Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-28 / 8. szám
2-ik oldal. S Z A TMÁR-N £ M F T l Szalmár, 1913t. január 28. volt, hogy az emitt kitört polgárháborúban a felszabadítók pártjánál nenn kisebb lelkesedés, harcvágy és belső tűz vezette a rabszolgaságot fenntartók seregét. Az újkor e legnagyobb polgárháborúját 1865- ben fejezték be az ujitó eszme győzelmével és azóta Amerika egyesült államai soha nem remélt fejlődést tüntettek fel. Magyarország történetéből is számos hasonló példával szolgálhatnánk. A nép összeírás és a házak megszámozása ellen II. József alatt a megyék a nemzet ősi jogai és törvényei védelmének címén halomszámra készítik a körleveleket és feliratokat, S midőn II. József rendeletéi viszzavonattak, a megyék székházai előtt az úri rendek által készíttetett máglyákra hajigálták a gyűlölt katasztert és nemzeti táncokat lejtettek örvendező urak és hölgyek az ártatlan máglya tüze körül, sőt bort csapoltak a népnek és megyei jegyzőkönyveikbe iktatták e szent autodafét. Kollár Ádám 1764-ben Verbőczy Hármaskönyvét elavultnak, a nemesi kívánságokat eltörlendőknek mondotta és ezért a nemesi országgyűlés azt határozta, hogy feliratilag követeli a szerző példás megbüntetését. Ki is vitték, hogy a királynő, Mária Terézia eltiltotta a müvet, mely minden valószínűség szerint az ő célzatait ismertette. A nem nemesek hivatalképessége és a szabad királyi városok országgyűlési képviselete már II. Lipót király alatt nagy szellemi harcok tárgya és oka volt és évszázadon át erősen hittük a Kárpátok alatt, hogy a magyar szabadság és nemzeti állam igen nagy veszélybe jutna, ha a városok mindegyike külön szavazatijogot kapna a megyék követeivel egyenlően, vagy ha a közigazgatás és igazságszolgáltatás kezelői közt nem magyar nemesi sarjak is ülnének, s rendelkezéseikben nem tisztán a nemesi társadalom világnézete érvényesülne. Még hevesebb volt az ellenkezés, még nagyobb fokú a félelem a népképviselet eszméjével szemközt. Martinovicséknak meg kellett halniok ez eszméért és a XlX. század első két tizedében általában azt hitték a haza jobbjai is, hogyha Magyarországon az országgyűlés tagjait nemcsak a nemesek választandják, akkor Magyarországnak vége lesz, a nemzetiségek képviselői leszavazzák a magyar államot és a kép viselőházba betóduló nagyszámú értelmetlen és műveletlen elem lehetetlenné fogja tenni ez országnak nyugati művelődésben előrehaladását. Az eredmények mind eme jóhiszemű, de alapialan konzervatív aggályokat alaposan megcáfolták. A városok, mióla külön képviseleti és egyéni szavazatjogukat megkapták, noha képviseletük és szavazatuk ma is aránytalanul kicsiny és kevés : megmagyarosodtak és a nemzeti állam és műveltség igazi védőbástvái lettek. A nem nemesek hivataljoga soha sehol nem gyengítette az állameszmét. A népképviselet pedig 1867 óta gyakorlatilag működvén, szintén eredményekre mutathat fel. Működése korlátolt es hiányos volt, szervezeti tökéletlenségei egyre sértőbben domborodnak ki. A mély történeti ellenszenv és gazdasági érdekellentét Auszlriá- val szemben és ezeknek politik. i tőke gyanánt kezelése sokszor elvonják Figyelmét a haladás komoly ügyeitől és szempontjaitól. És mindennek dacára is a népképviselet által az utolsó félszázadban Magyarország emelkedése összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a minőt a történelem rendjén bármely más százév alatt felmutathatunk. Magára fajunkra azonban ma is elmondhatná Mária Terézia, amit Albert herceghez irt 1779-ben: »Meg kell vallani, hogy már sok történt ez országban, tekintve kivált azt, hogy ott minden újítástól iszonyodnak.« KRÓNIKA Az összes közgazdasági tudósok és politikai vesércikkirók dacára az ipari élet fellendülését nem a füstölgő gyárkémények és a kereskedelem fejlődasét, nem a gümőkorbacillusok módjára szaporodó pénzintézetek jelzik. A fejlettség ismérvéit mi nem itt, hanem filantrópia és más nemes passziók javára könyvelt eseményekben véljük feltalálni. A fejlettség akkor lett elérve, mikor már tovább nem lthet fejlődni. Mikor a garmadába gyűlt tőkék urát elfogja a csömör ; megunja a harácsolást, s a szinte automatikusan gyarapodó vagyonnal nem fog uj jövedelmező vállalatba, hanem ön- vagy népboldogitási célokra hányja el. Henri Deits az aeroplánokba lelt szerelmes; az Aetorok és Vanderbiltek saját magukba; — mint a római cézárok kéjelik világukat. A mi plutokratáink még nem jutottak el ehez a crőzusi ponthoz. Egy ötsoros újsághírből azonban megtudjuk, hogy fejlődik ez az ország. Pozsonyban jelent meg az első fecske. A mi érthető is. Ez a határszéli kereskedő város esik nálunk földrajzilag legközelebb Európához. A kereskedelmi kamara elnöke bizonyos Hubert ur, a pozsonyi várrom 50 méter o magas tornyába saját költségén lépcsőket készíttetett. Azok akik a Nyugat elnyeléssel fenyegető inváziójától tartanak, megnyugvással láthatják, hogy mint minden külföld imitációnkon, itt is e eukeu kidomborodik, a minden h nliszünek draga lo kálkolorit. Amiről a kis hir befejező sorai tesznek bizonyságot! „A lépcsőkön elsőknek Izabella és Alice főhercegnők mag Albrecht főherceg mentek fel a toronyba'-. Ez az igénytelenség keresztyén-magyar specialitás. A h^diszereket gyaitó, békét hirdető Carnegie a saját személyét helyezi a békeagitáció központjába; a vallásre- formáló Montefiore maga csap fel az uj hit apostolának. Hubert ur azonban mint egy igazi Krsxelbuber megilletődve all meg a saját számlája terhére és veszélyére epitett lépcsőzet aljánál s meggörnyedve, egy allerunterthénigster Unterthan alázatossagával szemléli a lépcsőket legelőször megjáró főhercegi labak nyomát. Ezt külömben csak mellesleg jegyezzük ide. Mi nem merjük a kauciónkat kockáztatni. S az idézett hir végső soraihoz fűzhető komentár füzérre szedését Nagy Györgyre hagyjuk. — Rettenetes ember. Maradjon. Folyik a péns mind a két oldalon. A téli , ruhából mór aranyórát is adnak. Végre fölvir- j radt a várva várt nap. Deesmber 15-én minden órában rendkívüli kiadásban jelentek meg a lapok. Az északiak és déliek késő estig egyenlően álltak. Transspa- rsntek hirdették a számokat : 16872—16872. Ennyi gyereket ruháztak föl mind a két részen. Úgy j látszott, hogy még mindegyik győzi. Éjjel j tizenegy órakor igy állanak a küzdő felek: j 19427—19427. A kortesek hallatlan erőfeszítést tesznek. Egy-egy gyermekért már tízemeletes házakat is adnak. Az északiak és déliek mint két ellenséges tábor állanak szemben egymással, mert a fölruházás két átsllenben levő házban folyik Harcra kerül a dolog s rendörök kaszabolják a népet. A szegény gyerekek már rég elfogytak s a gazdagokra kerül a sor. Hajnalban esekböi is kifogytak a kortesek. Ekkor már mind a déliek, mind az északiak 33806 gyereket ruháztak föl. Az ünnep berekesztéséhez készülődtek. Ebben a válságos pillanatban beront egy kortes Sheridánnéhoz, — Győzni fogunk ! — kiáltott«. — Hogyan ? — A szülészeti klinikáról jövök. Minden p llanatban világra jöhet a mi többségünk. Megszólalt a telefon. A kortes odaugrik. — Halló! A klinika? Fiú lett? Éljen! Rohanok. Kezét csókolom. Az ellenpárti i* résen volt. Egy lovasrohamnál egy asszony ijedtében egészséges leánygyereknek adott életet. Shintonék elragadiák és az ünnep helyén felöltöztették Megint egyenlően állt a két párt. Sheridánné e hírre közel volt az ájuláshoz, de csakhamar visszanyerte energiáját. — Minden vagyonomat odaadom egyetlan egy gyermekért / — szólt a kortestáborhoz. Ekkor előállott egy ember. — Mit szólna ahhoz, ha elrabolnánk a Shintonné fiát és felöltözietuők ? A kortesek éljeneztek s elrohantak. Tervük sikerült, mert tiz perccel később Shinton csemete már a déliek ruhájában díszelgett, de ugyanakkor Sheridán urfit is ellopták s felöltöztették az északiak ruhájába. Az ünnepet mindkét helyen befejezték egyenlő eredménynyel. A déliek is, meg az északiak is fáklyásmenetet rendeztek elnöknőjük tiszteletére. Másnap minden a rendes kerékvágásba tért vissza a városban. * A városi szegényházakba két uj lakó költözködött. A felügyelő óvatosságból az egyiket az épület déli, a másikát az északi szárnyában helyezte el, ami érthető is, mert Sheridánné és Shiutenné a két uj lakó. Paraszt tragédia úri komédia. A budapesti esküdtek bölcs verdiktje kimondotta, hogy a Zsilinszky fiuk nem bűnösek Achim András megölése miatt. Ez vagy *zt jelenti — ahogy a budapesti törvszék elnöke interpretált*, hogy Achim él, vagy azt, hogy Achimot megölni nem bűn. Minthogy pedig sajnos, Achim András tényleg és a valóságban meghalt s fiuktól kapott sebeiben, hát mégis csak azt jelenti a verdikt, hogy Achim megölése nem bűn. Más szóval minden embernek joga van büntetlenül megölni azt, aki az apjára sértő cikket irt, még ha a sértő cikkezhet az ö apja kezdte is és ba sértő cikkekben tízszer annyi sértőt és gonoszát irt is a megölt felől, mint az ő felőle. Érdemes e dolog felől kissé elmélkedni, még Achim személyének a teljes kikapcsolásával is. Achim meghalt, viselt dolgait meg ellenségeit felhívják, hogy bizonyítsák ba mindazt a rosszat, amivel eddig felelösaég nélkül mocskoltak be emlékét. Olyan kelevény ez tehát, amit a budapesti verdikt el nem tüntetett. De a kérdésnek van ám ennél sokkal fontosabb része is. Vájjon Kenedyuek, a fennálló rend eme mézesszavu apostolának, ne n jut e eszebe egy- egy pillanatra, hogy Achim személyében többé- kevésbé a magyar állam palládiuma is agyonve- rödött. Mert mi vagyunk azok akik azt valljuk és hirdetjük, hogy ez a mai magyar állam kapzsi és szükenlátó osztályönzés érvényesülése elkészítését a legju- tányosabb árakért elvállalja könyvnyomdája és papirkereskedése Hám János-utca 10
