Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-10 / 99. szám
XV. évfolyam. Steatmár, 5911. december 10. Vasárnap FÜGGETLEN POLITIKA! LAP ELŐFIZETÉSI A R: Egész évre 8 kor. P'etévre 4 kor .Negyedévre 2 kor I FELELŐS SZERKESZTŐ : Egyes szám ára DR TANÓDY ENDRE. Eleg-Jalen hetenkint kétszer: vasárnap éü szerdán. SZERKESZT0SE8 ÉS KIADÓHIVATAL: Soros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10- Tc!eton'«s!a r 80.. — Mindennemű dijak Sratmáron, a kladóhlvata'ban fizet»« Küzdelem a munkanélküliség ellen. Az emberiség jobbjai mindenha arra törekedtek, hogy az életet minél köny- nyebbé, harmonikusabbá tegyék. Az em- beiek, kik az ősidőben csak önös céljaikat tekintették, csakhamar belátni kezdték, hogy ami az egyiknek hasznos, a másiknak legtöbbször kártékony, s mert a »ma nekem holnap neked« elve már akkor is érvényesüli, rá kellet jönni arra a tapasztalatra, hogy a boldoguláshoz feltétlenül szükséges a szervezkedés, mely végső eredményeként a mai társadálmi rendhez vezetett. Ez a társadalmi rend alapja a mai életnek. Születésünktől fogva, már mint öntudatlan c-ecsemők, halálunk órájáig annak a keretében mozgunk, dolgozunk, pihenünk, szórakozunk és — nélkülözünk. Mert a társadalmi rend sem egyeb, mint a haladó kultúra vivmánya, Ima kultúráé, mely annyi áldást — és annyi nyomort teremt. A munkanélküliség például, abban az értelemben, mint az korunkban a szociális bajok egyik legveszedelmesebbjét képezi i a régi, kulturátlan időkben ismeretlen fo- I galom volt. Henyelők, tujiyálók, restek | voltak mindenkoron, de olyanok, akik | dolgozni szeretnek, de kenyeretadó műn- í kát nem kaphattak volna, újabb időig nem akadtak. Még most is találkoznak örege' , kiknek nem fér a fejőkbe, hogy ; aki dolgozni akar ne kaphasson munkát, j bizonyságául annak, hogy a munkanélküliség nagy szociális bajái az ő ifjú korukban még nem ismerték. Ma ez a rettenetes mizéria Európának csaknem minden országában keseríti el j nemcsak maguknak a munkanélkülieknek, j hanem felebarátján, eleiét is, szociológusok ! tanakodnak, hogyan lehelne a bajnak, j mely különösen tel víz idején ha •'apózik j ei, elejét venni. Tavaly ez ügyben nera- ! zetközi konferenciát is tartottak Párisban. | A legkülönfélébb orvoslatokat ajánlották. Ezek között bizonyára a legsilányabb, mely a jóltevéssel kívánja a bajt enyhíteni, j a legjobb, mely közmunkák szaporításával keresetet kíván adni a munkaképes fog- lalkozásnélkülieknek. Az önérzetet alacso• nyitó kegyelemfillérek még elkeseredét'eb* * • bekké teszik a sors üldözöttéit, kiéidemelt I kereset ellenben önelégültekké teszi őket. A szociológusok emberszerető törek- j vései dicséretet érdemelnek ugyan, de a ■ kérdés megoldását ezektől a törekvésektől : hiába várjuk. Ehhez legelőbb szükséges a ! baj kutforrását keresni, melyet nagyon I könnyen meg lehet találni. A bérharcok a munkanélküliség kér- ! désének fejtegetésénél számításba nem j jöhetnek, mert a sztrájk vagy a kizárás | mesterségesen idéznek elő munkanélküli- j séget, amely rövidebb-hosszabb idő után, j mihelyt a munkaadó a munkásokkal meg- 1 egyezik, megszűnik. A keresetetnyujtó i munka ez esetekben, nem is hiányzott, I csak feltételei nem »kouvemáltak az egyik j vagy másik felnek. Ha keressük, mily arányokat ölt az ] igazi munkanélküliség Európa egyes or- ! szagaiban, tapasztalhatjuk, hogy az AnT A.&C4 A békecár országából.* Kruseván, a hírhedt zsidófaló és pogrom vezér, joizll ebóde után édesen elaludt. Almában, mind a zsidók, egy csapásra kipusztultak szent Oroszországból. Meg magnak sem maradt egy belőlük. Eleinte azt se tudta mit csináljon örömében. Mikor oszt leesillaputt, felgyürte az inge- ujjat és nekifogott egy nagy cikk megírásához, amelyben az ország lakóival tudatja az örvendetes eseményt, hogy »sikerült végre megszabadulni a piszkos zsidó hordától, amely oly sokáig zsarolta és élősdi módjára szivta ki a szegény, de becsületes igazi oroszok életerejét«. Ugyanily tónusban közölte a hirt olvasóival a többi zsi- dolaló'lap : a Novoje Wramja, a Kiavliania és a kisinevi Bessarabec, meg még kettő-három (Az alkotmány előtt nem volt több antiszemita lap Oroszországban.) Az antiszemita lapszerkesztők boldogsága azonban csak rövid életű volt, Egy hét aiatt minden újságírói képességük kimerült a szenzációs esemény megírásában és tárgyalásában. Felhasználták már az orosz nyelv nagy szótárában efőforduló összes lehető és lehetet len, illő és il letlen szavakat, amelyekkel az öröm és boldogság fogalma kifejezhető; — d« mi lesz tovább? * A newyorki ,.Dos Yiddische Folk.‘-ból vesszük át ezt az oroszországi zsidók helyzetét jellemző cikket. A közönség kezdte mar megunni, hogy fo’y'on í egy örömhírrel traktálják — a szerkesztők pedig kezdték észrevenni, hogy gyengén all az újságos üzlet. Hisz nem csekélység minden anyag nélkül hasábokat megtölteni. A zsidókról pedig már nem | tétethetik szó. mert nincsenek többé. EgyebbrŐl i pedig nem tudnak Írni a tSzuvorin iskola tanítványai. Tudomány, erkölcs, rend, tisztesség — ismeretlen téma előttük. Nem tudják és nem is merik ezeket a fogalmakat. Oroszországi iparról, politikáról, közoktatásról szintén nem Írhatnak, mert ilyesmi nincs Ezek nem létező dolgok az orosz valóságban. És a zsidók nincsenek sehol. Nem maradt más hátra, minthogy üres oldatokat, szép, tiszta, íehér papirost fognak küldeni olvasmányul az előfizetőknek. Szorongatott helyzetükben tanácskozásra gyűltek össze az érdekelt szerkesztők és elhatározták, — mivelhogy zsidó nélkül fabatkát sem ér az egész hírlapirodalom — valahonnan, ha törik-szakad legalább egy zsidót fognak keritui. Ha muszáj, hát jó fizetésért is. De ezt az országból oszt ki nem eresztik, hogy továbbra is olvassák és inthessék a hazát az elnyeléssel fenyegető veszedelemtől. Nagy szükségükben a legkülönfélébb eszközökhöz folyamodtak, hogy legalább egy szál zsidót becsipjenelr az országba, s igy hírlapírói működésűknek egyetlen és legszükségesebb alapját biztosítsák. S végső kétségbeesésükben ki tudja, milyen megrázó tragédiával végződött volna a dolog, ha éppen akkor Kruseván fel nem ébred ... — és tulboldogan és örömtelién, hogy az egész szerencsétlenség a zsidók kitakarodásáról csak egy délutáni álom, miagyár nekiüti, és megírt egy hathasábos vezércikket az ő kedveit és tanulságos témájáról ; »Vesszenek a zsidók«. Valamely vérig zaklatott zsidó Írónak ez a szatírája jut eszembe az oroszországi és itteni lapokban jövő tudósítások nyomán. És azt a kérdést keli feltennem: mit csinálna az orosz kormány, ha egy szép napon eltűnnének birodalmából a zsidók ? Ez korántsem móka. Ha rövi- viden összegezzük az orosz kormány tevékenységét és megnézzük mivel foglalkoznak utóbbi időben az orosz hatóságok, rájövünk, hogy a zsidók nyomorgatásán kívül egyebet sem tesznek. Az oroszországi rendőrségről természetesen nem is beszélünk. Ez teljesen és kizárólagosan zsidóüidözéssel van elfoglalva, ahelyett, hogy az országban a rendet fentarianá és a polgárok vagyonát és testi épségét őrizné, ami tulajdonképeni hivatása lenne és ami neki létjogosultságot ad. De az atyuska órájuk bízta a zsidókérdés elintézését. így például a petersburgi policáj főfoglalatossága ellenőrizni a zsidó iparossokaf, hogy üzik-e szakmájukat, fmert csak ily feltétellel van megengedve nekik a »költőzködési rayonon« ki vüli tartózkodás) és átrevidiálni a főitételesen ottlakó zsidók tartózkodási engedélyeit. A imo- lenaki rendőrség, s a niz«ni novgorodi, úgyszintén a többi belső tartományoké, ahol csak szabadalmas zsidók lakhatnak, (értelmiségvlek, iparosok Nagy karácsonyi vásár S £ á TI á A MAGYTÓZSDE női, férfi ás gjfermek PUT1* ruSiéktsan ,*$§85£ legolcsóbb árban ÜELLETT SZEREZHETŐKBE
