Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-28 / 8. szám
Szatmár, 1912. január 28. Vasárnap 8. szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP E L Ö F I Z ET ESS ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Ne.gvedévre 2 kor Egyes szám ára IS filier. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY END RE. SZERKESZTŐSÉI ÉS «ADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telelon-száro 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetea Újítani nehéz. Irta : Várady Zsigmond dr. orsz. képviselő. Minden nemzetnek minden korszaka számtalan bizonyitékot szolgáltat arra, hogy a gondolkodó ember, mint tömeglény alaptermészetére nézve tulajdonképen ujitásoktoljdegen. Kis és nagy dolgokban ezer példa hozható fel e részben. Mikor pl. 1797-ben Lebon a gázvilágitást feltalálta, azt mondták, hogy bél nélkül lámpa nem éghet és maga Párizs is csak 17 évvel a íeltaláló francia halála után 1819-ben vezette be az uj lámpást. Annak idején senki sem akarta elhinni, hogy a föld, melyet minden laposnak lát szárazon és vizen, mégis csak gömbölyű. A gőzgép ellen azzal érveltek, hogy a gyakorlatban nem lesz használható, mert kerekei csak Önmaguk körül fognak forogni. A kínaiak a vasúttól halotlaik nyugalmát féltették. A bajor orvosi kollégium szerint a vasutépitépités közegészségellenes bűntény volna, mert a gyors utazás agyrázkódást, a nézőnél pedig szédülést idéz e!<5, | s ez utóbbi ok miatt a sínek okvetlenül magas választófalak közé építendők. A homo sapiens tehát, a ki a hitvallások területén bámulatosan hiszékeny; a tudás birodalmában nehezen vehető rá a hitre és bizalomra. Sőt ugyanaz a nemzet, mely régi vallásának egképtelenebb tovafejlesztését készséggel elfogadja, s a legtermészetellenesebb uj hittételnek is engedelmesen veti magát alá : ugyanaz a nemzet inkább tűri a legkinzóbb társadalmi viszzaélést, mintsem uj világnézetet fogadjon. A szarvasparkban egy millió livrébe került egy nő é3 egy milliárdot ny^lt igy el az a park, de a francia még ■ sokáig nem látta be, hogy a felső tízezrek ■ állandó merényletet követnek el ellene s abból élnek. Hessenkassel tartomány grófja II. Frigyes 1775-ben 12,800 s később újra 6600 hesseni polgárt adott el Angliának | a brilt gyarmalok ellen folyt háború céljaira újoncokul. Az angol cornmissáriusok a nyílt vásártéren vizsgálták a kasseli le- 1 gényeket, mint ma az ökröket a marhakereskedő és 100 tallárt fizettek a grófnak a bevált anyag darabjáért. Mikor ezt az értékes árut a Weser folyón lefelé po- I roszterületen át szállították. Nagy Frigyes i a marhavámot szedte be a hajóktól . . . J A Hessenkasselieknek mind ez ellen I egy szavuk sem volt és nem is alulról jöbő lázadás, hanem a francia forradalom nagy szellemi eredményei változtatták meg a korszellemet Hessenkassel ifjai javára is. A ki akkor e rendszer ellen felszólalt . volna : magánál a népnél is vesztett ügye í leendett. Az északamerikai rabszolgake- í reskedés megszüntetése ellen is ama kor legkiválóbb konzervatív elméi harcoltak, vitatván éppen úgy, mint nehány évtized előtt Angliában állították, hogy a rabszolgák felszabadítása tönkreteszi Amerika nemzetgazdaságát, koldussá teszi a jómódú országot, a műveletlen barbár rab- ; szolga elemek jogokkal felruházása az I ochlochratiát fogja uralomra jutatni és ; sírjába szállítja az oly nehezen kivivott ! szabadság t. E meggyőződés az akkori amerikai an olok nagy részében oly erős TÁRÓ A. Észak a dél ellen. Irta: Révész Gyula. Sheridánné és Shintonné csak a nevükben külöohöznek egymástól, máskülönben teljesen egy formák : özvegyek, egy-egy gyermekük van, sokszoros milliomosok, ötven esztendősök és ami a fő, mind a ketten jószivüek. Csodálatos, hogy ennyi köiös tulajdonság mellett mégis gyűlölték egymást. Vetélytársak voltak a — jótékonyságban. Abban as amerikai városban, ahol éltek, két nöegyesülat virágzott : az egyiknek Sheri- dánnó as elnöknője, a másiknak pedig Shintonné. Ha ar egyik a kegyetlen téli időben kenyeret osstogatott a ezegény népnek, a másik húst is adott a kenyér mellé. Ilyen körülmények között természetesen jó dolga volt a népnek, mert a két szék között nem esett a pad alá, hanem a terített asstal mellé . . . Sheridánoé dühösen méregette a siobát, mrrt most értesült titkárától, hogy a Shintonék népkonyhájában tizenhét ebéddel több fogyott el a múlt hónapban, mint az övében. Bosszúért lihegett. — Titkár ur, — szólalt meg, — nem vagyok megelégedve az önök működésével. — Bocsánat, mindent elkövettünk , , . A következő hónapban csakugyan elérte Sheridánné, hogy az ő népkonyháját száztizenhét emberrel több látogstta, mint Shintonnóét. II. Shintonnét ez a vereség nagyon idegessé tette. Előbb keservesen sirt, azután bosszúra gondolt. Sokáig tépeiődötl, mig végre megállapodott haditervében. Másnap már öles plakátok hirdették minden utcasarkon, hogy az »Északi Jótékony Nőegyesület«, amelynek Shintonné az elnöknője, december 15-én meleg téli ruhával látja el a város összes szegény gyermekeit. Folyton kiváncsi sokaság olvasta a hirdetést s mindenki csak Shintonné jó szivéről beszólt. A városi tanács asnap ülést tartott, köszönetét szavazott as elnöknünak ■ a lapok hasábos tudósításban számoltak be a nagy ünnep részleteiről. A diadal csak rövid ideig tartott, mert a következő nap két öles plakátok jelentek meg a házakon s hírül adták, bogy a »Déli Jótékony Nőegyesület«, amelynek Sheridánné az alnök- nöje, ugyancsak december 15-én még melegebb és még télibb ruhával látja el a várói összeg szegény gyermekeit. A városi tanács erre rendkívüli ülésen szavazott köszönetét Sheridánnénak s a lapok erről is sokat írtak. A városban egyébről sem beszéltek az emberek, mint a két elnöknő különös párbajáról. Melyik fog győzni ? Ki fog több gyereket fölruházni ? Az északiak Shintonnéra esküdtek, a déliek pedig Sheridánnéra, Fogadó-irodák nyiltak a városban s rengeteg összegekkel fogadtak a két ellenfélre. Megindult a korleskedés és mindegyik párt hatatlan erőfeszítést tett, hogy december 15-ére mennél több gyermeket toborozzon össze. ... Az ünnep előtt két nappal Shintonné lázas izgalommal fogadja a kortesek jelentéseit. — Nos? — kérdezve az egyiket. Már minden szegény gyerek le van foglalva a városban. — És hogy állunk? Azt hiszem egyformán. — Hódítani kell tőlük. Adjon a* apáknak gyarmekankint ezer dollárt. — Már keveslik. Sheridánné kéteser dollárjával fizeti a gyermekeket. — ígérjen hármat III. Sheridánné házát is fölverte a kortes zaj. j A titkárnak a feje sem látszik ki a munkából. | így gyári munkás áll elő előtte föltett kalapban. ■ Most nagy ur a szegény ember. — Hány gyermeke van ? — Három; »agyon sajnálom, hogy kettő meghalt. — Én is. Mit kér egy-egy gyerekért ? — öiezer dollárt. — Sok. — Az északiak is megadnak ennyit. — Jó, legyen. — Azután életbiztosítást tízezer dollárró mindegyik számára. — Lehetetlen. — Úgy? Megyek az északiakhoz. nagy vására női, férfi és gyermek fUffr*" ruhákban '’Ipl legolcsóbb árban SZATMÁR* A HÁG Y~T~ ÓZSDE MELLETT SZEREZHETŐK BE.
