Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-04-21 / 32. szám

XVI. évfolyam. Szatmär» 1912. Április 21. Vasárnap. 32. sz. 0*2 FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész é\ie S kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Me,»jelen hetenklnt kétszer: vasárnap szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = T?<ele!on-®zá no 80. = Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete Útban a választójog. ! Az egész ország fellélegzett, araikor hirül vette a Khuen-kormány végleges bu­kását. — Kevesebb részvét még nem ki­sért kormányelnököt bukásában, mint Khuen-Héderváryt. — Egész nyíltan mond­hatjuk, hogy távozásával a magyar poli­tikai élet tisztulásának jelét látjuk. Mosolygós arccal fogott hozzá a véd- ! erőjavaslatok tárgyalásához. „Én vagyok i a terminus nélküli miniszterelnök"—mon­dotta mosolyogva. — „Ráérek én 1913. január l.-éig“ jegyezte meg máskor. És ime ! Hol van még az 1913. január P:—c. ; és hol van már a Khuen-kormány. Poli- 1 tikai alaptétele a kétszínűség, az ellenfél megtévesztése, csakhogy az ellenzék is át- látott a szitán. — A trónbeszédben a | legsürgősebb és tovább el nem odázható : reformok, jelezte a választójogot, — de mikor sürgette rajta, az ellenzék, gunyo- j san „általános, titkos es még nem tudom j micsoda választójognak“ nevezte ugyanaz a Khuen-Héderváry, a ki pedig azt hir- j deíte, hogy a választójognak van olyan s barátja, mint Justh Gyula. — Mindig az ; ellenkezőjét tette annak, amit Ígért és so- j hasem a nemzet javára. — Az egyéni j szabadságjogok megerősítését és törvényes j garanciáját hirdette, amikor jött, az eszkö- j zökre azonban a sajtószabadság megtip- ' rásával, a bátorszavu NAP üldözésével mutatott rá. Nehéz volna bünlajstromát felsorolni, de legnagyobb bűne szerintünk az, hogy a magyar nemzetet, mint egy pipogya, politikailag éretlen és főleg erkölcsileg gyenge nemzetet állította a világ elé, a melyet nehány millióval le lehet fizetni. Szerintünk legnagyobb bűne az, hogy ak­kor, amikor a parlamentben nagy többség voit, a mely a nemzet osztatlan bizalmát bírta, akkor felajánlkozott az udvarnál, hogy az ő horvátországi eszközeivel majd hoz össze az udvarnak tetsző többséget. Nem elég ellenségünk van a bécsi udvar­nál, nem eléggé látták 1906-ban nemze­tünk gyöngeségét, még szükség volt arra is, hogy demonstráltassék az is, hogy 20—30 millió elég ennek az országnak hogy elkábuljon és jogai érvényesítéséről lemondjon. — De a saját bűne ölte meg kormányát. — Hogy engedjen ugyanaz a bécsi udvar ennek a többségnek, ennek a gyönge parlamentnek, amelyről azt gon­dolja : ilyent ugyan mindig összehozhatok. Hogy parlamentünk mennyire gyönge, soha még jobban nem tűnt fel. — Egy parlamenti többség ünnepélyes formában nyilvánítja akaratát. — Még figyelemre se méltatják. Egy közös miniszter merészen szembehelyezkedik a kormányzó párttal, porig alázza a miniszterelnököt és — nem r ...wiw,! im a h adügyminiszter megy, hanem a több­ségre támaszkodó kormány. — Ez nem más, mint a parlament gyöngesége. Uj, erős, hatalmas parlamentre van szükségünk, a melyről nem lehet úgy vé­lekedni, mint erről a többségről, hogy ilyent ugyanazon pénzért mindig kapunk. Hatalmas, erős, a nép millióit magába fog­laló parlament kell a nemzetnek, amelyről az udvar is tudja, hogy milliókat foglal magában és a népparlament védelmére millió és millió polgár áll minden pilla­natban talpra. Justh Gyula politikája fényes sikert aratott. — Más kibontakozás itt, mint a választójog alapján nem lehet. Ezzel a mai osztályparlamenttel felvenni a harcot, katonai, vagy akár gazdasági kérdésben nem lehet a bécsi udvarral. — A kérdés az oly egyszerű, mint Columbus tojása: megerősíteni a parlamentben és ha a kor­mány mögött egy erős népparlament áll, akkor majd csevegünk a véderő kérdésé­ben. Csakhogy ezt Tiszáék nem akarták j megérteni, mert a népparlamenttel a tiszta 1 politikai élet jár. Görcsösen ragaszkodtak ; az utolsó pillanatig hatalmukhoz, szerin- i tűk ország, — de mint minden beavatott j tudja, — a saját érdekükben. Úgy látjuk, az országra egy szebb \ jövő hajnala pirkad ; a demokratikus ha­ladás, a munka es az erkölcsi elveken I alapuló politikai élet korszaka. fisai. Lázban átélt szerelem. Irta: Franciszkusz. Olyanféle vékonyka kis láz fogott el, mely­nek hatása alatt a képzelet kitágul és nekiszalad a nagy mindenségnak. Nagyszerű, kéjes bizsergés J fogott el. Éreztem verejtékezik a testem, persze, ezt is csak álmodtam, mint más rengeteg sok bolond és igaz dolgokat. Úgy hajkurásztak a ké­pek meleg agysejtjeimben. Némelyik sokáig is megmaradt. Egy meg éppen végig kínozva háj­szolt át az egész történeten. Valószínűleg azért maradt meg oly apró részletekig emlékemben, mert elég furcsa történet. Továbbá illatok is szerepelnek benne, sőt még a rózsa színére is emlékszem sárga volt. Láz álmomban félre is beszéltem. Ilyeneket. — Te Ágost! Te Ágost! Baj lesz ebből. Mondom, Ágost én rosszat sejtek. — Csak mo­solygott, mosolygott Ágost. És nem szólt semmit. — Te Ágost, mért nem szólsz te ? Mit akarsz tőlünk. Szerelmes pártól. Mért kullogsz utánunk még az erdőbe is. Talán a csókjainkat ákarod meglesni ? N® ugyan abból nem eszel Ágost. Hi­ába van neked pénzed Ágo.t. Sok millió. Te pú­pos vagy Ágost és nyomorék. Téged még ütni sem lehet. Csak elhessegetni, mint a kis csibét s ezt is csak vigyázva, hogy baj ne essék veled. (Itt félbeszakadt a mondókátn s kezdett ki­bontakozni előttem álmomban a saját körvonalam. Oldalamon egy leánt sétált. Itt kszdett szövődni álmomban a történet.) íme tehát: Volt nekem régen, nagyon régen egy sze­retőm. Egy lázálomban élő, csudaszép barna le­ány. Es ez a leány bolondult értem : a barna hajúért, a barna szeműért. Pedig én nem is va­gyok olyan nagyon szép. De hál ki az ördög tud parancsolni egy ilyen kis fruskának, ha oly őrül­ten szeret, mint ez. Egyébként Margitnak hívták. De szeszély s vad vágyu, pogány leány volt. Én csak hagytam, sőt örültem neki. És nem is bán­tam ha napról-napra növekszik a szerelme. Ko­csiztunk is Sétáltunk is Egyszer karonfogva, egyszer nem. Mikor milyen kedvünk volt. Szóval ő bolondult értem. Bóditó szerelmi vággyal csög- gött rajtam és valamiként egy Hetara, úgy járt utánam, úgy űzött a gondtalan estéken. Néha a fényitatta ragyogó májusi légben neki lódított valami rejtelmes erő az azúrkék ég alatt mélán nyujtozkodó erdő árnyékos fái alá. Betakart az erdő. Zengett, csattogott az erdő. Vészes kuvik madár belesivitotl a légbe szár­nyait csattogtatva . . . Egyébként csend volt’ csak a mi kezünk reszketett, csak a mi szavunk csuklóit meg néha és a mi sóhajunk hallatszott szakgatottan hosszúra nyullan. Margitnak szerelmes teste most kezdett bim­bózni. Most lepték meg először ágyának púba vánkesán hatraszegett nyakkal feküdve rejtelme» vágyakkal. Most kezdett öntudatosan először pi- hegni szive a tavasznak csókos leheletére . . . S az erdő fái oly részegitöen suttogtak s az erdő vadon virágai oly csalogatóan libegtek felé a sze­relmes májusi szellő fuvalmára, hogy a fákat öielte volna szerelmében, ha élet lett volna bennük . . . így hát engem ölelt. Vad, nagyszerű rajon­gással csókolgatta remegő ajkamat. Pedig én nem is szerettem oly nagyon ... De ott rezgeti már a sugaras légben a nárcis illata csiklandozóan bizsergeite idegeit és sugdosott neki : — Te nagy leány vagy. Neked szeretned kell már. Más ilyenkor már régen csókolt. — És rázengett a csókravágyő fülemile : Szeress, sze­ress, szeress 1 — (Es ő szeretett engem. Kárho- zatteijes rajongással akart engem. Akart 1 És nekem engedelmeskednem kellett. És mentem utána hűségesen fáradhataüanul. Pedig nem is szerettem oly nagyon. Eközben történt velem valami Egy különös, meglepő, és mégis mindennapi eset: megtudtam, nagy vására NAGYTOZSDE M ~ ~ riőb, férfi és gyermek plgT“ ruhákban legolcsóbb árban ELLETT SlEiEl HETÜKBE

Next

/
Thumbnails
Contents