Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-21 / 6. szám
2-lk oldal. S Z A TMAR-NÉMETL Szalmár, 1912. január 21. 50 év allatt. E kötött birtok a termő föld 33.54 százaléka. Ellenben a szabad kisbirtokos osztály, mely a Házban gyengén van képviselve, a rázuditott közterhek súlya alatt 1870-től 1900-ig 118,235 birtokossal lett kevesebb. A különbözet a tengeren túl van. Mindebből az izgatok a felső osztályok ellen gyűlölet szükségét származtatják le. Pedig a főurak, főpapok, hivatalnokok és más burzsoák egyénileg ártatlanok s mint osztály sem vádolhatok, mert mindez az igazságtalan és káros fejlődés általuk, de legnagyobb részben minden osztályöntudatuk nélkül jött létre. Nem is az a baj, hogy a felső osztályok erősödtek, sőt erősödésük is kérdéses. Az egészségtelen berendezkedés hátrányai rájuk is kihatnak: a tönkretett, kivándorlásba és eladósodásba keregetett kis ember rossz dolga visszahat a nagy és közép birtokra, emezet megőröli, amaz csak a folyton fokozott védvám által tud jövedelmet kihozni. E védvámfokozás, mint a betegnek a morfium, gyógyswr és méreg egyben. A parasztnak nem lenne szüksége a magas búzaárakra, hanem volnának oly magas közterhei, s nem fizetne oly magas árt mindenért, amire ipari termelőktől szüksége van. A középosztályt a városokba űzte e fejlődés, s otí a városi henszüiött polgárokkal együtt nyomorog, mert termelni nem képes, fogyasztása megdrágult, jövedelmei nem, vagy nem eléggé növekedtek. A hivatalnok, az orvos, a kereskedő szemben találja magát oly kenyér, hús, lakás és ruhaárakkal, melyek az 1870-ben fizetett uraknak kétszeres, sőt többszörös összegei. Ha Talleyrand szerint a francia királyság 1788-ban vulkánon táncolt, úgy mi elmondhatjuk, hogy társadalmunk a pénzügyi összeomlás vulkánja fölött kínlódik, s gazdasági létét*s gazdasági létet a váltólejáratok modj- ra hosszabbításokkal rendezi és tartja fenn. KRÓNIKA A hatodik zseni. Nincs szebb és magassto- 1 sabb erény ezen a csúnya és elkárhozott sárga- 1 yób son a szerénységnél. A szerénység olyan ibolya, mely a hatalmas tölgyek árnyában i!la- | tozik. Ha valami nagy ember, világeszinéket ter- j melő zseni szerénykedik — ez a szerénység vi- | szont olyan tölgyfa, mely az ibolyák árnyában , illatozik. Nem tudjuk, sikerült-e ezzel a pár sorral a szószéki stilust s a varjasendrei szabadis- kolai sermnitmondást érzékeltetnünk, mert ezúttal Varjas Endréről, a szabad skoláról, meg arról a szószéki frázis-puffogásról akarunk Írni, amelyet a Kölcsey-Kör péntek esti közönségének végigélveznie kellett. A közönség ezt a drága műélvezetet a kör vezetőségének köszönheti, a amely nem riadt vissza az úgynevezett akddály- októl és uem riadt vissza attól sem, hogy Varjast, ezt az üres és erőszakosan tartalmatlan káplán- j kát az előadói emelvényre segítse. Varjas meg- regid'a az alkalmat és olyan belemagyarázáso- kat vitt véghez a nagy orosz regényíróval szemben, hogy a leghajszálhasogatóbb talmudmagya rázó korifeus (helyesen: charifeus) is »szédeleg ha erre föltekint«. Szegény Dosztojeszkij. szeg- gény nyugtalan vérü, epileptikus forradalmár, jaj önnek, mert Varjas Endre rehabillitálin önt. Reáfogta kegyedre, hogy nem is volt barátja a minden gazságot elsöprő revoluciónak, esak úgy elnézelt héba hóba a titkos gyűlésekre és csak úgy viccből hagyta magát Szibériába hurcolni, ahol a sok szenvedéstől és gyötréstől rájött kegyedre a nyavalyatörés. S ha Varjas Bandi uem volna jezsuita s ha tudna a közönséggel szemben is olyan nyiit szavú lenni, mint a lapja hasábjai mögött, azt mondta volna: mindenkire rá kell, hogy jöjjön az epilepszia, hogy eljusson vére Krisztushoz. De Varjas csak szenvedéseket említett, vonagló gyötrődéseket és gyötrődő vo- naglásokat és egyéb ily s/.ószéki szókkal variált i köntörfalazásokat. A nyavalyatörés» a Heti S-emle ; számára tartogatja. Mulatságos az előadó sokat ( sejttető szerénysége. Előadta, hogy a világnak j eddig hat zsenije volt. Kettő az ókorr i esik. Negv a Krisztusi utáni korra. Dante, Shakespeare, Goethe. Ez eddig összesen öt. És a hatodik ? kérdi ön. Ezt szerényen elhallgatta az elő; dó, meri a hatodik vilaffZ*eni ; maga Varjas Endre. Góthék nálunk. Góth Sándor és G. Kertész, Ella három darabban vendégszerepeli nálunk. Nagyképűség volna tőlünk, ha kritikát imánk a vendégművészet játékáról, ezt csak a napilapok tehettk. Mi csak dicsérhetjük a direktor intencióit, ki mindent lehetőt elkövet, hogy a közönség művészi igényeit kielégítse. Színházi műsor: Vasárnap délután Boszorkányvár Millöcker regényes Operette. Este másodszor Leányvásár operette. (Cz. bérlet.) Hétfőn harmadszor Leányvásár. (A bérlet.) Kedd negyedszer Leányvásár. (Bérletszünet.) Szerda harmadszor A princ v gjáték. (B. bérlet. Gyuriik. Három gyűröm van. Egyik nagy, tömör. Rajta picinyke zöld smaragd virágok Fiús, dacos, szinte magasra tör, Ilyent talán nem hordanak leányok Közbül a gyöngy, egy színes szép napom vott, Négy kis smaragd — reményséy koszoruzza. Fölvidit hogy ha lelkem bus, lehangolt, De ujjamról — az élet majd lehúzza. A második boglár, gyöngy és rubin, Hajszálvékony az arany karikája Három baráti kéznek ujjain Ily három gyűrű égőszin virága S habár meleg, hűséges szeretettel Kezünk oly sokszor egymáséba tévedt, Válásra ébredünk egy szürke reggel, S a gyűrűket — lelépi majd az élet j A harmadik, két gyémánt könny közölt | Emlékezések méla kék z, fiija, , S mert minden könnye n beleköltözött Oly súlyos, hogy a kezem alig bírja. Fehéres fénye látszólag rideg De ujjamon egy sajgó izzó folt, Mégis — tölle akkor sem válók meg Ha majd kezem merev lesz és hideg ... Mert az anyámé volt. Vlnkler Margit. Egy pillanatra valamennyien úgy érezték mitha ez a hír, ez a gyászos, súlyos bir az egész s»erelem-éhes társaságot sújtaná, de az tan teljes erővel szabadult töl a sok rejtve raktározott, sokszor kikivánkozó káröröm. Mar nem Micit sajnált’ák, aki kiröppent szenzációkhoz nem | szokott életükből, hanem bőrére retkőztetett. nagy örömmel örültek Sebestyén szomorúságán. — Ejnye — mondták — vájjon milyen arc cal á!>it be közénk a nagy Don Juan? Hogy ■sokja meg majd újra ezt az egyszerű legényeidet. Egész este nem fogytak ki a gúnyos megjegyzésekből és titokban apró gonoszságokra ké szültek, hogyha majd ismét beállít közéjük Se bestyén. Sebestyén pedig csakugyan csúnyán ösz- szetőrt a csapás alatt. Az utolsó hetekben szinte megnőtt a boldogságtól és úgy érezte, hogy életének sok súlya és tartalma van, másra szüle tett, mint amit ez a Dob-utcából kiindult élet kijelölt neki és néha már képzeletben összehasonlította magát igazi urakkal, akik az élet szépségeit csodás nők oldalán élik le. Es most Mici elmeDt és az üres lakasban, amely még buján illatos a Mici emlékezetétől, nincs más, csak egy nagy, nagy, finom képekkel teli föstött illúzió- váza sok szertehullott cserepe. Sebestyén a maga átlagos képzelőtehetségével úgy érezte, hogy ő egy szép virágos fa, amelyek egyik oldalát le hasította és felpörzsölte egy gyilkos villám. E napok alatt Sebestyén megtört, kicsiny lett, nem mert az emberek szeme közé nézni és szentül meg volt réla győződve, hogy barátai és ismerősei mind és minden pillaualban az ő bukásán kacagnak. E» ezért nem is ment többé a törzs- kavézázba. Valójában azonban nagy és javithatlan op- timi ta volt Sebestyén és amikor megbizonyosodott róla, hogy Mici már soha többé az övé nem lesz, vad bizakodással dobbantott. — Ejh, — mondta sok reménykedéssel — nem Mici az egyetlen lány a világon ! És elindult uj nőt. keresni. * Sebestyén egy idő óta egészen megváltozott. — Napközben, ha üz et ut»n szaladt, szem- I ügyre vett minden cs.n >s nőt, az utcán megfor- I dúlt utánuk egyiket-masika1 hazáig követte, erő- j szakos ismeretségeket köiöu, de már amikor i néha célhoz is ért, szomorúan és leverten kellett ■ konstatálnia : — Ez sem az igazi I Csakugyan, a kikkel megismerkedett, egy sem ért föl a Mici szépségével, egyik sem feledtette el a Mici karcsú, finom termetét, ringó, buja járását. Sebestyén nem údott boszut állni, nem tudott uj nőt vinni az özvegyül hagyott lakásba, leginkább pedig a törzskávéházba, a honnét a régi, jó pajtasok gúnyos tekin'ete egyre >ebzőbben égette a lelkét. Este 7 óra tájban megállt, előkelő belvárosi varrómühelyek kapuja előtt és leste a lányokat. Vágyakozó szeme mohén futott végig a pajkos, tréfás, kergetődző leánycsoporlon és nem egyszer úgy érezte, hogy megtalálta az igazit. De a sarkon várt már a lányokra egy-egy fiatal ember és amig boldogan összesimulva mentek tovább a párok, Sebestyén megszégyanü! ve, menekülő árnyék gyanánt surrant tova. Úgy sompolygott a falak mentén és égő tekintetét félénken meresztette szép asszonyok, lányok arcára. Az egyszerű, fürge és élelmes kis zsidó igy lett lassanként a szerelem mattiakusa és amig óvatos kalózként lopakodott az asszonyok után, , minden, minden elhalványodott elméjében. Két ! szőnyege.“, puha kényelemmel berendezett szobát látott, csak és azután a kávéházat az ő leigázott és megbüvőlt ellenségeivel, mert a régi barátai ellenséggé váltak e nehány hónap alatt és ha találkozott velők, gyűlölködő tekintette! tért ki za útjukból. Közben — mert vegkép elhanyagolta az üzleteket, — az állásából is kidobták, de szegény megháborodott Sebestyén még örült is neki. Most már állandóan az utcán kószált, vagy kiült a körúti kávéházak utcai ablakbiba. Rendszert tartott szerelmi őrületeben é# pontosan tudta, mikor kell a leányiskolák kapuja elé ál lania, mikor jönnek ki a lányok a konzervatóriumokból, sziniiskolákból, varrómübelyükből, kalap eres tedé-ekből, vagy gyárakból. Ott ólálkodott estenként a postahivatalok körül, amikor is irodista lányok ajánlott levelekkel siettek a postára, kopott felöltőjében dideregve és fogvacogva plantaita magat a gépirómühelyek nagy üveges ablakába, ahol gyorsujju lánykák bent a kirakatban serényen kopugiatják teli a sok iv papirost, áttörte magát a dunaparti déli korzó sokaságán egy-egy úri leány után, aki nevelőnőjével sétálgatott a sütkérező, csevegő és f’ör- tölő népség között, és egy egy formásabb masa mód kegyeiért kikocogott ó buda legszélső szé lére Éjszaka artista kávéházak méiyén húzta meg magát. Már sorba leoltogalták a lámpákat és ő még ott ült, csak égő szemei világítottak ki a barnás homályból. A szemei, ha reggel meg invult lánykereső, szomorú utjara, véres karikák közt úsztak, a haja csapzott volt, homlokán verejték csörgött, a felöltője kopott volt és a nadrágja rój'os. És egyszer egy éjszaka előállították Sebestyént a rendőrök. Lakása nem v >l', foglalkozása nem volt, hát tiltott csavargásért kivitték á toloncházba. Aznap este a törzskávéházban egy didergő, megrémült kompánia olvasott egy rövid rendőri hirt. Az emberek Micire gondoltak hirtelen, aki tündöklő fényességben ragyogott már a nagyvá- város kokottjainak élén és valaki csöndesen sóhajtotta : — Szegíny Sebestyén ! Ezért kellett elzüllenie. Kálmán Jenő.
