Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-17 / 5. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI Szatmár, 1012. január 17. ütőkártya: megteremteni egy parlamenti blokkott, amelyet parlamenti Ígéretekkel összeverbuválnak és a hatalom, vagy annak reménye révén egy 'konzervatív kompakt társasággá összekovácsolni remélnek. Ezzel a döntő súlyú hatalommal akarják azután agyonnyomni a haladás, a demokratikus és nemzeti fejlődés maroknyi csapatát. Egyetlen józan ember nincs kétségben az iránt, hogy ez sikerülni nem fog, mert az eszme igazsága és ereje nemcsak egy küzdőpárt, de a nemzet, a nép millióinak elszántságából és lelkes kitartásából táplálkozik és igy ez az igazság, ha megfeszítik is, s annak képviselői győzedelmeskedni fognak. — Azokra pedig, akik különböző befolyások hatása alatt a reakció kátyúba jutott szekerét tolni segi- ettek, rövid idő alatt elérkezik a kínos kiábrándulás órája, amikor meg fognak győződni arról, hogy ideig-óráig lehetséges egy nemzetnek, a nép millióinak jogos és természetes vágyát a haladás, a gazdasági megerősödés, a jogok megszerzése iránt elnyomni, de elérkezik sz evolúció törvénye szerint az a nagy momentum, amikor az elnyomottak széttépik láncaikat § győ- delmes, diadalmas mámorral tűzik ki a nemzeti függetlenség, a gazdasági megerősödés, a kultúra és haladás zászlóját. Karnevál. A fehér hótukaró alatt megfagyottan pihen a természet. És míg künn hideg északi szél hordja a zizegő hópelyeket, addig benn a barátságos meleg szobákban csak keveseknek dobban meg a szivük azok iránt, kik kopott, rongyos ruhákban dideregve éheznek. A kevesek között akadnak ugyan egyesek, kik a jótékonyság égisze alatt meg-megverik a nagy dobot, hogy segítsenek a dideregve éhezőkön. Megszületik egy-egy jótékonycélu estély, mulatság, melyek azonban végeredményükön csak igen csekély hányadát juttatják a jótékonycélra adakozók adományaiból, az arra valóban rászorultaknak. ] Mert az ilyen jótékonycélu estélyek, mulat- j ságok jövedelmének legnagyobbrészét oly kiadá- , sok emésztik föl, melyek a legtöbbször elkerül- . hetők volnának. $ Nem akarjuk hűtlenséggel vádolni az ilyen jótékonycélu estélyek, mulatságokkal szemben a társadalom ama balga fölfogását, bogy a rende- j zőséget belekényszeritik a legmesszebbmenő : kiadásokba. Igen, mert hiszen a mai társadalom csak ott érzi jól magát, a hol mind-m ragyog s a hol • ő is ragyoghat. És rendesen ez a féoyüzési mánia viszi el a befolyt jöved lem legnagyobbrészét, mert mig a jótekonycélra alig jut tizenöt- húsz korona addig a rendezés költségei százakat emésztenek föl. Az ilyen jótékonyságból tehát kevés hasznuk van azoknak a szegényeknek, kik az alamizsnára rá vannak szorulva, mert az ilyen jótékonyság gyakorlása mellett fölkopik az álluk az éhségtől s meggémberednek ruhátlan tagjaik a hidegtől. Ép ezért be kellene vinni a társadalom \ minden rétegébe, hoy a jótékonycélt szolgálják í s csak másodsorban a mulatságot. Vonjuk össze tehát a jótékonycélu estélyek, í mulatságok kiadási költségeit ! Ne kívánja senki, ! hogy pazar díszítésekkel ékesítsék azt a termet, melyben a fiatalság a hidegben, fagyban didergők, éhezők javára izzadja el fényesre vasalt ! gallérját! j És ne kívánják a jétékonycélu estélyeken ; mulatságokon résztvevő hölgyek a rendezőségtől, hogy megjelenésüket fényes táncrendekkel honorálja, ha az ezekre fordított költségekkel esetleg egy éhező didergőt segíthetnek ! Itt a farsang mulassunk I . . . Mulassunk j míg fiatalok vagyunk és vigadjunk jókedvvel, de ! ha már jótékonycólra tesszük, úgy mulassunk I és vigadjunk, hogy minél több kenyérre való j jusson az éhezőknek I i ..... I Sz ínház. Kedd este: Lili. Nem az uj franczia operettek össze-vissza bonyolódott mintájára készült. Egy pár halk melódia és esengő lánykacagással, drága emlékekkel teli szöveg. A XVIII. század elején kezdődik a kis komédia rövid szoknyával, szőke konttyal és sok-sok év múlva végződik reszkető kézzel, szemüveggel és fehér bajjal. Lili története az egész, a szerelmes, csacska kis Lilié, aki ősz hajával is megtartja a kacagós szemét és egy keveset arca rózsáiból. Lili története, aki szerelmes a buta tüzértrombitásba, a fess hadnagyba, aki szereti a tábornokot is, és — aki harmincöt erényes évvel vezekel egy gyönge pillanatért. Feledi Boriska játszotta Lilit. Az első felvonás kissé rövidszoknyás idegenszerűségét teljesen elfelejtette a második felvonás öntudatos asszonyossaga. Gyönyörűen csengő tiszta hangja betöltötte az egész színházat. Balázs Bálint Antonin Pienchard szerepét alakította ; szerepe változásának minden felvonásbeli árnyalatát megértőén kiszínezve. Éppen olyan természetes volt az első felvonásbeli tüzértronabitás, mint a második felvonásbeli daliás hadnagy és később a fehérhaju tábornok. Jók voltak még ifj, Lenkey, Heltai és kicsi szerepében Pálma Tusi is bájos volt. Színházi műsor : Csütörtökön a Góth pár második vendégjátékául a Pápa, Flers Caillavet remek vigjátéka. (Bérletszünet, felemelt helyárak.) Pénteken a Góth pár bucsufelléptéül Baccarat, Bernstein hatásos színmüve. (Bérletszünet felemelt helyárak.) Szombaton, vasárnap, hétfőn, kedden uj- donaág LeAnyvásár, Bródi, Martos, Jakobi ória-i hatasu legújabb operett«, am>ly eddig már kétszer jubilált. HÍREK. — Bigámia. Tiszakerecsenyből írják az alábbi érdekes esetet. Szabó Lajos ottani földműves pár évvel ezelőtt az uj világba vitorlázott, hogy egy kis pénzmagra tegyen szert. Mintegy másfél esztendei ott időzése után egyik »jóakarójától« azt a tudósítást kapta, hogy felesége meghalt. Szabó uram egyet gondolt s minthogy Couvrcu Adrienne története. A fiatal ArgeDtal ; örülósig szerelme» volt belé. Az ifjú anyja hallani sem akart a házasságról s ekkor Adrienne nemesen lemoudó levelet irt az öreg francia nőnek. Amikor ezt a Márfinak elmondtam, köny- nyes szeme felcsillant s máris megérlelődött agyában a szent lemondás terve. Alig távoztam tőle, leült kacér Íróasztalához és rau d’Éspagne-al megitatott lilaszinü levélkére a következő sorokat irta : »Méltóságos bárónő! Én osak egy szegény művésznő vagyok. Aki lelkében egyszerű, szivében nemes, Szerétéin a fiát, de lemondok róla Mint ahogy egy megsebzett szív le tud mondani. Kérem ne tegye boldogtalanná a fiát, ne száműzze a messze pusztaságba, ahol szegény szive el fog hervadni, mint ősszel a virág és a levél. Én megígérem, hogy többé nem fogom látni a fiát, nem eresztem magamhoz, még ha meg is szakadna á szivem. Kezeit a legnagyobb hódolattal csókoja a szerencsétlen Márfi Magda, első primadonna az »Uj vidám Szinház»-ban. Ezt a megható egyszerűséggel irt levelet igaz könnyekkel áztatva küldte el a Márfi a bárónénak. Sokszor fordult benne elő a »lélek« és ! »szív« de ez hozzá tartozik a megható egyszerű- ; séghez és ahhoz a naivsághoz, amellyel a művésznő a legvadabb férfisziveket is megtudta hódítani . . . A bárónő könnyes szemmel olvasta el a levelet. — Szegény kis leányka! Milyen önfelál- ; dozó 1 milyen nemes ! Most már ertem a fiamat, aki olyan nagyon szereti azt a polgári leányt. Újból összeült a családi tanács. A levelet elolvasták. Volt olyan, aki mosolygott rajta. A tábornok pedig határozott állást foglalt el s azzal a józansággal, amely a hadi taktikában jártas főbb tiszteket jellemzi és azzal az értelmes bőbeszédűséggel, melyet a hadgyakorlatok fölött való megbeszéléseknél annyira csudálni szoktunk náluk, kijelentette : — Nem, nem ! Imrének el kell utaznia' Mert mennél nobilisabb az a lány, annál veszedelmesebb rá nézve . . . A családtagok nagy része nem avatkozott be a vitába, amely csak akkörül forgott, vájjon elutazzék-e a majoresko, vagy ne. A bárónő is szótlanul hallgatta a vitát. Csak a mikor már hanyatlani kezdett a nap és az inasok a szalonban felcsavarták a villanyt, kelt föl szólásra. Szép, ősz, öreg asszony volt, mintha nem is ma gyár bárónő, hanem francia márkiné volna. A család elhallgatott. — Meggondoltam a dolgot. Vegye el a leányt ! A szív nemessége megbontja a hagyományos előítéleteket. Legyenek boldogok. Én nem voltam az . . . A tábornok felkelt és mély meghajlássaj távozott. A többiek részint követték, részint ottmaradtak. Akik ottmaradtak, a bárónőnek adtak igazat és azonfelül különböző üzleteiket bonyolították le vele. A fiatal báró hajualtájban érkezett haza. Az inas azzal fogadta, hogy reggel 10 órakor okvetlenül keresse fel a bárónét. Tavaszidőben történt ez. Lilaszinü párázá- sok, emberi és állati tusakodások, lélekjárások, fellobbanások, költői látások és primadonna bu- csuzások idején. Amikor a nevezetes családi tanács volt a csendes belvárosi ulca kastélyában, a Márfi virágkoszoruk tömege közt énekelte el a százszor dalolt kupiét. A közönség tombolt és felvonásközökben egymásnak suttogta : Tudja, hogy ez urinő, tisztességes nő ! Barátja nincs és mégis milyen nagy művésznő ! Reggel 11 órakor automobil állott meg a ház előtt, melyben a művésznő lakott. Lefátyolozott öreg úrnőnek és fiatal huszárfőhadnagynak nyitott sofför ajtót. Felmentek a lépcsőkön másobik emeletig. A báró már tudta az utat. Az ajtónál, ahol annyiszor csengetett be, megállóit A szive dobogutt. Sokáig csengettek, talán öt percig is. Aztán véletlenül ott járt kelt a ház- mesterné, aki tiszteletteljes hangon mondta; Ó, a kisasszony ma reggel elutazott. Egy fiatal úrral. Londonba utaztak . . . Ez tavasz időben történt. Amikor violaszinü párázások vannak és a legerényesebb művésznők magánéletéből is kipattannak a diszkrét viszonyok ügyei, amelyek aztán kihajtanak NY0ITÄTVANT0K elkészítését a legju- tányosabb árakért el- . vállalja könyvnyamdaja és papirkereskedése Hám János-utca 10
