Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-29 / 87. szám
S£atr*áf; 1911. október 29. szatmar-németi S.rj.k; oldal. Az istenért! Csak vásárcsarnokot ne 1 Elleninditvány fiók olyan szükséglet van, ami nincs. Helyesebben, ami hiányzik nálunk. A sok hiányzó közit elsősorban a viz hiányzik, azu'án a tiszta baktériummentes levegő és még számos oly egyszerű és bővitet!en elemi szükséglet, am' nélkül a városi életet másut elképzelni sem tudnék. Mielőtt a csatorna-kérdést s a vízvezeték ügy t nyélbe nem ütik, szó sem lehet róla, hogy valóságos városként merjük ütögetni a mellünket. Dacára szabad királyi voltunknak, főispánunknak és polgármesterünknek. Az az idő hál’ istennek elmúlt, amikor még a hivatalok adták meg a községek jellegéi. Ha készen lesz az a sokat emlegetett csa lornázás, vízvezeték, akkor sem kell kiugrani örömünkben a fehérneműnkből. Számtalan bo- szantó és lesújtó precedens kellemetlenkedik nékünk lépten-nyotnon, hogy itt még eddig minden uj dolgot elrontottak, más szóval precízebben : elkracholtak. Azt hisszük az elkrachólásra nincs is ma gy ,r fogalom. Mert ebben az országban csak annak van neve amiről hangosan szabad be szélni, A panamákról hallgatnak, eltnsolják őket. (Tessék ezt magyarul próbálni.) Mi már igen sokszor mutattunk rá arra a szomorú állapotra, hogy nincs egyetlen rendes, vagy el nem krachult középületünk. (Tiszteiét az Osztrák Magyar Banknak) Egy károlyi lap sajnos épp a mi érveinket szegezte koponyánknak: hogy iine, ezek akarják a megyeszékhelyt! Hát kár előre örvendezni, hogy meglesz a nochniedagevesen, — hátha elkracholják ezt is. Ez a mostani éra, a város mai vezetősége, vérző beismerés ez, teljesen tehetségtelen és impotons. Még ahhoz sincs tehetsége, hogy ambíciója legyen Épp ezek indítanak bennünket arra, hogy jliő tisztelettel tiltakozzunk a Szamosnak egyébként jóindulatú indi ványa ellen, amely vásár- csarnokot sürget. Vásáicsarnoko' Szatmáriak ! Jogos és sokszorozott aggódással gondolunk reá, mi lesz, ha a város szerencsétlen kezű vezetői véletlenül magukévá teszik az eszmét. Véletlenül mondjuk, mert a városnál nem igen adnak a sajtó véleményére, tán újságot sem olvas nak az urak. Hatalmas Isten, mi lesz a világból, ha egyszer a kőszén öntudatra jut. Mi lesz ebből a városból, ha elfucserált vásárcsarnokkal veri meg a sors keze. H a a polgárok is elkezdenek zúgolódni, mert ismerik tán Agrippa meséjét, a gyomorról s a tagokról, — a gyomor nagyhatalom. Hát az istenért crak vásáros írnokot ne! Legalább egyelőre ne! Heverjen ez az épető szükséglet az eszmék lomtárában, mindaddig mig szerencsésebb kezű s a polgárság jóié'éve! inkább törődő vezetőségünk lesz. A mi öromségiink. Az ajtófélfán szentbelüs írás, Csókold meg öcsém: az édes apánk Utolsó csókjál egg bushajnalon Igg adta miránk. Azután elment, lásd kicsi árvám, Utána nekünk semmi se maradi, ő is ott nyugszik valahol messze Egy kis falu alatt. Ki tudja, hány ősünk ajka tapadt rá, Hány csók pihen olt a belük fölött? . . . Elmentek mind a bushajnalokon És vissza egyse jött. Nagy Imre. — Liszt ünnepély. Oktober 25-én voit a legnagyobb magyar zeneköltőnek a paszták muzsikusa születésének századik évfordulója. A szatmári zeneiskola hasonlóan az egész ország zenéért rajongó közönségéhez Liszt-Ünnepélyt rendezett a színházban. Az ünnepélyt Hermann László igazgató nyitotta meg felolvasásával, melyben megértőén és színesen ismerteti és jellemzi Liszt Ferencet, mint zeneszerzőt, művészt és irót. A műsoron nagy sajnálatunkra csak egy Liszt-darab szerepelt, melyet Mandel Anna játszott. Li zt nagyszerű művészete és zenéjének finomsága és magyarossága teljesen érvényre jutott Mandel Anna előadásában. Egyszerűen, majdnem minden póz nélkül, sok tudással játszott ez a tehetséges fiatal leány, kinek már tekintélyes hírneve van a komoly művészi körök ben is. A fiatal művésznő bugának Mandel Ibolyá nak egy énekszáma volt a műsoron. Meglepő tiszta, csengő és iskolázott hangon énekelte a Don Juan cimü. operának egyik legnehezebb áriáját. Hermann igazgató kitűnő növendéke Rólh Sándor tanárának egy szerzeményét adta elő Az előadásban benne volt ennek a Nocturno nak minden éjszerüsége, minden titokzatossága, a mely egyszersmind a finomsága, a művészete ennek a muzsikának, Kevesen tudták, hogy a apasztalta, hogy finom, ruganyos, „úri“ ágyban, fekszik, könyü paplan alatt. Az ágy szélén, fe- tléje fordulva ült a vendéglösné és egy üvegesé tartott a kezében, amiben különös szagu folyadék volt. A vendéglösné első megijedésében vendégszobába vitette az elájult asszont. Ott maga élesztgette, mert igen megrettent, attól hogy még valami bótrán.y lesz a dologból, ami bemutatkozásnak rósz volna. Korholó szavaiban ahogy az asszonyhoz fordult, mindjárt benne is volt a kézmosás, így beszólt : Látja, látja Oláliué, milyen rósz, szófogadta- lan asszony maga. Hiába mondtam, hogy sok lesz egy magának az a ruha, nem hallgatott rám. Itt van. Most összesett. Oláhénak kivilágosodott g dolog Most értette meg, hogy mi történt vele. Ijedten ült fel az ágyban. Az jutott eszébe, hogy gyengének fogják találni és elesik a jó helytől. Tisztázó igyekvéssel beszélt. Dehogy a munka. Nem árt az nékem. Akár kél annyit is elbírok én. Csak valami gonosz betegség van mostanság a testemben. Nupok óta érzem a változást. Az szédített el most is, De mán sincs semmi bajom. És a ruhái után nyúlt A vendéglösné örült, hogy igy fordult a dolog és elengette Oláhnénak, hagy az utolsó kosár ruhát is ő vigye a padra. A mosónő felöltözködött. A szédülését pa- s lástolta, beszélt arról, hogy egy napig pihen, addig megszárad a ruha s eljön bevasalni. Segítséget most sem akart. Egyre erősitf. ette: Megbirok én két annyi: is ha rendben vagyok. Meg én. ■ Oláhné haza indult. Az éfszaki levegő in- j kább magához térítette. Szörnyen resteite. hogy ; olyan »nagyságás« betegségbe esett. Úgy érezte, hogy már nincs semmi baja, csak egy kissé fa radt. Melege volt s a feltürt ujj a kná I, lehajtott nyaknál ssabadon, hűsítőén húzódott he az esteli ; levegő az asszony lázasan lorró testéhez. Oláhné ment a vendéglő előtt fáradtan j húzóson. Felnézett a világos ablakokra és talán ; semmire sem gondolt. Fény, zene, rikoltás, mulatászaj szüsődött 1 ki a csendes, sötét éjszakába. Oláhné ment a vendéglő előtt és talán arra sem gondolt, hogy odabent asztalok mellett urak ülnek. Az asztalokon csínján elhelyezve hóíehér abroszok terülnek. Az abroszokon italos üvegek állnak. Az urak mulatnak s a verejtékkel fehérített abroszokat hamar elposakónditázák drága italokkal finom «/.ivarok hamujával . . . Hermann László szerzeménye, de akik tudták őszintén és melegen ünnepelték érte. R‘th Sándor is nagy lelkesedéssel játszott, ame'yen meglátszott a zene és a mü nagy megértése. Nagy jövő áll ezelőtt az egyszerű, nagytehetségü kis szőke fiú előtt. Hermann Lászóinak még„három növendéke szerepelt. Szarukén Kálmán és Nelt-r Endre Be riot: Versenymüvét játszották. Szépen, nyugodtan és hosszú érek nagy gyakorlatával. A műsor mint VI. számát az ünnepélynek Hermann Műit jelezte. Mili mint rendesen kedves volt és látszott az előadásán, hogy nem nagy gyakorlottság teszi művészi értékűvé ennek a gyermeknek a játékát, hanem a Isten adta igazi tehetség, mely folyton fejlődésben van Einhorn Irén szereplése elmaradt, helyette Faragó Ibolyka játszott. A közönség nagy csöndben várta a kicsi művésznő első billentyüütéseil, de annál viharosabban zúgott fel a taps, mikor az utolsó hangok is elhallak. És ez a gyermek, annyi pőz nélkül, annyi egyszerűséggel köszönte meg a tapsot, mintha nem is tudná annak az értékét. Valamint — talán — a saját értékét sem ismeri. Szerda este, mint dirigens is bemutatkozott Hermann László. Schubert S/imfooie H. mo!l-ját dirigálta rendkívül szépen. A helybei' filharmonikus és intézeti zenekar adta elő Schubertnak I ezt a nagyszerű müvét. Impozáns szépsége még I a laikus közönségnél is nagy tetszést arattak. A hangversenyt némi változtatással a kő- | zönség kívánságára vasárnap es'e megismétlik. A vasárnapi hangversenyre jegyeket vasárnap este 7 órától a színházi pénztárnál is lehet váltani. — Eljegyzés. Dr. Pável Szilárd lógimnázi- umi tanár eljegyezte Klintók Ágoston, meddesi | körjegyző leányát: Micikét. — Kinevezés. A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Király István szatmárnémetit kir. törvény- széki díjtalan joggyakornokot segélydijas joggyakornokká nevez'e ki. — , A Nap“ kolportage joga. A Nap-nak, mint nekünk Budapestről táviratozzak, a kolpor- tage-jogot visszaadták egyelőre egy havi időlarI tamra. Tehá' újra árusíthatják az utcákon is. — Eljegyzés. Bőhm Ignátz Budapestről el jegyezte Lefkovits Bertát, Lefkovits Leopold helybeli iparos leányát. — Trükknek nevezik azoka* az apró ötletek«», melyek egy színházi estének, vagy egy fürtnek, esetleg hasonló eseteknek sikerét jelenti. Czura János is egy furfangos trükknek esett, áldozatul. Friss, ropogó uj bankókkal teli tárcával ment a vásárra lovat venni János gazda. Egyszerre elébe állott két ismeretlen ember és az egyik, elveszett pénztárcáját követelve, motozni kezdte a teli tárcáju gazdát. Azután nágyboc.-a- natkérések között tovább állottak és Csura csak később vette észre, hogy eltűnt a pénztárcája. Ngomozzák az ötletes tolvajokat. — Szüret után, mikor forrni kezd a must veszedelmes a pincébe járkálni. Vigyázatlanság ból, feledékenységből gyakran történnek ilyenkor kisebb-nagyobb balesetek. Merker János mezőte- retni gazda a napokban lement a pincébe, hol már javában forrt a must. Váratlanul arcába csapott a hirtelen nagymennyiségben fejlődött széndioxid és elszéditette. Ájultan esett végig a pince föld éri és mire családja keresni kezdte már halott volt. — Gyöngéd férjek, kik szeretnének feleségüktől bármi uton-módon megszabadulni, nem igen válogatják az alkalmat, hogy megtegyék ezt. Béres Jánps is megragadta az első eszmét, melyet édesanyja adott neki és amikor felesége betegen elaludt vitriolt próbált a szájába tölteni. Az asszony azonban csukott szájjal aludt, ezért a maró foly dék szé'folyt az arcán és a haján teljesen összeégetve azokat. Most a törvényszék előtt vonja felelősségre szerető férjét, hogy miért folyamodott eme fölöttébb, erős módhoz, hogy a házasság már elhervadt rózsaláncaitól megszabaduljon. — Városi házasságközvetitő hivatal Amerikában. Az amerikai közigazgatás legújabb vívmánya a »házasságközvetitő hivatal«, a »magukra- hagyolt lelkek clearing-tiause«, a melyett Des HÍREK.
