Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-04 / 2. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. január 4. Szerda. 2. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. ä „SZATWIAR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. E.esz évre ELŐFIZETÉSI ÁR: 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor F.gyes szem ára 10 fillér. HIRDETÉSEK DIJAI: Hirdetések: egész oldal 20 kor. Fél oldal 11 kor. Q- emrenként 3 fill. Többszöri közlésnél nagy kedvezmény. Nyílitér : pefit soronként 20 fillér. SZERKESZTŐSED ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ■== Telelon-Süátn 80.r= Mindennemű dijak Szatmiron, a kiadóhivatalban fiz A múlt és jövendő. (F. Á.) Az 1910. év már a multté, összts reményeivel, hibáivai és — politikai erkölcstelenségeivel. Ha mint rósz álomra nézhetne vissza a nemzet, úgy ez álom szétfoszlanék — a felébredéssel. Ámde nem álom volt — hanem valóság. Elbukott a nemzeti irány, elbukott a függetlenségi többség és jött a burkolt absolulizmus hazugcégér alatt: mint nemzeti munkapárt. Kossuth Lajos azt mondta, hogy a politika az exigentiák tudománya, — ámde a nemzetet ámítani, megvesztegetni, — hatalmi erőszakkal többséget csinálni és ezzel az osztrák császárt szolgálni, összes nemzeti érdekeinket Ausztria érdekeinek kiszolgáltatni — ez nem a becsületes politika tudománytana — hanem az a politikai felfogás a mely csengő aranyokért János magyar király helyett Habsburgi Ferdi- nándnak adta Szent István koronáját, — a mely politika labanc sereget gyűjtött a nagy fejedelem ellen és a mely a császár iránti szolgalelküségből Ií. Rákóczi Ferencet száműzte^ hazaárulónak nyilvánította. Az a politikai iskola a mely végig szolgálta a Bach korszakot, pecsovicsokat nevelt és lisza Kálmán kormányzása alatt hontalanná tette Knssuth Lajost. Ez az a nemzetrontó és sorvasztó politikai iskola, a mely megteremtette a Kristóffy korszakod a mely törvénytelen főispánjaival és királybiztosaival felidézte az absolutizmus rémét. Ez az iskola, amely a régi szabadelvű rendszerben iiiamelukokat nevelt, a mely az 1905. t'vben kizdődöt nemzeti felébredés elől elbújt és lesben á!b, hogy az első császári hivó szóra Khe.en-Hédei várv vezérlete alatt a politika minden erkölcstelen fegyverével rohanjon reá a civakodó nemzeti többségre és visszaállítsa azok uralmát a kik a hatalmat öncélnak nézik és nem a nemzet javára, boldogulására használják fel. íme a történelem ismétli magát. De az őserdő kibírja az élősdiek pusztító I hadát is. Ha lombkoronájának gyenge hajtásait elemésztik is a falánk hernyók milliói, — de a törzset a fa hatalmas koronáját elpusztítani még sem tudják. Most, a midőn az egész müveit világ polgárságának lelkét a teljes önállóság, a szabadság jogok fejlesztése hevíti, — lehetetlen, hogy a magyar nép sokáig tűrje azt a politikát, a mely 1867. óta nem előre, de hátra vitte a nemzetet. » A közös ügy eszméje sohasem birt gyökeret verni a magyar nép lelkében, mert a midőn — bár rövid időre — 1905-ben a nemzet önérzete felébredt és ősi erejének mérlegbe dobásával elseperte a Tisza István és Perczel Dezső által vezetett és zsebkendő lo- bogtatás jelére szavazó szabadelvű pártot — még azoknak a leikéből is elszállott a közös ügyes eszme — a kik eddig téves felfogással bírtak annak gyakorlati előnyében. Az 1906-iki tiszta választás volt a próba köve annak, hogy a magyar nemzet milliói, a 48-as függetlenségi politikát, vagy a 67-iki közős ügyes politikát tartja-e fenn a nemzet életkérdésének. A nemzet óriás többsége ingyen, pressiő nélkül, bécsi pénz és csendőr szurony nélkül, a 48-as eszméket emelte diadalra. íme, a néhány hónappal előbb még félelmetes nagy szabadelvű pártot, az igaz magyar lelkek fellángoló erejének szabad megnyilvánu- ása. átvonuló gyors viharként semmisítette meg és ha a 48-as pártvezérek nagylelkűsége (a mi végzetes hiba volt, mert e nemzet igaz jogaiért küzdő pártnak nagylelküsködni nem szabad) — a nemesebben gondolkodó 67-es csoportnak kerületet nem ajándékozott volna — úgy már akkor hírmondója sem lett volna a magyar parlamentben a 67-es közös ügyes pártnak. Hol van tehát gyökere a 07-es kiegyezésnek, — hol van gyökere annak a nemzet sorvasztó közös ügyes politikának a mely bennünket Ausztria gyarmatává és adófizetőjévé alacsonyitott. A magyar nemzetben nincs. Hanem a császári akaratot és 400 éves udvari politikát támogató ama politikai érdekszövetségben, a mely hatalmi vágyból és önérdekből már többször lejtőre vitte a nemzet sorsát és a mely most Khuen vezérlete alatt alkotmányunk egyetlen és végső biztosítékát: a vármegyénk önkormányzatát is megtörni készül és a császári kegy ellenértékéül újonc létszám felemelésével kedveskedik és 360 millió hadügyi költség többlettel terheii meg az adózó magyar nép roskadozó vállát. TÁEOA. A napernyő. A vonat néha bizonytalanul meg-megzökkent. Kétoldalt végtelen térségek, apró falvacskák, a távol ködében vesző alakok váltották föl egymást. A mesz- szeség halotti nyugalma beszökött az ablakon és nekem úgy tűnt fel, mintha a mesebeli táltos paripa vágtatna fekete kocsimmal a ködborult világba. Nagykalapos, fehérruhás asszony ült szemben velem. Mellette szőke kis fia. Az asszony cifra, a fia rendetlen. — Nem úri asszony — gondoltam. Az nem vesz fel útra fehér ruhát. A fiú nyugtalankodott. Az anyja ráütött. A gyerek szepegett. Újra megütötte. — Nagyon, nagyon közönséges asszony lehet — jegyeztem meg magamban. A gyerek most már csöndben maradt. A vonat rohant tovább. A táviróoszlopok sötéten szélesen olvadtak bele a füstszinü homályba és egy-egy árva kukoricaszár. napraforgó kóró küzködött a széllel, hogy ne törhesse ketté száraz kiszikkadt derekát. Nagy, lomha kiszáradt göröngyök váltották föl a I zörgős kökény, — galagonyabokrok közzül. Az emberre 1 gondoltam, akinek ekéje fölhasitotta az ugart, akinek tarlója levágta a selymes, zöld füvet, akinek ásója föiturta a göröngyöket. N«m láttam sehol. Csend, tompa, halotti csend volt és én nem bírtam az enyészetben az uj élet csiráit meglátni. A gyerek unta magát, nyugtalankodott. Fölállt és ő is ki akart nézni. Háta mögött a sarokban zöld- fogantyus napernyő támaszkodott. Össze fogja törni az ernyőt, ha sokat izeg-mozog Össze fogja törni és újra kikap. Szólni kellene neki Csak ennyit: vigyázzon fiam, összetöri az ernyőt. Vagy: asszonyom tegye a hálóba az ernyőt, mert ösz- szetöri a gyerek. Eh ... mi közöm hozzá I Idegenek. Miért ártsam bele magamat a mások dolgába. Szánalom mellett robogtak el. A vitorlák úgy forogtak a szürkeségben, mint ótiási, őskori szörnymadár nagy, fekete, suhogó szárnyai ; vagy mint fe-. nyegető, száguldó ördögfi hosszú, fekete palástja . . A gyerek tapsolt és ugrál!. A szék meg recsegett. No most eltört — döbbentem meg és visszafordultam. Nem még, de el fog törni. Biztos, hisz minduntalan neki támaszkodik ez a gyerek. Nagyon ki fog kapni. Már hallani véltem az ütéseket és megborzadtam előre a gyermeksirástól, amelynél keserűbb, vádlóbb hang niDcs a teremtésben. — Igen, mégis esak szólok. Hisz nekem mibe sem kerül és megmentem vele ezt a gyermeket. Vagy nem ? Még sem . . . Küzködött bennem az ember a kultur emberrel a természetes formákkal. Az igaz, becsületes egyszerűség a rideg várossal, a közömbössel, az önzővel, a másokkal nemtörődővei. Küzködött bennem a másokért is tenni akaró erő a lusta, magába — zárkózott énnél. Az egyik ösztökélt nem hagyott nyugton, a másik unottan, elvásottan lebigyesztett ajakkal hagyta kiabálni És ón gondolatban figyeltem a tornát. Kíváncsian félelemmel vártam, melyik győzedelmeskedik. A gyerek izgett-mozgott, az ernyő állt bufáD, bénán, tehetetlenül a árokban és ón küzdöttem a problémával. Mert azzá nőtte ki á lelkemben a dolog. Néha világosan cikkázott át bennem : — Ostobaság, közönséges ostobaság. Nem a legegyszerűbb volna, vagy szólni, vagy fogni az ernyőt és a hálóba dobni. Ds miért ? Van ennek a kérdésnek miértje. Ez igy van rend jén, igy kell lennie. Csak az elromlott, megvékonyul1 Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. | \\w kézimunka üzletében Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. I ,er Ara Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazinczy-utca.
