Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-15 / 92. szám
(7> , / Xv. évfolyam. Szatmár í9!l novamber S5. Szerda 93 sírim FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Égé ELŐFIZETÉSI AR: évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenblnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTéSEfi ÉS KfAOÓM1VATAL: Boros Adolf könyvnyomdája. Hám János-utcs Hl ———— Te1eíon.-süárr> 80,-----Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten Mutatványszám ( .) A hétfői közgyűléssel megszavaztatták a Bikszád-Halmi közölt épülő rendes nyomtávú vonat eilen való feliratot. Erről a most már befejezett tényről, mint rendkívül jellegzetről érdemes megemlékezni A közgyűlésünk lélektanához énnél érdekesebb adalék nincs és nincs határozaia ennek a kietlen testületnek, a mely inkább a leikétől lelkedzett volna, mint ez a felirati határozat. Jellemző azért, mert a közgyűlésnek minden tagja, főként és elsősorban azok a »vezelő« emberek, (igaz, hogy csak egymást vezetik, mint vak a világtalant) akik a feliratot pártolták es megszavaztatták, bensőleg kézzelloghatóan és erősen megvoltak győződve arról, hogy az a vasút, amelynek építése ellen felírnak, Szatmár városának rendkívüli előnyére van, tehat az ellene szóló felirat a város érdeke ellen vét. Tehát nem jóhiszemüleg, nem egy megbocsátható, meit vitatható nézőpont megtévesztesének hatása alatt, hanem tudatosan é-> szándékosán foglaltak állást a város érdeke ellen és igy a közgyűlésben domináló irányzatra jellemző egyik fontos ismérvet valósítottak meg. Szatmárnak óriási érdeke, hogy egy olyan vasút helyett, amely tulajdonképen nincs, egy olyan vasút kösse össze az Avassal, amely legalább lesz. Hogy ez a vasút Halmin keresztül megy, az époly kevéssé árthat nekünk, mint az, hogy a nagybányai vasút keresztül megy Aranyos- medgyesen, vagy hogy a bikszádi vicinális érinti Sárközt. Mert sem Sárköz, sem Aranyosmedgyes, sem Halmi nem lehet ellenfelünk, mikor egy forgalom előnyeinek összpontosításáról van szó. Az urak ezzel ép oly tisztában vannak, mint minden gyerek, mindé ) utcaseprő Az urak ennek dacára felírtak egy vasút ellen, amely tulajdonképen már meg is van, inert a halmi vasút megmásolha- tatlanul, az építési engedélyt is megkapja. Ez köztudomású, de megmondta az elnöklő főispán is. Tehát semmiféle praktikus hatálya a feliratnak nincs. És ez a második jellegzetes vonása a közgyűlés többsége feiett rendelkező egynéhány urnák. Hogy t. i. minden gyakorlati érlek és érzék nélkül, e részen függetlenül valamely ut felé vezető tudatos, alkotásokra törekvő cselekvési rendszertől, a város érdekeinek Önzetlen feláldozása az egyéni és partbeli hutalmaskodas bálványának — ez az, ami a többségbeli urakat vezeti. De jellemző még az is ebben a határozatban, hogy a fő és alvezérek. menynyire tartózkodtak a felette való vitában egyetlen tárgyi érvet, is forgalomba hozni. »Öngyilkos politikát« »megyei és városi érdekek ellentétét« és más hasonl ó cl vontságokat emlegetett az egyik, mig a polgármeshr ur úgy fejezte ki magát és ez volt a döntő érve, hogy »inéltóztassa- nak ezt nekem elhinni«. Hiszen a polgár- mester ur mindenesetre szavahihető férfiú, de ez egész* n külön álló dolog a halmii vasúttól, amely felett a szatmári közgyűlés szokásához méltóan, tisztán személyes tekintelek és bombasztikus hangulatok szerint folyt a vita. De legjellemzőbb végül az, hogy a város érdekével homlokegyenest ellentelt magánérdek is van az ügyben és a hatáA kritikus. — Tehát ez volna az a festmény, a melyről kollegái oly sokat beszéltek nekem ? — Óh kérem . . . — Ugyan ne szerénykedjék, kedves mester. Egyébként a szerénység jól illik a zsenikhez. Nem is akarom e tulajdonságától megfosztani. De hát lássuk csak . . . — Talán egy kissé távolabbról tessék szemlélni . . . — Igen. Ah igen. Annál jobb. Ámbár önt úgy jelemezték nettem, hogy tájképeinél szered a gondos kidolgozást. Ez egy kissé kételyt támasztott bennem, de hát kollegáival nem akartam szembeszállni mindaddig, amig nem látlam magát a festményt. Én ugyanis a modernebb ecsetkezelés, a bátor foltfestés hive vagyok, Azt is iehet ugyan gondosságnak tekinteni. Sőt ez az igazi, gondos kivitel. Vagy úgy?! Most jövök rá, kollegái is bizonyára ilyen értelemben értelmezik a gondosagot. No persze, persze. Hogy még ezen fönn is akadtam. Lássuk csak . . . — Talán tessék egy kissé hunyoritani a távolból . . . — Ah, valóban. Ezer ördög ! Micsoda foltok ! Gyönyörű 1 Felséges! Uram, holnap Páris az ön nevével lesz tele. — Holnap ? Ah, az a holnap. Mindig csak holnap. Tíz esztendeje várom a dicsőség holnapját .. . — De most az egyszer nem kételkedik Lenne ? Én mondom ezt, a Journal kritikusa. Hisz nekem egy szavamba kerül és önt Corot- val, Millielvel egy sorban emlegetik. Ön egy va- j lóságos legeslegujabbkori Cézanne ! — Ab Cézanne! — Igen, igen, Cézanne, ha mondom. — Ön túloz, uram — Ugyan hagyjuk a szerénykedést. Ma- i gunk között vagyunk, nyilvánosság előtt tessék i szerénykedni, Művészekhez a gőg, büszkeség illk. A művészek fejedelmek, akik nem járhatnak a nyárspolgárok köntösében . . . — Uram, hogyan legyek gőuös, büszke és várjam a holnap dicsőségét, midőn a gyomrom korog?... — A gyomra ? És í gy ilyen mesternek gyomorügyei is vannak ? Egyébként hisz ez a zsenik pályafutásához tartozik. No, de ennek mától fogva meg kel! szűnnie. Ez csak azért volt mert régente nem volt modern kritika, amely a zseniket felfedezte volna. Ez csak a sors méltánytalansága volt. A zsenik ma aranyokban fürödhetnek. Maga a kritika egyengeti útjukat, hogy pénzel, aranynyal legyenek ellátva — Ah, arany ! ... Én ma csak száz sous- ról álmodoztam. — Ugyan, hagyja azt a bolond szerei y- ség-.t. Ebből ki keli vetkőznie, Én magam összeköttetésben állok egy műkereskedővel, aki önnek még ma ad tízezer frankot erre a festményre — De uram ! . . , — Nos meg fogja látni. Ha én egyszer kimondom önre, bogy nagy művész, akkor önnek minden aláírása kincsét ér. Tizes r frank ! Nem is pénz. Olcsóban nem is szabad adnia, mert a műkereskedő húszezer frankon alul nem hozhatja h maga nevét forgalomba. Akit ón, a modernek vezére felfedezek, am: :.k nem szabad olcsó Jánosnak lennie, különben engem kompra* mitáina vele. Jöjjön velem a Rue Lafitteba, Bu- rand Cruelhez . . . — Ahhoz a milliomos céghez ? Nem, azt nem tehetem. Egyébként az üzérkedés nem mesterségem, Soha élelemben nem léptem át egy műkereskedő küszöbét. — Ne ellenkezzék. Tegnap a Café des .hrtistesben voltam és egyebet sem hallottam, mint az ön nevettek és legújabb képének dicsőítését. — Mégis kellemetlen volna nekem oda elmennem, — a kollegák, — taián más kritikus jelenléte is, a mely helyzet vitat provokálna festményeim fölöst . . . — Vitát ? Hisz ez a legszer mesésebb helyzet Minél nagyobb az ellentmondás, a kritikai nfti, férfi és gyermek $S$SF“* ruhákban ■ legolcsóbb árban S Z A T ELLETT SZEGEZ TÁRÓ A.
