Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-02-11 / 12. szám
2-ik oldal. Szalmár, 1911. február 11. A gazdatársadalom nevelése. Felette nagybecsű missziót teljesít az „Országos magyar Gazdasági Egyesület“ évek óta, hogv a vidéki gazdasági egyesületek közreműködésével a szakképzett és komolyabb gondolkodású gazdák rászére az ország különböző ré szeiben gazdasági előadásokat rendez. Kétségkívül ezeknek a sorozatos előadásokiak megvan a maguk értékük, melynek idővel lesz meg a maga egészséges gyümölcse. Es az intézmény azért is jelentőségteljes mert egyrészt az ország, mely elsősorban, mezőgazdasági haladásának szempontjából szükséges, hogy a kész gazdászok, vagy azok, kik gyakorlatilag már igen régen vannak ennél a foglalkozási ágnál, hogy ezek megismerjék azokat a haladással együttjáró vívmányokat, melyeken a föld egész kerekségén lakó kulturemberiség fáradozik. A vívmányok, ne gondoljuk, hogy véletlen találmányai egyes zseniális szakembernek, nem hanem igenis szüksógkép létrejövő eredményei megelőző próbáknak, nehéz talaj tanul Hiányoknak és kísérletezésnek. A haladás, amely csak arra törekszik, hogy minél jobban lehessen a földet úgy értékesíteni hogy kevés munkaerő mellett fokozott hasznot tudjunk kihozni belőle, már ilyen természetű elvénél fogva is igen alkalmas arra, hogy minden agrikulturál művelő nép vele megismerkedjék. Ez hasznos az egyesre és éppen ennél fogva hasznos a közösségre, az államra nézve is. Másrészt azért figyelemreméltó ez az intézmény, mert szükséges és pedig égetően szükséges, hogy szakbeü készsógők a gazdászaltal foglalkozóknak fokozódjék, vagy pedig fejlesztődjék. M<*rt vannak ax országban gazdászok, kik kitünően végzik a hatáskörükbe tartozó mezőgazdászától, vannak kik hagyományos csapasokon haladva, világért se térnéuek el attól a gazdasági rendszertől, melyet elődeiknél látnak és hogy végét vessük a különböző természetű gazdáknak, olyanok Is vannak, kik legjobban szeretik ha éoről-évre más-más újítást kellene behozniok. Kétségkívül bizonyos, hogy utóbbiadhoz azok tartoznak, kiknek gazdasági felszerelésük olyan, hogy kisebbmérvü módosítás mellett haladhatnak a”korszerü vívmányokkal. Azok, kiknek arra való az anyaföld, hogy polgáriasán szerezhessék be általa szükségletüket, persze azok nem rendelkezhetnek a drága mezőgazdasági gépfelszerelések fölött, úgy munkálják meg földjeiket a hogyan épen az alkalmatosság jobbnak találja. S Z A TMÁR-NÉMETI Ez az osztály legiakább szorul rá és különösen j ennek az osztálynak kedvéért honosították meg j a gazdasági előadásokat. f Mert nemcsak gazdasági szempont az egyedüli, a mely az intéző köröket arra bírta, hogy a szóban forgó előadásokat évek óta meghonosították, hanem különösen és talán elsősorban, hogy a középosztályt, mely a jelzáloghitelek nagyfokú igénybevétele által már majd-majd a tönk szélére jut és ilyen módón a hires közép- osztály, a nemzetnek országunkban való föld- foglalása óta legértékesebb eszme, elzüllik és visszaesik vagy a kurta nemességbe, vagy proletárja lesz a hivatali pályáknak, Hiszen nem egyedül tanulmányról, ismeret- ? szerzésről van szó itten, hanem sokkal nagyobb j dolgok azok, melyek létet adtak annak, hogy iit ebben az országban a mezőgazdaság olyan mederben fejlődjék, mint mindenfelé “a müveit nagy világban. Itt a munkaerő megtakarításával az anyaföldnek termékenyebbé tételével magasabb célokat kivánaük elérni, olyanokat, melyek a nemzeti erővel vannak kiváltképpen összefüggésben. Ámde nagyon egyoldalú és elfogult volna ezen intézmény, ha kizárólag olyan földmivelő elemek számára tartanak fenn, a melyek általa könnyebben tudnák esetleg levetni magukról azokat a terheket, melyekbe őket vagy az oksze- i rütlen gazdálkodás, vagy a könuyüvérüség so- * dorta, Nekünk egy néposztály megmentése mel- ; lett az egész osztály megmentésére kell törekednünk. Már pedig szükkeblüség volna, ha kizárnék ebből a törekvésből azokat, kiknek szin- ; tén nagy szükségük van rá, hogy lendítsenek egyet az ő ügyükön. Értjük alatta a kisgazdákat ! akikben megvolna teljes mértékben minden er- j kölcsialap arra, hogy gyarapithassa tudásál a j földmivelós körében. i Ssivesen elismerjük, hogy elsőrangú tény j ha az ismeretgyarapitást mindenfelé az országban és minden mezőgazdasággal foglalkozó szá- 1 mára lehetővé teszik. Csakhogy ez meg nem j minden. Használhat ez igenis a mezőgazdaság- ; nak, — de asm asokuak, kiknek szükségük van arra, hogy elméleti tudásukat megelőzze az a sok gazdasági kellék, melyeknek segélyével i megvalósítani lehetne azokat az újításokat, rne- ■ | lyék a modern gazdaság által előiratnak. Törekedjenek tehát arra is, hogy anyagi- 1 lag segedelmükre lesznek azoknak, kik csak ter- | hes kölcsönök árán tudnának nyerni valamit az | előadások tanulságaiból. Csákó Vilmos. F. hé 15-én, csütörtökön lesz 30. esztendeje annak, hogy Csákó Vilmos színházunk titkára a színészi pályán működik. Nekünk, szatmáriaknak ugyan ritkán jutott alkalmunk, hogy Csákót, _akit a titkári teendők te ljesen lekötnek, — a sxinpadon láttuk, — de e ritka esték felejthetlennek azok kevesek számára, akik ö kivételes alkalommal színházban voltak. Llgy a színtársulat, mint a város szín- házjáró közönsége meleg ünneplésben kívánja részesíteni Csákó Vilmost ez év fordulón, amely alkalomból az alábbi meghívót bocsátotta ki : Meghívó. A Szatmárnémeti szab. kir. város és a színtársulat tagjai által 1912. február 15-én este 7 órakor a városi színházban tartandó ün- népi előadásra, amelyen Csákó Vilmos szinész- kedésének 30 éves jubileumát ünnepli. Színre kerül ez alkalommal „Ocskay brigadéros“ Her- cegh Ferenc történelmi színmüve. Előadás után társas vacsora a „Pannónia“ éttermében. Egy teríték ára 4 korona. — Az ünnepség sorrendje : 1. A szinügyi bizottság, 2. a szinigaigaó, 3. a színtársulat, 4. a sajtó, 5. a közönség, 6. az idegen küldöttségek nevében üdvözlik a jubilánst. 7. Ocskay brigadéros. Történelmi színmű 5 felvonásban. Irt i. : Hercegh Ferenc. — A darabban a jubiláns is fellép. Szerdán este a „Csitri“ Pierre Weber és Henri de Gorose 4 felvonásos vígjátékinak a bemutatója volt. A darabról csak annyit: íran- cia, tehát szellemes, bájos, ötletes, pajkos, vidám. Az előadás egyike volt a legjobbaknak. A címszerepet Pálma Tuti játszotta, akinek ez este a szezon legnagyobb sikerét hozta meg. Szemünk láttára nőtt bele ebbe a fő-főn«hézségü feladatba Az első felvonásban még egyenetlen volt, még tapogatózott s elfogultsága főkép azon látszott, hogy minden egyes mozzanatot külön játszott meg. A másodikban már egészen benne ólt ze- repében olyan bisztossággal, melegséggel, leleményes igazsággal játszott, bogy a közönség alig győzte elismerő tapsokkal honorálni. Szőke Sándor, mint festő kitűnő öntudatossággal és plán- zibilitással játszotta végig szerepét, úgy hogy bízvást mondhatjuk, bogy annak az alaknak alig akadhat jobb tolmácsa, mint Szőke Sándor, aki méltán érdemelte ki a közönség tetszéséi. Z. Hahnel Aranka az esti fellépésével is beigazolta, hogy megnyerő, intelligens és meglepően tudatos színésznő. P, Tordai Etel egy vén kisasszony lehet kezdeni, paraszt; istálló meg tejszagu. Egy kis urinö után bolondul az ember. Éjszakáról- éjszakára mindig ilyenről álmodtam. Fehér arcú selyem bluzos, illatos portékákról, akik álmaimban kacagva, piros ajkukat csókra nyújtva leb- bentek elém S azután egyszer a kezembe került egy, a maga igazi valóságban. Egy édes, aranyos leány, aki odakinálta magát nekem s cserében nem kért mást, csakhogy öljek meg valakit. Egyet öljek meg ? Százat is megöltem volna / Én is, te is, mindenki, aki éhezik a nőkre, A fiatalság nagy átok. Kerítő minden bűnre. Milyen jó a véneknek, akiknek már nincs vérük! Mondtam már neked úgy e. hogy mint al- biró, vizsgálóbíró voltam. Harmincéves kölyök ! Holott erre az állásra csak vén embert szabadna tenni! Olyant, aki eiőtt férfi, nő, fiatal, vén, mind egyforma ! Előttem nagyon is nem volt! Egy betöréses lopás dolgában folytattam a vizsgálatot, Egy gazdag birtokostól loptak el pár száz forintot. Minden jel egy asztalossegéd ellen irányult, A legény a szomszéd házban lakott, a két udvart deszkakerítés választotta ei egymástól s a legény azon könnyen átmászhatott. A lopás utáni napon a legény szobájában a szekrény alatt megtaláltak két darab kétszáz koronást egy ujság- papirösba takargatva, amely újságpapír másik felét a birtokos szobájában talál ák meg. Ezenfelül álkulcsokat is talállak a legény szobájában, melyek egyike beleillett annak az Íróasztalnak a fiókjába, amelyikből a pénzt ellopták. A két udvart elválasztó falon pedig, ahol, | egy helyen, ahol a legény átugorhatott, a vakolat lehullott. Erre mindjárt másnap a vizsgálat megkezdésekor figyelmeztetett a földbirtokos házánál tartózkodó s a gyermekeket tanító navelőnő. A legény persze mindent tagadott, de hiába, minden ellene bizonyított; az alibijét sem tudta igazolni, csak a mesterné állította, hogy a legény odahaza volt, mert nem szokott az éjjel sehová sem járni, de ezzel szemben a legény beismsrte, hogy a korcsmából tizenegy óra felé jött haza Szóval az eset egészen világos volt, dacára annak, hogy a legény állhatatosan mindent tagadott. Egyszerre azonban a vizsgálat nyugodt menetét megzavarta az egyik kis asztalos inas vallomása, aki a pajtásai előtt azt pletykálta, hogy a lopás éjjelén egy nőt látott kimenni a legény szobájából, aki azután átmászott a kerítésen s bement a földbirtokos udvarára. Ez lehetett a tolvaj, A gyerek vallomása folytán kiterjesztettem a vizsgálatot a földbirtokos cselédségére is. Különösen a nőkre. De hasztalan. Mind igazolta, hogy akkortájban hol volt. Csak még a kis német nevelőnőt kellett kihallgatnom, aki ott aludt amellett a szoba mellett, ahol a lopás történt, arra nézve, hogy hallott-e akkor éjjel valami zajt a szomszéd szobában. Gyönyörű kis leány volt. Mikor belépett, kedvem jött megtréfálni : — Hiába is akar tagadni! Maga a bűnös szép kisasszony! S képzeld mi történt? Halálra ijedt arccal elém bukott s úgy suttogta, hogy valóban 6 a bűnös. — Egy leány miatt — ismételte szomorúan | Hanem a szomorúsága alább hagyott, mikor elő- | vettem a konyakos üveget > töltöttem neki. — Ez már beszéd ! Hiába csak te tudod, j mi kell a magamfajtának — azután reszkető j kézzel, lázas segítséggel nyúlt az üveg után s í mint valami dédelgetett, kedves portékát, elkezdtej j simogatni: — Milyen kedves, milyen szép üveg! Hogy j ragyog benne a konyaki Jó lehet/ — A viszontlátás örömére ! Letette a poharát, — Arra n#m iszom 1 Nem öröm az se ne- ; kém, se neked. — Hát régi barátságunkra ! — Arra már iszom! — És most halijuk a regényedet ! Hátha lehet még rajtad segíteni. — Rajtam ? Segíteni ? Annak már lőttek ! Az én sorsom be van fejezve. Harmadfokú végítélettel. Elmondom neked hamarosan az egész históriámat, Megírhatod tárcának. Legalább lesz valami hasznod belőlem. ... Ott kezdődik az én tragédiám, mikor a vidékre mentem. Bar ki se mozdultam volna Pestről soha! Itt mégse züiiik el az ember úgy, mint vidéken! Ne csóváld a fejed! ügy van, a hogy én mondom. Itt nem kell a nőkért bűnt elkövetni. Itt sokan vannak, de lenn a vidéken sok a tisztességes és kevés a tisztességtelen s ha az ember csókra éhezik: lop és gyilkol. Itt mindenkinek jut nő. akad minden ujjára kettő, három; de ott, odalenn, a legényembernek csak csurog a nyála! Valamennyi nő, akivel
