Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-21 / 6. szám
XVI. évfolyam. ázatmár, 1912 január 21. Szombat 6. szám FÜGGETLEN /ÜLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI AB: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára !G fillér. Megjelen hetenklnt kétezer: vasárnap Ad szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telelon-azám 80. • Mindennemű dijak Szamáron, a kiadóhivatalban flzeten A konzervatív álláspont szerint a szűk választójog mellett is felőjdhetik a nemzet és a szabadság, s a kettő: választójog és fejlődés, egymással nincsenek összefüggésben. Való s éppen a mi korszájunk is mutatja, hogy a tzuk választójog enged valamelyes, bár a demokratikus országokéhoz képest igen csekély haladást. De ilyen való és könnyű bizonyítani, hogy a szűk választójog a fejlődést megállítja, vagy legalább is megbénítja, a szabadsagjokokra pedig sorvasztóiag hat. Európában a legszűkebb választójoga van az olasznak és magyarnak, s ez államokból volt legerősebb a kivándorlás is. Nem azért megy ki a nép egy országból, mert nem szavazhat. Efélét hinni dőreség lenne, De mert a nép nem szavazhat, nem tudja érvényesíteni a törvényhozásban a néperdekeket, nem tudja a nemzet kiküszöbölni a demokratikus fejlődés akadályait és ezért ki kell vándorolnia. Tisztán demokratikus állam költségvetésében nagyobb rész megy népoktatásra, népgyógyításra, faluház.a, a népet , közvetlenül szolgáló tisztviselők javadal- 1 mazására, mint absolut militarista, vagy bürokratikus célokra. Emezek a hadseregre, j a papokra, az úri hivatalok szaporítására, j gyönyörű nagy minisztériumok, tömlöcök \ parlamentek építésére költenek többet. A sajtó u. n. segélyezésére és pausáléira elmennek százezrek, mikor népkönyvtárak szerény ezrekkel húzódnak meg. A községházak düledeznek, a protestáns papok és a jegyzők nyomorognak, a falvak népe a magas pót- és fogyasztási adók alatt nyög, a népiskolák rosszak, vagy nincsenek, de ez alatt az állam százezreket dob ki évente külföldi énekesekre, az alsóház a világ legfenyesebb parlamentében obstruálja önmagát, s hét év alatt nemcsak az állami tisztviselők számát közel tízezerrel emeli. E rettenetes bürokratia útvesztőiben elvész a kevés demokratikus eszme is. Egy falusi iskola kutjardájának kijavítását egy évig tartó irás, felírás, leírás és átírás előzi meg s avégén újra kezdik, mert közben a kút sokkal jobban elromlott. A hidpallót az utón már nem csinálják meg rövid hanem község, szolgabiró, államépitészet. és minisztérium előbb jól kiirják magukat s mire megegyeznek: rossz az egész hid. Rendelkezésre adnak a költségvetésben falvak legelővételei számára milliókat, de a falu folyamodásának az osztályokban és hivatalokban elintézéséig a legelőt megveszi egy ügyes magános, s a falu hoppon marad. Ami fejlődés előállt, pontosan ki- mutathatólag túlnyomóan amaz osztályok javára állott elő, melyeket a 48—74-iki törvény a képviselőházba bocsátott. A bürokratia kifejlődése a középosztály képviseletének az eredménye. A kötött és a nagybirtok elszaporodása annak a müve, hogy a főurak, főpapok és az idegen nagy vagyon is mindkét házban képviselve nan, az alsóházban is erősebben, mint a közép- osztály. Innen van, hogy inig 1870-ben hitbizomany volt 463354 k. hold, IbOO-ban lett 2363822 k. h. s az úgynevezett egyházi birtok 1870-ben 1,288 612 hoidja, 1900-ra 2,506,278 holdra emelkedett. Köze! hat millió holdat kötöttünk tehát még TARO&. A züllés utján. Sebestyén valamelyik este a ligetben egy nis nőt csípett. Nem lehetett több tizenhat évesbél, de olcsó rongyai mögül ingerlőén, frissen, kujan és diadalmasan emelkedett ki fiatal testé nek szépsége. Madonna-szemei voltak a kis leánynak és fitos, pikáns orra, ami szinte frivollá tette fekete szemeinek áhitatos nézéeét. Sebestyén úgy örült neki, mintha árverésen olcsó pénzért valami csodalatosán finom, műgyűjtőknek való perzsa szőnyeghez jutott volna. Mohó szemeivel fölbecsülte a pazar szépséget, ami szinte ingyen került a kezei k£ ó 6* elhatározta, hogy a kis leányt megtartja n,agának. Még másnap í keresett egy két személyre szóló pompás és diszkrét lakást és ott helyezte el kincsét. * Abban a kávéházban, ahová Sebestyén esténként el szokott járogatni, valami uj és kábító szenzáció gyanánt hatott megjelenése a nővel. Itt volt a fiatal ember rendes társasága, jól kereső kereskedő-nép, akik itt áldoztak néhány órát a bohémságnak az üzletben, szaladgálásukban eltöltött órák után. Itt hangosak voltak és vidámak és gúnyos megjegyzésekkel ugratták egymást, itt beszélték meg a napi eseményeket és itt roondolták el kalandjaikat! Ami kellemetlen volt rajtuk a napi életben, azt kívül hagyták a kávéház falain, egyebekben pedig olyanok voltak, mint minden más összeszokott társaság, amelynek megvan a maga asztala a kávéházban és ezen a réven meré. szebbek, bizalmasabbak voltak az egyéb kávéházi vendégeknél. Ide hozta Sebestyén egy este Miéit, akit a polgári hangzású Mariska név helyet Micinek keresztelt. Most már nem olcsó kartonbluz feszült a kis leány ingerlő testén és nagy, tollas kalap árnyékolta be a fél arcát, de ez ár- j nyékből az élet pirosságával kacagatt ki a lány i kissé nyitott, csodás ivelésü szája. Nagyszerű volt a bevonulás. A kövér j kasszinő — mindnyájuk közös jó barátnője — j érdeklődve bajolt ki üvegekkel és tányérokkal j megrakott páholyából a főpineér az elismerés 1 és bizilmasság kedvesen összekevert gesztusa- j val veregette meg S-bestyén vállat és széles 1 mosolygással súgta a fülébe, hogy: — Nagyszerű nőt. tetszett fogni. A föiszolgáló pinc ír és a szivarosgyerek ; az újon érkező vendégeket alarmirozták : — Tetszett már látni a Sebestyén ur uj nőjét ? És boldogan és fölvillanó szemmel magyarázták, hogy ilyen nő nincs is talán több Pesten és hogy ez a Sebestyén milyen nagyszerű fiú. Mint orgonavirágból omló buja, varázslatos illat, ügy árasztotta el a kávéházat valami uj, nagyszerű, tavaszi mámor, az embereknek ragyogott a szemük és amig fölitták Mici szépségét, lelkesen és boldogan magyarázták egymásnak. — Nagyszerű fiú ez a Sebestyén ! Az elismerő hang mögül azonban, mélyen elrejtve a lelkek fenekén, valami keserű irigység ülepedett meg ezeknek az embereknek, akárcsak magának Sebestyénnek is, Budapest szerelmeiből csak futó és jelentéktelen kalandok jutottak. Egy-egy morzsa a pazarul fölte- ritett asztalról, némi ételhulladék, amit a mohón ólálkodó kutyá néha megkaparint, és olyankor pár pillanatra elcsöndesedik. Most, hogy Sebestyén a véletlen kegyelméből szerelmi főnyereményt csinált, első mámoruknak hamar érezték fanyar mellékizét, mert bosszantotta őket, hogy ez a Sebestyén, aki semmivel sem különb, mint ők, mar eljutott oda, ahová ők titkon és hiába sokat vágytak. És mert nem volt reményük, kívánták, hogy Mici csúfolja meg a barátjukat. Az egykoron valódi kis varróleány már a grand kokottok veleszületett grandezzájával ült a helyén és a vágyó, égő, elismerő tekintetekből tudta, hogy szerelmének sokkal súlyosabb értéke van, mint amennyit kapott érte. A var- róbau hallott már lányokról, akik nagy urak szeretői leltek, koedt tartottak, palotában laktak és Mici éber és okos almaiban egyre élénkebben jelentkezett az a bizonyos szép palota. Szegény, boldog Sebestyén pedig szaladt, dolgozott a leányért. Egy budapesti nagykereskedő cégnek volt a helyi ügynöke és napról- napró' uj és uj kilienseket hozott gazdáiknak és ékesszólásával egész sereg céget hódított el a konkurrens nagykereskedőtől. Ami pénzt ka pott, azt vitte haza Mici száméra. — Azt akarom, — mondta neki boldogan és büszkén, ami éppenséggel nem illet e szürke emberhez, — hogy úgy járj, mint egy grófnő ! Mici pedig ezt gondolta közben : — A grófnők nem járnak konflison. * Az egyik napon valaki lelkendezve újságolta a törzskávéházban: — Gyerekek, láttam a Micit a kabaréban. A gróf Mogyoróssy páholyában ült ! nagy vására SZATMÁRI A MAGVTÓZSDE női, férfi és gyermek 0^"* ruhákban ‘‘IPI legolcsóbb árban MELLETT SZEREZHETŐK ölte a e. Választójog és fejlődés.
