Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-02-11 / 12. szám
XVI. évfolyam. Szafmar. 1912. február II. Vasárnap 12. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉS! ÁR: Kgósz évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára IQ fillér. Megjeleli hetenkint kétezer: vasárnap éa szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS (('ADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10-------— Telefon-«szám 80. = Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Parlamenti ellenzék. Az ország sorsa most attól függ, vájjon a kormány elnökének sikerül-e Bécsben a magyar ellenzék követeléseihez való hozzájárulást megszerezni, vagy e hozzájárulás nélkül tér e vissza Gróf Khuen másodszor is bécsi útjáról. Eléggé siralmas és igazán fájdalmas dolog az, hogy a parlament összes pártjainak megegyezése nem elegendő', hanem Bécsből az osztrák kormány részéről kell a mi kormányunk elhatározásához a hozzájárulást kikoldulni vagy kicsikarni. Elszorul az ember szive, ha arra gondol, hogy bármilyen kicsiny, vagy nagyobb teendőink közepette Bécsből várjuk a parancsszót és csak akkor és csak annyit teljesíthet kormányunk, amit neki ott megengednek. A magyar ellenzéki pártok a véderő javaslattal szemben eddig tartósan obstruáltak és igazán minimális követeléseket állítottak fel obstrukciójuk leszerelésére. Az, amit a Kossuth-párt kiván, a kiegyezési törvénynek logikus, becsületes és józan ember által meg nem tagadható kívánságokból áll. Ha e minimális követelések közül az egyiket t. i. a katonai büntető perrendtartás magyar nyelvére vonatkozót a kormányelnöknek Bécsből magával hoznia nem sikerül, úgy fényes világosságot szerezhetünk arról, hogy az osztrák szoldateska a magyar államot elismerni nem akarja. Pedig a Ko^suth-párt összes követeléseinek, ezeknek a minimumoknak kizárólagos teljesítése nélkül a béke létrejönni nem fog. Apponyi Albert kijelentette az országházban, hogy ő percentekre nem dolgozik, vagy teljesitik pártja követelését és kész az egyezség vagy következik az obsírukció, amelynek végpontját senki sem ismerheti csak egy bizonyos : meglesz az ai eredménye, miszerint a véderő javaslat törvénnyé válni nem fog ! A Justh-párt a Kossuth pártiak követelése mellett még azt is követeli, hogy az általános egyenlő és titkos választás iránti törvényjavaslat a véderő javaslattal ! S együtt tárgyaltassék. Jogosan követeli a I Justh-párt, hogy az országgyűlési képviselő választásokról szóló törvény valahára tető alá kerüljön. Hiszen a koalíció megalakulásakor a koalíciós kormány egyik prog- ramm-pontját képezte e törvény megalkotása és a koalíciós kormány megbukott anélkül, hogy törvényjavaslatát még csak elő is terjesztette volna. Ilyen körülmények között merő szóbeli declarációkkal természetesen be nem erheti a Justh-pert a pri- usról csakis akkor es úgy mondhat le, ha ténybeli garanciákat nyújtanak neki, hogy I a kívánt választási törvény-javaslat még I ebben az évben az országgyűlés előtt előtt tárgyalásra ke-ül. Ennyi és nem több az, amit az ellenzéki pártok feltétlenül megkívánnak; e követelések fenntartása becsületbeli kötelességük, a nemzet támogatására csak úgy számíthatnak, ha becsületes követeléseik mellett állandóan kitartanak. Kíváncsisággal várjuk, hogy ® követelések teljesítéséhez a kormányelnök meghozza-e a bécsi hozzájárulást. Ha megadják Bécsben e szerény követelések teljesítését, — úgy magukra vessenek : a felfordulást ők. okozzák és kárát is ők I vallják majd. JDr. T. TARGA. A vizsgálóbíró ur. — Irta: Vértesy Gyula. — Az előszobából behallatszott a heves párbeszéd. A cselédem polemizált valami szörnyű borizü hang tulajdonosával : — Nem mehet, be, az ur dolgozik, — Nohát ne dolgozzék ! Nem érdemes dolgozni ! Az élet hülyeség, ha komolyan vesszük / A hang olyan ismerősen hangzott, mog azután ez a filozofálás is érdekelt, kinéztem hát. — Nem tudom elkergetni ezt a csavargót 1 Az előbb még olyan hangos férfi szemlesütve, szégyenkezve állt előttem. Csakugyan olyan volt, mint valami csavargó, A ruháin látszott, hogy más mértékére készültek, a kalapját is más hordta uj korában, az ingének pedig legfeljebb csak a neve lehetett fehérnemű, egyéb tekintetben semmi köze se volt a fehérséghez ; az arcát pedig legalább négyhetes tüske borította, hasonlatossá tevén azt holmi elhanyagolt tarlóhoz. Pirosodó orra alatt pedig — mely pirosság egyáltalán nem tanúskodott amellett, hogy eme orr tulajdonosa megvetné az alkoholos italokat — fakó bajusz disztelenkedetf, megfakulva, megritkulva bortól, dohánytól. Az egész alak elsősorban komikus benyomást ébresztett, csak szégyenkező tartásában volt valami szomorú, vagy mondjuk bizalomkeltő. Aki még szégyeuli magát, az még nem züllött el teljesen. — Kit keres ? Mit akar F — kérdem tőle, Szurtos kabátjának egyetlenegy még meglevő gombjával babrálva felelte, azaz inkább viszontkérdezte. tekintetét végre mégis félénken rám emelve: — Nem ismer ? Kerekes vagyok. Kereke* Pista. Együtt jártunk Losonczon. Le is vagyunk véve az érettségi után. Együtt, Milyen szép kép. Megvan ám most is ! Pedig kevés holmim van meg, — Te vagy ? Kerekes Pista ?.. . Isten hozott — Hát nein kergetsz el ? — kérdezte köny- nyes szemmel. — Dehogy kergetlek. Az utcán ugyan nem szívesen sétálnék veled mig így nézel ki, de idehaza, pajtás, szívesen látlak. — Köszönöm! De ne állj ilyen közel hozzám. Büdös vagyok a pálinkától. Tudom én, érzem én. Hja, nektek boldog embereknek nem kell innotok, de nekem kell! — Mikor is találkoztunk mi utoljára? — próbáltam Pista gondolatait kissé elterelni a pá Unkától. — Tudom is én — felelte durcásan. — No ne haragudj, lesz pálinka is. — Hat év előtt, vagy bét előtt. Szóval régen. Olyan régen, hogy egy két év nem is számit. Akkor még becsületes ember voltam. Azóta gazemberré lettem. S az olyan mindegy, hogy azóta hogy múlnak az évek. Talán hat óve? Akkor neveztek ki bírónak egy vidéki törvényszékhez. Bár sohase neveztek volna, ott züllöttem el. — Dehát hogy történt ? — Egy leány miátt. Ez is hazudik — gondoltam magamban — mint a többi züllött alak. Mind kerít magának valami poétikus hátteret. Pedig hát az elzüllés- nek rendtsen két igazi oka van: az egyik ok: a gyomor, ha nem tud meglenni ital nélkül; a másik : az agy, ha nem akar dolgozni. Az elsőről nem lehet tenni, de a másodikról lehel. A lustaság a delirium párnája. Tessék dolgozni s akkor nem kell az alkohol. Ezért nem szoktak engem meghatni az el- züílött alkohoüsiák meséi. S ezért nem igen hittem, hogy igazi regényre akad az ember azokban a hazugságokban, melyeket az elzüllöt- tek elő szoktak adni. igazi nagy szenvedélyek és szenvedések nem szoktak pálinkában végződni. Megsemmisülni meg lehet azok hatása alatt, elzülleni nem igen. Legalább mindaddig, mig Kerekes Pistával nem találkoztam, ez volt az én szerény nézetem az elzüllésekről. Hanem mióta Pista elmondta az ő szomorú történetét, hiszek az elzüllések regényes háttérben. Biői, férfi és gyermek ruhákban legolcsóbb árban ÍZATl A fi A G Vr ÓZJ3 G £ MELLETT SZEREZHETŐK q ni n iifiiiu»m»^,3KawTTrfír^^ nagy vására B E ^ IMÍ
