Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-17 / 75. szám
Szatmár, Í9H. szeptember 17. Vasárnap 75. szám FÜGGETLEN POLITIKÁI LÁP ELŐFIZETÉS! A R: £gó~z évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára lö fillér. Megjeleli hetenteint hétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZEBKF.SZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 r~ ~ Tekfon-számi 80. _ ....■Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Iparos kamarák A magyar agráriusok hagyományához tartozik az iparos osztály, különösen a kisipar felkarolása. Gondoskodásuk tárgya ez elejétől fogva s már 1895-ben az akkor tartott kongresszuson Bernáth István javaslata folytán a kisiparosok érdekeinek védelmére s ügyeiknek tanulmányozására külön bizottságot alakítottak. Azóta az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet is megindította a mozgalmat, megteremtve többek között az iparos szövetkezeteket is. Mióta megszületett és elterjedt a gyári ipar s uralomra jutott a nagytőke, ez nem csak nálunk, hanem a külföldön is leigázta a kisipart. Amit az iparos egy-két segéddel ed- ! dig egy nap alatt végzett, azt a nagy gyárak gépei nagy mennnyiségben, tehát kevesebb költséggel előállítják alig néhány óra alatt. A piacot elárasztotta az olcsó gyári áru s az iparos tartósabb készitmé- I nyét alig értékesíthette. Felállították ugyan i a kereskedelmi- és iparkamarákat, de mi az j eredmény ? hogy a nagytőkések kezében csoportosult kereskedelem és gyáripar a kamarák által csak saját érdekét óvja, a kis ipar pedig még a legnagyobb sérelmekkel szemben sem részesül védelemben. A nagyipar nyomása alatt megcsappant a mesterek, sőt a tanult iparossegédek száma is, mert hiszen a gyárban kiképzést nyerni nem lehet a munka túlságos alaprózása miatt. Az iparos és kézműves osztály talpra- állításához a müveit nyugati államokban a tanoncképzés rendezése által megtették az első lépést. Mindenekfölött felállították a külön iparkamarákat vagy felügyelő bizottságokat. Németországban 1900. április hó 1-én lépett életbe az iparkamarai intézmény, amelynek célja mindenekelőtt a ta- noncügy rendezése és felügyelete, továbbá az iparossegédek vizsgálata s a vizsgáló bizottságok alakítása. Szakiskolákat állítottak fel és arra igyekeznek, hogy a mestereket, segédeket és tanoncokat úgy saját szakmájukban mint erkölcsileg is magasabb fokra emeljék. Miután a kamarák még csak 5 éve működnek, határozottan nem tudjuk megállapítani, vájjon minden irányban meg- felelnek-e a követelményeknek ? Hiszen mint minden uj intézmény iránt, úgy itt is eleinte bizalmatlanok voltak maguk az iparosok is, akiknek érdekei védelmére ezek a kamarák létesültek. Megalakulásuk után legelső feladatuknak tartották, hogy a tanoncügy rendezése által előmozdítsák a kisipar érdekét olyké- pen, hogy képzett iparos-tanoncokat és segédeket neveljenek. Eddig ugyanis majdnem általános szokás volt, hogy a mesterek a tanoncokat, vagy kézműves inasokat sok fölösleges vagy kézi munkára használták, ahelyett, hogy nekik a kellő' kiképzést nyújtották volna. A gyárak pedig tanoncokat egyáltalán nem foglalkoztattak, csakis képzett segédekre tartottak igényt. Az iparos kamarára vonatkozó rendelet a tanoncszám és tanulási idő megállapítását is javasolja, azonban értesülésünk szerint az iparos kamarák eddig erre nem terjesztették ki működésűket, azérl, mert az a véleményük, hogy a lanoncok számát csak akkor szükséges korlátozni, hogyha több tanonc képeztetett mint ameny- nyi alkalmazást nyerhet. Itt a legnagyobb óvatosságra van szükség, ha nem akarjuk azt, hogy az iparososztály Iassankint nagyon is megfogyjon. Az iparoskamarák eddig egyes kerületek felett gyakoroltak felügyeletet, azonban helyenként márf elmerült az a vélemény, hogy jobb lenne egykét felügyelőt alkalmazni e célra, akik jobban volnának képesek megfigyelni és megállapítani, vájjon a tanonc-űgy rendezésére hozott intézkedések pontosan betartatnak e? Az iparkamarák igen fontos intézkedése az, hogy mielőtt a tanoncból segéd A sárga rózsa. Irta: Feher Jenő Vannak események, amelyekről azt tart' juk, hogy ha valamikor beköveikeznenek, megölnék a teslünket-lelkünket. És amikor aztán eijő az a szomorú pillanat, melyben a rettegett csr-pás lesújt reánk, olyanok vagyunk, mint a viliámbáritó: a villám keresztülcikkázik rajtunk. elkábit, megdermeszt, de érintetlenül hagyMikor Saskőy Sándor- egy reggelen megtudta, hogy Végh Elza férjhezment egy jóhirii bank igazgatójához egy perczig bámult maga elé, de már a másik percben büszkén hátraszegte fejét, egyet pöndöritett szőke bajuszán, aztán cigarettára gyújtott, fogta a kalapját, botját és elindult hivatalába. Gyönyörű nyári reggel volt és ámbár a minisztérium félórányira esett a lakásától, gyalogszerrel indult a szokásos útnak. Útközben maga is csodálkozott, hogy a váratlan csapás nagyobb rombot nem végzett Üzlet átalakítás árban árusítják rajta. Pedig szerette Elzát — s hitte, hogy a leány is szereli Csaknem mindennap együtt voltak, beszélgettek, tréfálkoztak, olykor sze- i relmes, perzselő pillantásokat váltottak, egészen S két hónap előttig, amikor az történt, hogy Sas- j kőy egy mulatság alkalmával komolyan megrótta Elzát, mert egy peiyhesallu fiúval kacérkodott Elza haragosan válaszolt, kikérte magának a gondnokságot, mire Saskőy büszkén meghajtotta magát és csak ennyit mondott: Bocsánat ! Azt hittem, jogom van hozzá ! És eltávozott. Azóta nem látta Elzát. Pedig sokat, na- j gyón sokat gondol reá. Naponkint leste, nem j hoz-e a postás egy pici levélkét, néhány sor írást, ! amelyben hívja s ő rohant volna hozzá. Egyik nap mult a másik után, a várt levél nem jött. Saskőy pedig sokkal büszkébb volt, semhogy a történtek után hívás nélkül közeledjék a leány hoz, Ift-ott hallott róla hirt, anélkül, hogy direkte kérdezősködött volna utána. Még ehhez is büszke volt. É ; most, hogy a végzett egyszerre visszavonhatatlanul eltépte tőle, nem sirt nem átko- ! zódott. Valami csodálatos, —• fenkölt nyugodtság | vett rajta erőt. Szinte megkönnyebbült, arra gondolván, hogy nem kötötte oda egész életét ahhoz a teremtéshez, aki ilyen könnyeden eldobta őt magától. A minisztérium lépcsőjén a tanácsossal alálkozott. Szótlanul emelte meg a kalapját. — Szervusz Sándor — szólította meg barátságosan a tánácsos. — No, csomagoltal-é már ? Saskőy kissé szórakozottan pillantott fel. — Mit bámulsz? Tudtommal hólnap kezded meg a szabadságodat ? — Ab, vagy úgy f — szólt Saskőy, aki teljesen megfeledkezett róla, hogy szabadságának küszöbén áll; — dehogy csomagoltam, méltóságos uram, az ilyen legéoyernber, mint én egy-kettőre összeszedeiődzködik. — Persze, persze, legényember ... . — Méltóságod erre mér nem emlékszik, — mondá mosolyogva Saskőy. — Hát biz az régen volt, huszonött esz tendeje . . . Rs szép volt . . . tette hozzá melankolikusan az öreg ur. No, Isten veled, szerencsés utat, — szóit indulófélben — Svájcba vagy a tengerre? — Még nem tudom. miatt áron81lelő árut mélyen leszállítót ^ Grünfeld Testvéreknél KaziDczy-utcian
