Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-03 / 71. szám
I FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐ F I Z ET ÉSI ÁR: E^ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor FELELŐS SZERKESZTŐ: Egyes szám ara 10 fillér. - DR. TANÓDY ENDRE. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. | SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 , . Telelon-szám 80. ---'.r Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Diszciplin a tanitókon Maholnap már lélekzetet sem lehet lesz venni felső engedelem nélkül. Hát még hangosan gondolkodni, horribile dictu: ezeknek a gondolatoknak kissé merészebb formában kifejezést adni. Valahogy szeretném letagadni azt az ukázt, amelyet most a múlt hetekben küldött meg nekünk, tanítóknak, a közoktatásügyi miniszter, vagy legalább is olybá szeretném minősíteni, mint amilyent az ember egy álmatlanul eltöltött éjszaka után szokott kiadni, de később, amint idegei rendbe jönnek, vissza is von. Ámde nem lehet. Pedig mily kegyetlenül és megszégyenítően hangzik minden sora. Én azonban csak azt fogom elmondani, ami nincs fekete festékkel oda nyomva arra a papirosra s ez pedig az, hogy: Maga a minisz- rer ur ébresztgeti és emeli föl minden hangzatos jelszónál és legvérmesebb agitációnál is hathatósabban a tanítóság tömegöntudatát. Avagy nem igaz ? Azt mondja érthető nyelvre forditva: Dolgozzatok és koplaljatok, de zúgolódni ne merészeljetek. Mig a mindennapiért ránc ráncra vésődik hóm lokotokon, neveljetek a hazának hű és engedelmes adófizető polgárokat, alázatos és akaratnélküli igavonó állatokat a latifundiumoknak és szuronyoknak. Hát ennek a magyar tanítóságnak, amelynek úgy állam-, mint társadalom- politikai szereplése ez idő szerint bizony nagyon is konzervatív, még csak óhajtozni sem szabad egy jobb, egy boldogabb korszak után ? Vagy talán a destruktiv irányzattól félt bennünket a miniszter ur, azért ügyel olyan drákói szigorral mi reánk és azért ígérgeti, hogy nem hagy minket nyomorogni — csak egy kicsit. De naiv politika ez pedig. Mint amilyen igaz, hogy Tisza István feudalista-, konzervativ-rendi politikája sokkal nagyobb hasznára van az általános választójognak, mint akárhány Justh vagy Bokányi — éppen olyan igaz, hogy Zichy ezzel az ö retográd irányú és a kultúra hadseregét éhbérért dolgozni engedő politikájával ugyancsak szabad befolyást nyit a tanítóság lelkületébe a legszebb és legteljesebb harmóniát hirdető szabad- kőmüvesi eszméknek, meg a teljesített munka értékét és nagyságát tekintve igazságosan díjazni akaró szocialista tanításoknak. Nem csoda tehát egy cseppet sem, hogy a szabadkőművesség és a szociálizmus oly erősen hódit a tanítóság között, Utóvégre mindenki rájön arra az igazságra — értve az állati életet — hogy ember és ember között semmi különbség nincs, hogy a gyomor a legkegyetlenebb hatalom, amely irgalmatlanul megköveteli a maga jogait, vagyis nagyon is el lehet fogadni alapigazság gyanánt azt az eléggé ismeretes axiómát, hogy: A gyomor csinálja az összes íorradalmakat, az agyvelő csak kormányozza azokat.“ Ha tehát ebben a létért folyó küzdelemben a tanító néha-néha erősebben följaj dúl, ez csak természetes, mert hiszen az élet napról-napra drágább le*z s tőle pedig mindig többet és többet követelnek. A megélhetési eszközök drágulásával és a munka szaporodásával éppen fordított arányban áll a javadalmazása. Nem szabad vagy legalább is nagy igazságtalanság elitélni a tanítót akkor, amikor köny- nyebb megélhetési viszonyokért küzd. Tudjuk mi azt nagyon jól, — s ez az, ami erőt ad nekünk — hogy a társadalom szimpátiája a mi részünkön van, mert éizi és látja azt mindenki, hogy mennyire igazságos a mi küzdelmünk, hogy nagyon is higgadtan meggondoltan, a tanitói név méltóságának mindenben megfelelően teszünk meg minden egyes lépést kitűzött célunk felé. Hogy milyen túlontúl is higgadtak TÁRCA. Blakk. Ne menj be messzire Jeanne, meglephet a dagály . . . — Nyugodt lehetsz mama, vigyázok magamra. De különben velem marad Blakk . . . És szikláról sziklára ugorva eltűnt a parton az alig tizenötéves leány; egy nagy fekete kutya követte. — Igaz — gondolta az anyja — Blakk j vele marad . . . nem hagyja el . . . mint ahogy valamikor Jaques mellett marad . . . még se akadályozhatta meg, hogy . . . Álmodozott . . . Öt év óta ugyanerről álmodozott. Miután özvegységre jutott, felnőni látta a fiút. Szép, erős ifjú lett, hasonmása örökké gyászolt apjának ... és azután . , . A part egyik-kanyarulatánál gyermekének fehér ruhája és az óriási újfundlandi kutya fekete szinlhuettje tűnt fel. A kutya követte a leánykát, nem hagyta el. Vele mindig jókedvű volt, játékos, ugrándozó fickó ; az anyja mellett komoly lett és szomorú, órákon át a lábánál feküdt lelnézve úrnője arcába, mintha valami parancsát várná. Talán visszaemlékezett ? Ő. az í anyja nem felejtett. Maga előtt látta amaz őszi j reggelt, amikor azzal a hírrel jöttek el érte, hogy j a fiú megsebesült 1 Azután elutazás után zuhogó esőben . . . j És utána az ut egyik kanyarulatánál, a fal mellett, amely a hetraresi parkot övezi, hirtelenül meglátta fiát a földön elterülve, mellette féltékeny őrzőnek Blakkot a kutyát, Rögtön megértette, mielőtt közel jutott hozzá, hogy meghalt. És vele szeretett volna halott lanni ő is ... Azok az emberek akik megtalálták Jaques Darvayt, mindent elkövettek az élesztgetésre, hiszen mindenki ismerte és szerette! De Blakk hirtelenül dühöngni kezdett és elkergetett mindenkit. Amikor az anyja megjelent. Blakk hozzá szaladt, ruháját ráncigálta, de nem a gazdája felé húzta, parkba vonszolta az asszonyt. Ott felemelte első lábait a mohával benőtt kövekre és panaszosan ugatott. A távolból több kutyahang válaszolt neki. És öt év óta, álmában és ébren folyton a félős kutyavonitást hallja a vigasztalhatatlan anya . . , A vizsgálat nem derített fel semmit. Homlokon lőtték Jaques Darvayt. A gyilkos utáni nyomozások eredménytelenék maradtak. A hetraresi kastélyban mitsem tudtak. Bettrand gróf és fiatal felesége, a Darvay család barátai, a gyilkosság éjjelén állítólag távol voltak Hetraresből. A j szolgaszemélyzet hallotta ugyan a kutyák voni j tását, de nem törődött vele. Bertrand gróf csakhamar eladta kastélyát, amelybe nem tért többé vissza és kivándorolt, Darvayné is elhagyta leánykájával a vidéket és nem akart oda visszamenni többé. A parton elpihentek lassacskán a hullámok. Gondolataiban merülve Darvayné egy távol halászbárka füstjét követte szemmel. Lépések zaja ébresztette őt valóságra. Egy emberpár közeledett feléje. Nagy erőteljes férfi mellett egy kis törékeny asszonyka haladt. Mindketten a tengert nézték és nem látták meg Darvaynét. A férfi rövid éles és Parancsoló hangon beszélt, Anélkül, hogy megértené, mit mond, Darvayné összerezzen e hang hallatára. Magmozdult, mintha feléjük akarna menni, de aztán önmaga előtt is érthetetlen érzés következtében, egy szikla mögé bujt. — Minthogy nincsen itt senki — mondta a férfi — megfürdök. Hallottad? Miért nem felelsz ? — Mit feleljek ? mondta izgatott panaszos hangon az asszony. — Tégy úgy ahogy tetszik. — így szoktam — mondta durván a férfi — maradj itt és pihenj, úgy is mindig fárad vagy. Láttam itt barlangfélét, ott vetem le a ruháimat ... az összes raktáron levő árut Üzlet átalakítás miatt árban árusítják Grünfeld Testvéreknél mélyen leszállított
