Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-12-10 / 99. szám

* t-ik oldal SZATÁM R-N É MET Szatmár, 1911. december 10. gliában sokkal kisebb méretű, mint pél­dául Portugáliában. Franciaországban nincs annyi munkanélküli, mint Ausztriában, Magyarországon nincs annyi, mint Olasz­országban, de sokkal több, mint Németor­szágban, természetesen mindig az illető országok lakosságszámához viszonyítva. Nálunk egyébiránt a baj az utóbbi évek­ben némileg csökkent. Ha ezeket figyelembe vesszük, rögtön észrevesszük, hogy a munkanélküliség for­dított arányban áll a közgadaság fejlődé­sével, vagyis ott találnak legkevésbbé munkát az emberek, hol a közgazdaság maradi. Ebből pedig következik, hogy a munkanélküliség voltaképpen teljesen alá­rendelt részletkérdés, a vele való foglal­kozásnak szükségessége pedig nem egyéb, mint a közgazdaság szegénységi bizo­nyítványa. Ezzel nem akarjuk mondani, bogy a a szociológusok törekvései a baj enyhíté­sére fölöslegesek, csak azt, hogy teljes, gyökeres orvoslást csak a közgazdaság edzése hozhat. A közgazdaságot, mini az általános jóllét teremlőjét, kell intenzive fejleszteni és akkor a munkanélküliség, minden egyéb hozzátevés nélkül, automa- tice meg fog szűnni. A kezdeményezés lépésein túl vagyunk már, de hogy mily messze vagyunk még a vágyódott céltól, arról a kivándorlás szomorú statisztikája tesz tanúságot. i Ki akar postás lenni? Szülők és ifjak ügyeimébe. A magyar királyi kereskedelemügyi minisz- ; térium a kővetkező pályázati hirdetést teszi közzé: A postH-távirda- és távbeszélő kezelési ázol gslatban való kiképzés céljából a ni. kir. postn- távirda- és tóvbeszélő^hivat sinok-nö> eodékek vé­tetnek fel. Növendékké felvételért azon magyar honos ifjak pályázhatnak, kik a magyar nyelvet (a hor- vát-sziavonorsági illetőségűek a horvát nyelvet) szobán és írásban bírják ; továbbá a középiskola IV. vagy ezzel egyenlőrangu más iskola megfe­lelő osztályát hazai tanintézetben sikerrel végez­ték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek ; az iskola bevégzése és növen­dékké felvétel között azonban legfeljebb egy évi megszakítás lebet, mely esetben hitelesen igazolni kell, hogy ezen egv év alatt az illető hol tartóz­kodott és mivel foglalkozott. Ezen felvételeken kivtl! a pályázók községi erkölcsi bizonyítvánnyal feddhetetlen magavise létükéi, közhatósági orvosi bizonyítvánnyal pedig ép egészséges a posta-távirda- és távbeszélő szolgálatra testileg alkalmas voltukat is igazolni tartoznak. A fölvételért sajátkezüleg irt, ivenként egy koronás pénzügyi bélyeggel ellátott és a fent elő­sorolt feltételeket igazoió okmányokkal felszerelt kérvénnyel 1911. évi december 31-ig lehet fo­lyamodni. A kérvény az illető posta- és távirdaigaz- gatósághoz címezve azon posta- és távirda hiva­talnál nyújtandó be, hová folyamodó növendékké felvételét óhajtja. A folyamodványokra a szülőknek, illetve árváknál a gyámnak beleegyező nyilatkozata is rávezetendő. Mely kincstári és mely nem kincstári posta- és iávirda hivatalok vannak növendékek felvé­telére felhatalmazva, arra nézve bármelyik posta- és távirdaigazgatóság, illetve hivatal tájékozást nyújt. ~ Budapesti posta- és távírda hivataloknál kiképzésre csak oly növendékek vehetők fel, kik helyben szülőiknél, vagy rokonuknál laknak. A fölvett növendékek kötelesek a szolgála­tot az értesítés kézhezvétele után legkésőbb 1912. február hó 1-én megkezdeni. A növendékek 18 éves életkoruk betölté­séig gyakorlati kiképzés alatt állanak ; ezen ki­képzés első félévben semmiféle javadalmazásban nem részesülnek ; az első év második felében kincstári posta- és távirdahivataloknál havi 20 korona, a második évben havi 30 korona, a har­madik évben 45 korona és a negyedik évben havi 60 korona napidijátalány! kapnak Nem kincstári posta távirda hiva'aloknái a díjazás a növendék és postamester közöd sza­bad egyezkedés tárgya. Az oktatásért, azonban a postamesternek nem szabad dijat szedni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltése után a posta- és távirdaigazgatóság székhelyén vizsgára boesájtatnak, a vizsga sikeres letétele által posta-távirda kezelői, U etve a szervezési szabályokban részükre rendszeresített állásokra * I nyernek minősültséget éi kineveztetésükig részint kincstári, részint nem kincstári posta- és távirda hivatalnál nyernek alkalmazást. A kincstári posta- és távirda hivataloknál alkalmazottak a dijnokok részére megállapított napidijat élvezik. Budapest, 1911. november hó 9. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. KRÓNIKA Boltajtókat vágnak az Árpád u’cán az Uray- ház falába. A fölszínes szemlélés jelentéktelen­nek fogja látni ezt a dolgot, sokkal jelentékte­lenebbnek, semhogy ebbe a frissen kezdteti ro vatba a hét érdekes eseménye gyanánt belehan- tolható legyen Alapjában azonban jelentős ez az ügy, van akkora jelentősége, bogy valóban ese- menynyé avanzsáljon. Nem akarjuk elsmoncázni a témát, ezt át­engedjük a napilapok hirelő, vágy elöhir-iróinak. ' De megkíséreljük ami kiskaliberű hasábjainkra rávetiteni nehány rossz és kezdetleges filmmel azt a perspektívát, melyet mi látunk amögött, bogy boltajtókat vágnak az Árpád uhcán. Az Uray-házról mindenki tudja, hogy egy önmagabazárkózó, konzervatív magyér lattdner- család háza. Ha megengedi ez a família, hogy ódon, csakis pókhálós hivataloknak alkalmas épületéből merkantil törekvések dobálják ki a régi régi téglákat — bizonyára megérzik és meg értik ennek a fejlődő városnak az újabb igéit s ki tudják aknázni a fejlődés egészséges nyújtóz­kodását. Hogy a képletességbe ne ragadjunk, ki kell mondanunk, amire már rég gondoltunk, Szó esik róla nem egyszer, hogy a Deák-teret befásitják s a piacot utcákba szorítják. Ez a terv, amel­lett, hogy erőszakos, célszerűtlen is. Közönségre, kereskedőkre egyaránt káros lenne, ha a város­tól elvennék a centrum-életet. Ez épp olyan naiv erőszak volna, mintha a szivet akarnák kivenni a szervezetből, hogy annál több tevékenységet laj:hessenek ki a vivőerek A piac magától nyújtózik, ha e'jön a fej­lődés korszaka. A mi piacunk, fájdalom, az egyetlen fejlődésképes von don, a Széchenyi ut­cán nem terjeszkedhet, mert. erre az utcára rag ráfeküdt a Káptalan. A Széehenyi-utcát tehát át kel' ugornia a fejlődésnek, s az Árpád-utcában kell megkez­deni lüktető munkáját. Az Árpád-utcán, amely közel a piachoz, vasúthoz, vasbidboz, mindenüvé. cs -- horribilisán megadózott »első glédűju ke­reskedők«) nap-nap után házkutatásokat és zsi- dóraz iákat rendez. Sőt még az »áldott« cserfá­ban is (a »költözködési rayon«, amelynek terü­letén »megszorítás nélkül« tartózkodhatnak,) ahol már szabadon lakhatnak, minden külön enge- delem nélkül, csak a zsidókkal bajlódik a ren­dőrség. Odesszában a keresztény, illetve : polgári tulajdonnévvel biró zsidókat kutatják fel, hogy átadják a bíróságnak. (A tavaly Uten képviselővé választott Ginzburg ügyvéd, mandaluma meg lett semmisítve, mert az Árkád nevet használja és zsidóul Áronnak hívjak.) A chersoni és vilnai tartományokban a 300 rubeles bírságok könyör leien behajtásával sújtják minden családtagért, aki nem jelentkezett a sorozásra. Nikolajevben, várost laluvá akarják változtatni, hogy a zsidók ne lasha^sanak benne. (Faluhelyen ugyanis, még a költözködi rayonon belül sincs megengedve lakniok. Érdekes a nikoiajavi esel. Ebbe a del- oroszországi jelentéktelen kis fészekben nehány év előtt kezdtek a zsidók letelepedni. A gabona üzlet centrumává tették, s a felkapaszkodott kis­város csakhogy tűhegyen a zsidóin, szeretne most faluvá vedleni.) A volhinai és kievi gau- berniákban pedig nyakrafőre pusztítják el a vasúti állomások mentén, vagy parasztföldön épült zsidó városkákat. KievbeD, az örökös házkutütásokaj és razzrákat most a vérváddal fűszerezték. Egyszóval: egész Oroszországban, az átko­zott zsidók képezik szegény policia egyetlen gondját. Es zsidómentesitő munkálataikban any- nyira elmélyedtek, hogy még a forradalmi moz gaimakkal sem érnek rá tö-őd ti. így sikerült az utóbbi időben a »vörös teror« oak, több kisebb- nagvobb hivatalnok között, magát Stolypint is, a mennybe küld ni, az Isten zsámolya e!é, szó­szólóul Nikolá) érdekében. így munkálkodnak a zsidók érdekében — egész a legfelsőbb kormánykörökig: a szenátus, a főtől vényi-zék, a kü önböző miniszteri szakosz­tályok, amelyek az egé'z orosz kormányzatot reprezentálják. »A szenátus — jelentik az orosz íapök = annyira el van halmozva zsidók instanciáival, akiknek tartózkodási engedélyét elvették, vagy egyszerűén elkergették régi lakóhelyükről, hogy a jövő év folyamán sem lesz kepe* mind elin­tézni«. Tudva, hogy a felebbazések, a melyeket a szenátus eddig kapott még nem az utolsók, mert a rendőrség gondoskodik róla, hogy az apellaciókuak vége ne szakadjon, — a dolog oda lyukad ki, hogy a szenátus sohasem fog slké- széini a kérvények elintézésével. A közlekedési és vasúd minisztérium, ren­deletileg bocsátja el a zsidó hivatalnokokat a vasúti szolgál tból, s eltiltja a zsidó munkások alkalmaztatását A kereskedelmi- és pénzügymi­nisztériumban a zsidó tanulóknak a kereskedelmi- és ipariskolákba való felvételének korlátozását rendelik el, A nyáron pedig a zsidókereskedők hitelének megszorításai célzó tervezetet dolgoz­tak ki a pénzin'ézytek részére. Tudják mindenütt, hogy Oroszország nem a zsidók eldorádója, de ez a lépés vhágszerie feltűnést keltett. A köz­oktatási kormány naponta uj százalékarányokat állapit meg, hogy a zsidóknak az állaad isko­lákba való felvételét megnehezítse és a zsidó magániskolák tanegedelyét. elkobozz'. (A közép­iskolákba a zsidókat csak 4—5 százalék arany­ban veszik fel. Sokszor egy-egy vagyonosabb zsidó 4—5 szegénysorsu kersszténygyermek tan diját fizeti, csakhogy kilegyen az alap, amelynek százalék-arányában a sajat magzatát beju tathatja az iskolába) A belügyminisztériumról kár aszót vesztegetni. Hisz ez a rendőrség ura, amely csak azt cselekszi, amivel a minisz ériumban megb z»ák. De mig az orosz kormánynak látszólag leg­hőbb óhajtása zsidóitól megszabadulni, s céljá­nak keresztülviteleken egész zsenióllitását kime­ríti, másrészt mindenféle akadályt gördít az lka, Ita, zsidó kiteh'pi’ő társaságok munkája elé, sőt a cionizmus propogálását is betiltotta, $ egyesü­leteiket feloszlatta. Amint latszik a zsidó kérdés hóbortja lett mostanában a hivatalos Oroszországnak. Az utóbbi időben az egész kormánygépezet esak a zsidókkal van elfoglalva és sem a kolera, sem a pestis, amelyek egy idő óta szabadalmazott polgárai a sz*nt birodalomnak, de még az éhség, amely 13 tartományában pusziit, sem képes má­niájától eltéríteni Semmi sem képei csökkenteni, azt az oda­adó éidekl dést, amit az orosz kormánykörök az agyonnyaggatott zsidók sorsában vesznek és fel kell vetődnie a kérdésnek : Mit csinálna a muszka kormány, Fa egy szép napon nem találna országában, egy fia zsi­dót, még orvosságnak sem? Kotlar Z.

Next

/
Thumbnails
Contents