Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-29 / 96. szám
V. évfolyam. Szalmát*, 1911. november 29. Szerda 96 szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP "W1"ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉ» ÉS KfADäRIVATALt Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telefon.-sssám 80. . \j i •.,<.>?; ; ft c '*• -7 . * * ?' Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten A „nemzeti munka“ eredményei. A költségvetési tárgyalások során Hazai honvédelmi miniszter egekig magasztalta a közös hadsereget és a dualizmust. Valóságos himnuszt zengett ezekről s történelemfilozófiai alapra helyezkedve akarta bebizonyítani, hogy a mi más legkisebb államban sem veszedelem, az Magyarországon az állami létalapját támadná meg. Az önálló hadsereg ellen fölhozott érvei ködgomolyából is kibontakozott azonban a jelenlegi kormány az az elszántsága, hogy tagjai már nyíltan is szembe mernek szállani a nemzet évszázados jogosult aspirációival e fejtetőre állított logkiával szeretnék elhitetni, hogy nemzeti érdek a közös hadsereg fön- tartása. A véderőjavaslat silányságának mentségére a miniszternek nem volt szava, ehelyet azonban kadétiskolai oktatást próbáit adni a történelemből s beszédével is igazolta azt. zogy a hadsereg vezetőségének nemzeti szellemben való nevelésére opportunitásból is nagyobb gond fordítandó, mert különben olyan elszólá| sok is történhetnek kormányszékből, a ni- ! két nem födhet az, hogy a honvédelmi | miniszter katona és hogy igy az osztra- | cizmus tébolya is tombolhat az agyában. A miniszter beszédét követő mungó- helyeslésből megdöbbenve állapíthatjuk meg, hogy ez a már megszokott többség, tisztán a hatalom birhatása kedvéért, szívesen köve?né Hazai minisztert azon az utón is, amely a közös államforma megalkotásánál a nemzet érdekeit szem előtt tartó s a nemzetnek az önálló hedsereghez való jussát biztosítani és ki domborítani igyekezett fakterok munkáját is károsnak szeretné bélyegezni. A munkapárt e készségében sehol sem állapíthatjuk meg azt a nemzeti vonást, amelyet születése alkalmával a nevében is fölvett. De nem állapíthatjuk meg ennek a magát nemzetinek csúfoló pártról azt sem, hogy a munka terén az ország bol- dogitására valami hasznosat alkotott volna, vagy ilyesmi c^ak szándékaiban is van. Nem enged erre következtetni Lukács pénzügyminiszter tegulóbbí beszéde sem. Mert az eddigi munkája e derék kormánynak és pártjának csak emelésekből állt. Emelte a dohány árát, emelte a szeszadót. Lukács miniszter finánc-zsenijének káros voltál mindannyian megérezzük, akiknek közvetett vagy közvetlen utón adóznunk kell. A költségvetési tárgyalások azonban arról is biztosítanak már jó előre, hogy a kormány nem elégelte meg ezt a „nemzeti munkát“, hanem emelni fogja a vasúti személytarifát, a vasúti áruszállítás diját és emelni fogja a katonai létszámot. A katonai létszámemelés örömei után sor kerül majd a gyufamonopóliumra és végül elérjük, hogy monopolizálva, lesz még a lélegzetvétel is. Hegy pedig az „állam érdeke“ csorbát ne szenvedjen, katonává avanzsiroz- tatják a fináncot és civilt csinálnak a csendőrökből. Lesz katona-finánc és lesz csendőr-detektiv. Ez utóbbi főleg politikai szogálatokra. A nemzeti munka jegyében végre is lefőzzük Oroszországot hcl legblabb a vállalkozás szabadságát, nem korlátozza a mérhetlen nagy és a kis egzisztenciákat TiROA. Mariska könyve. Irta: ■a.dm&gy látván. Régi, nemzete«, kis úri famíliából születtem. Az őseim valaha Bethlen Gábor oldalán harcoltak, magamnak már csak a penna szára jutott örökségül. Igazság szerint az a hegyoldal is az enyém kellene legyen, amelyiken Dósa György legeltette jó hajdanán azóta a történelemben ts megsirulegetett kecskéit, de azt a nagyapám halála után idegen kezek halászták ki az apám zsebéből. S igy nem maradt az apámnak más, mint elmenni az állam vagy a vármegye kenyerére. Apám okos ember volt, az elsőt választotta. Kinevezték — annak idején egyetemei végzett — állami iskolai igazgató tanítónak. Úgy járt vele, mint aki cseberből esett a vederbe. Amabba, ha meg is ázott, de legalább kényelmesen megfért. Nagy, szép iskolához kerültünk. Volt két tanító néni is az apámon bivüi. Ezeket kellett az apámnak igazgatnia. S ha még hozzáveszem, a vén Makláryt is ehez a kompániához, kimerítettem az intelligens emberek lisláját, kik ebben a faluban laktak. A vén Makláry volt ennek a falunak a öldesura, A felesége meg a nagyasszonya, S volt f egy ici-pici kis leányuk, Mariska. Egyetlen örököse a nagy vagyonnak és az ősi névnek. Amolyan kis bece gyermek, akinek minden szabad, amit csak gyermekésszel ki léhet találni. Akiben több a fiú, mint a leánytermészet, hiszen őt nemcsak az anyja, de az apja is nevelte. A vén Mak- lárynak pedig minden nevelési száudéka oda irá nyúlt, hogy leányán meglássák az ősi vór. Mikor a halódik esztendőt betöltötte Mariska, iskolába adták. Nem fogadtak melléje nevelőt. »Hadd szokjék a többiekhez* — mondta gőgösen Makláry, mikor felhozta a leányt az iskolába. Az első három osztályt a vénebb tanító néni tanította. Akkor mentem én is először az iskolába, mikor Mariska. Édes anyám sirogatva varrogatta az elszakadt fehér nadrágocskámat, rámadta az apám szétszakított kabátjából csinált ki« kabátot, adott egy pohár tehóntejes kávét, kezembe adta a táskát s beküldött a ssembelévő iskolába. Mikor az iskolába léptem, meg ott volt Makláry. A tanító nénivel tárg • i , hogy ki mellé ültessék Mariskát az isk ? vadban. Kapóra jöttem. Mellém ültették. S azután mindig is mellettem ült Mariska, valameddig csak együtt jártunk iskolába. Az első esztendőben nem szerettem Mariskát. Lökdösőd, csipkedett, a nyelvét is öltögette rám, sőt egy Ízben meg is vert. De a második esztendőben testi-lelki jóbarátok voltunk. Neke rn adla a tízórai kiflijének a felét, almát is gyakran adott s csak velem játszott a szünpercekben. Akkoriban már egy fél fejjel volt magasabb mint. én, pedig az első esztendőben én voltam a magasabb. De tanulni nem szeretett. Gyűlölte a könyvet A harmadik esztenböben már alig vártam, hogy feljöjjön az iskolába. Későbben jött, mint mi, odavolt az édesanyjával fürdőzni. Mikor feljött, ax édes apja megkérte a tanitó nénit,, hogy szigorú legyen Mariskához. Semmit el ne nézzen neki, szorítsa rá a tanulásra. A taaiíé néni, mint ilyenkor szokás, mindent megígért. S ne is váltotta a szavát. Mariskának tanulói kellett. Köz- ben-közben napokra ei-elmaradt az iskolából s amikor ismét felkerült, sáppadt volt az arca s ő maga szomorú. Mindig gyakrabban betegeskedett. De a tanitó néni azért mindig kényszeritette, hogy tanuljon s olvasson sokat, sokat az olvasókönyvéből. Egy ködös, kései, őszi reggel az iskolakapuban találkoztunk össze. — Te, hiszed-e, ma meg fog szidni a tanitó néui, én nem tudom az olvasmányt. Mondotta fogvacogva. Nagyon, nagyon sajnáltam Marislrát, de tenni nem tehettem semmit. Pedig szászor kiállottam volna helyette azt a szidást, úgy szerettem. Újdonságok IZITIÍRi A MAG női, férfi és gyermek 8 füT* ruhákban *"1P| ■ legolcsóbb árban Mi ELLETT SZEREZHETŐÍCBE
