Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-12 / 91. szám

XV. évfolyam. Szstmar, Í9II november 12. Vasárnap 91 szám ♦ FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Égé •/ évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. S2ERKESZTá$É6 ÉS ««ADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10--------Telefon-szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten Fegyverszünet A képviselőház keddi ülésén megtör­tént tehát az, amit várni lehetett, hogy Ber- zevic/y Albert képviselőházi elnök magas közjogi tisztségéről lemondott. Lemondott pedig azért, mert a türel­metlen, tettre kész munkapárt nem volt megelégedve azzal, a hogy a távozó elnök a képviselőház tanácskozási rendjét vezette és a hogyan a házszabályokat értelmezte és kezelte. Mert Berzeviczy a házszabályokat úgy értelmezte, hogy azokban nemcsak a iöbbségi akaratunk minden lehelő és lehe- te len módon való érvényesülése, hanem a kisebbségnek védelme és jogai is le van­nak fektetve. A távozó elnököt nemcsak az ellen­zék, hanem az egész nemzet bizalma és elismerése kiséii. Kifejezést nyert ez az érzelem akkor, midőn a keddi ülésen egy­másután szólaltak fel az ellenzék vezérei és hangsúlyoztak azt az elismerést és nagy­rabecsülést, amellyel Berzeviczy személye iránt viseltetnek. Szokatlan jelenség, hogy a többség bizalmából az elnöki székbe ültetett egyén távozik helyéről. Távozik pedig azért mert a képviselőház tanácskozási rendjét meg­állapító házszabályokat a szigorúan meg­szabott korlátok között, saját lelkiismere­tének megfelelőleg pártatlanul és igazsá­gosan kezeli és nem enged tért oly be­folyásoknak és erőszakos magyarázatok­nak, amelyek a kisebbség jogait és védel- ; mét illuzoriusokká teszik. Berzeviczy távozását minden igaz ma­gyar embernek őszinte fájdalommal kell látnia. Mert azok az okok, amelyek az ő le­mondását előidézték, az egész nemzet leg vitálisabb érdekeit érintik. A kormány az egész nemzet ellen- ' kezése dacára parlamenti tárgyalásra tű­zette a véderőreforrn javaslatokat, amelyek oly horribilis vér és pénzáldozatot köve­telnek tőlünk, hogy azokat elviselnünk le- : heteden. Az ellenzék belátva azt, hogy ezek­kel szemben a kormány és a többséget képviselő munkapárttól sem mérsékletet, sem pedig könnyitségeket riem remélhet, de nem remélheti azt sem, hogy a nem- , zeioek évtizedek óta hangoztatott jogos l-övi telései érvényre juthassanak, a javas­latok törvényerőre való emelkedésének meg akadályozása érdekében a rendelkezé­sére álló utolsó parlamenti eszköz : a tech nikai obsírukció fegyveréhez nyúlt, nyilván abban a reményben, hogy végre is a kor­mány belátja kísérletének lehetetlen voltát, a véderőreform-javaslatokat leveszi a na­pirendről, vagy legalább is oly engedmé­nyeket és könnyítéseket eszközöl ki, a melyek kielégítik az ellenzék követeléseit. Hónapokon keresztül folytak a n \- szerinti szavazások s a parlament teljesen munkaképtelen lett. Szemben állottak egy­mással : a kormány hajthat.itiansága és az ellenzék türhetetlensége. Az ellenzék igazának tudatában a legnagyobb elszántsággal vezette a harcot, a melytől nem térítették el sem a törvény- hatóságok kiforszirozott határozatai, sem pedig a kormánynak erőszakos fenyege­tései. De nem téríthette el, hiszen a nem­zet milliónak bizalma kisérte kü dehnet, mely bizalom kifejezést nyert abban a számtalan népgyüiési feliratban, mely a képviselőház asztalára került, Amár végképen elposványosodott par­lamenti helyzeten segítendő a képviselő­háznak általánosan tisztelt elnök.’: Berze­viczy Albert megkísérelte a béke helyre­TARGA. A barátság. A szezon legsikerültebb eljegyzése Balázs- lalvié volt. — Az erkölcsi szempont fényes elégtételt nyert — mondták a fürdőhely vendégei. Balázsfalvi mint negyven éves férfi felesé­gül vesz egy fiatal leányt. Az ö múló ifjúságát pótolja nagyszabású évi jövedelme. A leány ho­zományát pótolja az ifjúsága. — Ezek boldogok lesznek. Bizonyosan boldogok. — Egy néhány száz ember igy nyomta a megelégedés és bol­dogság bélyegét Balázsfalvi házasságára. Ö maga nem igy gondolkozott felőle. Maga se tudta, ho­gyan csöppent bele hymen láncába. Valahogy úgy esett, hogy eleinte együtt vacsorázott, ebédelt, később már a reggelinél is együtt voltak a leánnyal s annak a hozzátar­tozóival. A rokonok mintha gyűrűt fontak volna köréjük az akaratukkal. A gyűrű mindig szü- kebb és szükebb lett, a do'og vége eljegyzés lett. Más egyébre gondolni azután nem Igen lehetett a napi programm miatt. Reggeltől éj­félig együtt volt a társaság különböző ürügyek alatt. Az ügyes emberek, akik akaratukat érvé­nyesíteni akarják, valahogy úgy intézik, hogy a kiszemelt á'dozat levegőt is csak akkor s olt szívhat, ahol ők akarják ! — Mindez egész korrekt és normális for­mában történt, — gondolta Balázsfalvi, mikor az eljegyzés után a szállodai szobájának abla­kából az utolsó üdvözletét fogadta az alant lel­kesülő társaságnak. A sok tószttól s még inkább a pezsgőtől felhevült fejét az ablakpárkányra hajtotta, mert ott üditő hűvösséget érzett. Most hogy fölve­tette a fejét, szembe találkozóit a fényes csil­lagos éggel s a messzeséggel és eszébe jutott Rozsa. Lent még lobogtatok a fehér kendőket ft-léje. Nem törődött velük, Rózsára gondolt, az ő édes barátnőjére. Az egyetlen asszonyra aki az ő lelkét megérti. Akinek őrömát, buját-baját egyformán el szokta mondani. — Mindég meg­értésre, szeretetre talált nála. Voltak esték, mikor csak ketten ültek a zöldrácsos kandalló melleit. Egy kis kínai asz­talka állolt. előttük, teás kannával, csészékkel rummal, likőrrel megrakva. Rózsa valami külö­nös redőjü görögös pongyolában ült az alacsony szürke borszéken. A villanylámpának ernyője zöldes fényt vetett rájuk, a kandalló parázsa izzó vöröset. Kimondhatatlanul kellemes pi.lanatokat él­tek át a legtisztább barátság keretében. Voltak ezeken az estéken olyan pillanatok, mikor érez­hető volt a levegőben az az izgató melegség, mely a szerelem közelségét jelen-. Ilyenkor mind a kelten elmosolyodtak, Öntudatos, erős lényük nem akarta feláldozni a barátságot, mit egymás iránt éreztek. így töltötték el az estét, amig álmosak nem lettek. Rendesen éjfél volt mar, mikor elváltak. Ilyenkor még mindig sok mondanivalójuk lett volna. Rózsa az ő művészetére vonatkozólag akart még tanácsot kérni. Balázsfalvi is elfelejtett még egy két témát, — Majd legközelebb! — mondták egyrnás- nek bucsuzáskor. Balázsfalvi mig lázas fejét a hűvös ablak­üvegen nyugtatta, átgondolta Rózsa asszony­hoz való barátságát és kárhoztatta azt az ál- nok hűtlenségét, mellyel megsértene a barátsá gukat. Ä qjríoaságok s z mm9 férfi és gyermek ruhákban legolcsóbb árban illeni T RN á Ü, & IAQ YTÓZSSE MELLETT SZEREZHETŐK BE

Next

/
Thumbnails
Contents