Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-11 / 82. szám
2-ik oldal S Z A T M Á H- NÉMETI Szatmár, 1911 október 11. gárokat a közös cél érdekében összetartsuk, mert az összetartásban, a szervezkedésben rejlik az erő és a kormány hatalmi szervezetével, a pénzzel és terrorral szemben mi úgy is csak az eszmék erejét, a szó hatalmát, a lelkesedést és a szervezettséget állíthatjuk. Már most, amikor még minden csendes, készülnünk kell a választásokra, a nagy harcra, egy esetleges téli — nem választásra, hanem valóságos — hadjáratra, hogy a kormány váratlan ház- feloszlatása az ellenzéket készületlenül ne találja. Egyik kutya a másik eb Szószerinti tessék . . . Konstantinápoly Szaimáiron Igen kérem, amint a címben is jeleztük, ezúttal a kutyáknak szántunk pár sort ebben a „kommunista“ újságban. A i is kutyáknak meg a nagy kutyáknak. Nem az agrárokra céhünk, meg a termelőkre s a nagyurakra, hanem ismét a címre hivatkozunk, szigorúan szószerint tessék értelmezi)*, a valóságos kutyákat fogjuk most kissé megszólaltatni hasábjainkon. Azokat a kutyákat, melyek nem respektáljak sem.a hatóságot, sem a békésebb természetű polgárokat, hanem fütyölnek, azaz vonitanak a közrendre, az ebzárlatra s a polgárság békés természetére és nappal-éjjel az utcán gyű létezve az állatvédelem immunitása mögül támadnak neki a tradícióknak, azoknaktudniilli k, melyek a kutyát az okos hűség szivében szeretik feltűntetni. Mi már eisopánkodtunk párszor, rendsze rint a szigorú zárlatok idején, hogy jaj nem lehet kibírni a kutyákkal ! Különösen a Dehenna nevű negyedben, a Honvéd-utca tájékán, a csavargó kutyák Nápoiyában helyesebben Konstantinápolyban szaporodott el szörnyen a kóborebek szapora faja. Veszélyeztetik a közlekedést, a lábikrákat, mert nem mindenki magyar nemes, hogy lóháton járjon, de ezenkívül oly szörnyű csendhaboritas! követnek el, hogy akárki más halandó aki nem kutya, könnyen tíztől kétszáz koronáig terjedhetne. Felhívjuk ezért a hatóság figyelmét a polgárok testi épsége nappali és főleg éjszakai nyugalma érdekében tegyen valamit. Vagy irtassa ki a kutyákat, vagy pedig ami bonyolultabb és költségesebb, tehát hatósági szempontból célirányosabb és helyénvalóbb, létesítsen egy Pasteur- iolézeteí. HÍREK. Pesti levél. 911. okt. 6-án, Amig az állam vezető emberei a szaporodási statisztika sülyedő adatain panaszkodnak és eszközöket keresnek, amelyekkel a huszadik század embereit a fajfeniartás tulzottabb kötelességére akarják bírni, itt az orvosi fakultáson 800 hangostorku ifjú iratkozott be az első félévre. .! A szám megdöbbentett, fel is ocsúdtunk azóta és megmaradt a szomorú tény. Itt vagyok a közei ezer újonc között, el- j nézem a sok uj mindeniránt érdeklődő és min- j denben olyan járatlan embert és olyan fájdal- j más borongás nehezedik a lelkemre. Istenem I 800 an többen vagyunk egy táborban, amely ez- j utón verődött össze, hogy kenyeret teremtsen ma- i gának, 800 an többen vagyunk egy táborban, ( amely mar régen tehetetlenül küzd és odekiáltja j az ujoonari jövőnek, hogy itt már nincs mit i keresnie. De megszoktuk nem hinni a híreszteléseknek, tetszik maga a izgató miszticismus, amelyen kívül a laikus az orvos hivatását szemléli, a glój ■ 'j ». ria, amelyet a megmentett emberért sző az orvos feje fölé a hálás hozzátartozó. És ne hagyjuk soron kívül azon keveseket, akik csakugyan ne mes elhatározással, a szerencsétlenek jajának elnémitására vállalkoznak. És elnézem szánakozással a közel 1000 ifjút és sajnálom őket azokért a sok csalódásokért, azért a hangos kétségbeesésér", amelyben hamarosan részök lesz. Még kevésseP ezelőtt, amikor én is tapasztalatlan fővel járkiltsm a bámészkodók között, a klinikai hirdetések mögölt oda sem pislantva haladlak >1 az öregebbek, ahol egy-egy „rongyos körorvo i állás“ hívogatta az „élve eltemetkezni nkaró“-t, most alig látok ott egy pályázó ti hirdetményt. ötvenen lülekednek egyen. De azért 800 j i ember itt tölekvzik az előadó terembe.., össze- j zsúfolva, (ez előadó terem legfeljebb 400 ember- í i nek van berendezve) lépcsőkön, kárzaton, szög- j 1 letekben, papírral, irónnai és lesik a professzor j : ajkáról a tudományi. Aztán szélrebben a nyüzsgő j t tábor, enni megy, aki teheti; egy kis morzsáért 1 instrukcióért futkos, hogy valamennyire elhall- ■ gattassa léiíVntar'asáért küzdő organizmusát, j ; »mert aztan eléri célját és nem kell majd küzdeni.* I P dig nálunk sokkal reménytelenebb a hely- ; ■ zet, mint akár a jogon is, mert ott ma egyálta- j j Ián nem reménytelen. Ha sokan vannak, ha le- j I heteden a megélbe'é-t . . ,. stb., száz és százzal ! j kalmazás, megélhetési forrás kínálkozik, mig itt j ; nálunk ha egyszer beléptünk ebbe a szűk körbe, ‘ j bevagyunk kerítve, ahonnan nincs szabadulás. Útmutatása szerint, hogy neki most nyája nak barátságosnak, leereszkedőnek kell lennie, mert igy van ez megírva az ifjúsági regényekben, me lyeket fiatal leányok számára szerkesztenek. Jóakarata azonban hajótörést szenvedett Mari alázatos közömbösségén. Mert bizony Mari is sok mindent tanult azóta. Nem a széplelkü igazgatónő és a drági a'bnma!aku könyvek vol lak Útmutatói, hanem kegyetlen ököle apások, kemény munka, nehéz, durva szavak M ri ép pen kapáit a kukoricásban, mikor a szép, szőke, szelíd Maria ráakadt és gyöngéden, a jó könyvek, a jő nevelés utum‘aMsa szerint meg zólli tot'a: — Hát meg sem ismersz, Mari ? — Kezét csókolom, nagyságos kisasszony. — Gyere csak közelebb. Én olyan sokat gondoltam reád. Ugye neked is eszedbe jutott a régi gyermekkor ? Mária hazudott. Ő nem tudta, hogy hazudik, de Mari érezte,, Érezte, hogy ez mind hiábavaló : st-ó'szaporitás, amiért kár volt a kapálást abbah -gtni. Mária perctől percre zavartabb lett, nem igen tudta, hogy folytassa ezt az erőszakolt be szélgtttést — Hallom, hogy menyasszony vagy Igaz? — Igenis, kezét csókolom, karácsonykor lesz a 1 ikadalmam. — No hát karácsonykor majd táncolunk • — mondta Mária kissé piros arccal, mert eszébe I jutott, hogy karácsonkor jön le hozzájuk látoga- j tóba unokabatyja, Szitnyay Bandi is. Karácsonkor csakugyan megvolt a Mari es küvője és a Mária eljegyzése. Mária szép aján j dékkal lep e meg hajdani játszótársát. Mari pe- i dig fölment vőlegényével tisztelegni és köszönő- ] tét mondani a kastélyba. Az egész jelenet pedig j nagyon hasonlított a régi, sablonos klisékhez, , mint amilyen : »a nemesszivü földesur és a hálás ! jobbágy«, »a grófkis^sszony és a pórleány« stb. , stb. A jelenetnek nagyon szépnek es meghatónak | kellett volna lennie, de mindenki rosszul érezte | magát hatása alatt. A két leány lelke pedig, ha ez egyáltalában lehetséges, még messzebb távo lodott el egymástól. Három esztendő leit el, mikor Mária, mint fiatal asszony, megint hazameut nyaralni gyermekével. A kis baba négy hónapos volt s a csipkés bölcsőben egész nap kint feküdt a kertben a gyönyörű h- r- ía alatt Itt latta viszont Mária hajdani pajtását amint sarlóval kezében a pázsi ot egyengette A két asszony egymásra nézett és elmosolyodott; Kezét csókolom, — kezd'e a parasztasszony j alázatosan, de a szeme ott repdesett a bölcső j körül. Ni ni, te vagy az Mari ? De hogy meghíztál. ; Jó dolgod van, amint látom. — Megverne az Isten, ha panaszkodnék. Szegény fiuk, úgy elnézem őket, úgy szeretném odakiáltani közéjük, hogy még nem késő, fussatok szét innen és ne szaporítsátok óriási számmal azoknak a kétségbeesetteknek, öngyilkosoknak a számát, akiknek ho ;szu verejtekes küzdelem után arra kell felébredni, hogy a nagy munka után nem jutott egy darab kenyér. Másutt várakozik rátok sok nemes munka, azt keressétek fel, ott nines glória, de nincs örökös ideg ölő gond. Elgondolom, mihez fog vezetni ez a szinte számonfelüli beözönlés — tódulás az orvosi pályára, kétségbeesek. Mert ha ez ások ember, aki nemes elhatározással azért iratkozott ide, hogy majd segítsen a beteg emberiségen, a létért folytatott mindinkább megnehezült küzdelemben egy kis díjazásért nem fog e annak megrontására vállalkozni? ,,{ Weisz Elek. — 25 éves jubileum. A nagykárolyi esperesi kerül t tanítósága ez évben üli meg a kér. tanítói kör 25 éves fennállásának fordulóját. A jubileum alkalmából a kör november 9-én disz- gyülést tart Nagykárolyban, amelyen mint védő Boromisza Tibor dr. megyés püspök is megjelenik. — Áthélyezés. Imreh Ferenc százados nagv- károlyi csendőr szárnyparancsnokot a honvédelmi miniszter Beregszászba helyezte át. — Az avasl járás székhelye a sok huzavona és versengés után megállapittalolt. A járás főszolgabirósági székhelye Avasujváro-, ahova a hivatal már át is költözött. — A fehérgyarmati kórház másodorvosává Csaba Adorján ;őispán dr. Veress Károly deb- reczeni bábaképezdei orvost nevezte ki. — A ref. felsőbb leányiskolában szüret után kezdődik a tánctanfolyam. Beiratkozni lehet az igazgatóságnál. — Az apácák szőlőjét lopkodta Oláh Lajos Addig-nddig folytatta ezt a foglalkozást sötét óráiban, t. i. az éjszaka legsötétebb óráiban, mig rajtacsipte a kerülő és utána löt a futásnak indult szőlőtolvajnak. A golyó ballábát találta Oláhnak. Ebből a tanulság: addig jár a korsó a kútra mig el nem törik, addig lop szőlőt 0 áh Lajos mig le nem lövik. — Akinek a szive fáj Barna Andrásnak fájt a szive Mezőpetriben, mi vei Bratis Julia, aki helyre egy özvegy asszonyka, kikosarazla. András nem utazod Szorentóba, hegy atna táj meggyógyítsa fájó szivét, hanem elment a sváb korcsmároshoz és pálinkával borogatta és borral pálinkáztatta vérző lelki sebeit. Amikor az alkoholtól negyvenöt foknyira dülöngélt a mámora, eszébe ju tott az asszony az ő kegyetlenszivü Júliája, ak olyan csúfot tett rajta, elrabolta a szivét a nyu — Jó ember az urad ? Áldott jó ember, csak egy kicsit hirte'en ! természetű, a f u is akkurát olyan, úgy hadoná szik az öklével, ha nem adjuk oda, amit kér. — Hát fiad van ? Nem is tudtam. — A nagyságos asszonynak meg kis leánya ? — Az ám. Gyere csak nézd meg. A parasztasszony lehajolt a bölcső fölé s azzal az őszinte, tiszta benső ragadtatással nézte a kis leánykát, ahogy csak az igazán jóleIkü, anyaságra termett nők tudják a gyönge ember- palántát nézni. Az egész lelkűk ott van az arcukon, az ajkuk mosolyog, a szemük könnyes. — Olyan finom, fehér, mint a hab. És hogy j alszik, milyen gyönyörűen tud aludni! — Hát a tiéd, Mari? — Itt van a ribiszkebokrok megett. Mikor : dolgozom, oda dugom. A nap se süti s ha egy • kis fűszálat adok a kezébe, ugv eljátszik vele, ! hogy csupa gyönyörűség. — Ejnye, de szeretném látni ... — Elhozzam ? — Hozd csak gyorsan. Mari pár pillanat múlva már ott volt a kis • fiúval. Most Mária nézte a kis aivó paras/tfiut | éppen olyan bámulattal és gyönyörűséggel, mint ! a parasztasszony az imént az övét — Jaj, micsoda hatalmas fiúi Milyen szép i piros szája van ... Ni most nevet . . . Egészen hozzád hasonlít, Mari. — A szeme az apjáé A két asszony derülten mosolyogva nézte egymást. És lelkűk, az évekkel ezelőtt szétszakadt, konvenkcióktól, tudástól, műveltségtől ezea mérföldre választott két lélek megint mélyen ösz- szeölelkezett egy apró, szent, igaz, nagy érzésben.
