Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-17 / 75. szám
s Z A T M A R - M É M E T I. Szatmár, 1911. szeptember 17. lesz vizsgát kell letennie. Eleinte természetes, még a mi slereknél is meglehetős visz- \ szatetszésre talált ez a követelés, most ! 7 i azonban a berlini iparkamara jelentése szerint mind nagyobb körökben elismerik, minő haszonnal járnak ezek a vizsgák a tanonc további pályályára nézve. Gyakori esetek merültek fel, ugyanis amikor egyes gyárak azért nem fogadtak fel kitanult segédeket, mert ezek nem tették le a vizsgát. Az iparossegédek szívesen alávetik magukat ennek a képesítő vizsgának általáéban jó eredménynyel. Az oscherit-kamara 1901—2. évi jelentésében azt mondja, hogy a vizsgákon az iparos-segédek gyakorlatilag teljesen megfeleltek, sajnos azonban, az elméleti vizsgáknál az eredmény kevéssé volt kielégítő, aminek oka ugyan az is lehet, hogy ebben a kerületben nagyon sok hollandi születésű iparos-tanonc tette le a vizsgát, ami természetesen a német nyelv miatt nehezükre esett. A vizsgáló-bizottságok egyáltalán azon a nézeten vannak, hogy a továbbképző- és szakiskolák szorgalmas látogatása a tanoncokra elengedhetetlenül szükséges. Éppen azért ezeknek az iskoláknak és tanfolyamoknak minél nagyobb számban való létesítése mindenütt kívánatos. Tervbe vették továbbá az iparosmesterek vizsgáját, valamint a mesterképző tanfolyamok létesítését is. Erre nézve ezeket írja a berlini iparos-kamara jeien^!^ A tanfolyamok által az iparosok ismereteik kibővítése folytán képesek lesznek az újkor legnagyobb igényeinek is megfelelni s $ kitanult mesterek mellett a tanoneok is kielégítőbb kiképzést fognak nyerni. Ezek a rnester-laníolyamok nemcsak az iparosok* * nak, hanem magának az iparnak is hasznára fognak válni. Németországban léteznek iparos-szövetkezetek, de mégsem terjedtek el oly mértékben mint kívánatos, pedig hasznukat az iparos-kamarák is elismerik. Hogy számuk nem oly nagy, mint lehetne, annak oka leginkább az, hogy az iparosoknak nem áll módjukban kellőleg megismerkedni a szövetkezetek irányával, céljával és üzletmeneteiével. Az iparos-kamarák tehát azon is igyekszenek, hogy a szövetkezetek létesítését lehetőleg előmozdítják. Fontos intézmények azok, amelyeket az iparos-kamarák, az iparosok és kézműveséit szellemi kiképzésének érdekében létrehoztak. Ilyenek mindenekeló'tt az iparos- könyvtárak, a lanonc-otthonok, segéd- vagy tanoiicmunkák kiállítása, továbbá a strab- sundi iparkamara által felállított jogi tanácsadó intézménye. Három év alatt meggyőződtek Németországban arról, hogy az I iparos-kamarák felállítása az iparososztály érdekében nagyon fontos. Évről-évre nő az iparos-kamarák hasznothajtó tevékenysége és a kézművesek bizalma irántuk. s az iparostanonciskolánál megalapított 5000 korona hiányt államsegélyből fogja pótolni, ami iránt a szükséges fölterjesztést megtette. A háztartási ügy kben a közgyűlés a gazdasági szakbizottság javaslatait változatlanul elfogadta. Közgyűlés Hegyi Kázmér erdővédet október hó elsejétől nyugdíjazta, Kapós Pál gyógy szerész és Hlavács Teréz szülésznő oklevelét kihirdetie. VÁROS. A közgyűlésen Kőrösmezei An al főjegyző elnökölt. Az érdektelen, unalmas őszi bizottsági ülést Mártái Lajos és dr. Tanódi Márton inter- pelóciója zavarta fel közönyös letargiájából, akik az uj utcák görbesége miatt vonták felelőségre a tanácsot. Az interpelációra a kissé puskaporos levegőben dr. Pirkler Ernő városi aljegyző épiíkezéstlgyi referens adta meg a választ, A megadott felvilágosítást a bizottság elfogadta, egyben a város rendezési térképét ismételten megsürgette. Dr. Vajay Károly kír. tan, polgármester havi jelentését dr. Pap Zoltán tanócsjegyző olvasta föl. A jelentés első részében a polgármes,. tér bjéíjsl/í/jlgtte szabadságra távozását és a főispán akadályQZíata.oáí, minek következtében a szeptember M-én esedékes hayi rendes köz- gglUétí kivételesen két nappal előbbre kellett kitűzni. A jelentés többi réw& a közvágóhíd újjáépítésével, az aug. 20-jki jégverés és enpeji következtében kért adótörléssel, továbbá a Fehér- ház építésével és az avasi erdő ügyével foglalkozott. A belügyminiszter jóváhagyta a ngílvános illemhelyekre nézve László Ferenc vállalkozóval kötött szerződést. Közgyűlés megállapította a kereskedő és jp-rtanonciskola jövő évj költségvetését s a kereskedőtanonciskolánál mutatkozó 200ß korpna Szatmár utcája mind görbe Ha görbe — görbe Énekli a város Egy cikkecske vezórelkedett a napokban a Szamos cimü lapban. Csodálatos merészséggel egy hatóságellenes tendenciát takargatott ez az irás. A főmérnököt támadja M. L. ur kit, úgy gondoljuk, egy feketemaju sajtóhiba a cikk elejéu kitünően kiugrat a szigna inkvegzitója alól. Azt mondja többek között a vakmerő cikk — persze csak azért vakmerő, mert a lojalitásból csöpögős Szamos közli, — hogy itt a közérdek cégére alatt többnyire magánérdek nyer kielégítést. Meg hogy a főmérnök huszonnégy év óta nem tesz egyebet, mint görbiti és szükiti a város utcáit. Dicséri épp ezért atna helyes- szemű bizottsági tagot, aki a legutóbbi ülésen felszólalt ez állapótok ellen. Ezt eddig pontról pontra aláírjuk. Tény, hogy mindenütt a magánérdek munkálkodik. Ha itl-ott utcát nyit a város sokszor csupán azért történik, mert ennek vagy annak a nagyurnak aki bonne van a városi adminisztrációban épp azon a tájon vannak az értéktelen telkei. No de elvégre ez is csak városi politika. Szent igaz, hogy annyi kiflit sehol sem csinálnak az utcákból, mint Szatmáron. Való bogy a város újabban nyitott utcái az ínségnél is szükebbek s a kényszerzubbonynál is sokkalta kényelmetlenebbek, De mit akarnak a főmérnöktől ? Miért támadjak neki épp most huszonnégy év eltelte után ? Negyed század óta psgnyitja a várost s a bizottsági tagok közül nem akadt egy, aki észrevette volna. Egy-egy kiálló házba félemberöltő óta botlaaak bele a tb. bizottságok, de egyiknek ss botlott az agyába, hogy fölszólaljon. Már csaknem tiz évre való uj utcát sikerült örök időkre szűk- renyomoritani s csak ma veszik észre. Bezzeg mi nem egyszer kiáltottunk a mi mélységünkből a város uraihoz, hogy ami itt — óh, aranyifjuság! — szólt vissza még az utolsó lépcsőfokról a méltóságos ur. * * ♦ Saskőy másnap este már a íínmeí gyorsvonaton ült. Az utazásának nem volt positiv célja. Imádta a tengert s úgy határozott, hogy majd Fiúméban megálapitja további útirányát- A vonat kora reggel robogott be a magyar kikötő városba. Sasi öy egyenesen a szállóba ment, átöltözködött, megreggelizett, kis kézitáskájával a kezében még délelőtt áthajózott Abbáziába. Terve az vök, hogy egy hétig ott marad, azután tovább’ megy. Hogy hová, még maga sem .udta. Az egyik penzióban tengerre nyíló szobát kapott. Az inas letette a holmiját egy sarokba. — Parancsol még valamit a nagyságos ur ? — kérdé zsebretéve a borravalót. — Semmit. Az inas távozott, SaskŐy pedig kitárta az ablakot Éles, mámoritó szellő csapta meg az areát. Szemei előtt a bűbájos tenger, amelynek fodros tükrében fürdött a napsugár. A távolban apró delfinek játszva kergetőztek a vizen. Itt- ott egy csónak, amelyet a gyönyörű, az ablska alatt levő virágágyból pedig erős rózsa if/a to hozott feléje a fuvalom. A közeli társalgóban valaki zongorázott. Ebben a percben nagyon fájt a szive. Hogy elkergesse magától az elérzéke-.yülést, hirtelen betette az ablakot. Lement a sétányra. Délig a tenget paffon bolyongott. Találkozott néhány ismerősével, de egyijfjiez sem csatlakozót!. Mikor ebédre harangozlak a szállóban, már otthon volt, A table d‘boU nál egy ékesebb bécsi nő mellé került, akivel minduntalan meg» akadt a társalgás. Szinte örült, amikor vége volt az ebédnek s felmehetelt a szobájába, hogy az elmaradt éjszakai alvást pótolja. Öt óra volt, rajkor felébredt. Az ssplana- deon már javában szólt a cigányzene, gaskőy gyorsan rendbeszedte magát s lement. Beszélgetés, kacagás, pohárcsörömpölés, zeneszó, mindannyi vglami közös harmóniába folyt össze. Egy üresen álló kis asztalka mellé ük, a kávébáz széléD. Vajat és sört rendelt. Közben pedig nézte a sétálva hullámzó népet. Egyszerre elálott a lélekzette. Hevesen megdobbant a szive. Egy piros napernyős fiatal nőt pillantott meg, Fehér könnyű Csipkeruha volt rajta, egy sárga rózsa volt a hajaba tűzve. A nő nem vette őt észre, de folyvást közeledett ahoz a ponthoz, ahol észre kellett vennie. Nem volt többé kétsége, Elza volt. Saskőy menekülni akart, de már nem lehetett. Elza kalandozó tekintete megakadt rajta, Látta. hogy elsápad. Megemelte a kalapját és j£jza hideg fejbqlintá§sal vjzonqzt^ a köszönését, E pillanatban odaért az asztal mellé, — Jöjjön utánam ! Beszélni akarok magával — súgta Elza s azzal tovább ment. Saskőy fizetett s követte őt, glza egy $1 hagyatottabb, sűrű lombsátorrM árnyékolt helyen várta be. Egy percig némán néztek egymásra. Elza törte meg a csendet, — Miért jött utánam * — Hiszen ön mondta, hogy kövessem — mondá tréfás bangón Saskőy. — Maga tréfál, pedig láthatja, hogy nem vagyok tréfás hangulatban — szólt Elza 5 a hangja bánatosan rezgeti. — Miért utazott utá* nam í — Ebből a feltevésből, sajnálatomra, ki kell önt ábrándítanom — szók Saskőy ironikus mosolylyal. újdonságok SZATMÁR) NAGYTŐZSDE ( női, férfi és gyermek ruhákban 1 legolcsóbb árban MELLETT SZEREZHETŐK B E.
