Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-03 / 71. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmär, 1911. szeptember B. vagyunk, bizonyítja ezt az, hogy szociálista jóakaróinktól még eddig semmit sem tanultunk el teaxem fel pld. a — pártkasz- szát! Hej pedig, ha u szociálizmus kezet foghatna a tanitósággal, oly megerősödést nyerne, hogy csak igen rövid idő választaná el a teljes győzelemtől. Ez a nagyfontossági aktus pedig befog következni, az bizonyos, hogy ezt nem fogja megakadályozni semmiféle miniszteri rendelet avagy parancs, az több mint bizonyos, s végül, mint fejtegetésem elején leszögeztem : maga a miniszttr ur kényszeríti erre a tanítóságot — ez pedig a legislegbizonyosabb. Még attól is fél a miniszter ur, hogy társadalompolitikai hatalommá válik a tanítóság, azért oszlatja fel jobb ügyhöz méltó buzgalommal egyesületeinket, azért tiltja el a tanítókat újságok szerkesztésétől, azért nem akarja az annyira kívánatos tanitóképzesi reformot keresztül vinni, még talán azt is elérhetjük, hogy valami újabb kiadású antimodernista eskü letevésére is kényszeríteni fog bennünket Mennyivel másképp vélekednek és gondoskodnak tanítóikról, általában tanerőikről a kulturát- lamok, sőt még a kis Szerbia is, amelyikről pedig csak úgy foghegyről szoktak a nagypipáju kevés dohányu emberek beszélgetni. Bár túl a Száván lakó szomszédaink az általános műveltséget tekintve, egy ki- * csit alacsonyabb fokon állanak mint mi, kiváló gondolkozásu vezetőik mégis a legjobban kiképzett és fényesen díjazott tanitósággal árasztják el az országot (csak úgy mellékesen jegyzem ide, hogy a legkisebb helyen is 32 évi működés után 1600 dinár a törzsfizetésök, 36 évi munka után pedig teljes fizetéssel mehetnek nyugalomba) jól tudván azt, hogy a kultúrában van a népek ereje és boldogsága. De legjellemzőbb példa erre Japán. A fölkelő nap országában rövid három évtized alatt bebizonyosodott, hogy micsoda bámulatos ereje van a felvilágosodásnak. A magasabb rendű államokban tényleg a tanítóság a társadalom vezetője, de ott megvan hozzá a kellő anyagi és szellemi kvalifikációja is. Nekünk pedig, magyar tanítóknak, fájó szívvel kell megállapítanunk azt a tényt, hogy ha a saját erőnkből is akarnánk, még sem haladhatunk, mivel legfőbb vezéreink a legnagyobb kerékkötői úgy önmüvelő- dési, mint anyagi akciónknak. Nincs egyéb hátra, meg kell indítanunk céljaink érdekében a legmesszebbmenő propagandát a társadalom mindun rétegében. Egyesülnünk kell párt- és felekezeti különbség nélkül egyetlen egy nagy hatalmas közüleiben, melynek tagja legyen minden rendü-rangu tanító ember. Célunk pedig igazságos anyagi érdekeinkért folyó harcaink közepette is az ember eszményképe, más szóval az embernek valódi emberré való nevelése legyen. Pedagógus. Közigazgatás a vidéken A csenged zsebkendők Kabos Ede, a kitűnő iró novellát irt a csengőn kalapokról. A novella szép és kedves, de csak Szatmári, a huszéveiőttit természetesen, jellemzi találó vonásokkal. Ha csakugyun Csen- gert akarta volna karakterizálni, hát a zsebkendőkről irt volna városunk hires pnnszifia. 1 Mindez pedig annak az apropójából jutott ' eszünkbe, hogy a Mátészalkában egy csengeri tb. 1 ! szolgabiró szertelenkedéseiről olvasunk. Laptár- j sunk a kövotkezőket Írja: Basáskodó közig, gyakornok. Egy közigazgatási csemete hallatlan merészkedéseiről ad hirt csengeri tudósítónk. Dienes Sándor tb. szolgabiró a hőse ezeknek a csetepatéknak, melyek napok óta izgalomba tartják Gsenger lakosságát. Dienes- nek Csengerben való szereplése már kezdettől fogva a néppel és az ottani fiatalsággal szemben való pökhendi modor és lenéző viselkedés jegyében indult meg, úgy, hogy csakhamar kiérdemelte a közönség általános gyűlöletét. Ez alkalommal, midőn latiák, hogy túlkapásait semmikép se lehet megtorolni, az inteligensebb ifjusáB összefogott, hogy annak rendje és módja szerint alaposan elnáspágolják s igy tanítják meg emberségre. Csak az igazán népszerű közszeretetben álló főszolgabírónak, dr. Képessy Lászlónak kérelme és rokona érdekében tett barátságos, békéltető közbelépése mentette meg a „önöm urat" a megérdemelt kipellengérezéstől. De az urfi csak nem javult meg és ujabbau ismét két esetben tette próbára a csengeriek végtelen nagy türelmét. A múlt héten ugyanis csupa szórakozásból egy ottani csendes, szolid fiatalembert a bank főkönyvelőjét tettleg inzultálta! Az inzultus egy vendéglő megnyitásán történt, nagy közönség jelenlétében, mely reprodukálhatlan kifejezésekkel illete és csaknem meglincselte a tb. fiúcskát. A közkedveltségben álló, ötletszerűen megbántott hivatalnok lovagias útra terelte az ügyet. A másik inzultus a napokban történt, midőn Kajdi Károly jómódú gazdaemdert verte véresre a közig, gyekornok ur azért, mert pipájával szájában „bátorkodott“ belépni a cédulaházba. A súlyosan bántalmazott Kajdi — kinek többek közt a fejét vagdosta a vaskályha kiálló éles széliébe a tb. szolgabiró ur — látleletet vétetett föl vérző sebeiről. A kinös incidensnek a bíróság előtt lesz iolytatása.“ A kedvesen „szórakozó“ Sanyi gyerek, _ ak i persze „rokona“ a főszolgabíró urnák — na gyón okosan teszi ha „pökhendi modorú“ és „lenézően viselkedik“, ha „a közműveltségben álló hivatalnok“ a történtek után is lovagias embernek tekinti őt. A lovagias emberek ugyanis nem szoktak .csupa szórakozásból“ szolid banki főkönyvelőket „tettleg inzutálm“. Szatmár hires város Pettyénnel határos De Nagykikindáig nem ér a hi>e Ó mert vagy Nagykikinda esik nagyon messze Szatmártól, vagy ami még valószínűbb Szatmár Nagykikindától. Beszéljen ez a kis eset: A nagykikindai csendőrség Balogh Lajos szélhámost köröztette, ki Nagybányán is megfordult s ott is apróbb csalásokat l övetett el. Ma- lomvigécznek adta ki magát s a p^kiparosoktól kisebb-nagyobb előlegeket vett föl. A nagybányai rendőrség kinyomozta Baloghot, de mielőtt elfogGyors lépésekkel a sziklák közé ment. Az asszony szemei kövotték. Amikor eltűnt, kétség- beesett mozdulatot tett, kezeibe temette arcát és hangosan zokogott. — Darvaynét egy felfoghatatlan emlék meghatotta és ejtette zavarba, amelyre nem tudott magyarázatot találni. Gyorsan előjött rejtekéből és a zokogó asszonyhoz ment. — Asszonyom . . . A megszólított fájdalmas zokogása közepette nem hallotta, hogy szólítják. — Látom hogy ön szenved asszonyom . .. ha segíthetek . . . Az ismeretlen összerezzent. Felnézett az idegen nőre, aki oly szelíd hangon beszélt hozzá és meghatottan kiáltott fel : — Óh megörülök . . . Darvayné asszony t — óh ismer ... De hiszen ön az a Claire, zegény gyermek I Ez az a férfi ? — Az uram Amerikába vitt és csak későn tudtam meg . . . Clnire, mondta az anya, Claire, mondd nekem, az urad, a gróf volt aki . . . Nem, nem tudom, nem láttam őt. — De azt hiszed, hogy ő volt! És te éretted Jaquesot, a fiamat, te voltál a . . . — Nem, megesküszöm, hogy nem voltam a szeretője sóba, de szerettem és még most is azeretem ! — Tehát az urad ölte meg gyermekemet! Oh, csak sejtettem volna ! De még nem késő, és én . . . — Igen — kiáltotta Clairo gyűlölettel teli hangon, boszuld meg, boszulj meg bennünket De mi az ott ? ! Vad hangok hallatszottak, félig ugatás, félig üvöltés volt. Egy leány is hangosan kiáltotta folyton : „Blakk, Blakk, ide gyere I“ Amint Jeanne meglátta az anyját odakiáltott : „ Oh mama, nem tudom, hogy mi baja van Blakknak ! Talán megveszett 1 . . . Ruhákat talált itt a barlangban és darabokra tépte és most . . . Vissza akartam őt fogni, de feldöntött. Nem ütöttem meg magamat, oh nem . . . Oh, mama nézz oda kérlek !“ Nyitott szájjal, vadon csillogó szemekkel keresgélt a kutya a homokban, kereste a tengerbe a férfi nyomát. A viz szélén megállt egy kissé, felugrott egy sziklatömbre és körülnézettHirtelenül megpillantotta az úszó férfit, aki hatalmas tempókkal úszott vissza a part felé. Dühös vonítással a vizbe vetette magát Blakk és az úszó felé igyekezett. A fiatal leány kacagva mondta ; — Buta Blakk ! ázt hiszi, hogy az az nr beleful a vizbe / Csak valahogy meg ne bántsa .. . Vissza kell hívni, mama! Blakk, Blakk ! Jössz vissza ! — Hallgass Jeanne! — Oh mama, hogy mondhatsz ilyet és az a hölgy elájul ! — Hallgass, édes gyermekem 1 Blakk jól tudja, hogy mit csinál. Az újfundlandi elérte a férfit és kiemelkedve a vízből, nyitott szájjal vetette rá magát, A férfi visszalökte, de körülöttük hirtelen pirosra változtak a hullámok. Blakk kifújta magát egy pilanatig, újra visszatért és ekkor gégéjébe kapaszkodott a férfinak. Kemény küzdelem volt. Darvayné gyűlöletének parokszizmusában, meredt szem k.' el követte. Az elalélt asszony mellett a homoW . guggolva remegve bujt el Jeanne és folyton ismétli : — Blakk ! Oh, undorító Blakk ! Végre megszűnt a férfi és kutya egymásba markolt testének küzdelme, közel értek a parthoz. A dagály első hulláma partra vetette mindkettőjük holttestét, — egymást fojtották meg.. . Az anya kiszabadította á gróf öleléséből Blakk holttesét, lehajolt hozzá, átölelte és halkan ismételgette töbször : — Köszönöm neked Blakk | AZ ŐSZI m'donságok női, férfi és gyermek ruhákban 1 legolcsóbb árban 3 Z A T H fl Rj NAGYTÖZSPE MELLETT SZEREZH ETŐK BE.
