Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-11 / 82. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI AR: Egé<?. evre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Roros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utc;* 10 Teleíon-száno 80. :====== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten 1913. január 1-ig . . . „1913. január 1-éig ráérünk a véderő- javaslaiokkal“ . . . mondotta Khuen Hé- derváry nagy hangon, mosolyogva, „mert én vagyok a terminus nélküli miniszter- elnök.“ — ,,>ío i, akkor mi meg ráérünk 1913. január második tig“, — mondotta Justh Gyula, mikor értesült a miniszter- elnök elbizakodott nyilatkozatáról. A nagyhangú kijelentésre azonban csakhamar rácáfoltak az események és csakhamar kitűnt, hogy a miniszterelnök csak az ellenzék ijesztésére mondogatta, hogy <3 ráér, ellenben Bécsből ugyancsak szorongatják, hogy szállítsa már a beígér,, létszámemelést. A taktika, amelyről a kormány azt hirdette, hogy 1913-ig nem fog rajta változtatni, bizony néhány hét alatt megfordult a bécsi szellő hatása alatt, megfordult és pedig a nemrég tartott királyi audenciák hatása alatt. A passziv rezisztencia helyett a kormány az aktiv rezisztencia fele halad és minden jelenség arra mutat, hogy erőszakos eszközökkel szándékozik élni. Ezt a legutóbbi események logikai kapcsolatba állításával kétségtelenül megállapi! hatjuk. \ A királyi kihallgatást nemsokára követte Székely Ferenc igazságügyminiszter tapintatlan kirohanása az ellenzék ellen, amelyben ,,szégyen-gyalázat“-nak mondotta az ellenzék küzdelmét. A kis „enfant terrible“ azonban nyomban kénytelen volt szégyenszemre, az ellenzék gúnyos nevetése közben, nyelvbotlásait visszavonni. Legjobban azonban maga a miniszter- elnök hazudtolta meg a saját állítását. A mindig mosolygó miniszterelnök, akinek 1913. január 1-éig semmi tennivalója nem akadt a véderőjavaslatokkal szemben, aki ölbe tett kezekkel, ragyogó arccal várta, hogy egy szép napon befagy az obstruk- ció, váratlanul, mindenkinek a legnagyobb meglepetésére vad dühvei, kipirult arccal és rikácsoló hangon fenyegette meg a< ellenzéket, hogy hagyjon fel az obstruk- cióval, mert jön a házszabályrevizió. Hát már nem vár 1913. január l-éig? Természetesen nem, mert közbejött az önérzetes kijelentés és a távoli terminus közé a királyi kihallgatás, E jelenet után néhány nap múlva a Neue Freie Presse-ben közlemény jelent | meg, mely a magyar válsággal foglalkozott, j Ezt a bécsi lapot úgy tekinthetjük, mint a magyar kormány becsi szócsövét; ez utón szokta a kormány az ellenzéket megfenyegetni. Ez a lap a válság megoldásával foglalkozik és azt mondja, hogy vagy békés egyezség jön létre, vagy pedig Tisza István házelnöksége alatt a házszabályre- viziót kell keresztül hajszolni és, ha ez sem használ, akkor jöjjön a házfeioszlatás és az uj választás. A békés megoldásra kilátás nincs; a Tisza-féle házelnökséget maga Tisza István cáfolta meg, mert látta, hogy a munkapártban is nagy ellenzésre talált és könnyen megeshetett volna, hogy a munkapárt egy része és az ellenzek újra Berzeviczy Albertet választotta volna meg. A házfeloszlatás és az uj választásokkal való fenyegetőzés mellett azonban nem lehet és nem szabad elmennünk. Ezzel, minthogy kormányforrásból ered a hiiesz- teiés, komolyan számolnunk kell. Az ellenzéki sajtónak itt teljes erejével akcióba kell lépnie. Ránk hárul a fel- adat, hogy a vidéki ellenzéki pártokat, azoknak mindeníéle szervezetét, csoportosulását, tehát párt köröket, klubbokat, olvasóköröket, népköröket mar most figyel- j meztessük, hogy a pártéleti mozgalmat teljes erővel folytassák. Ahol az ellenzéknek szervezete nem lenne, ott mielőbb ilyent létesítsenek. Résen kell lennünk és el kell követnünk mindent, hogy a; ellenzéki polTÁRCA. _ Mária és Mari. Irta : DánlelnóLangyel Laura. Mária és Mari kisgyermek-korukban együtt játszottak a nagy parkban, mely a Máriáék kastélyát ttlte körül. A kastély a Mária édesapjáé volt az világos, de a park éppen úgy volt a Mari tulajdona, mint a Máriáé. Sőt talán a kocsis kis leánya jobban, biztosabban és nagyobb íensőbbséggel vette birtokába a nagy kert minden kincsét, mint gazdájának gyermeke. Mari gyorsabban fönt termett a legmagasabb fa tete jén. hamarabb meglelte a négylevelü lóherét, az elvesztett félpatkót, a dtszpáva kihűlt tolláit s a többi hasonló kincseket, mert serényebb, ügyesebb, bátrabb volt, mint á többi játszópajtása s igy a gyermekkor hasonlitkatlanul több örömet és szenzációt hozott életébe. De azért pompásan fértek egymással. Mária valóságos áhítattal hallgatta, mikor Mari a parkon kívül levő csodavilágról beszélt neki. Ezt a világot Mária csak a kocsi ablakából látta néha- néha, mikor a két tüzes psripa gyorsan keresztül vágtatott a kis falun. Mária tágranyilt szemmel bámult maga körül. Ez volt tehát a mesebeli bi rodalom, melyről Mari oly sokat beszélt neki. Igen ittovannak a libák, amint szép sorjában sé- táluak A gunár mérgesen sziszeg, de Mari nem fél tőle, nem bizony. Egyszer egy göröngyöt is hozzávágott. Igaz, hogy Bmkő jól elbubolta érte, de Mária mtndig bámulta Mari bátorságát, mert a sziszegő gúnárhoz egy göröngyöt mert vágni. A Mari életében egyáltalában oly nagy és különös események történtek. Egyszer egy kutya is megharapía és akkor úgy volt, hogy Marit Pestre viszik beoltani. Ám a kutyát megvizsgálták és kisült, hogy semmi baja. csak azért harapott. mert Mari a lábára lépett. Mari pesti utazása kútba esett s a szineg, érdekes kaland egy közönséges kutya-harapássá törpült. Ám Mari sokáig ragaszkodott az illúzióhoz és még hóna pok múlva is szívesen beszélgetett a szép napokról, amikor ő veszett volt. Sőt Mari egyszer a falu bikáját is megmutatta Máriának. A nagy parkból kiszöktek a cselédudvar felé s ott a palánk hasadékáa szivdo- bogva nézték, a mint a hatalmas, komor állat büszke méltósággal ment előre. Azaz, hogy csak Máriának dobogott a szive. Mari, ha félt is, a tekintély kedvéért, mindig gondosan eltitkolta. Sőt egyszer annyira elragadta a vakmerőség, hogy még a nyelvét is kinyújtotta a bika után. Máriának még sok ideig elsápaát az arca, lu erre a vakmerőségre gondolt. Ha volt is egyben-másban nézeteltérés a két. gyermek között, azért nagyon jól megfértek egymással. Mária senkivel sem tudott oly őszintén és bizalmasan beszélgetni, mint Marival. Mar is nagyon ragaszkodott barátnőjéhez, habár néha néha nagyon is zsarnokoskodott rajta és ügyetlenségéért, gyávaságáért erősen le is nézte. Máriát azonban tizenkettedik évében Budapestre vitték, egy előkelő intézetbe, tanulni A két gyermek szomorúan bolyongott a nagy kertben. Szomorú különben inkább megint, csak Mária volt, mert Mari, ha busát is barátnője miatt, nyomban vigasztalást talált abban a gondolatban, hogy ő itt maradhat. Az évek teltek és Mária még nyárra sem került haza. Kissé halvány, vérszegény lett és az orvosok nyáron mindig Unger melllé kiild<ék. Tizenhetedik évében járt, mikor megint haza került és találkozott a hajdani játszó pajtással. Mária egy modern eszméktől átitatott, úgynevezett »széplelkü* igazgatónő intéztében volt öt esztendeig. Itt sok minden hazugságra megtanították, mit a szelíd jólelkü gyermek komolyan vett. Hajdani kis barátnője ugyan már álmában sem jutott eszébe, de tudta a nevelés, a könyvek őszi tydonságok B női, férfi és gyermek Hffj” ruhákban "HÜ! a legolcsóbb árban S Z ft T M ft BÜ&GVTŐZSDE MELLETT SZEREZHETŐK & E
