Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-12 / 13. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. február 12. Vasárnap. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. / A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR* HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSIÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE, SZERKESZTGSE.fi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ——= Tglelon-nzám 8Q. —= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Nevelés a társadalom számára, j (B J.) A középiskola ellen napról-napra felhangzanak a súlyos panaszok ; egyaránt támadják a szülők, a nagy közönség s a tanítás emberei is, akik szintén érzik a mai középiskola nagy hibáit. E támadások közül talán a legkegyetlenebhek, legsujtóbbak a nagy kémikusnak, Ostwaldnaa szavai, aki az ember iskolai emlékeiről szólva, mondja : „A népiskola első évei elég kedvesek ; az ember szívesen járt oda és egészen jól érezte ott magát. A lánc másik vége az egyetemen eltöltött évek; hiszen jól tudják, az ifjúság aranykora, az élet legszebb évei ezek. S e kettő közé esik az emlékeknek az a szürke nyomorúsága, melyet a középiskolából viszünk magunkkal az életbe. Egyik-másik még itt is tűrhetően érzi magát, ha akad egy-egy jó tanára, akihez személyesen vonzódik s akinek segítségével élete hajóját a középiskola sziklái és zátonyai között keresztülkormányozhatja. Akinek még ez a szerencsés sors sem jut osztályrészül, annak nincsenek kellemes emlékei.“ (Die Forderungen des Tages, 518, p.) Ezek a panaszok, ha néha túlzottak is, kell, hogy gondolkozóba ejtsenek mindenkit, akinek bármi köze van az iskolához. Mi lehet az oka, hogy a középiskola ellen ilyen általános a panasz? Az, hogy egész középiskolai tanitásrendszerünk nem a mai kor, hanem rég elmúlt korok követelményeinek, szükségleteinek felel meg. Ezt a régi iskolát toldozzák-foidozzák több mint száz esztendeje. A mai középiskola Budapest régi palotáira emlékeztet, melyek a múlt század elején épültek, az akkori ízlésnek, kényelemnek megfelelően. Azóta az élet halad s a palotát mindig a változó viszonyok szerint alakítják át. Falakat törnek, uj folyosókat építenek, utólag beleépítik a vízvezetéket, a falakon kívül lerakják a gázcsövek, a villamos vezetéket, alkalmatlan helyen beleépítik a fürdőszobát stb. S az eredmény mégis csak az, hogy az egykori palotából viskó lett, szűk és kényelmetlen s nem segít rajta más, mint a csákány. Le kell bontani, hogy helyén uj, modern palota épüljön. Ilyen kényelmetlen, alkalmatlan, toldott-foldott épület a mai középiskola is az ő görögpótló tárgyaival, a reáliskolai latintanítással, a ráadásul odabiggyesztett egészségtannal és művészettörténeti tanfolyamokkal, játékdélutánokkal stb. Várjuk, mikor bontják le már ezt a rozzant iskolát, hogy romjain felépüljön a jövő iskolája. Az élet körölöttünk rohamosan halad előre s az iskola csigaléptekkel kullog az élet mögött. Ezért válik mind nagyobbá az ellentét az iskola és a család között. Az idegenkedés egy- j mástól, a kölcsönös meg nem értés a legnagyobb baj. Ezért nézi a család közömbösen az iskola munkáját ; szükséges rossznak tekinti, olyan helynek, ahol a gyermeknek el kell töltenie nyolc évet, hogy az érettségi bizonyítványt megszerezze. Ezt a hiányzó kölcsönös bizalmat kell helyreállítani a család és az iskola között s az első lépés, mely e cél felé veze. az lesz, ha az iskola közelebb lép az élethez Ismerjük meg először is a középiskola célját. Mi tulajdonkép a mai iskolai célja ? Nem a tantervben kijelölt célra gondolunk, hanem azt az igazi célt keressük, amit a mai iskola nevelőrendszerével és tanitásanyagával el akar érni. Engedelmes, a mai állapottal, társadalmi berendezéssel és osztálykiváltságokkal megelégedett polgárokat akar nevelni, akik tiszteletben tartják és tovább ápolják a múlt hagyományait. Ezért néz a mai középiskola mindig csak a múltba s óvatosan eltitkolja a tanuló előtt a jelent és a jövőt. Ezzel szemben miben kell látnunk az iskola igazi feladatát? Az egyént képessé kell tenni arra, hogy abban a környezetben, amelybe jutott, abban a működési körben, melyet élete feladatául választott, minél hasznosabb, eredményesebb munkásságot tudjon kifejteni a maga és a társa dalom javára. Midőn ennek a jövő iskolának a képét T A R C A. A fc/astrom-kertben. A klastrom kis harangja Hajnal-imára cseng. A bokrok közt a kertben Álomszerűn dereng. Friss hárs- és jázminillat Megtölti udvarát, S egy fülemile rejtve Csattogja bus dalát. És soror Hyacinth a Kőpadra térdepel, És száll forró imája A magas égbe fel. De íme, kunt az utcán Dal hangzik valahol S a magas kőfalon túl A kertbe áthatol. Pajkos szerelmi nóta, Leány csattogja azt. Üde, friss mint a rózsa, Mit kikelet fakaszt. És soror Hyacintha Nem zengedez imát. Hallgatja elpirulva A víg melódiát. Fejét busán lehajtja És könnye úgy pereg. A vig nótán miért sir, Vájjon ki tudja meg! Ttltkl Sándor. Trenk. (Folyt, és vége.) Ködös, misztériumosan szép események történtek ezután a sorvadó emberke ágya körül, eszmélő bolondok, gyerekes öregek körülül'ék a csodát, ha megszólalt. A nazarénus furcsa meséi odacsalták az ágyhoz a beteg embereket és ha fölzsongott a paraszt ájtatos hangja, fölkerekedtek a bolondok, hónuk alá vették zsámolyukat és letelepedtek a bibliás ember ágya köré s hallgatták mosolygós ábrázattal a deliriu- mos bolond bűvös regéit A pusztuló ember szelid látomásaival leszállt közéjük, mint az anyai kéz a rosszat álmodó gyermekkoponyákra. Elborult agyvelők rebbentek, amikor Jézust közéjük hozta s olt az ágy mellett csodákat miveltetett vele, bomlott gondolatok szárnyaszegetten, vergődve a világosság felé emelkedtek, amikor a Gecsemáné-kert bokrai között ödöngött a nazarénus és csontos kezeivel szaggatta a levegőt: ott, ott bujdokol Judás a lomha eszmélés izgalmasan és örömösen ébredezett, amikor az Ur vacsoráját hallgatták és parasztok ültek a szent asztal mellett; a bolondok közelebb és közelebb csúsztatták zsámolyukat a nazarénushoz, vele düny- nyögtek, zsolozsmáztak a bibliás emberrel, csillagos tekintetük ráemelték a sorvadó emberkére és belebámultak a tulvilági káprázatba, ami rájuk borult. Ez a káprázat egyszer kigyuladt és a lánghullám rásuhant azokra, akik a szerencsétleneknél is szerencsétlenebbek voltak. A meleg megállt a szobában, nehéztestü forróság ült mozdulatlanul a bolondok fölött, de a nazarénus megborzongott. Elharapta a szavát, megnémult és piros lett a sovány arca. Pici kék szemei kiszínesedtek, mint a napsütötte nefelejcs és süppedt melléből hörögve szakadt fel a szó, amikor az evangéliumos tiz szüzek elszálltak előtte: — A barna, a szőke . . a nyakán kláris. Puha és meleg a nyaka, mint a friss kenyér ... A lába meztelen és hives . . . gyünnek a patakból . . . cifrái kodnak a réten és fésülik a hajukat, a fekete, a kenderhajukat ... a pántlikás, a pomádés hajukat . . . Fiatal parasztok a nazarénus után dünnyögték : — A pántlikás . . . pomádés hajukat . . . Egy rövidlábu, hajlott hátú idióta racogott, gyermekarca kivigyorgott a szakállából, mely bozontosán felhuzódatt egészen a szeméig és keskeny homlokán kigyuladtak a kicsi púpok, amikor ordítani kezdett: — A pántlikás hajukat, a kenyérnyakukat . . . A nazarénus már fuldokolt és vékony kezeivel tépte az ingét : Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. koziaiunka üslEtsben Szatmár, Kazinczy-utca.
