Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-02-14 / 13. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. február 14. Szerda. 13. 8Z. FÜGGETLEN POLITIKA] LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Igé 3Z évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egye? széni ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétezer: vasárnap ée szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS K5AÜÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 __Telglon-'wzá m 80. ; Mi ndennemll dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzeten rik Szomorú valóság. Külkereskedelmi mérlegünk állandó passzivitása megtermi káros gyümölcseit és hova tovább azok fognak tönkre menni, j akiknek Hekuba az orszég gazdasági fej- j lődése. Evenként növtkszik az a borzasztó I szám, mely a behozatalt jelzi és noha már ' 1800 millió koronánál Is többet fizetünk ! , j külföldi árucikkekért, megsem remélhetjük ! ennek az óriási számnak csökkenéséi. Vaj- j jón miért nem apadhat e szám és miért félünk attól, hogy ijesztő rohamossággal e szám lova-növekszik ? Megfogyott a vásárlók száma és szegényebb lett a vevők sora* Es igy fog az ezentúl fokozottabb mértékben lenni. Nap-nap után gyérül a tőkénk, mert a behozatal növekedésével nem növekszik arányosan a nemzet vagyona. Elúsztak a karácsonyi ajándékokért kiadott milliók is a külföldre és minél több értéküt rendellek a kereskedők külföldi árukból, i annál inkább kétszeres értékkel szegonye- j dett a magyar fogyasztó vagyona. Miholnap j üres tarisznyája koldusok nézik-nézik csak a fényes kirakatokat és az azokban fel- ! halmazott külföldi lim-lomokat. Még oly olcsó legyen majdan a vakító ragyogásu olcsóság, nem lesz vevő ezekre sem. A kereskedő sorsa olyan mértékben hanyatí lile, amilyen mértékben megvonja a rendeléseit a hazai iparosságtól. Felleszek egy kérdést: kit lehet okolni azért, hogy aránylag igen csekély értékű honi áru került eladásra ? A kereskedők válasza : A társadalom, mert pénzéért nem követel honi árut. fczegény, üldözött társadalom. Én mást mondok, én tudom és vallom, hogy egyedül a kereskedők. íme a példa: bemegyek karácsonyi ajándékot vásárolni mondjuk egy bazárba. Amit én ott felhalmozva találok, csak abból válogathatok. Hát miért nem halmozott fel jó előre a vásárolni éhes közönség számára a kereskedő csupa honi árut? Biz, ha ezt tette volna, el is fogyott volna minden, mert karácsonykor sietünk és két kézzel is íizstjük meg az árát annak, amit elénk tálalnak. A kereskedők érzik, hogy kevesebb a vevő, hát rajtuk legyen a sor uj vevőkört és módosabb vevőkört teremteni azzal, hogy ilyen rendkívüli alkalmakat felhasználva, zúdítsák a piacra a hazai árukat. Az ily módon istápolt iparos is szívesen vásárol viszont gazdagabb ajándékokat szeretteinek. A társadalom igazán ki van szolgáltatva, ezt vádolni nem szabad. A társadalom ma is szívesen vesz honi arukat, de tessék a t. kereskedő uraknak kertedbe vagy trösztökbe, vagy tudj’ Isten miféle szerves kapcsolatba lépni, kimondván: minden kifogástalan honi árut kötelesség- szerüen JFogunk bevezetni és forszírozni. Lám, kaptuk egy olyan kereskedőnek , véleményét is, aki a gazdag emberek szál- ! litója. Ő nem panaszkodott, de kijelentette azt is, hogy amit vevőinek kitalált, azt szó nélkül vitték; olyan honi árut is. amit máskor nehezen adhatott volna el. Szeretnők, ha kereskedőinket felvetné a vagyon, de ez a paradicsomi élet akkor fog beállani, ha közös akarattal és komoly elhatározással a hazai termékeknek felkarolását tűzik ki legnemesebb célul, Emellett meg is gazdagodhatnak, mert nap-nap után nagyobb lenne a jólét azon arányban amilyenben segítőének apasztani azt az 1800 millió koronát, amit könnyelműen vetettek oda külföldi portékákért, éhhalálra kárhoztatván iparosainkat. Hát kérdezem tovább : talán a társadalom, tehát a vevő, avagy az iparosaink rendelték külföldről a sok vacakot ? Erre minden józan ember csak azt válaszolja : nem, ezek egyike sem. Hát akkor csak világos, hogy az altalános szegénységet c->ak a kereskedők lesznek képesek megszüntetni. Arnig a kereskedőink be nem látják azi, hogy egézséges ipari osztályra tudnak csak támaszkodni kalkihációjukban, addig siralmas lesz helyzetük továbbra is és hovafilCá. A féltékenységről. Nincs kinzóbb lelki betegség a féltékenységnél. A megbántott, szerelem a halál; a félté- i kenység több, mert hz a halál félelme 1 Ha i megcsalattunk, kijátszattunk, a nemesen érző kebel bizonyos önuralommal elviseli a mély se- í bet — de a féltékenységet még a legedzedttebb ■ lélek sem képes legyőzni. Különben a féltékenységről ép úgy mint a i szerelemről temérdek sok okos dolgot s elvétve j sok hitetlenséget összeírtak már, t Dúmas teszem azt mondja, hogy a ki igazán szeret, az nem félt; ergo, aki félt, az nem szeret igazán. Saud Georges ellenben úgy vélekedik, hogy aki szeret, az félt is ! Asszony volt nem is mondhatott mást, noha különben megha lunk szelleme előtt. Schiller, Goethe slb. úgy gondol kodtak, hogy akit igazán és mélyen szeretünk s viszont szerelméről megvagyunk győződve , abbán tökéletesen s feltétlenül megbízunk s nem féltókenykedünk. Mi is azt hisszük ! A féltékenység a legnagyobb ostobaság s hiábavalóság a világon, mert vagy indokolt a féltékenység vagy nem. Legyen azonban bármennyire indokolt, az nem I segít a bajon. Olyan az, mint a láz. Némelykor j makaesabbul, másoknál rövidebben tart, de utol- ! jára is elmúlik és magunkhoz jövünk. Féltékeny- | kedésünkkel nem nyomjuk el a más iránt feléb- í redt erzelmet: az ideál, a kedves, vagy a fele- | ség haladni fog tovább is az utón, sőt igy még óvatossabbá és elővigyázóbbá tesszük őt; ha pedig indokolatlan vagy üres vizio a féltékenység (soknak már vérében van) úgy ismét csak hasztalan kínozzuk magunkat s okoztunk fájdalmat annak, kit szeretünk ! Egészen más módja van az ideál vagy feleség, nemkülönben az udvarló és a férj szerelmét megőrizni, melyet minden tapintatos nö és férfi recipe nélkül is ki fog találni 8 nincs arra szüksége, hogy az „orvosságot" más adja ... A kiknekj pedig semmiféle recipe nem használ, azokról azt mondják, hogy „halálos bajban“ szenvednek ; halál ellen pedig nincs orvosság ! E kis bevezetés után pedig rátérhetünk történetünkre, főleg tulideális lelkületű mindkét nembeliek részére figyelmébe ajánljuk. * Zoltán nemes hévvel szereti Klárikát. Egy balban megbáníódik szerelmében, amennyiben : Klárikának egy fess huszárkapitány dühösen udvarolt. Ezt jói látta Zoltán, valamint azt is jól látni vélte, hogy Klarika nagyon jól mulat. Másnap az alábbi levelét k^dte Klárikához : „Tisztelt kisasszony ! A tegnap köztünk lejátszódott jelenet után kötelezve érzem magamat Ön előtt egy tökéletes és őszinte vallomást tenni. Én valakit szeretek es ezen kedvesről akarok önnek Írni. A dicséret, melyet e kedves kiérdemel, szolgáljon Önnek büntetésül mindazon apró szenvedésekért, melyekkel engem oly sokszor, legkiváltképpen tegnap megszomoritolt. Azon kedves, kit én szerettem,^ mielőtt megismertem Önt, már nagyon sokszor megvigasztalt. Sok kincset rejtett és rejt e kedves magában. Bevallom, hogy már nem fiatal ugyan, de annál tökéletesebb ; bevallom azt is, hogy én vagyok az egyedüli kit a legszivélyesebben fogad ... és mégis nem támadt és támad fel bennem a féltékenység, mert nem szeszélyes, nem makacs 1 . . Még többet mondok. E kedves a műveltség és tudomány tárháza. Boldog vagyok és leszek körében. Csak most tudom, hogy tulajdonképsn mive! tartozom neki. Meglehet győződve, hogy e kedves képes lesz vigasztalni azon esetre, ha ön engem kegyetlen szeszélyevei s magaviseletével jónak látna tovább is kínozni. Zoltán“. Yásara MAGYTOZSOE férfi és spermák ruhákban legolcsóbb árban ELLETT SZEREZHET K Bfl
