Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-05 / 89. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egé-z évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára IQ fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZESIKE8ZT0SÉCI ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-utca 10 -——— peleiem-»Karo BO. -—r—:: Mindennemű dijak Szatmáran, a kiadóhivatalban rétén Semmiből semmi. Mi az oka annak, kik az okai annak, hogy ennek a Szatmár városnak kezd nem I lenni története ? Hogy itt időtlen időkön át semmi, de j semmi nem történik. Hogy ennek a városnak az életében nincsenek már viták, nincsen harc és nincsen béke ; sem ellentétek setn megegyezések nincsenek. Tudatosan, tervszerű szervezéssel és j agitációval természetesen nem történik ! semmi. Erről szó sem lehet az adott vi- j szónyok között. ! De öntudatlanul, tervszerűség és szervezés nélkül sem történik semmi, ami már | csodálatosabb, mert annyi természetes te- | hetséggel megáldott városban, mint a mi- | enk, még a legmaradóbb városvezetésnek . sem volna szabad elérni a l'eijődés meg- j alkotásában olyan eredményeket, aminőket mi megközelíteni kezdünk. Ennek a teljes és tökéletes slagnáció- | nak a városi életben nincsen különb bi- j zonyitéka annál, mint hogy igy ősszel, ! mikor az »idény« beáll és valami kis j munkaprogramot után szomjuhozik a vá- I ros civilizált lakója, akkor a vidéki ve- I tereik hagyományos jeligéje nyomán »nézzünk széjjel« — és »széjjel nézünk« és nem látunk semmi!. Aki ezt túlzásnak tartja az nevezzen meg nekem egyetlen egy komoly akiuáli- tást ennek a városnak a közéletében. Nem azt, hogy a küszöbön állanak : a csatornázás, a vízvezeték, a közkórház stb. stb. Persze, hogy ott állanak a küszöbön, mint a karácsonyi bellehemesek. Hiszen mindig ott állanak. És az sem fontos itt mo3t, hogy meglesznek-e mind ezek, vagy sem. Itt csak az fontos, hogy akár meglesznek, akár nem, nyomtalanul vonulnak el a közhangulat sivár és nyomasztóan mozdsiSutlan atmoszféráján. Ezeknek a nagy dolgoknak nincsenek részletei, nincsenek hívei és ellenségei, mondhatnám, bogy »anyaguk« nincsen és szinte elvont lényekként jelennek meg a fejlődés sorozatában a kényszerűség pa- j rancssz ivára. Sőt minél inkább megvalósulnak ezek- j nek a nagy szükségleteknek az ellátásai, I annál jellemzőbb, hogy még ilyen nagy I horderejű események sem váltják ki egyetlen tünetét sem annak, amit eleven városi életnek lehetne nevezni. A félelemre nincs okunk és nem habozunk kijelenteni, hogy mindezekért a semmikért elsősorban a város hivatalos vezetőségét terheli a felelősség. Egy olyan irányzat, amely elvben és eleve minden ujitó, tehát önmagában véve már magasabb celu törekvést bevándoroltak forradalmának tekint, amely hagyományokról szeret beszélni és teljesen értékeden minden kultur szempont iránt, amely konservativ tehát és igy egyetlen rezdülése nincs benne a tökéletesedés galvanizáló őserejének — egy ilyen kihűlt fűtőtest, hogy terjesszen ez meleget maga körül és hogy indítsa meg a közélet élet- tolyamatát egy uralom, amely méltán és okosan attól fél, hogy a haladás egyetlen lépése már meghaladottakká tenné az ő embereit, vagy ha még őszintébbek akarunk lenni, talán még vissza felé kellene haladnunk, hogy elérhessük városi vezéreink fejlődési színvonalát. De ezt a közéleti hullaszagot nem egyedül a hivatalos város terjeszti, hanem azok a külső emberek is, akik uralmában osztoznak és akikkel nemsokára es belátható időn belüi hajba fog ra_ fiaoA. A szív emlékezete. Irta: Catulle Mendéa. Az ország gyászba borult, mert a fiatal i király, mióta özvegy lett, cseppet sem törődött ' többé az álamügyekkel s éjt és napot sírva töl- i tölte kedves halottja arcképe előtt. Ezt az arcképet ő maga festette egykor, í miután pusztán evégből megtanult festeni, mert j nincs borzasztóbb dolog a kedvesre vagy az iga- i zan szerető férjre nézve, mint másra bízni az ; imádott lény szépségének reprodukálását. A művészek oly furcsán szokták egész kö- ‘ zelről nézegetni modelljeiket, hogy a féltékeny \ ember borzad tőlük, aztán nem vetnek mindent t vászonra, amit látnak; valaminek kell maradni a í szemükben s a szivükben is. És most ez az arckép volt a fiatal király j egyetlen vigasza ; nem birta visszafojtani a kö- [ nyeit, ha rá nézett, da a legboldogabb mosoly \ édességéért el nem cserélte volna e könnyek keserűségét. Hasztalan mondogatták neki a miniszterei : Felség,. nyugtalanító híreket vettünk : Ormuz uj ! királya hatalmas hadsereget von össze, hogy az országunkat megtámadja. — Úgy tett, mintha nem hallaná s szemei egyre az imádott képre voltak szegezve. Egynapon nagy haragra gyűlt s majdnem megölte egyik udvarnagyit, aki azt merte előtte mondani, hogy a legjogosabb fájdalmaknak sem szabad őrökké tartani, hogy felséges ura jól tenné, ha arra gondolna, hogy egybe keljen valamely fiatal leánnyal, királykisasszonnyal, vagy akár paraszt, leánnyal. — Szörnyeteg! — kiállott rá a vigasztalhatatlan özvegy, — ilyen aljas tanácsot mersz nekem adni ! Azt akarod, hogy hűtlen legyek a levkedvesebb királynéhoz ? Pusztulj a szemem elől, különben a saját kezem által halsz meg ! De mielőtt mégy, tudd meg, hogy ismételd az egész világnak, hogy soha nő nem ül a trónomon, hacsak egészen hasonló nem lesz ahhoz, akit leveszteltem ! Nagyon jól tudta, hogy igy beszélvén, épen nem köti magát semmire, ügy, amint a képkeretben élt — fájdalom holtan — oly tökéletesen szép volt a királyné, hogy az egész föld kerekségén nem lehetett volna párját találni. Barna, dús, hosszú hajjal, mely folyékony ébenhez hasonlóan omlott alá, kissé magas homlokkal, éjfekele mély szemekkel, mosolyra nyilt szájjal, melyben összes fogai ragyogtak, dacolt minden hasonlattal, összehasoniitgatássai. S nem volt királyleány, ha mindjárt a legdrágább aján dékokat kapta is bölcsőjében az összes jo tündérektől, akinek olyan szép fekete haja volna, olyan mély fekete szemei, olyan homloka és olyan szája. Sok hónap pergett le — több egy esztendőnél — anélkül, hogy változást hozott volna e Bzomoru állapotban. Ormuzból egyre nyugtalanítóbb híreket vettek : a király rá sem hederitett a napról-oapra növekedő veszélyre. Igaz, hogy a miniszterek szedték az adókat az ő nevében ; de mert maguknak tartották meg a pénzt ahelyett, hogy a katonaság felszerelésére fordították volna, az ország bizonyosan el lesz pusztítva, miután fizetett érte, hogy ne legyen. így aztán naponta nagy néptömeg6 sereglett a királyi palota felé könyörögve éspa^aszkodva. a halott szerelmesét ez sem rázta fel búskomorságából ; nem látott semmit, csak az arckép néma bájait. Egyszer mindazonáltal — abban az órában mikor a hajnal rózsásra és kékre festi az ablaktáblákat az ablak felé fordult és hallgatta az elvo nuló dalt, a csengő édesjdalt, hesonlót a pacsirta kedves trilláihoz. Csodálkozva lépett közelebb s homlokát az ablakláblához szorítva, nzéett ki. Alig birta megállani, hogy el ne kiáltsa AZ ŐSZI újdonságok S SE női, férfi és gyermek ||| ruhákban b legolcsóbb árban Sri mmsxa T ■Üt Rt NAGYTŐZSÜE «ELLETT SZEREZHETŐK B E
