Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-04-10 / 29. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. Április W. Szerda. 29. sz. i FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétezer: vasárnap és szerdán. SZERKESZTÓSÉ8 ÉS KIADÓHIVATAL: Boro« Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 : - Telelon-BZíá rr> 80. ■■ ■ ■ ■ Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete Ünnepi hangulat. Az ünnepnapoknak nincs politikai eseménye. Annál több a politikai megnyilatkozás, mely a parádés ünnepi cikkekben keresi az utat, a közönség értelméhez. Ebben a kereső munkában aztán egy-egy ke- resztutnál összetalálkoznak a legkülönbözőbb politikai egyéniségek. És megesik, hogy — összetalálkozván, — szörnyen elcsodálkoznak, hogy “eddig külön utakon jártak, sőt azelőtt számtalanszor egymás fülébe kiabálták, hogy az ő utaik sohasem találkozhatnak. így járt az ünnepi cikkirás során Tisza István gróf és Andrássy Gyula gróf. A két »ifjúkori jóbarát«, mint egymást a a fórumon nevezni szokták, el nem mulasztván egyetlen alkalommal sem hozzátenni azt is, hogy mély rokonszevvel, de fájdalmas érzéssel nézik a másiknak veszedelmes tévelygéseit. Nos: összetalálkoztak. Végre együtt! Mind a kettő Khuen reaktiválásának helyes, üdvös voltát biztosítja és mélységes alattvalói hódolattal oldja meg saruját hogy a nemzet bizalmára hivatkozó királyi kézirat szentelt földjére lépvén, e megingathatatlan talajról bizonyítsa: Khuen jól tette, hogy az ö nagy handa-bandájuktól meg nem rémült s elejtette a rezo- j luciót. Nem lehet ebből — veszedelmes precedenst kovácsolni. Csak egy esetben lehetne ez a királyi akarat előtt való be- hódolás precedenssé: ha a mostanihoz hasonló uralkodónk lesz s ez a köztiszteletben álló, alkotmányos király úgy szól a nemzethez mint ahogy azt a mostani teszi. Ämuljatok el, fölszínes látói a politi- tikai mélységeknek : nem látjátok-e, hogy ez a precedens nem veszedelmes, mert — „mikor lesz ismét ilyen köztiszteletben álló, alkotmányos királyunk“ — azt senki sem tudja. Ezen a nyomon találkoztak a húsvéti szent hangulatban az „ifjúkori barátok“. Remélhetőleg, együtt maradnak és szerencsés kezükkel nagyra fogják építeni azt a politikát, amelynek eddig is nélkülözhetetlen csalásaikkal nagy hasznára voltak. Mig a nagy megsértés a Lajtán innen igy nyélbeütödik, addig a Lajtán lul nagyon érdekes kérdéseket feszegeinek. Arra is kiváncsiak odaát, amiről ideát az egymásra találás nagy gyönyörében megfeledkeztek: mi lészen Khuen gróf egyéb Ígéretével. Mert Khuen nemcsak a rezoluciót ígérte be nyílt színen, hanem beígérte a közjogilag kifogásolható kifejezéseknek a véderőjavasiatokból leendő kiküszöbölését, a jelvénykérdésnek a magyar közjog szerint való rendezését, no meg a katonai perrendlartási javaslatból a „szolgálati nyelv“ eltüntetését is. Drága szomszédaink nagyon kiváncsiak ez ígéretek dolgának miként állására A kérdés tisztázását a delegációk feladatául vallják. Szegény reaktivált Khuennek, úgy látszik, még valamit le keli majd vetnie a delegációk során, s elhisszük, elég fejtörést okoz neki az, hogy kisüsse, mi is volna még levetni valüja. Ha ezt a kérdést szerencsésen megoldotta, akkor aligha tog késni „értéktelen foszlányok“ áldozatul dobásával, mert hiszen biztos lehet felőle, hogy Tisza és Andrássy ismét ki fokják róla állítani az erkölcsi bizonyítványt : — „Nem lehetett másként. A bérbe vett sajtó pedig dicsőíteni fogja, amiért sajátmaga megalázása árán is „híven kész szolgálni királyt és hazát.“ Á magyar szappanipar válsága. Magyerors7ág vegyészeti iparának legfontosabb ága, a magyar szappanipar, válságba jutott. Az történt vele, ami mái iparágaknál tem szokatlan dolog, hogy egy nagylökés vállalat irtó hadTARGA. irta A hir. Gustavoo A Becquer. Mikor elmondták úgy éreztem én, Hogy a szivemet tör járta által: És küzdöttem egy percig kábutlan Az ájulással. Sötét éj szakadt reám hirtelen, Majd elöntött a düh és fájdalom : Megérzettem mért kell néha sírni Vagy ölni vakon. hagy fájdalmam egy kissé elpihent, Alig tudtam pár szót kiejteni: Ki hozta ezt a hirt: Egy hü baráti Jót tett vélem megköszöntem neki. Spanyolból fordította: Barna János. ítélkezés a Hortobágyon. Irta : MÓRICZ PÁL. Némelyik nyári estén bűvös szép a Hortobágy. Virágillatok áramlanak a csöndes pusztán. Édes a levegő. A csillagoknak csupán a nagyja látszik. Azok azonban szinte lángolnak a mélységes sötélkék kárpiton. Ilyenkor az emberek is álmosabbak. — Meglássa orvos ur, esőt kapunk — a hármasi gulya-ménes tanyán Salánki számadó- gazda magyarázta Dely Mátyás pusziai állatorvosnak. Az orvos éjszakai pihenőre szállott meg a csikós gulyás tanyán. Hallgatag nézlék tovább a pásztorlüzet. Egyszer csak kocsizörgés nyikor- dult bele a mélységes csöndbe. Különös kráko- gás hallatszott a pusziai homályból. Az egyik bojtár mindjárt mondta is : — Gazduram, jön az Áron bácsi. — Ugyan honnét a pokolból kódorog ilyen későn, — véleményezte Salánki gazda a füredi öreg Áron zsidóról, aki szintén hozzátartozott a Hortobágy világához. Az öreg Áron egyfogatu szekerén mozgó kalmárja, kihordó postája volt a hortobágyi pásztorságnak. Már a krákogásáról is felismerték. — Salánki uram, itt vagyok — keserveset fohászkodott a vén Áron, — jaj, nagy az én bajom! Megrabolt két csavargó. Elvitték 15 forintomat. Meg pofon is vertak a kapcabetyárok, sirva fakadt a vén ember. Talpra ugrott mindenik bojtár : — Áron bácsi hun vót ez? Merre vót ez? Salánki csendet intett a kezével. — Áron bácsi, beszéljen moU! — Jöttem túl az Árkus-hidján, — beszélte Áron, — egyszerre csak két ember elébem állított. Nem voltak ezek parasztok, sem pásalor- emberek. Olyan vándorlegény formák voltak. Az egyik mindjárt megfogta a Kincsem kantárját. A másik lerántott a szekérrül. Pisztolyt fogott rám : kutya, ide a pénzedet, mert mehalsz — kiáltotta. Én megijedtem. Reszketődztem. Odaadtam a bu- gyellárist, mégis felpofozott a betyár, jaj 1 — siránkozva sóhajtott a vén ember. Salánki gazda felvágta a fejét. Összeráncolta a szemöldökét. — No, Luk lóra minden legény ! Ilyen zsi- ványság még nem történt a Hortobágyon. Két legény indul az iványi, ktt'ő a nádudvari, kettő a scegei, három pedig a füredi országatra! Ha valakit találtok és (ud, vagy nem tud valamit a két orcátlan kap calietyárokról, ahhoz tartsátok magatokat . . . Néhány perc múltán, a csillagos éjszakában útnak eredt a kékinges, kékgatyás, pusztai rendőrség. Az orvos, a számadö, a vén Áron és kél vis bojtár gyerek maradtak vissza a hármasi tanyán. Salánki gazda már lehetős vén ember volt. Mégis sehogysem lelta helyét. Folyton izgett-mozgot*. A homlokát törölgette. Végül meg is szólalt: — Orvos nr, olysn nagy dolog ez. hogy Újdonságok na S Z A T 1 ÁR* A m A G Y'T nőiy férfi és gyermek füff*“ ruhákban legolcsóbb árban M ELLETT SZEREZHETŐKBE
