Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-10 / 73. szám
IHtíU Tr 2-ikoldaí. szatmAr. németi. Szatmár, 1911. szeptember 10. helyezést találni. Miért? Mert az ipar meg" erősödése csak erős és uj fogyasztókat fog teremni annak a többletnek, melyről most szó van. A mai iparos, munkás, vagy napszámos ma nem áll oly viszonyok között, hogy megfelelő mennyiségű lisztre, húsra, zsírra, borra s több eféle mezőgazdasági termékre elegendő pénze legyen. Ma alig keres annyit, amennyiért egyszeri jóllakásra elegendő burgonyát vásárolhatna. Ha az ipar megerősödik, az iparos több munkájával több pénzt fog keresni, amikor keresetének java részét bizonyosan lisztre, húsra stb.-re fogja kölleni s többet fog fogyasztani, mint ma, mikor az ország számos részén liszt helyet kukorica máiéból él. Nem tulzunk mikor azt mondjuk, hogy ma mintegy öt millió magyar ember nem ismeri a búza kenyeret. Pedig az önálló vámterület ezt az öt millió magyar embert hasznos munkához juttatná, a kivándoroltakat haza vezérelné, s kenyérkereső dolgos milliók segítenének nyersterményeinket feldolgozni és fogyasztani is. Világos tehát, hogy ekként a nyerstermény többlet itthon fog elhelyezést nyerni, és mi szükségünk sincs arra, hogy mintegy Ausztria jóindulatára (?) szoruljunk. Ausztria nem bir annyi mezőgazda- sági terméket előállítani; amennyire szüksége van, mint a mennyit fogyasztása megkíván, miért is feltétlenül idegen országbeli nyerstermények bevitelére szorul, bárhonnét jöjjön is az. Másrészt pedig szüksége van Magyarországra azért, hogy itt tuífólös ipartermékeit elhelyezhesse. Az önálló vámterület eszméje s gyakorlati kivitele ma már megérett. Érzi és tudja az ország, hogy ebben rejlik a jövendő Magyarország nagyságának, boldogságának, dicsőségének forrása. Azt mondják egyesek, hogy az önálló vámterület »sötét»-be való ugrása leszen a nemzetnek: Hát ez igazán együgyü, badar beszéd! Engedelmet kérek, nem fogja senki tagadásba venni azt, hogy az önálló gazdasági tevékenység csak fejleszti az ember öntudatát, féltővé, hogy az egyén az önálósságra kellő érettséggel bir. A magyar iparosság régóta érett erre az önállóságra. Ha pedig megadjuk részére az önálló gazdasági tevékenységet, úgy ezzel csak fejleszteni, tökéletesíteni fogja önmagát, és érezni fogja a tanulás szükségességét, melynek legmagasabb fokán ma még kétségen kivül nem áll. Azt mondják továbbá egyesek, hogy az önálló vámterület nem fogja megszüntetni, illetve megakadályozni a külföldi iparosoknak hozzánk való beözönlését. Le fog majd ekkor személyesen telepedni számos külföldi különösen pedig osztrák és német iparos, kik szakértelmüknél s leleményességüknél fogva le fogják szorítani a kevésbé tanult, és kevésbé leleményes magyar iparost. Hogy ez a rohamos átalakulás be ne következzék, nein tudunk tán segélyeszközhöz folyamodni, és olyan intézkedéseket éleibe léptetni, melyek az aránytalan beözönlését meggátolhatják. Ilyen megszorító intézkedés volna többek közt például az is hogy »ipart csakis magyar és az országban lakó honos űzhet, illetve folytathat.» Ily képen saját jogunknál fogva kény- szeritenők a külföldi iparosokat arra. hogy ha nálunk ipart óhajtanak űzni, előbb magyar honosokká váljanak. Ezzel az intézkedéssel nyerhetnünk, mert így szaporodni fogunk első sorban számra nézve is. De tegyük fel, hogy a fentebbi megszorító intézkedést sem alkalmazná a magyar ipar. A magyar iparos mégsem olyan gyámoltalan, mint azt hiszik. Egyes iparágak, névszerint az asztalos, lakatos, szabó és cipész szakmák elléggé kifejlettek és versenyképesek. A nemzet már tisztán lát, s nyugodt önérzettel, felfrissült erővel akar és fog is rálépni az önálló vámterület termő talajára. Megfordul, hát a fizető pincért látja maga előtt. — Mit akar ? — Rivalgott a férj. A fizető pincér ráförmedt: — Nyomorult gazember! Először is fizetés- nélkül akar távozni, másodszor a lapjainkat lopdossa. Maga tehát a tolvaj. Nap nap után eltűnnek drágán fizetett újságjaink, és nem tudunk a tolvaj nyomára jönni. Hallatlan vakmerőség, rettenetes impertinencia kell ahhoz, hogy ily uton-módon lop. Eddig hol kivágtak egyes részeket a lapokból, hol elvitték az egész lapot, de hogy rámástul, mindenki szeme láttára akarja valaki elsinkófálni egyik újságunkat no az már pofozni való. A fi ető pincér már kezét emelte az ütésre. Az egész kávéház föl volt lármázva, valamenyien odaseretr’ették. — közben Jámbor Jeromosné nagy rémületére észrevette a férjét, kereket oldott, a gavallér utána. A férj pedig a dühtől, kétségbeeséstől a szivárvány összes színeit játszva, bömbölte: — Lóduljatok ! Megbolondultatok ? Nem lopni akarok én. Hiszen ez az újság corpusdelikti. Értik kérem? Bűnjel, mely nálkül nem tudok bizonyítani. Persze nem értettek az egészből semmit és inkább őrültnek tartották. Ebben még megerősödtek a mikor Jámbor Jeromos ordította: Látják kérem ott van a feleségem, ott a szeretője ! Már elszökött! Már nincs itt 1 Csaknem sirógörcsöt kapott, majd roham lépésben kifelé akart, tartani. Lefogták. Bármennyire ordított, lármázott, kapálódzott, az összes pincérek vasmarokkal tartották. — Miska ! — szólt a kávéház tulajdonosa a tüzilegénynek, gyorsan telefonáljon a mentőkért, mondja, hogy egy közveszélyes őrült van itt. A férj ezt meghalotta, és még veszekedet- tebbül kiabált, sirt, tombolt, nem használt, négy pár kéz tartotta fogva. A kávéház meg csak hamar kiürült, féltek a vendégek a közveszélyas őrült társaságában. Mikor a mentők megérkeztek, nem sokat teketóriáztak, megkötözték kocsira tették és el- szálitottak a — Lipótomzőre. Negyvenhat világjáró angol Szatmáron. Mit fognak nékik mutogatni? Negyvenhat fajangol dzsentlmén, miután bizonyára már a világnak mind a négy sarkán elkoptattak jónehány pálmát, vagy bersont, vagy tudja a reklám milyenfajta kaucsukot, pár nap múlva bennünket is megtisztel egy kis le ztvi- zittel. Mintha nyárr.-nyámok volnánk, vagy kirgizek, vagy botukud négerek, akiken szórakoztató és tanulságos etnográfiát lehet tanulmányozni — úgy jönnek el hozzánk ezek az előkelő es kiváncsi britek, hogy megnézzenek az ö különös kopir-szemükkel, hogy lássák a szokatlan furcsaságainkat s a tipikus felszegségeinket, hogy egykét pillanatig megmosolyogjanak s hogy továbbrobogjanak, még beljebb keletnek. Mert bizonyára történni fognak apróbb- cseprőbb groteszksógek, diszszónoklatok és díszvacsorák, és ami az első tolongások a fashionable idegenek felé diszbemutatkozások keretében, örvendek uraim én vagyok a város atyaistene, esze és keze. a félaranykereszt tulajdonosa, mindjárt megmutatom önöknek azt az utcát, amelyet magamról neveztettem el; vagy : én pedig a város őrködő szeme, többszörös parancsnok, rólam még nem neveztek el utcai, de majd kijárom. Stb. stb. Azután a város nevezetességeire kerül sor. A fentvazo't vezérférfiak bemutatja* a kultur- tényeket s a középületeket. Körülbelül ezeket : Megmutatják a város csatornahálózatát, az árkokat természetesen, meg a folyámokat, amelyek nyáron kevésbé illatosak, mint télen. Meg- I mutatják Ősrégi vízvezetékünket, amelyről már a rómaiak idejében (oh yes, it is a very old city) is sokat beszélteit. Persze ma is meg ott tartunk, hogy sokat heszélnek róla. Megmutatják a kor igényeinek s a higéniának megfelelő vásárcsarnokunkat, az ixlábu asztalokat a katólikus templom előtt, mellesleg a nyilvános illem épületét, amit szintén a templom elé helyeztek el hosszas, de mint ama mellékelt ábra bizonyítja sikeres töprengés után. Felhívják a figyelmet olcsó utcalocsoló műveleteinkre, az esőre bízzuk tudniillik, mely városi alkalmazott teljesen díjmentesen dolgozik. A középületek is elsőrendű látványosságot fognak képezni — hogy hatósági stílusban fejezzük ki magunkat. Az olajjal szagtalanított városháza, az adóhivatal, amire nem lehet súlyos jelzőket rakni, mert félő hogy beroskad, a pompás előrelátással megépített posta, melyben két ember már életveazélyeseu tolong, a színház, ahol ha játszanak, fele közönségnek potyajegyes tűzoltóknak muszáj lennie, mert nem lehet tudni mikor szakad ránk a tüzveszélyesség damokles- kardja — mindeme középületes dolgokat meg fogjuk mutatni a derék angliusoknak, hogy iássák milyen egy mintavároa, egy darab nyugat keleten, a kubura, haladás, civilizáció, meg a többi tetszetős kifejezések. Még sok mindent elősorolhatnánk, amit mutogatni lehetne, igy a Kölcsey-muzeumot a benne elhelyezett Kölcsey-körrel együtt, de bízunk a a város-vezetőség közismert leleményességében és hisszük, hogy az angolok, ezek a gyakorlati teremtések, nem fogják hiába tanulságos tanulságok hiján eltölteni a drága időt, mert épp az idő az, amiről a városnál is ismerik a kitűnő sarkigazságot: Time is money. Kartellek. Minden a kisember bőrért megy Régi igazság (de azért mindig uj marad) | hogy a jómódúak, a gazdagok telhetetlenek. A ÁZ ŐSZI Újdonságok SZATMÁR, NAGYTŐZSDE női) férfi és gyermek 1 PUT* ruhákban ■ legolcsóbb árban ELLETT SZEREZHETŐK B E.
