Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-04-10 / 29. szám

2-ik oldal.

S Z AT MÁR-NÉSMETI.

Szatmár, 1912 április 10.

járatot indított ellene és minden eszközt felhasznált srra, hogy ezt az ősrégi iparágat teljesen tönkre tegye és annak romjain azután szabadon gondolkodhassál^

Ilyen törekvést láttunk legutóbb a petro- leumiparbaD, ahol egy amerikai vállalat addig fenyegette tönkre tétellel a termelőket, mig az o*zt- j rák kormány a dolgot megsokallva, közbe lépett j és a konkurrenciának a belföldi ipar érdekében véget vetett.

A magyar szappanipar helyzete an- yival nehezebb, mert az ő konkurrense osztrák cég s el'ene a jelenlegi viszonyok mellett kormányintézkedéssel fellépni lehetetlen. Itt csak a magyar társadalom és a magyar kereskedelem segítsége j lehetséges. Az, amit a magyar szappanipar a magyar kereskedelemtől kér, igen kevés, csak 1 annyi, hogy ne szegődjék gondolkodás nélkil1, csupa kényelemszeretetből az ő ellensége szol- ! gálatába, ne üljön fel reklámjának, mely nagy- í részt tartalmatlan, üres frázisnál nem egyéb, sőt j a közönség megtévesztésére is alkalmas, azt a 1 valóságnak meg nem felelő tényt hangoztatva, j hogy csak az illető gyár áruja jó, ezzel ellentétben a többi »közönséges« áru nem jó. A magyar áru a sokat reklámozott szappannál jobb vagy legalább is vele egyenlő minőségű, úgy, hogy nem szükséges Ausztriába mennünk azért, hogy jó árut kapjunk.

Hogy a dolgok odáig fejlődlek, ahol ma vannak, abban egyenlően hibásak a gyárosok, a kereskedők és a fogyasztó publikum.

Mikor a gyanútlan magyar szappaniparra villámként lecsapott az Osztrák nagybank által financirozott gyár konkurenciája, mikor ez a gyár gyártmányát úgyszólván ingyen dobta a i piacra, akkor a ms-gyar szappangyárosok egy része, különösen a kisebbek, oly módon próbáltak védekezni, hogy silányabb minőséget gyártottak. Rossz módszer volt. Hamar belátták ezt a gyárosok is és más útra tértek : üzemeiket modernizálták, a melléktermékeket hasznosították is már évek óta «ikerrel tudják kiáltani a versenyt, de nem az indolencia és ellenszenv elien.

Hiba terheli a kereskedőket is, hogy eleinte a nekik szinte odaajándékozott árut megvették, azért őket gáncs nem érheti. Senkinek sincs joga azt követelni a kereskedőtől, hogy bármi cimen lemondjon arról, hogy termékeit olcsón beszerezhesse.

Ma azonban más a helyzet, A magyar szappanipar abban a helyzetben van, hogy olyan árut, mely az osztrák cégével egyenrangú, épp olyan vagy olcsóbb áron tud dni, mint konkurrense. Ma azonban sok kereskedő arra az álláspontra helyezkedik, hogy az osztrák árut kell tartania, mert a közönség azt kéri a reklám következtében. Azt azonban nem gondolja meg, hogy ő maga is hozzájárul a közönségnek ilyen hazafiatlan irányban való befolyásolásához.

Ha olyan lenne a helyzet, hogy a magyar ipar nem lenne képes ellátni a szükségletet ebben az irányban, ezen fonlos cikkben akkor is inkább szégyenkezünk kellene miatta, nem pedig minden boltajtóban hirdetnünk tehete'.len- ségünket. De nem érdeke a kereskedőnek az sem, hogy az egyenlőtlen harcban ő is azon részre szegődjék, amely a tzappanipart monopolizálni akarja Minden intelligens kereskedő tudja e/J, hogy mit jelent az, ha egy iparágban a verseny megszűnik. Akkor megszűnik a kereskedő haszna is. A magyar füszerkereskedő már nem keres a cukron, a són, a liszlen, miért akarja elősegíteni azt az állapotot, hogy a szappanon se kereshessen?

A mai sivár helyzetben az első lépás az orvoslás felé a soproni kereskedelmi es iparkamara részéről történt. A kamara körlevelei intézett a körzetébe tartozó összes kereskedőkhöz, rámuia'va ana, hogy Magyarország szappanbe- hozatída Ausztriából napról-napra gyarapszik, dacára annak, hogy itt az országban jobb áru készül, mint Ausztriában és az árban is sikerrel veszi fel a versenyt a hazai ipar. Erre való le- k in! el tel fe szólítja a kamara a kereskedőket, hogy szappanszükségleteiket hazai gyárosoknál fedezzék A magyar szappangyárosok egyesülete felkér te az ország összes kamaráit a soproni példa követésére. Az egyesület erkölcsi gar. nciát vállal a t/giai által szállított árukért és kész minden egyes esetben, melyben a kereskedők bozzá fordulnak, a legnagyobb készséggel eljárni.

A soptoni, leginkább német ajkú kerület kereskedői megfogadták a kamara felhívását és az idegen árut lehetőleg kiszori'ják üzleteikből. A cseh kereskedő pedig nem engedi holla hajára kifüggeszteni a német gyár reklámjait. Épp csak bennünket nem éidqkelne egy virágzó iparágnak tönkretétele? ,

» ........-..... ......—----- ------- ---- ■ - .....— -■ — - --------------se

i

)

E félheti műsort csupa kaprise töltötte ki.

Vasárnap este a saison egyik cassa-darabja ,A kis gróf-1 került szinre telt ház előtt, kerek, összevágó előadásban. A nők közül F. Bállá Mariskának. Dénes El Iának, a féifl szereplők közül pedig Fehér Gyulának, Roob Jenőnek, Radócz- nak és Haltainak volt erősebb része a sikerben.

Hétfőn este a „Varázskeringő1- került szinre, Az előadás a jók közé sorozható. A siker érdekében H. Bállá Mariskának, Dénes Ella, Szepesy Szidi, Ba’ázs, Haltai és Szalóky buzgólkodtak és hogy igyekezetük nem veszett kárba, ezt a pzép számú közönség gyakran felhangzó tapsa igazolta.

Kedden a .,Lengyel menyecske1' c. operettet hozta szinte társulatunk az előzőkhöz hasonló jó előadásban és rendezésben. — A címszerepet H Balta Mariska játszotta a tőle megszokott kedvességgel, temperamentummal és igaz művészettel. Mellette Liszt Feri, Szepesi Szidi, Balázs, I Heltai és Radócz szolgáltak reá az elismerésre,

Fehér Gyula iutalomjátéka. Ma este lesz színházunkban ez évadban az első jutalouojátek. És ennek sorát — a férfiak közül igazán nem ! nyithatta más meg, mint épen Fehér Gyű!;». —

■ Fillér Gyula művészi kvalitásai városunk szin- házjá-ó közönsége előtt annyira ismertek, hogy ártól itt Írnunk felesleges, már csak azért is, nehogy reklámize legyen, amire Fehér Gyulának igazán nincs szüksége. — A ma estéről előre csak annyit, hogy a „Bolond11 c. operettének a cimszert-pét créálja Fehér Gyula, s ez neki egyik legkiválóbb alakítása. — Külön érdekesvéget kó'csönöz ez estének, hogy a darabban fellép Fe ;ér 0;ga fővárnsi művésznő, aki húga Fehér Gyulának.

Színházi heti műsor:

Csütörtökön újdonság — (Bérletszüne*) («)

‘ „a kém“ színmű a vígszínház sensatiós újdonsága

I — (C*. bérlet.)

Pénteken újdonság — itt másodszor „Hál i az udvarnál“ operetle. — (B bérlet.)

Vasárnap este másodszor „Bál az udvarnál“

| Operette (Gz. bérlet.)

! i Hl

Magyarok mellőzése

a fiumei révhivatalnál.

Fiúméból jelentik nekünk, hogy az ottani révhivatalnál, amely speciálisan magyar halóság, alattomban elnyomják a magyarokat. Ez az eset annál felhá- boritóbb, mert a jog és igazság azt kívánná, hogy a tengeri révhatóságnál elsősorban magyar emberek íeprezen- 1 tálják a magyar államhatalmat, amely

magam sem nézhetem összedugult kézzel. Gábor fiam, — mondotta a kis bojtár gyereknek, — szaladj I vezesd elő lovamat. — A fiú hamar megjött a nyerges lóval, eközben az öreg számadó egy pisztolyt kereset ki a ládából. A pisz toly mindkét csövét kilőtte: már régi volt benne a töltés. — Jobb ez igy ni! — újra megtöltötte a pisztolyt. Azután bojtárjai után ellovagolt Salánki.

Áron rossz bundáján ülve imádkozott. Az orvos a csillagos eget bámulva várakozott. — Várta a különös eret végét. Jó félóra múlva visszatért Salánki gazda négy bojtárral. Üres kézzel jöttek. Azonban félóra múltán ismét zaj hallatszott a sötét pusztából. Nevetgéiéseb, lármás beszéd, lónyeritések hangjai hallattszottak. Sa lánki felkiáltott :

— Na orvos ur 1 ezek jó fogást csináltak !

— Úgyis volt. A bojtárok két vándorlegényt haj toltak a ló előtt A kezük hátra volt kötve. Nyakukba vetett kötőfékszárral voltak a lovak nyakához kötve. — Oldjátok el őket, — mondotta Salánki, — oldjátok fel a kezüket is. Majd úgy szemtöl-szembe beszélek telök.

— Orvos ur/ Salánki uram! Ezek azok!

— A vén Aron veszekedett, lármát ütött, majd a bojtárlegényekhez fordult: András bácti, Mihály bácsi, mondják kendtek, meglelték a bu- gyelárisomal ?

— Meg, — felelte a bojtár. — Itt van nálam. De van még egy másik is,

Salánki gazda elébe állott a rogyásig kifáradt lucskosra izzadt bét szerencsétlennek :

— Hé 1 Nem azt kérdezem tőletek, honnét jöttök, hová mentek? Kik vagytok, mik vagytok? Hanem azt mondjátok meg, rá voítatok-e szorulva, hogy ezt a szegény zsidót megraboljátok ?

Az egyik kapcabetyár szontyorodottan hökkentette ki:

— Nem a magunk butyellárisában is van hatvan forint.

— Akkor miért cselékedtélek ezt ?

— Meg akartuk ijeszteni ezt a KrisztUstagadót. h

— Rendbe van. — Most hát csak üljetek le. 2 r

Pihenjétek ki magatokat, — mondja csöndes nyugalommal Salánki, — pihenjetek, ameddig megbeszéljük, hogy mit cselekedjünk veletek .. . Orvos ur, mit szól az esethez ? Mit csináljunk ezekkel ?‘

— Én se nem látok, se nem hallok. Van itt egy pár öreg bojtár, azokkal tanácskozzék Salánki uram ! Én addig elsétálok innét, — felelte kitérő'eg Dely és eloldatgott közel egy kilométernyire, Atn odáig hallatszott a szörnyű ordiiozás, a marokrafogott pásztorostor kegyel len suhogása.

Mignem elcsöndesült minden. Csupán idő múlva zördült fel egy távolodó kocsikerék. Mire az orvos is visszatért a csöndes pásztortanyára,

feljött a holdvilág is. Mint sárga hideg kisértef- sr.em mtrederett az égről, Áron napkelet felé fo dúlva imádkozott. Feje halotti lepedőjével volt letakarva. A bojtárok már szanaszét hevertek a gulya-ménesnél. Egyedül Salánki, a számadó virrasztóit fent. Alacsony, háromlábú pás/- torezéken pipázgatott a hamvadozü tűznél.

— Talán le is heveredhetnéok már Salánki uram, — mondta az orvos.

— A bizony igaz is, mert nemsoká ránk kö-zönt a hajnalcsillag, véleményezte a számadó, — nyugodalaiás jó északét kívánok.

— Jó éjszakát kigyelmednek is. — Az orvos kofán ébredt. Kora hajnalban felnézte a hármasi gulyát. Mikor elköszönt Salánkitól, a számadó még egész kurtán rátért az éjszakai esetre :

— No orvos ur! Há'a Istennek, sikerült megmenteni a hortobágyi puszta becsületét . . ,

Áron később beszélte el Dely Mátyásnak a részleteket, hogy a kapcabetyárokat a székéri kurta korcsmában fogták el a bojtárok. Salánki gazda ítélet mondása alapján annyira mego^toroz- ták őket, hogy jártányi erejök sem volt. Salánki gazda kocsin fuvaroztatta ei valahova a póiul- járt gazdaembereket.

j -------------------------------------------------— ------------------------------EI

RES.

düi'i iíl :: -. i i: '• ■ •<>* ?r • ». , - ■■ ’* 1/