Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-18 / 6. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. január 18. Szerda. 6. szám. ELŐFIZETÉS! ÁR: Igész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fi;!-:'-. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉÉ ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telelon-sjsám 80. Mindennemű dijak Szaímáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A kivándorlás a kivándorlók és amerikaiak szempontjából. A kivándorlás okainak számba vételénél «gy fontos lélektani momentumot kell különösen kiemelnünk, mely a tömeges kivándorlás conditia sine qua non-]a : ez az elégülellen- ség. Nem onnan van a legnagyobb kivándorlás, ahol az anyagi vagy politikai elnyomás nagy, hanem ahol ezt elégületlenség követi. Sem a kaland, sem a pénzvágy nem bizonyult elegendő erőnek arra, hogy tömegeket mozgásba hozzon; ehhez szükséges, hogy a népesség egy rétege a politikai és anyagi nyomást elviselhetetlennek tartsa. Ahol ezen okok hiányzanak, ahol a nép a politikai és anyagi helyzetet türhetőnak véli, ott a nagyobb munkabér és nagyobb politikai szabadság nem bizonyul elég erőnek, hogy kivándorlásra csábítson. A német kivándorlás szembetűnően megcsappant, noha munkabér és politikai jogok tekintetében a munkásság helyzete az Egyesült-Államokban sokkal kedvezőbb. Ma Bulgária több bevándorlót szolgáltat Amerikának, mint Németország. Egy magyar református pap ezeket mondta # sorok Írója előtt: — Az itt lakó magyarság a hazára nézve teljesen elveszett. Miért is mennének vissza? Itt több a munkabér és teljes politikai egyenlőséget élveznek. Próbálnak hazamenni, mert vágyódnak haza, de aztán újból visszajönnek. j Ha volna is pénzünk rendes iskolát föntartani, | sem tennők. Én sem küldöm magyar iskolába i a fiamat, mert nem akarom az amerikai nevelés előnyétől megfosztani. Igyekszünk nyári magyar tanfolyamon a gyermekeket magyar Írásra és olvasásra tanítani, de ennál többet nem tehetünk, mert hisz ők többé úgy sem mennek haza. Az ilyen beszéd tetszik az amerikainak és bizonyos, hogy az Amsrikában fölnövő nemzedék érdekeivel ez a fölfogás egyezik meg. Mert ugyan mi a sorsa azoknak a lengyel és olasz gyermekeknek, akik a nemzeti paróchi- ális iskolában nevelkednek? Ezek az iskolák abszolúte véve is sokkal gyöngébbek az amerikai public school-oknál és ezen fölül még akadályai annak, hogy a gyermek megtanuljon helyesen írni és beszélni az ország nyelvén. ; A chicagói lengyel iskolák tanítói fogyatékosán vagy egyáltalán nem beszélnek angolul. A gyermekek az utcán tanulják meg az angolt, úgy, ahogy, sőt ahol tömegesen laknak együtt idegenek, néha egyáltalában nem tanulják meg. Magyarország egyes részeiben az államnyelv tudása a lakosság nagy részére nézve \ fényűzés, mely kevés vagy semmi anyagi előnyt sem biztosit. Amerikában azonban ez kevesebb munkabért és nagy társadalmi hátrányt jelent. A paróchiális iskolákból kikerülő lengyel és olasz gyermek tehát az amerikai életre ép oly készületlen, mini apja volt és legföljebb arra lesz jó, hogy újabb anyagul j szolgáljon a bányáknak és kohóknak és hogy | segítsen föntartani egy oly társadalmi osztály mely kész zúgolódás nélkül magára vállalni a | termelés legsúlyosabb tarhét a legkisebb eile n j szolgáltatásért. Minden e kérdéssel foglalkozó amerikai elismeri, hogy a mai amerikai ipar állandó bevándorlás nélkül lehetetlen volna. Igen fontos tény, hogy a született amerikai nehéz fizikai munkát alig végez, piszkos, egészségtelen vagy veszélyes helyen egyáltalán nem dolgozik, leg- kevésbbé volna pedig hajlandó 1.50—2 dolláros bérekkel beérni. Pl. a chicagói húsgyárakban, született amerikait találni (hacsak nem 1—2 munkavezetőt) ép oly nehezen lehetne, mint nálunk az utcaseprők közt nemesi predikátummal bírót. Az amerikai nem szégyelné az ilyen munkát, de oly fárasztónak találná végzését, jutalmát pedig oly soványnak, hogy inkább éhezne. Neki vagy tisztességes bér (decent wages) kell, vagy semmilyen. „Menjen el bárhová és sehol sem fog dolgozó amerikait találni“, mondta előttem egy elkeseredett angol kivándorló, „az amerikai csak nyúzó“. Kétségkívül gyűlölködő túlzás volt e mondás. De az tény, hogy nincs egy kilométer vasúti vonal, országút, csatorna, melyet amerikai munkás keze teremtett volna. Amikor az Erie-csatornát ásták, az ott dolgozó 13,000 munkás közül 12,000-nél több született Olaszországban. A new england-i óriási furógyárakTABOA. Egy uzsorás gyötrelmeiből. — Irta Abádl Imre. ... Ha Dosztojevszkij élne, az uzsorás Kundrát be kellene neki mutatni. Mert csak egy Dosztojevszkijnek lehet és szabad őt megírni ... Be kár is, hogy nem látott egyet, mikor élt. Megirla volna egy hatal más kötetben és ma talán ez állana valamennyi regénye fölött. Érdeke* elgondolni és vitatkozni rajta, hogyan nyúlt volna hozzá, hogyan nyitotta volna meg előttünk az uzsorás lelkét és óletfölfogását a lélekbelátás csodálatos művészetével, melyben ő utolérhetetlen: Sarcastikus arcát öltötte volna-e föl, a humort váltotta volna-e ki az alakjából, vagy az ő nagy, megbocsátó és szánakozó szive rezdült volna-e meg a sarokban ?... De akárhogy is fogja meg, mindenképpen talpraállítja, melynél jobban és élesebben Dosztojevszkij óta nem tudta volna és ma sem tudná senki. És hogy én, a türelmetlen kis tauonc, mégis belekontárkodom az uzsorás Kundrába, talán sikerül kiérdemelnem a tisztelt olvasó bocsánatát ezért a vakmerőségért, hisz csak egy pár órát próbálok megrajzolni az életéből. Külön fejezetben kellene megírni, hogyan szerezte rengeteg vagyonát és hogyan gyarapította, kuporgatta tovább reszkető kapzsisággal, olthatatlan szomjúsággal. És a nap bármely órájában pontosan, az utolsó fillérig tudott volna referálni aktíváinak ösz- szegéről. Ő maga a Hattyu-utcában lévő háromemeletes házának egyik legkisebb földszintes lakásában ! nyomorgott, mert mikor a saját első emeleti nagy lakását is bérbeaáta, a felesége meg a hajadon leánya a leköltözködés előtt otthagyták, szégyenletükben megszöktek. Nagyon sokat nélkülöztek, sokat szenvedtek mellette, nem bírták, nem tűrhették tovább gyalázatosságait. Kundra nem bánta, nem törődött velük, A szeretetnek és a gyöngédségnek egy szikrája sem lakozott a szivében számukra. Minden szeretetét a pénz foglalta le. Csak a pénz iránt volt Ő gyöngéd. A pénz volt a gyönyöre, a szórakozása. Uj vállalatba nem fektette a pénzét és ha valaki ilyen propozicióval jött hozzá, röviden végzett vele: „Na, dasz tu’ i’ net“ szokta mondani a vén bűnös. Ilyenkor az orra előtt kinyitotta az öklét, úgy, hogy a hüvelykujja az orra hegyéhez közeljárt és miközben Így tsgadólag rázogalta, csak ennyit mondogatott : — Na, dasz tu’ i’ net, dasz íu’ i’ net . . . Ellenben biztos és szilárd értékpapírokat szívesebben vásárolt, mint vasalt gallért, mert ez az utóbbi nem jövedelmezett. De még a meglevőket sem mosatta ki többet, inkább föl hajtotta a kabátja gallérját meztelen, vörös nyakára és ipy járt az utcán, a bankba, természetesen odahaza is mindig , ahol maga takari tott, maga főzött. Dehogy főzött ! Sajtot ebédelt, ünnepkor meg tojást, holmi, gyümölcsöt. A házbért mindig személyesen szedte be és ha nagyobb összeg hevert a szekrényében, nem aludt jól, nyugtalan és izgatott volt, mindaddig, mig biztonságba nem helyezte. De álljunk csak lesbe, figyeljük csak meg Kundrát lefekvés előtt és lefekvés közben. Nézzük csak, hogyan ül ki a homlokán a kincsőrzés, a kincsféltés gyötrelmének verejtéke: Este van. Most lépett be az ajtón és gyertyát gyújtott. Alig helyezte az asztalára, visszasietett a konyhaajtóhoz, mert eszébe jutott, hogy nem zárta be. Aztán a krajcáros világosságnál kirakta a pénzeit : a papírpénzt — ez a belső zsebből került elő, egy régi noteszkönyv rongyos födeléből — az ezüstöt, a nickeleket, meg a rézpénzt, külön, külön. Amint a krajcárokat teregetni kezdte, hirtelen fölemelkedett székéről és kifelé tartott. A konyhaajtóban ugyani* bennefelejtette a kulcsot. Hátha belopózótt valaki azalatt, mig nyitva hagyta előbb. Magához veszi, gondolta, hogy ki ne szökhessen. A szobaajtónál azonban megállt és visssatekíntett. Tudta, hogy senki sincs a szobában, mégis féltette a pénzt szabadon hagyni. Kitől? Maga sem tudta. A levegőtől . . . Talán rejtőzködnek bent ... Egy ujságpapirost borított hát a pénz föló, úgy, hogy a lap sarka egybeessen az asztal sarkával ... Ha nem nyúlnak a pénzhez, mialatt Tűllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny eongre azsnros 110 széles mtr 1 K 30 f. léziMüh üzletétia Szatmár, Kazinczy-utca.
