Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-04 / 2. szám

2-ik oldal Ha élne Deák Ferenc, ettől a 67-es poli­tikától megvetéssel fordulna el. Hiszen a „haza bölcse“ a szabadságharcban levert, vért és anyagi erőt veszített nemzet abban a téves, de jóhiszemű gondolatban alkotta meg a 67-e* kiegyezést, hogy a nemzet ekkor még nem volt elég erős, teljes szabadságának kivivására és biztosítására, —;ámde hangoztatta, hogy ezt a kiegyezést csak kényszerű alapnak te­kinti, a melyen a nemzet ideiglenesen megél­het, de a mely alapnak tovább fejlesztése a nemzet vezéreinek, mindenkori kormányának és kormányzó pártjának a kötelessége. — Ámde 40 év óta nem fejlődést — de a csá­szári akarattal és Ausztria érdekeivel szemben folytatott hátrálást látunk az egész vonalon. A 67 iki törvényben foglalt közösséget, a törvénybe iktatott paritást sem tudták a 67-es kormányok fenntartani és biztosítani. A magyar pénzen fenntartott hadseregben egy osztrák szellemű hadsereg nehezedik nemzeti életünkre, — a Chlopi hadparancsban nemzeti létünk is megtagadtatott és az osztrák birodalom részei­hez tartozó „néptörzs-* nívójára™ alacsonyitott bennünket a legfőbb hadúr! Reánk zudult a Kristóffy korszak abszolút uralmával, lábbal tiporva összes alkotmányos jogainkat. Midőn pedig a nemzet *, öntudatra ébredt és a 48-as j politikát emelte parlamenti többségre — a le­tűnt közös ügyes párt lesben álló érdekszö- vetszége a függetlenségi eszme leverésére ki­küldött bécsi kirendeltség támogatására sietett, hogy nemzetrontó munkájukat folytassák ott, ahol Perczel Dezső elnöklete alatt a zsebkendő | szavazással elhagyták. Ez a sötét kép tárul elénk, ha az elmúlt 1910-ik évre visszatekintünk. De egy nemzet, . amely élni, fejlődni és önállóvá és függetlenné lenni akar, nem hátrál, hanem előre nézzen. Ne keseregjen — Mágus­ként — a nemzeti nagyság romjain, hanem a múltak hibáin okulva, a nemzet nagy és sok­szor dicső történelméből és küzdelmeiből ösz- szegyüjtött tapasztalatokkal felfegyverezve, kezdjen hozzá megrongált alkotmányos épü­letünk kiépítéséhez, mert egy nemzet, mely 100 éves alkotmányos életre tekinthet vissza, nem tűrheti életerejének, államfenntartő szer­beteg idegzetek csomózzák igy olthatatlanná a világ legsilányabb kérdéseit. Hisz ez nem is kérdés. Eh, végre is szólnom kell. Most is neki támaszkodott. Utoljára is el fog törni az az ernyő. És én leszek az oka. Világos, hogy én leszek az oka. Én, mert csak egy mozdulatba, egy hangba kerül és megakadályoz­hatom a katasztrófát. Mert az lesz. Tragédia, fájó, keserves szomorú tragédia, ennek az ártatlan gyermeknek az életben . . Mert az bizonyos, hogy a gyermekinek épp úgy átéli az ő tragédiái», mint a felnőtt. Igen, szólok ... most . . . Ropp . . , recscs ... a feszes ernyő derékban kettétörve lefordult. A gyerek tágranyilt szemekkel, holtsápadtan maradt állva és rám esett pillantása esdőn, kérőn, nagy, előre megérzett, fájdalomtól riadtan. Ezt a pil­lantást soha életemben el nem felejtem. Anyja pulyka­vörösen ragadta meg, vitte ki a folyosóra. Mintha mindegyik csapás engem ért volna, az a nyöszörgő sirás a lelkem tépdeste, marcangolta . . . Vágtattunk bele az éjszakába. Nem mertem rá nézni a sarokban meghúzódó, a szepegő gyerekre, aki összetörtén, Iesujtottan, megbénultan ült, mint akit meglátogatott, legáiolt az élet . . . Azóta sokszor lejátszódott körülöttem az ernyő története. Sokszor láttam embereket, akiknek csak egy ujjúkat kellett volna megmozditaniok és az érnyő nem törik el . . . Haraszthynó Siederkényl Anna. SZATM ÁR-NÉMETI. Sgatmár, 1910. január 4. vezetének és jogainak folytonos csorbítását és elsorvasztását. Nem tűrheti, hogy Ausztriának — e ki­lenc különböző fajú és nyelvű államnak, — amely — Bismarck állítása szerint nem is ál­lam, csak jegvzőkönyvi fogalom — továbbra a leigázolt gyarmata, adófizetője legyen. És ha akadt is (fájdalom, 400 év óta mindig akadt) magyarságukat megtagadó érdekszövetség, mely nemzeti létünket az osztrák politika igájába hajtani törekszik — amint a múltban, úgy a jövendőben is öntudatra fog ébredni a nemzet és a magyar nép lelkében rejlő kimeríthetetlen őserővel fogja kiküzdeni állami életének füg­getlenségét és gazdasági önállóságát. E sötét és sivár korszakban a nemzetnek elcsüggedni nem szabad. A Khuen-kormány uralma a nemzet testén nem halálos seb, csak egy rossz kelés, mely a nemzet pillanatnyi megtántorodásából iníiciálódott. Ezt a bajt is kiheveri az erős és tisztavérü önmagában bizó nemzet. A nagy csalódás után a nemzet elkesere­dése következik, a melyet az ujjáébredés kor­szaka fog felváltani. S^inhá^. Az uj baritonista. Ripp van Winkle és Kornevil- lei harangok. Két öreg rezgőszakállu operett, amik csak olyankor kerülnek a könyvtár lomtárából, ha baritontsták mutatkoznak be. Ezek a darabok tudni­illik minden valamire való baritonénekesnek benne vannak a repertoárjában s a bemutatkozó vendége^ nem azzal a szemmel nézi a közönség és kritika amellyel, a játszóképességet szokás megítélni. Sokszo­rosan betanult, sokszor eljátszott szerepek ezek a Ripp van Winklék . . . grófok s a színész már leg­buzgóbb igyekezete dacára sem képes olyan pózokat produkálni, amelyek vénséges illúziókat ne keltenének a nézőben. Épp ezokból helytelenítjük, hogy ezeket a dohosszagu köuyvtári-Iele'eket rántják elő oly célból hogy az uj baritonista bemutatkozzék, Uj darabok sze- •> repeit játsza el a bariton-énekes, szalon-figurákat ala­kítson és ne öreg őrgrófokat és strucctollas kalan­dorokat. így fenn kell, hogy tartsuk a véleményünket Szende Ferencről mindaddig, mig frissebb énekes­darab szerepében nem látjuk. Annyit megállapíthatunk róla, hogy jó megjelenésű, jó hangú énekes ; szöveg­kiejtése meglepően tiszta s ha énekel — és ez nem csekély erény — nincs berekedve. Körülbelül még ő az eddigi baritonénekesek között a legmegfelelőbb, ami ugyan egyelőre nem sokat jelent. De ha kielégíti a hozzájafüzött várakozásainkat, egyszeriben megszűnt a mi színházunk egyik legnagyobb mizériája : a ba­ritonistanélküli állapot, úgy aztán Heves Béla joggal remélheti, hogy az ő javára döntsön a szinügyi-bi- zottság a színháznak további három évre való bérbí- adása ügyében. Mert egyelőre valamennyi pályázó között még Heves a legszimpátikusabb, amennyiben ő nem puszta és nagyhangú szavakkal igér, hanem kész tényeket. Mert hogy Heves három év alatt va­lóban elsőrendűvé emelte a szatmári színház nívóját, kézenfekvő dolog. HÍRÜK. Lamentáció. Rip van Winkle ment a színházban évünk első napján. A zsúfolt házban álmos emberek. (Ha nem vigyáznék a finom hangra, még tán ideírnám : „katzenjammeres emberek*) Álmos arccal, fáradt testtel hallgattuk Rip vergődéseit, a kisértetek dalát, a rémes lángnyelvek köze­pette felbukkanó Hudson kapitány méltóság- teljes zengedezését és kápráztatóan ragyogott előttünk a tündér korsó-tánca, amint csalogatja Rip-Ripet, amint kergetőznek a jeges barlang ölén, hogy végre elérje Rip a vesztét, az álom­italt. Aztán eltűntek a szellemek, Hudson is, a reflektor fénye még erősebben tüzelt a hegyi­szellem pompás termetére, aztán — függöny. Egy ásító öreg ur elnyúlva székében, oda­fordul a szomszédjához: „Mennyi osztalékot adtok az idén ?“ „Tizennyolc koronát!“ „Hal­latlan !“ És igy tovább. Szóval elsuhant az illúzió, nem érdeklődik már senki a szegény Rip tragikumáról, vége a szellemeknek, vége Hudson kapitánynak, a kincsnek, a víziónak, a reflektornak, az egész odamélyedésnek, a boldog önfeledésnek és az egész rom — álomországból kidugja a fejét egy nagy Ásitás és tizenyolc korona, az Osztalék. Ezen ne tessék mosolyogni! Ez igy tör­tént ! Ennek igy kellett történnie ! Kit érdekel, mihelyt legördül a függöny, a Hudson kapi­tány kincse, kinek miköze a pénzsovár kincs­kereső szomorú sorsához, a fő : „a jóleső Ási­tás, meg a reális Osztalék !“ Ez mind eszembe jut a szilveszteri lum­polások impulzusa folytán. Mulattunk, pezsgőz­tünk, táncoltunk ! Szépeket súgtunk a leányok fülébe, elbódultunk a sok szép asszony ringó csipejü mozdulatán és ... és a fény, a bol­dogság, az önfeledés terméből kilépve, úgy reg­gel táján elosont minden, amit még az döb­beni percben hittünk, Csatakos, hóolvadt utcán mentünk hárman. Az egyik ásított, a másik húsz koronáját fáj­lalta, amit a cigánynak adott, a harmadik, már mint én a lakkcipőmet féltettem, a vadonatújat, hogy befrecskeli a sár. . És a Hudson kapitány kincse, a Rip-Rip sorsa, a lángnyelvek, a korsó-tánc, a sok bá­jos bakíis, a fény, a muzsika, mivé olvadt í — Szürke reálitássá !i Ebbe az undok general szószba fül bele minden szépség, amit az Élet adhatna. (Bizony nagy É-vol, Simplon kollegám) és mi marad ? — ásitás, osztalék, szemrehányás 20 koronáért és lakkcipő, sárral körítve. És mindezt egy harmadikért mondtam el. Egy sablonos igazságért. — Hogy végignéztem a szilveszteri éjszakába tobzódó sok embert, boldog ragyogással az arcukon — sajnáltam őket. Hiszen újévre is virrad ám az éjjel és csalódni fognak, mindannyian, valahány. Mert hittek az éjjel, szentül, bízva. Hogy mibe hittek ? Maguk sem tudják. De rájöttek arra — és itt az az igazság — hogy : egy félórai mámor többet ér, egy életen áti józanságnál. És talán igazuk volt! D’or — Szilveszteri dáridók. Bizony dáridók I A szo­kásos ó esztendei tor hangos jókedve, mintha elakarta volna hitetni az emberekkel, hogy minden másképpen lesz, mint ahogyan volt. — A Pannóniában a derék színész gárdánk igyekezett jókedvet deríteni és talán túlsókat is értek el. A közönség a hajnali órákig mu­latott a legkülönbözőbb fokú vigadással. — A Keres­kedelmi Csarnok kedves kis programmja nyitotta, meg az estélyt, amelyen Kaczér Ignác, Mandel Anna, Sipos Zoltán, Halász Erzsiké és Sándor, Markovics Andor, no meg hát * mi Bállá Mariskánk igyekeztek, még pedig — eredménnyel. Műsor után intimhengulatu tánc folyt a késői, jobban mondva a korai órákig. — A Polgári Társaskör dr. Südy Tiborral az élén egész művész gárdával lépett fel, hogy túlszárnyalja ezidei összes estélyeit. Fábián Lajos. ifj. Litteczky Endre, Gordon András szóló számai és egy-két színi- jelenetük csak minden jót követelnek a kritikától. — Itt is folyt a pezsgő, reggelig ropogott a tánc. — Szóval volt dáridó ! Az egész vonalon. — Ügyvédi iroda megnyitás. Dr Kölcsey Ferenc ügyvédi irodáját megnyitotta. A téli idény beálltával: SZATMÁR) NAGYTŐZSDE legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai fűi** öltönyök, leányka felöltők ~fp| legolcsóbb áron MELLETT SZEREZHET ÖKRE.

Next

/
Thumbnails
Contents