Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-04-21 / 32. szám

I

2-ik oldal.

SZATMAR-NÉMETI

Szatmár, 1912. ápril 17.

Uj rend az igazságügyi eljárásban.

Irta: Nagy Zoltán szegedi kir. törvszéki bíró.

Tagadhatatlan, hogy az emberek legnagyobb része úgy van vele, hogy csak az érdekli, az foglalkoztatja, a miből él, a mi a kenyér keresete. Akad persze olyan is, a ki még ezzel sem törődik, de azért az átlag mégis csak úgy van vele, hogy a mi rajta kívül esik, arra bizony édes keveset gondol és a mit itt-ott hall vagy éppen olvas, korántsem elég gyakran még a tájékozódásra sem Pedig vannak közérdekű dolgok. a mikről jó tudni az embernek már csak azért is, nehogy a maga kárán tanuljon és a legkisebb mértékben bár szükségesek azok, hogy valaki müveit ember számba menjen.

Ilyen közérdekű dolog általában a mi az igazságszolgáltatás körébsn annak nagy változásában történik, mert hiszen ki sem tudja, vájjon nem lesz-8 köze valaha ehhez. Már pedig sokkal jobb valamit előre tudni, mint a saját kárán megtapasztalni,

Mint mindenben ügy ebben a nagy ap páráiusbau is, a melyet az igazságyi rendszernek hívnak a fő cél az, bogy minden helyre a megfelelő ember jusson, a ki munka erejét és képességét kizárólag arra fordítsa, ami eredményes. Másrészt, hogy maga az eljárás ne legyen szövevényes, nehézkéj, a formákat elvesző, hanem egyszerű, könnyen áttekinthető és a mi ebből folyik: gyors.

Ha ez a két kellék: a gyorsaság és alaposság meg van, akkor beszélhetünk csak jó igazságszolgáltatásról is.

Ezeket a követelményeket igyekszik megvalósítani az uj eljárást, egyszerűsítő törvény, a melynek egyes szakaszai a múlt hónapban nagyobb ré zé pedig május 1-én lép éleibe, Uj rend lesz általuk az igazságügyi eljárásban. Es mert általános érdekű, azért ismertetjük röviden.

Megszűnt a Curián a hét- a király Ítélőtáblákon az öt tagból álló itélötanács. Itt három, ott öt tagból áll már. Eredménye az, hogy a bírák nem „ülnek“ majd annyit több idejük van saját ügyeik feldolgozására és igy az ügymenet gyorsabb lesz. A törvényszékeknél az albirak működési köre tágult. Ezentúl már tagjai lehetnek a vád-, felebbezési és esküdtszék! tanácsnak és igy ebben a körben is gyakorlatot szerezhetnek, Ezek mellett gyökeres reform az önálló hatáskörrel felruházott jegyzők intézménye. Ugyanis bírói vagy ügyvédi viszgat telt jegyzőket az igazságügyminiszter megbízhat azzal, hogy bizonyos perenkivüli ügyekben nem mint eddig, a bíró segédjeként. hanem önállóan járhassanak el. Ilyen ügyek a polgári szakban a végrehajtási, fizetési meghagyási és lakbérfelmondási és hagyatéki ügyek egy része. Valló eljárásban a

sommás végzések kibocsátása, a telekkönyvi ügyek egy csoportja és az összes csődbiztositási ügyek egy csoportja és az összes csődbiztositási teendők. Nemcsak más bírósági megkeresést, hanem a peres felek eskü alatti kihallgatását, szemlét is foganatosíthat önállóan ilyen megbízott jegyző. Büntető szakban pedig a vizsgálóbírói teendők közül megkereséseket teljesíthet.

Ezeknek a reformoknak betetőzése a jövő jogász nemzedék ^elméleti és gyakorlati képzettségének az emelése. Bizonyos időszakon túl 1913. okt. 31. csak jog vagy államíudóst neveznek ki a bírósághoz joggyakornoknak is és azon ügyvéd jelöltek, kik ugyancsak e záros határidőig az ügyvédi vissgát le nem teszik csak ügyvéd helyettesek lehetnek s az ügyvédi vizsga után 2 év múlva nyernek csak önálló működésre képesítést.

Mineezekhez ha hozzá vesszük azt. hogy az igazságszolgáltatási ügyvitel tekintetében alig két éve. hogy radikális egyszerűsítési rendeletiket léptettek életbe, ha tudjuk azt, hogy annyi irka firka és időt rabló munka szűnt meg bizonyos kezelési szabályok megszüntetésével, másrészt az örökösödési és végrehajtási élj árás tekintetében a felek, illetve a közjegysö által elkészített tervezet kőtelező csatolása által, mennyi munkaerő szabadul fel, hogy a bírák valóban bírói funkciót teljesítsenek: úgy valóban tlmondhat- juk, bogy uj rend köVetkszett be az igazságügyi eljárásban közérdekből az igazságszolgáltatás sikeres gyakorlása érdekéből.

Ez pedig elsősorban mindenkinek az érdeke.

Szerdán este „A bolond“ Rákosi Szabados kitűnő operettéje került színre ez évadban másodszor az előzőtől az eltérő szereposztással, hogy Bimbilla szerepét most H. Baíla Mariska creáita a tőle megszokott pajzán kedvességgel és elevenséggel. Fehér Gyula kitűnő Bimbójáról már az első előadás alkalmával referáltunk, Szalóky Dezső és Heltai Hugó kisebb szerepeikben voltak élvezhetők. Jő volt Balázs Bálint.

Csütörtök délután a karszemélyzet kabaréval egybekötött, jutalomjáiéka volt. Színre került ,,A csókon szerzett vőlegény“ kerek, gördülékeny előadásban. A közönség az utolsó helyig megtöltötte a színházat úgy, hogy a színpad hőseinek az e délutáni erkölcsi sikeren felül igen szép anyagi sikereik is volt, ami — talán — rájuk nézve sokkal fontosabb.

Csütörtök este Herceg Ferenc kitűnő müve ,.A Gyurkovits leányok“ került színre. Az előadás egyike volt a legjobbaknak, amit színtársulatunk ez évben produkált. —• En ez első sorban a Hahnel Aranka, akit tisztelői ez este meleg ünneplésben részesítettek, sok virággal és óriási virágkosarakkal kedveskedvén neki, — Harmath

Zseni és Szőke Sándor javára írandók, akik mindannyian pompás szereptudással, tehetségük legjavát nyújtották. A kitűnő rendezés Szőke Sándor érdeme.

Pénteken „Szulamith“ Goldferder Abrahám zsidó motivomu eperettejének az előadása volt Dénes Ella jutalomjátékaként. Dénes Ellának a címszerep legsikeresebb alakítása, akit ez estén az őt szerető és a színházat zsúfolásig megtöltő közönség hangos tapsokkal, szép virágokkal és ajándékokkal tüntetett ki, Osztoztak ez esti sikerében Balázs Bálint és Heltai Hugó,

Heves Béla színigazgató a kővetkező sorok közlésére kérte fel lapunkat:

A szerda esti előadással 1911—1912 évi színi évadomat befejezve elmulaszthallan kötelességemnek tartom Szatmár város szinpártoló közönségének és a helybeli sajtónak hálás kő- szönetem ez ulon is nyilvánítani.

Magam és színtársulatom minden egye tagját szives emlékükbe ajánlva.

Maradtam teljes tisztelettel:

Heves Béla Szatmár városi színház igazgatója.

Az utólsó hét műsora. Vasárnap délután „A suhanó“ operette, a címszerepben H. Bállá Mariskával, este Feledi Boriska bucsufeliéptóül: „Gül Baba“ regényes operette.

Hétfőn — újdonság — másodszor „A nap hőse“ énekes hohózat.

Kedden — utólsó előtti előadás — Harmath Zsenny bucsufelléptéül ,,Keserű mézeslie- tek“ bohózat újdonság.

Szerdán — utolsó előadás — „Válás után“ francia vígjáték.

HÍREK.

Költemények.

írta: Gustavo A. Becquer.

I.

É v ö d á s.

Évődtünk mi gyakran ketten ; Ez volt csak és semmi más, És ha egyszer véget ért hát Nem tudtuk ki a hibás.

Kár, hogy Ámor szótárában Nincsen arra semmi jel; Meddig tart a büszkeség és Gőggé mikor torzul el.

A mi szerelmünk.

Tragikomédia a mi Szerelmünknek története:

hegy el kell mennem innen . . . Ettől kezdve véres csókokat csókoltam Margitnak arcára. Nagyon fájt, hogy el kel ett válnom Margittól, aki oly nagyon szeretett engem s akiről tudtam, hogy oly nagyon szeret. Es én féltékeny lettem Margitra. Eh nem mertem itthagyni. De hát mennem kellett. El is mentem, ha jól emlékszem Pestre.

És engem gyötört a láz, kiűzött a kapzsi váuy Margitért. Féltem, hogy másé lesz. Féltem, hogy most már más is fogja csókolni gránátos ajakát. Esténként mikor lefeküdtem, verejtékezett a testem a félelemtől; és én láttam, hogy Margit ez erdőben sétál. És pedig azzal az Ágosttal, akire sok pénzéért mindig gyanakodóan néztem. Ágost gyakran láttam utánunk kullogni egész az erdőig, de tovább nem mert jönni, mert lelőttem volna, le bizony. É-t most vele sétál és bolondul érte minden fiú. Ö pedig mindenikkel megy sétálni az erdőbe pirosló, aranyszegéiyes alkonyon.

Egy este már annyira gyötört a féltékenység, hogy reggel kihajszolt az ágyból és kergetett vissza, vissza Margithoz, akiért bolondultam, akit féltettem a széltől is, aki most másnak ad csőkokat, aki engem elfeledett. Akinek csókjaiért kipaítagzotl ajkam majd elepodt. És hajtott és kergeted a vágy Margithoz.

(Komor nyarssstének pirosarcu alkonya terítette rám szürke köpenyegét. Vágyát lihegtek felém a fák, az utca pora a város első házai , . , Es óu rohantam.)

A kéjt riongó alkony r&bukoít egy kis há zikóra. Körülötte férfiak sóvárgó serege várta a kis ajtó megnyíltát.

Itt lakott Margit.

Parfümből volt szago3 az utca. Virágokat szórtak az útra és a házikót nárciszokkal krisan- témokkal és sárga rózsákkal díszítették föl. így várták Margitot. Mindenik úgy érezte, hogy a lelkiüdvössége függ attól, hogy kire néz rá Margit: ez a mindenkit meggyötörni vágyó, puhatestü valaki.

Nyílik az ajtó. S kilép az udvarra talpig bíborban, domború mellén vakító drágakövekkel. Éjfekete haja kibocsátva betakarta fehér, meztelen karjait, s csak a szellő fuvalmára libbent felre néha, látni engedve bőrének márvány fehér színét. Szemében a tespedő tenger nyugodott azursöíét színével . . . Összeráncolta idegesen homlokát , . . s most olyan a szeme, mintha valami villámterhes zivatar lomboló zuhataga korbácsolna fel egy megriadt tengerszemet . . . Keresett valamit , . . S a tömeg leborult előde és imádta, mint egy ördögi madonnát . . . Csak én nem hajoltam meg. En, aki odarohantam hozzá és ölelésre tárt karokkal csókolni vágytam ru- bintos ajakát. Áttörtem a tömegen és felé kiáltottam :

— Margit ! Margit. 1

— Itt vagyok ! Én, akit öleltél a reiytéiyes erdő homályában.

— Itt vagyok 1 Fogadj be ! Őlelj meg !

Ö rám nézett ... és kacagott egyet . , . Aztán bement Ágost.

Engem pedig ájultan vittek ki a többi társak karjaiban. Úgy emlékszem, hogy szégyellem magam. S azok vittek valahová, hogy hová, ázt nem tudom. Néha úgy éreztem, hogy zöld lombok csapkodják az arcom . . . Úgy nekem támadtak most az emlékek, hogy felriasztottak. És én ott kapom magam az erdőben. A zöld lombok oly kacéran kötődtek velem. És én lehajoltam a szent humusig és sirva csókolgattam a földet és ölelgettem a fákat, mik oly barátságosan takargattak lila tavaszestéken. S a társaim utánam csináltak mindent. Pedig nekik semmi közük sem volt az erdőhöz. De azt hitték, hogy ha én ezt teszem, akkor nekik is meg kell tenniük.

Egyszer csak valami hideg szél nyargalt eí fejem fellett. S azon vettem magamat észre, hogy ősz van. Olyan sárga lett az erdő, olyan hideg, olyan fagyos. A fák zsizsegve nyújtják felém kopasz ágaikat, mint egy mesebeli óriás. Juj 1 ügy irtóztam ettől az erdőtől . . . Rohantam ki. tí az avar utamon deresedő fejemre hullott, Iftülott a sok száraz lőtszinü levél.

Éj én meneneküllem, futottam erről a tájról. Soha többé nem megyek oda.