Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-02-18 / 14. szám
> yyjtévfoi^. Szatmár, 1912. február 1$. Vasárnap. 14. sz. FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes száns ára 10 fillér Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 :------ Telelon-szá rn 80, = Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizető Az uj plébános beiktatása. Lélekemelő felejthetetlen ünnepség ke- | rétében iktatta be Szatmár város közön- | sége Benkő József apátkanonokot, a vá- , ros köztiszteletnek, általános szeretetnek ; örvendő uj plébánosát. Az ünnepség nem amolyan rendezett, kötelességszerü ünneplése volt a plébánosnak. Szivből fakadó és őszinte ünneplés volt az, amilyen csak az olyan szere- letre méltó, mindenkihez jó, mindenkihez kedves és mindenkivel szeretetreméltóan szolgálatkész egyéneknek jut osztályrészül, mint Benkő József. A ragaszkodás, a szeretet és rajongás tükröződött vissza a társaskör zsúfolásig megtelt termében jelen volt előkelő közönség minden tagjának arcáról. Minden szó, amely elhangzott ottan, ezt tükrözte vissza. Az ünnepség lefolyásáról a következőkben számolunk be : Benkő József apátkanonok, plébános tiszteletére e hó 15-én délben a Kaszinó nagytermében 170 terítékes közebéd volt, melyen a szatmári közélet előkelőségei kivétel nélkül részt vettek. Jelen voltak többek között : Pemp Antal pápai prelátus, Szabó István prelátus, Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgármester, Lengyel János táborSzatmár, 1912. febr. 15. nők, dandárparancsnok, Schamschula Rezső ezredes, a város, a tanfelügyelőség, fölmié- rési felügyelőség, törvényszék, ügyészség, az államvasutak, adóhivatal tisztviselői, a kereskedők és iparosok képviselői. Elsőnek az ünnepelt apatkanonok, plébános emelkedett szólásra. A királyt, a pápát, püspöki kart és a kegyuraságol éltette. Majd Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgármester mondta a következő beszédet : Mélyen tisztelt Uram 1 Nem tagadom — hogy amidőn Szal- már-Németi szab. kir. város közönségének, amint a szatmári róm. kath. egyház kegyurának nevében most felszólalok — ezt nemcsak állásomból kifolyó kötelezettségből, de őszinte ás szivbeli örömmel is teszem. A jogviszony,- amelyben a város közönsége — történeti jog alapján — nemcsak a róm. kath. de a város területén az idők folyamán keletkezett — egyházakkal állott, és áll, nem rideg, puszta jogviszony, mert patronátusi és a többi egyházakkal szemben fennállott, benefaktori viszonynak lényegéhez tartozik, az egymás iráqti szeretet, benső ragaszkodás, a kölcsönös megbecsülés érzelme, az együvé tartozás tudata. így is volt ez a város alapítása óta, a város hatósága és a kebelében alakult egyházak, vállvetve és egyetértőleg szolgálták és fejlesztették, a város közművelődését, közoktatási ügyét, a világi és egyházi szervezet kölcsönös megbecsülését harmonikus együttmankálkodással, szolgáltatta a közügyet és alkotta példás egyetértésben e város társadalmát. A most itt előttem álló kép, e kedves százados múlt, visszatükröző képe és biztosítéka, hogy ez ma is úgy van. .Nem vészit, e nap sem jelentőségéből, sem kedvességéből, ha röviden megemlékezem arról, hogy az általam felsorolt és jelzett bensőségteljes viszony, a közel múltban, a most ünneplő egyház és a patronos közt meg volt zavarva. Nem térek ki az okokra. Csak azt emelem ki, hogy talán éppen azért oly kedves a mai nap, mint, amily kedves, a megszűnt vihar utáni kiderült ég. Rámutatok azokra a ténykörülményekre, amelyek a régi bensőbb viszony helyre állítását lehetővé tettek. Ne méltóztassék rósz néven venni, ha ebben az első helyre a város mindenkor liberálisan gondolkodó közönségét, annak képviseletét, a törvényhatósági bizottságát teszem, talán a patronusra, aki erejét a jó viszony helyreállításának szükségét s nem zárkozom el a jogainak oiy magyarázata elől, amely mellett ez lehetségessé vált TÁRCA. Germaine megrendelései. — Irta: Piarre Ballagna. — Amikor a Charmy divattermét látogatta Germaine de Montette. a kis elárusitónők ős egyébb női alkalmazottak mind eléje siettek, mert Germaine a barátnőjük voit. Az a százezer frank, amit Mile de Montette évente ruháira költött, a divatterem legjobb megrendelői sorába emelte őt, de ő azért nem felejtette *1, hogy ő is valamikor a próbahölgyek sorából került Old. Ma különös nagy buzgósággal siettek eléje, körülfogták a szép Germainet és egyrészt részvétükből, másrészt kíváncsiságból eredő kérdéseikkel ostromolták. Germaine ugyanis három nap előtt özvegy lett: Ernest Tournurét, a nagy áruház tulajdonosát, Germaine dúsgazdag barátját, aki imádta és arannyal árasztotta el a fiatal leányt, tüdő- gyulladás ölte meg hatvan éves korában. Vájjon gondoskodott a Germaineröi, avagy oltalmazatlanul engedte őt egy bizonytalan jövő szeszélyei elé ? i Megfootolta-e Ernest —- «ki nős volt, de | gyermektelen — hogy mi lesz a Germain-nel az j ő halála esetén ? Röviden : mennyit hagyományozott barátnőjére ? A Maison Charmy alkalmazottai csakhamar megtudtak mindent. — Még egyszer ismétlem, gyerekek, Ernest gonosz fickó volt I — Ki hitte volna? Semmit?/ Biztosan tudod ?! — Lehetetlen — hiszen annyira szeretett! — Gazember volt, aljas gazember! — ismételte Mile de Montette, akinek arcát a düh teljesen eltorzította. i — De mégis csak valamit? — Egy kis : összeget ugy-e, de annyi mégis, hogy uj életet kezdhetsz vele?! — Semmit — hát nem halljátok?! Semmit ! Mintha nem is léteznék 1 Germaine végigjárja a termet és folytatja keserves panaszait : — Azok után, amit megtettem érte . . . Gyerekek ne felejtsétek el, hogy miféle férfi volt! [gaz, hogy megadott mindent — arait kívántam tőle / De milyen kövér volt, _ minő vén és kö vetelő/ GarmBine dühe növekedett: — Fene bánja annak a vén nyápicnak a szerelmét 1 Van eszembe! Csak azt bánom, hogy nem csaltam meg eléggé Buta voltam. Teljesen hü, persze nem voltam hozzá ! De ha ezt tudom 1 .. . — Hát tényleg nem hagyott rád semmit 1 — Semmit . . . Paul hiszen ismeritek. Mr. Maron, bájos fiú, szörnyen szerelmes és nagyon jólelkü . .. mindig ilyen az élet, a legjobb embereknek egy centimesjük sincsen 1 — Paul kérdezősködött, Találtak egy végrendeletet, amelyben Madame Tournet teszi meg örökösévé. így szóval ő örököl mindent I Pedig milyen gazdag! Legalább is olyan gazdag, mint amilyen az ura volt! Ezerfrankos ruhákban járt 1 Körülbelül három évvel ezelőtt irta a végrendeletet. Akkor már nagyon jól ismertük egymást. Mondhatom, hogy ez szörnyűség! A fiatal leányok részvétteljesen még közelebbről fogták körül Germainet. Hát ez igazán nem volt becsületes dolog I Ilyen szép, jókedvű és őszinte teremtés ! Mihez kezdesz majd ?! Mademoiselle de Montette kiegyenesedik, dühös arckifejezése megváltozik és erős akarat tükröződik vissza szép-éges arcán : nagy vására nőif férfi és gyermek ruhákban SZATMÁRj A MAGYTÓZSDE legolcsóbb árban ELLETT SZEREZHETŐK3E
