Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-29 / 87. szám
2-ik oldal SZATMÁ R-N £ M E T I Szatmár, 1911 október 29. való elemekkel. Addig, amig a népiskola oly em- j beranyagot nem szállít, a mely képes tudása 1 alapján a maga jövendőjét kedvének tehetségé- j nek megfelelően megválasztani, a mai helyzet j javulásáról még beszélni sem lehet. És még na- ( gyobb kérdés, vájjon lehetséges lesz-e a nagy | cél érdekében a mai népoktatás meggyökeresedett tévedéseit kiirtani és utat törni e modern törekvéseknek, a melyek ezer tapasztalatra hivatkozva hirdetik, hogy nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati munka is alkalmas a lélek nevelésére. Az iskolának nemcsak ügyességre, hanem megfigyelésre, körültekintésre, tisztességre, becsvágyra, munka és alkotókedvre és szociális erényekre, mások segítségére, önzetlenségre is kellene oktatnia Addig is, amig e szép álom elkövetkezik, Kerschensteiner dr. a már pályaválasztott ifju- juságnak is uj utakat akar mutatni a helyes irányba való fejlődésre. Három iskola kell szerinte e célra : egy az inasok és tanulók, egy a legények és egy az önnálló mesterek számára. A legfontosabb természetesen a kezdők oktatása és az uj idők szellemének megfelelően már-a mestereknek is helyet kellene foglalniok a tanítótestületben, így talán a munkaadók több időt juttatnának alkalmazottjaiknak a szellemi dolgokkal való foglalkozásra. Kerschenstainer dr., akinek előadása után érdemei elismeréséül II. Vilmos császár nevében egy porosz rendjelt nyújtottak ál, Münkhen városában már megpróbálta eszméi megvalósítását. Lambrecht dr. a belga kereskedelmi minisztérium képviselőié, aki az áruházakról és a fogyasztási szövetkezetekről tartott előadást, már nem tudott ily nagy tetszést aratni. Már csak azért sem, mert ezek a kérdések már szenve- delmes vitára adtak alkalmat az egyes országokban, a nélkül, hogy megoldásukra elfogadható eszmék kerültek volna föl. Hogy az áruházak és itt-ott a fogyasztási szövetkezetek a kisember boldogulását megnehezítik és nem egyszer teljesen lehetetlenné is teszik, a tapasztalati élet igazságok soráha tartozik A veszedelem azonban lassan még nagyobbá válik, mert az áruházak mint vevők kényszerítik a termelőket áraik mérséklésére, és ha kell, maguk is a termelők sorába lépnek. Másrészt ismert dolog az is hogy eme vállalatok mind nagyobb számú alkalmazottat foglalkoztatnak, akiknek idővel elvész minden reményük az önállósításra és akik végre is annyira beletanulnak a mások akaratának szolgálatába, hogy már nem is képesek az önálló intézkedésére, a vezetésre. Lambrecht dr. e bajok megszüntetésére elsősorban a közönség állandó fölvilágositását és kioktatását tervezi valamelyes nemzetközi berendezés révén. Lambrecht dr. előadása nagy ellentmondásra talált. A közönség nem hallgat az intő szóra és ki sem hiszi, hogy a szakmabeli kereskedőnél tényleg jobban vásárolhat, mint az áruházban. Tehát az olcsóság kérdése dönt és vonz, hasonlatosan mint a fogyasztási szövetkezeteknél, a melyek természetszerűleg csak a legelmibb szükségletnek akarnak szolgálni. Egyes kiadásoknak közös viselése sem segít sokat Kétségtelen, hogy a mai viszonyok között az áruházak monopóliuma ellen csak a kormányok foglalhatnak eredményesen állást. Lambrecht dr. jelentékenyen nagyobb hatást ért volna el, ha czak az áruházak ellen tüzel előadásával. * A harmadik nagy probléma, a drágaság kérdése nagg meglepetést okozott. Ruhland tanár az eredetiségéről híres tudós, egy uj igazságnak akart híveket szerezni. Az ő tudása szerint nem a kereslet és kínálat szabályozza az árhulámzást hanem ... a hangulat. A piaci hangulat szerint lesz drágább vagy olcsóbb az áru és még az állami hivatalos becslésekből is rendszerint kiértik valamelyes cél, a mely az igazság rovására kissebit vagy nagyit. Ily formán Ruhland dr. arra a következtetésre jutott, hogy nem azért drága most a hús, mert kevés, hanem, mert ez a drágaság a közvélemény mai hangulatának megfelel. Nagy nemzeti szindikátusokat szeretne szervezni, amelyek a tulajdonjog tekintetbe vételével szolgálnák és bonyolítanák le az áruforgalmat. Viharos ellentmondást keltettek Ruhland tanár szavai és mi sem volt könnyebb, mint kimutatni, hogy a hivatalos becsléseknek nagy a reális értékük és legtöbbször a rossz termés és a vele járó kalamitások, nem pedig a hangulat okozza a természetes drágaságot. Valami igazság azonban rejlik Ruhland dr. szavaiban is, mert kétségtelen, hogy nem egyszer használják ki a drágasági hangulatot oly cikkek árának emelésére, amelyek még bőségben vannak. Másrészt el kell ismerni, hogy Ruhland tanár rámutatott a legnagyobb bajra, a köavetitő-kereskedelem okozta drágításra, de azért még nagy kérdés, vájjon a tervezet nemzeti szindikátusok ludnának-e valamit e térén segíteni. * Problémákat tehát nem sikerült a kongresz- szuson megoldani. De ez nem baj. A fő az, hogy a középosztály érdekében az államok versenyre keljenek egymással és ne engedjék, hogy ez a kérdés is a párt politika útvesztőjébe kerüljön. Ha az iskola ügyében a szocialisták, az áruházak elleni harcban az antiszemiták és a drágaság problémájában tisztán csak a merkantilisták keresnek érdemet és babért, akkor egyetemes nemzeti érdekek megvédéséről többé szó sem lehet. Pedig a középosztályok léte és boldogulása ma sokkal inkább nemzeti érdek, mint a múltban volt. A számos csalódás között, ami a kormányt érte, ez szintén előkelő helyet foglalhat el. Vegye végre tudomásul a kormány, hogy nem politikai kalandorokká van dolga. Tudják meg végre, hogy a függetlenségi párt nem közkereseti társaság, amely a koncért mindig feladja az elvet, hanem ideális célokért, önzetlenül küzdő tábor, mely át van hatva Kossuth Lajos eszméitől. Az általános, egyenlő és titkos választójog nélkül béke nincs ! Mivel pedig ennek a kormánynak és pártjának a léte ettől függ, el lehetünk rá készülve, hogy megakadályozza legalább egyelőre, a mig bírja ezt. Tehát áll a harc vagy jön újra a nemzet Ítélete. És erre kell nekünk készülnünk. Népgyülésekkel, felolvasásokkal, értekezletekkel kell a választó polgároknak megmagyarázni a küzdelem nagy hordere- jét, a választójog kiterjesztésének nagy fontosságát. Össze kell tartani a függetlenségieket, akkor azután jöhet majd a kormány bűnös pénzével, pálinkájával, csendőreivel, az eszme győzni fog ! A jövő polgársága. A világot ma csak a háború érdekli és a harci zajban majdnem teljesen visszhang nélkül maradt a harmadik nemzetközi középosztálykongresszus, amely e napokban volt vendége Münkhen városának. Talán más időkben valóságos békeünnep számba ment volna ez az érdekes gyülekezet, melyben egymás mellett ültek a német, a francia, a belga, a magyar, az olasz és az osztrák kormány képviselői és minden politikától menten vitatták meg a kérdéseket, a melyeknek megoldásától függ az európai országok polgárságának jövendője és fejlődése. Három nagy probléma foglalkoztak aj^a tudós értekezletet : az iskola, az áruházak és a szövetkezetek, végül természetesen a mai drágaság. Az iskola dolgában az előadó Bajorország egyik legkiválóbb tanügyi szaktudósa, Kerschensteiner dr. volt. Már első szavaival reámutatott az igazi bajra: a népiskola az ifjúságot nem készíti elő a praktikus életre. Az ifjúnak tehát, aki elemi tanulmányaiból meríti egész tudását, amikor az iskola falait elhagyja, voltaképpen sejtelme sincs a jövő föl adatairól. Ez az oka annak, hogy az ipari és kereskedelmi pálya tömve van értéktelen, oda nem csendesen, nyugodtan alvó képe is és megújult erővel csapolt Oláhné a szappané vizbe . . , És jött a reggel. Meleg sugarak mosolyo- san, pajkosan ébresztgettek pihent testű embe reket. Oláhné kis szünidőt kapott Haza mehetett. Kávét is vitt magával. A tavaszi reggel levegője jótékonyan bele- fujt a szemébe. Oláhné nyelte magába a sugarakat. A gőzöket kihcsselte a tüdőjéből és kéjesen szippantgatta nz üde levegőt . . . Otthon a fia már sütkérezett a lócán, az embere seperte az udvart. Odaadta nekik a kávét, ő maga ledült, csak úgy ruhástul az ágyra. De ijedten rezzent fel, hogy kicsire szabott idője lejárt . . , . . . Nehezen, titkos fájdalmakkal, fokozódó lassúsággal húzódott el a nappal a mosónő felett. De jött lassan az est is. Egy kosár ruha várt még izmos, szennytől szabaditó karokra. A második álmatlan, nappali munkát folytató éjszakába is belépett Oláhné. Letörten. Fáradtan. Ernyedt lassúsággal hajlongott a mosóteknő felett. A melle tikkadtan. zihálósan játszott, a szemhéjai álmos nehézséggel, engedetlen külön- akarással le-lecsaptak. Két eres karja, mint a azára fogott harangkötél szélesen, lomha elengedéssel ingolt, vörösre csípett, vizráncos ujjai ha- j lódó erővel görcsös merevséggel szorongotlák, ; gyúrták, dagasztottak a szennyes ruhadarabokat. A forró viz gőzölt, füstölgött. Ködös, fátyolos játékfellegek párás, meleg esővel, permetezték be a mosónőt. Az apró cseppek egymásba kövéredtek. Barázdásan szántottak végig az Oláhné kivörö- siilt arcán, nászosan összefogődztak a verejtékharmatokkal, végiglopakodtak az asszony szabadon hagyott nyakán és -kíváncsian lemeré^zkedtek az eltakart helyekre is . . . . . . Oláhné egyik pillanatban fázósan bor- zongott a meleg gőzökkel telitett konyhában, mintha csak minden tűz kialudt volna a testéből, a másik pillanatban pedig izzasztó hevülé- seket érzett, a levegő lávásan izzott körülötte és fulladásig égette, száritolta a torkát, ingerelte a tüdejét. Oláhné szédült. Minden kavargott, táncolt, groteszkül mozgott körülötte. A szemei előtt piros és fekete karikák gyűrűztek. Különös alakok váltak ki a gőzből. Torzalakok, mik szélesen, csufondárosan vigyorogtak a szemébe, kihívóan öltögették hegyes nyelveiket és olyan közel kerültek hozzá, hogy hátra-hátra tántorodott előlük. De mosott tovább. Hogy biztosabban álljon : a lábát dacosan szilárdra merevitgette, az alsó testét odadöntötte a falhoz, a mellét neki- düllesztette a teknő szélének. A vendéglősné be-benézelt. Sanda szemek I kel, gyanakvó kutatással vizsgálta, méricskélte ; a kimosott ruhát, kisérte figyelemmel az asz- szony kezejárását. Ilyenkor ébredő, erőszakos igyekezéssel csapott Oláhné a síkos vizbe. Keményen markolta a szappant, a nedves ruhadarabokat ügyeskedve tapasztgatta a teknő falához, a keze boszorkányos gyorsasággal jártjj és a teste szabadon támasz nélkül is biztosan állt, hajlongott a teknő mellett. Oláhné ébreszigette magában a lelket : Már nem kell sok . . . Csak még egy óra . , . Aztán az utolsó kosár ruha is mehet fel a padra . . És ő is mehett haza. Már várja a puha, felmelegitetl ágy . . . Várja Pihenhet. Idézgette magában a kománéja beszédét, ez agyát forditgatta a jövő színes képeihez : de egyre halványabb lett előtte minden. Már nem is gondolkozott. Csak kívülről, jutott hozzá néha egy-egy hat g. A vendéglősné pörölt a főzőkonyhában ; onnan egy-egy szó! Az ivóból zene, rikoltás mulatászaj szürődötf át . . . Most valaki belevághatott a tükörbe. Csörömpölés, csuhajolás, tuss ... és azután nem tudott többé semmiről .. . Az utolsó ruhadarab kifordult a kézé bői . . . összeesett. — Mikor Oláhné magához (ért, elesudálkozva
