Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-08 / 81. szám
2-ik oldal SZATMAR-NÉ M E T 1 Szatmár, 1911 október 8. — az ilyen köztisztviselőt nem kevésbe kell félteni a váltóktól és zsirálásoktói, mint a pénzben vájkálói. Ilyen szemüvegen nézve csak az lehetne köztisztviselő, akinek nincsen adóssága; de lehetne Magyarorszá- g m végrehajtani olyan egyszakaszost, amely ezt kimondja?! Mindezen miatt aligh t lehet az adósság és váltó'ilalin.it a pénztári es szám vevőhivalahíokokon, vagy a köz hztviselő kön végrehajtani. A javast it olyasmit kíván, ami minden esetre jó 1 ■ m •, ha meglehetne csinálni: de ki tehet róla, hogy épp Magyarországon nem lehet. 1TAROS. A legtöbb adófizető bizottsági tagok 1912 évre érvényes névjegyzékének alapjául szolgáló adókimutatás október hó 2 tói 8 napra a pol gárrnesteri elnöki irodában közszemlére ki lesz léve, mely idő alatt azt az érdekeltek megtekinthetik és az ellen felszólalást adhatnak be. Tagnap délután ej'ette meg dr. Vr.jay Ká roly kir. tan , polgármester a közpénztár negyed évi vizsgálatát dr. Antal Sándor tiszti főügyész. Lilieczky István főszáonvevőbclvettes, továbbá Bölüuyi László és Jankóvics Janos bizottsági tagok közreműködésével. A bízott-ág mind a pénzkészlete’, mind a pénztárban kezeli egyéb érté keket a szokott rendben talált*». Az uj állami polgári fiúiskola gondnoksága pén eken délelőtt a városháza tanácsi-rmében tartotta alakuló gyűlését dr. Vajay Károly kir. tan, polgármester elnöklete abtt. A gondnok ság jegyzőül dr. Antal Sándor tiszti főügyész', gondnokul Kellner Fülöp poi ári iskolai igazgatót választották meg. Koler agy anus eset a Szatmárhegyen Riasztó hir terjedt el tegnap d-lután a vá rosban arról, hogy a Szatmárhegyen egy asszony kolaragyanus tünetek közt megbetegedett. A hirt dr. Halász Lsjov szánnárhegvi orvos jelentette a főkapitányi hivatalnak. Az értesítés vétele után Tankóczi Gyula főkapitány, dr. Jéger Kálmán és dr. Vajsy Imre főorvosok automobilon kimentek a Csi'laghegyre és az orvosok megvizsgálták a beteget : Megy esi Lajosáét. Bár a tünetek hasonlítanak a ke'eragyanus esetek tüneteihez, az orvosok egyöntetű véleménye az, hogy Megyesiné betegsége nem kolera. Tanki czi Gyula főkapitány mindazonáltal elrendelte, hogy a beteg asszony lakásán minden óvintézkedés megtétessék, ami koleragya us eset- * néí szokásos. ■ r - j * Vicceltek Meskóék a gazdák nagygyűlésén! litfeass ez ai*gent.i«*iai hús A jelen égi helyzet tízezer holdas urai ma már nem olyan exklusivek mint régen vollak. Nem komorak mint egy régi várrom, melyre a turista áhitaiosan, meredt szemekkel bámul; és nem is szótianok mintegy vén komornyik, aki egy kurta szóval századok történelmét világítaná meg. Oh, a kedves hitbizományosok ma már egészen mások Törekvéseikben ugyan ma is j — oligarchák, de kifele: könnyedek, vic- > cesek és népszerűségre törekszenek mint j a primadonna. ; S talán ez a közvetlen oka annak, hogy a politika aktiv és passzív fölkentjei úgymint Darányi Ignác, Meskó Pál és a többiek: grófok, bárók, kamarások erőszakosan gyártják az alkalmakat, miket örömmel ragadnak meg, hogy kifejtsék mindezt j az át kos és népgyilkos elméletet, melynek I keserű í vét a polgárok isszák meg. Ez, kérjük szépen nem rejtvény slilus- gvakorlat, s lóugrás nélkül is ki fog derülni, hogy azokat a lagymatag szavala- , tokkal óhajtunk foglalkozni, melyek a sz ít- j mari Gazdagyülésen hangzottak el. Azokra j a fájdalmas humorú gentri beszédekre gon- j dokink, melyekkel egy urasági inast sem i lehel felvidítani. Mert a gazdasági cselédek- í ben is több a komoly ügyeket — korno- | j Syan felfogó megértés-hajlam, semhogy sü- ! j letlen Borszem Jankó viccekkel kísérelnék j i meg leszerelni a korgóhasu emberek harci j j készülődését. Elvégre a bécsi husforradalom nem ; operett slágernek lett szánva, ezt talán még ! azok is tudják, kik a szatmári gazdagyülésen olyan operett komolytalansággal feszegették a huskérdést, tehát egyet azok j közül, a ma felszínen úszó problémák ; közül, melyet nem ők, — hanem akaratuk j ellenére — a tömeg fog megoldani. Vázsonyi Vilmosnak bizonyára még í ; most is fáj a háta, annyira kikapott a j szegény érvelmeszedésben szenvedő nagy í agrártól: Darányi Ignácról. Miért? Mert I nem as Igi ác rralmára hajija a vizet és j azt akarja, hogy az élőállat behozatali kontingenst emeljék fel. i s akarja, az argentinjai húst, ha már szárnyas még egyszer egy esztendőben sem kerülhet a verejtékező milliók fazekába. Ennek a nagv-zerü és becsületes törekvéseknek a letörésére játszottak a gazdák bevonásával gyülésezdit Darányiék, Meskóék, gróf Károlyiék szóval azok, akik a kisgazdákon is kérésziü gázolnak, mert az érdekük úgy kívánja. ^ sorompódat nem engedik fölhúzni, a vám hald legv- i navy és ráadásul még nyeiekeduek a réven is. A huskérdést azonban bárhogy lihegnek is az ellenküzcelemben a mágnások s bárhogy is kommunistáz le bennünket a jóllakottak félhivatalosa, a Szamos — megoldjuk. Nehogy azonban azl higyjék felőlünk, hogy véka alá rejtjük a véleményünkéi, kijelentjük, hogy nem azokhoz fogunk fordulni, akik csak viccelnek amin!hogy Franciaországban sem kérdezték meg előzetesen a papokat, hogy mit szólnak a szekularizációhoz. Darányiék és Meskóék nem szólhatnak a rnarhakérdéshez, mert épp az ő bőrükről van szó. Kandalló szonett Ültem hideg szobákban, könyvek homálya melleit. A szürke kandallókban sipolva sirt a szél. Álmodtam csókról, nőkről s másról. S zokognom kellett, látva, hogy elkallódom, mint rozsdavert acél. Gyürődöll bús ruhámat, mit nyűttek hosszú évek, aztán csöndbe leráztam s rossz ágyra hull e lesi, Sovány kezeim fáztak s az éc cakók jövének, a szennyes, borús éjjek. S lenn táncolt Budapest. Ma arcomon redőzik ruhámnak gyűrődése s megrokkant szívvel álmom nem hagyom én el mégse I Meám, te örök könyvem, te melegkaru álmom: engedj a kandallóknak legszebbje mellé álnom, amelynek lángja : véred, rostélya : forró ajkad s márványa -, mind a szépség, mi végigömlik rajtad. SOMLYÓ ZOLTÁN. HIRES. Asszonyoknak Budapesti level Tripolisz, obstrukció, mind meg* un yi erdei, télén tóma a női divat nagy problémájúhoz képest. Újat hozni, újat teremteni hány álmatlan éjszaka, az újat megszerezni, — még több. Az idei divat felülmúlja mindazt, amit koncesszióban megadni csak lehet. Mindent viselni, ami jó! áll és mindent tudni viselni, ez a ,.1’ari de la mode.“ Az idei modellek óriási teit engednek a fantáziának, úgy hogy leírásuk igazén c-ak gyönge Hiúéi: n eszébe jutóit az a különös tárgj', »mit az imént a padlón látott. Most kereste és nem találta. Nem volt sehol. Erre még jobban eleső- | dálkozott. — Képzelődtem volna? Árnyék volt? Ya- j huni szeszélyes, különös árnyék ? Nekem úgy tetszett, valami virág, aminek szárnyai vannak. | Egy szárnyas v;rag! olyannak látszott éppen! Piros volt a feje és a szárnyai fehérek. Lehet, ! hogy az volt csakugyan és kivöpüM a nyitott ablakon a fejem fölött éppen, de oly halkan hogy észre nem vittem. Bah kár ... | — Késő van az Istenért! Tízre jár kisasz- J szony / Meddig alszunk még? A kisasszony e szóra kicsit elkomolyodott j és abbahagyta a nyújtózkodást. — Ejha! Ez szép dolog. Délelőtt tiz óra és j a kisasszony rr.ég al.szki. — Mit szólnál hozzá, ha most már örökké j aludnék? Soha fel nem kelnek/ — isten ments! —ijedezeit a vén asszony, j Akkor halott volna/ — Halott, a;? Bizony. Te Mari, tudod mi:? , Ne hívj engem kisasszonynak ezután, ügy mondd, | hogy: asszonyom. Szépen, komolyan. No pró j bá'd/ Tudót-3? Halljam csak/ — Ugyan, ugyan / Ez megint micsoda bo londság? Mindig ilyesmin töri a fejét! — Mindig-e? Igazad van. De most mondok okosa* is. Szörnyen éhes vagyok, Mari, szörnyen. Akarsz adni nekem valami ennivalót? Sürü tejet a teámhoz, sokat. Tojást vajat, konyakot is. Tudod még mit ? Epret. Haragos-pirosat, naptól agyoncsókolt, remegő illatos epret / Oh! — No ez megint mi ? Kincset talált álmában, hogy úgy örül ? — Azt, azt / Mari, tudod-s ? JJtra kelünk. El fogunk innen menni. Nem lehet ekkora boldogsággal egy helyben maradni. Jó lesz keresztül törtetni városokon és vizeken / Idegen, sohasem látott emberek szemébe beletnosolyogogni, apró gyermekek fejét lopva megsimogatni Otthon elbújva négy fa! közé, nagyot örülni, mindennek, ami élet, öröm, gyönyörűség, hangos nevet adni! Azt mondani neki: Szerelem ! Szerelem ! — Megint a felhők közt jár, megint. De lekerül onnan és sirm fog — megint — Leli t. De ne mond ezt most nekem. Tagadd el I Úgysem hiszem. Aztán meg — te ezt hogy is értenéd, öregem? Mikor volt az, mikor te rózsaszínű eget láttál, fehér fellegeket, piros szirmú, szárnyas virágot ? Ami most itt van, aztán egyszerre nincs, elrepül. — Lelkem, virágom, hogy repes, hogy árad ki a szivéből a sok fényes hazugság! Emlékezzék : estére fázni fog, megkuporog egy sarokban, lehunyja a szemét és azt mondja: »Mari, jó volna, jó volna meghalni?« — No hát nem mondom. Ha mondom, nevess ki. Mit hívogatod el előre a sötétséget, mikor még a nap tart? Te boszorkány, eredj! Hogy kitipegett a szobából, még haragosabb lett rá. — Ezt e vén asszonyt el fogom küldeni. Igaz, hogy őriz gyermekkoromtól. De szomorít az öregsége ée az, hogy tisztában van velem, — No kelünk-e — már végre ? Dél is lesz csakhamar! — mondta az asszony a reggeli után. — Vagy úgy? Hát csak zárd be az ablak- táblákat megint. Mari, ma nem lesz dél. se délután, se alkonyat. Ma egész nap éjszaka lesz. Gyönyörű, meleg alvás és utána hajnal, rózsaszínű ég és madárdalos ima. Hogy az öreg asszony szomorúan bámuló szemeit látta: hevesen rátámadt. — Micsoda, te nem is tudod ? Ideát a szom- szédkerben madarak tanyáznak. Az egyik jegenyén, jól elrejtve, ott egy kicsiny fészek. Csak úgy lóg. Az ember azt hinné, minden percben leesik a földre. Es a lakóinak ugyancsak együtt van a kedve! Különösen hajnalfelé, te persze nem tudod. Tovább nem birta. Akarata ellenére ellepte a pirosság az arcát. Reszketve bu ta rá ki párnája fodrát és lecsukta a szemét Erdős Reaóo.
