Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-10 / 73. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Égé-;/ evre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor I FELELŐS SZERKESZTŐ: Egyes szám ára 10 fillér. DR. TANÓDY ENDRE. Megjelen hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán. í SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdáj'a, Hám János-utca 10 = Telelon-szám 80. ■ Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalba« fizetendők. Érezzük nap-nap után a rettentő drágaságot, mely minden vonalon és egyre fokozottabb mértékben felüti fejét. És hasztalan jajveszékelünk, nem tudunk segíteni magunkon, nem tudunk védekezni ez ellen a csapás ellen. Iparunk pang, gazdasági viszonyaink elszomorítóak, ki vagyunk szolgáltatva az idegen, főleg Ausztria ké- nye-kedvének, szeszélyeinek. A mesterségesen nagyra nevelt, erős alapokra és széles üzemekre fektetett osztrák ipar immár Magyarország legrejtettebb kis falujába is befészkelte magát, szárnyát szegve zsenge iparunknak. Igaz ugyan, hogy a legeslegutóbbi napokban egy nagyarányú és szélesalapu mozgalom indult meg társadalmi utón, mely hivatva van a magyar iparnak minden irányban érvényt szerezni, a honi ipar térhódítását előmozdítani, a hazai ipar pártolásának nemes ügyét felszínen tartani, szóval erős hadjáratot indítani az immár elviselhetetlen idegen inváziónak. Talán most az egyszer nagyobb sikere lesz ezen hatalmas akciónak, mint annakelőtte, mert a mozgalom élén a legelőkelőbb urinők állanak, tehát éppen azok, kik a múltban oly csökönyösen és nemtörődömséggel haladtak el a nemzeti ipar mellett. Valóban elrémitő állapot, ha meggondoljuk, hogy csaknem 600 millió értéket tesz ki az az összeg, amit Ausztriának behozott ipartermékeikért évenkint fizetünk. Horribilis szám ez ! Mily vagyoni erőforrástól fosztja meg a nemzetet, 600 millió vo- natik el mesterségesen kisiparosainktól! Csoda-e ha ily körülmények között kisiparosaink egymás után vesztik el lábuk alól a talajt ? Ily viszonyoknak kell fájdalom lenni hazánkban, az „áldott“ közös vámterület mellett. És, sajnos, ily áldatlan állapotok is lesznek, mig ki nem vivjuk a gazdasági tüggetlenségünket. Ugyan mi lesz Ausztriából, ha mi vissza nyerjük gazdasági munkálkodásunk önrendelkezési jogát: az önálló vámterületet? ! A nemzetállamban szakadatlan gazdasági életfolyamat megyen végbe. Ennek az életfolyamatnak természetszerűleg magában a nemzettestben kell végbemenni. A nemzetállam élete idegen testben nem mehet végbe. Az ilyen állam nyersterményeit önönmagának kell feldolgozni s felhasználnia, s csakis a felesleges anyagot I juttatja idegen államnak. Ezzel szemben I sokan azzal érvelnek, hogy Magyarországnak szüksége van Ausztriára, mert nyers, terményeit kénytelen önmaga elfogyasztani- és másutt azokat nem tudja jobban értékesíteni, mint éppen Ausztriában. Bárgyú okoskodás az, hogy Magyar- ország most is, mint azelőtt, oly kizárólag őstermelésből élő ország, mely a külföld, legelsősorban pedig Ausztria piaca nélkül meg nem élhet. így csak az beszél, ki szemét bekötve szemléli a nemzet közgazda- sági életében végbemenő jelenségeket, avagy igy beszél az, ki fülét homlokba dugva, figyeli a nemzet küzdelmes hullámveréseinek hangját. Gondolkozzunk csak egyszerű, de tiszta paraszti észszel! Mi az első eredmény; ha az önálló vámterület beáll? Tagadhatatlanul ai, hogy a nemzet mind szélesebb rétegének ipari kereslete gyarapodni fog. Többen fogják adni magukat — ipari pályára. Erős kis iparos- és munkás osztály fog kifejlődni. Mi következik ebből? Nem más mint az, hogy iparunk erősbödésével nem lesz szükségünk mezőgazdasági termelvényeinknek külföldre való kivitelére és ott leendő értékesítésére. Hisz a statisztika bizonyítja, hogy mezőgazdasági termékekben ma is alig termelünk többet, mint amennyit éppen elfogyasztunk. Az a többlet pedig melyet külföldre, különösen pedig Ausztriába szállítunk — az önálló vámterület felállításával itt belföldön, a nemzet testében és testén fog elTÁRCA. A bűnjel. Jámbor Jeromos spanyolviaszkban, a felesége meg kalandokban utazott. Tehette, volt elég alkalma és ideje hozzá. Mig a férj az esztendő legnagyobb részét a vonaton és a vevőknél (öltötte, addig ő nagysága szorgalmasan ellátogatott a fővárosban bőven lévő kávéházak egyikébe, hol a képes újságok forgatása közben azon forgatta eszecskéjét, hogy mi uton-módon űzhetné el bus magányosságát. Minthogy azonban az a kávéház, melyben Sándor Jeromcsné őnagsága törzsvendég volt, az ismerkedés primitiv módon való nyélbeütésére nem volt alkalmas, de meg a kerülő urakban sem volt meg a kellő barátság a társalgás megkezdésére, tehát — manapság már nem szokatlan módon — történt meg az ismerkedés Jámborné és e; y ifjú között. Egy őszi délután Jámborné, miután végig lust, kodott a kanapén egy órácskát, szépen felöltözködött, kicicimázta magát, teleaggatta testrészeit csillogó-villogó ékszerekkel, s azután megindult a törzskávéházba. Ma különösen kalandszomjas volt. Megitta szokásos világos kávéját sok habbal, öt darab cukorral, és három süteménnyel, és azután kérte az illusztrált, lapokat. Egyidejeig egykedvűen lapozgatta az újságokat mikor szembe véle, a szomszédos asztalnál letelepedett egy kifogástalan öltözetű ki- kent-kifent bajszu ifjú : Kezdődött a néma társalgás. A szempárok enyelegtek, beszéltek, szerelmi vallomásokat röpítettek egymás felé. Azután csend. Megértették egymást. Következett tehát a folytatás. A fiatal ember az előtte fekvő „Über Land und Meer“ cimü képes lapra ezt irta : „Angyal! Jöttem, láttam és megszerettem. Égek a vágytól önnel megösmerkedni. Ha úgy tetszik, úgy este 7 órakor a Kosuth Lajos utca és Újvilág-utca sarkán várja. — Imádója.“ Az aszonyka megértette. Oda hívta a pincért és elkérte a szóban forgó lapot. Megkapta, elolvasta. Válaszképen ráírta : Uram! Nem bánon ott leszek 1 Most meg az ifjú kérte el a lapot, s megtudta belőle a randevú elfogadását. Miközben ezek történtek, a háttérben egy szőke ur élénk figyelemmel kisérte az asszony és a férfi szemjátékát és levelezését. Idegesen fészkelődött helyén, fel-felugrott, majd vissza hanyatlott, arca tüzpirban égett, szemei vadul villogtak, majd halálsápadt lett, végül csörömpölt a poharakon, oda hiván a pincért. Önök eltalálták, hogy ez a férj volt. A pincér jött. — Parancsol ! — Kérem as összes képeslapokat! — Kérrem* ássan. Csakhamar előtte hevert az illusztrált lapok halmaza. Ideges nyugtalansággal lapozta végig vala- menynyit, mig ráakadt arra, amit keresett, — Oh, én szamár! mormogta, mikörben fölugrott. Cilinderét fejébe, a képes lapot hóna alá csapta, és siető léptekkel kifelé tartott. Valaki erősen megrántotta kabátját. az összes raktáron levő árut Uziet átalakítás miatt árban árusítják Grünfeld Testvéreknél mélyen leszállittot a Gazdasági önállóság
