Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-09-13 / 74. szám

Tí\iL XV. évfolyam. Szatmáp, ISII. szeptember 13. Szerda 4. szám i’OLiTiivAi LAP taamBrv*vmw. ELŐFIZETÉS! ÁH: Épé -ívre 8 kor. F-élevre -4 kor. Negyedévre' 2 Moi í ffigyes szV.m araj 10 'fille-. I'erJelen hetenklnt kétszer: vasárnap éj szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. ......................._ SS ERKESZTéSEfi ÉS K!A.OflJHV^Jil)j^ „8n Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ....----Telelőn-azá ex.. 80. ÍQ :»') Mi ndennemű dijak Szatmárolu a kiadóhivatalban fizetendők. •■aft- : f mi Kimen bukása Aligha akad ma már olyan naiv em­ber, aki Khuen-Héderváry Károly gróf, mi­niszterelnök bukását kétségbe merné vonni. Ilyen naiv politikus nem igen található. A kormány bukása annyira biztos és anyira befejezett dolog, hogy róla már Wekerle közismeit hordárja is feleslegesnek tartaná beszélni. A kombinációk már nem is a bu­kás lényéről szólnak, hanem csak az idő­pontról, amikor a miniszterelnök távozik helyéről. Csak a hét, a nap kétséges még, egyelőre csak a mód, a távozás útja adhat találgatásokra alkalmat, de a bukás biztos, befejezett, fel nem tartóztatható. Khuen bukásának leghübb Képe naga a munkapárt. Ott érzik meg legjobban, , ogy valami bűzlik Dániában. Már mene­külnek a jövő embereinek bárkájára. A pat­kányok nem maradnak a sülyedő hajón és Ivhűen sülyedő hajójáról Tisza menekült d elsőnek. Egy hirtelen lépéssé! átlép tt a. sgmm zé 1.birtokára s mint egy modern harag!rá patkánylo'ó, bűvös furulyájával hívja, csalogatja a többit. Furulyájának mo­noton hangja csak egy nótát kerget, az erőszakét, a házszabályreviziót, az ellenzék ! letörését és a saját uralmának örök időkre 1 való megszilárdítását. De ezt legalább furfangosan cselekszi. ő maga a háttérbe vonul; szerényen meg­lapul, mint a hiuz, hogy annál biztosabban vethesse magát áldozatára, ő maga nem lép aktivitásba, hanem faktoraival Berzevi- czy Albert nevét lansziroztatja, mert tudja, hogy a jelenlegi házelnök népszerűsége képes csak elleplezni azt az alantas üzér­kedés’, amelyet megbízottai végeznek. Az események biztos hőmérője csalhatatlanul elárulta neki, hogy Khu n már tovább nem tarthatja magat, az ő ideje lejárt; elő kell tehát készíteni a talajt a Tisza-rezsimnek: a reakció, a visszafejló'des, a nemzeti esz- j uiék, a nemzeti érdekek bukásának kor­szakát. Mert Tisza István gróf uralomra jutása a modern nemzeti haladás halálát jelentené. Neki első dolga a házszabályrevizió meg- csinálása lenne, mert csak ezen utón tudná keresztülhajszolni a katonai javaslatokat és csak ezeknek az akadályoknak leküzdésével tudna olyan választói reformot csinálni, amelylyel a demokratikus Magyarország megteremtésének utolsó reményét is meg­ölné. És itt a punktum saliens. Ezért buk­tatta meg Tisza István a miniszterelnököt. Ezért várt két esztendőn keresztül Khuen rossz szellemevei, hogy ezután, a szellem- ruhából kivetkőzve, a miniszterelnöki székbe üljön. Az elmúlt két esztendő alatt Tisza István gróf minden törekvése abban merült ki, hogy Khuen-Hedsrváryval előkészíttesse önmagának a talajt, hogy igy azután a demokratikus eszmék érvényesülésének útját allhassa. Tisza azt hiszi, hogy a talaj kész és Khuen bukásának ideje elérkezett. Az ut csakugyan kész a miniszterel­nöki székhez, ki is bélelte azt Tisza Ist­ván jó puhára — de nem a maga számara. A bukás jele félreismerhetlenüf ' jelér- kezett, csak nem Tisza javára. A lemon­dás két évig tartó politikáját nem szabad a reakció politikájának követni. A szenve­dés és a nyomor ideje elmúlt. A granicsár politika helyébe csak a demokrácia politi­kája léphet, ősak a jog és az egyenlőség kora, ezt követeli a korszellem és Khuen bukását Tisza csak előkészítette, de a kor­szellem pecsételte meg. T ÁSCá. A csoda. Henri Barbusse. Az utcán történt, forró napsugárban. Az aranyozott lócán, mely az aranyos ház falához támaszkodott, két leányka pihent. Mind a keltő remegett. Fekete selyemhajuk ösKzebogozódott, szemeik fenyiettek s ajkuk oly kié i, oly vörös és . 1 y nedves vo-t, — mint a gt'íi tatalma. — Igen, van csoda és én láttam azt — mormogta Tomasita halkan. — Csoda? És te lát ad? — isra teile a mt -ik, a Conchita éles hangja es a míg beszélt kiegyenesítette hosssu, kecses nyakát s apró sárga kezeivel, melyeknek körmei feketék valának, meg- simogatta gyászoló haját. Tomasita, aki tizenegy esztendeje látta már a május hónapot meleggé érni, a Madonnát hivia tanúul arra, hogy igen, látta a csodát. E megátalkodottságra Conchita nem lehetett egyebet, mint hogy a szemét felig bezárta s az ajkát félig kinyitó?1 a és szinte termesz'.Afölötti várakozással nézett társnőjére. — Egy szép napon . . . Gondold el csak. Igen, nagyon szomorú dolog volt. ez . . . Volt egy . . . A túlságos n gazdag történet elvette a sza­vát: nem tudta hogyan fogjon hozzá. Becsukta a száját, összehuzla homlokát, aztán erőszakot telt magán, hogy a , sok agyába toluló szó közül kiválassza a kezdő szavakat — Igen, szép nő volt, édes galambocskám. Doloresének h ák D dorec Mallocanak! De a név az semmi ! Ha nem láta az ember, el sem képzelheti, hülyén gyönyörű, milyen szép volt. Azt hitte volna az ember, hogy ragyog, mint a csillog Mondtam, ugy-e bár, hogy eljött hozzánk. Llassaába, a Mausanilla másik oldalára. Llassa olyan, mint ez a yidék, de fshérebb és vörösebb, olyan, mintha itt mindig vasárnap volna. Férje, Dániel, elment utazni. Ezért maradt nálunk. Szép volt mint egy angyal. Oly szép volt, hogy mikor bejött, nem mertem közeledni hozzá és ha mellette voltam, nem is mertem hozzá beszélni. De elmenni se bírtam mellőle. De na­gyon különbözött a többi asszonytól, mondtam ezt már neked ? Komoly volt, nagyon komoly. Nem sokat beszélt, — csak amikor kényte'en volt vele és sokáig azt hittem, hogy nem is tud nevetni. Sok ruhája volt. Nos, pünkösdkor szürke ruhát öDött magára. — Szürke ruhát ! — Igen, szándékosan szürke ruhát vett ma­gára. Tudom, miért volt ilyen: mert a férje távol volt tőle s csak őszszel kellett visszatérnie. Rá gondolt, róla beszélt, ha megszólalt. Egy napon úgy mormogott, mintha imádkoznék és meghal­lottam, hogy az ő nevét mondta. Ha másról be­széltek hozzá, — nagy szemeivel — nagyobbak, voltak, mint a szája — úgy nézett az emberre, mintha nem értené, mit is mondanak. Igen, a miért a férje messze volt tőié, azért maradt szo­morú s azért nem szerette a vöröset, a kéket, a a lilaszint . 1 nhíteinofo-pm {IMI — És azután? — kérdezte Conchita. — És azután még két dolog van: az első az, hogy folyton szomorú maradt s senki se értette, miért és tulságba vitte azt. Á? másik do­log pedig az, hogy a fivérem, Nemetíio, -von­zódni kezdett hozzá, hogy folyton őt kefeste hogy szinte életszükségévé vált. mim — Ah! jegyezte meg Conchita s fiatal testében előre érezte a dadogó szerelemnek örök történetét. ... SöiIkIzsäi — Az asszony pedig egyre buspngóbb, s egyre halványabb lett és némább. A Daniel tá­volléte miatt, mintha gyászolná. Mintha be- tegség gyötörné. Még reggel is amikor a nap Ígéreteket tesz az embernek, vagy amikor az csów lehet most cipőket üzlet átalakítás miatt Grünfeld Testvéreknél a” kereskedelmi Bank — i atellenében —

Next

/
Thumbnails
Contents