja őket, kitörhetnek a gondolkodás rendes kerékvágásától. Berúgva, öntudatlanul haza vánszorognak az egészségtelen, bacilussal telt fékekbe s egymásra dőlve elalszanak. Aki ott látja őket, azt hiszi, hogy ott két édes testvér alszik, akik ! egy testből, egy lélekből valók. Dél felé kialusszák az éjszakai mámort. A zsebből előkerül a rossz rozsdás bicska, a szál mazsák alól a kemény kenyér és a szalonna s : megkezdődik az ebéd. Jókedvűen, hangosan tárgyalnak, ebéd közben szó ősik mindenről, az , éjszakai mulatságról, a bor jóságáról. Ebéd után újból lefekszenek, majd bárom óra tájban felkel* j nek * 8kkor megkezdődik a tárgyalás, mivel üssük el a délután. Végre hosszas tárgyalás után megállapodnak, hogy kártyázni fognak. Lakatos György előveszi a csizmaszárból a szakadozott piszkos kártyát s megkezdődik a kártyázás, a huszonegyes; sorsot húznak, ki legyen a bankár. A sors választása Balog Józsefre esett, ő volt a bankár, összes vagyonát 36 krajcárt kirakta a piszkos szalmazsákra, amelyből 10 krajcárt a bankba tett. Lakatos Györgynek 30 krajcárja volt, ő meg ezt tette fel az ördög bibliájára. Balog József oszt. Lakatos György szép kártyát kapott: a piros tízest. _Bank ! — Kiáltotta. A piros tízesre jött a zöld király. Lakatos György laufot kér : nem kap. Húzott még egy kártyát, jön a makk tizes, Lakatos hatosa elveszett. Most uj osztás következik, Balog oszt. Lakatos újból csalogatós kártyát kapott a zöldászt. Tiz krajcárt ütött újból. Most már jobb kártyát kapott másodiknak: a piro* nyolcast. Szemére láthatólag felragyognak, már-már zsebében érzi az elveszett tiz krajcárját. Jöb a bankár. Balog megnézi a kártyáját, a makk király feküdt nála. Óvatosan húz egyet a piszkos kártyacsomó tetejéről és izgatottan nézi : — Zöld hetes 1 — vágja ki — Oneász ős erre húz még egyet. A két kártyázó arcizmai kezdenek kidagadni, a nyereségvágy izgátottá tstte őkst. És csodák-c-odája, a szerencse megint Balognak kedvezett, a makk kilencest kapta rá. Húsz — mutatja mosolyogva. Lakatos szemei szikrát szórnak, idegesen k pja fel a húsz fillérest és odadobja a társának. Na, látatlanul emeljük el azutolsó pénzemet — proponálja Lakato*. Balog hz indítványt elfogadja s elemelik Lakatos heti keresményének utolsó roncsát. Emelődik a kártya, a két fél lelkében iszonyú küzdelem dúl az egyik fél utolsó vagyonáért. A szerencse azonban úgy látszik, Lakatosnak kedvezett, Örömm 1 csapta le a szalmazsákra a két kártyát, két ász, tök és zöld. Mint egy tigris, úgy kapott a fehér nikkelpénz után. Balog azoüban útját állta. Ne bánd a pénzt — ugrott eléje. Lakatosban felforrt a vér s dühösen magából kikelve orditotts. Fizess 1 Balog azonban erre nem volt hajlandó. Most halálos csend következik, a két fél Farkas szemet néz egymással. Majd a követksző percben egy husi g hasította végig a levegőt s lecsapott Balog fejére. Balog jajkiáltés nélkül rogyott össze, társa pedig mintha mi sem történt volna, felvette a pénzt, távozott. A gyilkosságot az ottlevők vették észre akik értesítették a mentőket. Tiz perc múlva megérkeztek a mentők, felmosták a vért és Balogot bevitték a közkórházba. Lakatost pedig vasra verve kisérték be a csendőrségre. A csend írségen a marcona képű, tudatlan cigánygyerek minden megbánás nélkül vallotta be tettét. Sa jnálkozárul csak ennyit mondott. Ha meghalt kór volt éne, mórt jó kártyázó vöt. Sercegett a csendőr kezében a toll és nagy kacskaringos betűkkel irta be a jegyzőkönyvbe Lakatos György igaz vallomását: agyonütöttem a társam egy hatosért, pedig kár volt érte, meri. jó kártyázó volt/ Boros Imre” Életmentés. Izgalmas életmentés törté t a napokban Kőbánya telepen. Somotyuk János hat éves elemi iskolai tanuló ugyanis, midőn az iskolából Illés nevű testvérével hazafelé tartott, belezuhant az erősen megáradt Fernezely patakba. A piszkos áradat egyszerre elkapta a gyermeket s iszonyú gyorsasággal vitte magával. Somotyuk Illés segélykiáltásaira csakhamar többen a veszedelem helyére siettek, de senkinek sem volt bátorsága a gyermek kimentésére sietni, kit mindenki már elveszettnek hitt. Ekkor ért a patakhoz Majdáncsuk Mihály famunkás s látva a veszedelmet, habozás nélkül a gyermek után vetette magát. Erős küzdelembe került, mig a gyermekkel a partot elérte, de végre is a
