Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-28 / 52. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. juniua 28. Szerda 52 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP SZERKESZTÓSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Teielon-siátn HO. ----- Mindennemű dijak Szatmiron, a kiadóhivatalban fizetendők ELŐFIZETÉSI AR: Ettesz evre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor í Egyes szám ara 10 rill er. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap ói szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE Friss erőt, friss vért Egyetlen nemzet közigazgatása sem dicsekedhetik olyan történelmi hiy^ktal, mint a magyaré. Egészen a honfag$íás idejéig nyúlnak vissza azok a szálak, ^amelyekből a magyar közigazgatási szervezet szövő- döt* Vármegyerendszerünk ©lyan régi, mint maga a magyar állam. Nem nagyítunk azonban, h.i azt állítjuk, hogy nemcsak közigazgatási múltúnk 'k .sztendős, hanem sok esztendősek azok indokolt panaszok is, a melyek egyre élesebben, egyre kíméletlenebből támadják a mai közigazgatási rendszer alapját: a varmegyét. Ezer hibáját ezer éber szem kiséri figyelemmel es egyre többen vannak azok, akik a vármegyék eltörlése mellett törnek lándzsát. Mindeneseire furcsa logika. Éppen olyan lurcsa, mintha a külömböző betegségekben sinylő embert a halállal akarnók megszabadítani szenvedéseitől s nem a betegségek gyógykezelésével. Előre kellett bocsátanunk mindezt azért, hogy közigazgatásunkra vonatkozó kritikai megjegyzéseink messziről elkerüljék a megyei rendszer ellen való érvelés látszatát. Mert rombolni könnyebb, mint alkotni, beszélni könnyebb, mint cselekedni. Ezért ha nehány rövid szóval rámutatunk egyes hibákra, visszásságokra, tesszük ezt azzal a legjobb szándékkal és reménnyel, hogy bár szerényen, de hozzájárulunk a javítás munkájához. Egy ország közigazgatása hatalmas, szinte beláthatatlan szervezet. Egymásba kapcsolódó nagy és kicsiny körein egy s .erre végig tekinteni nehéz. Nem is akarunk egyebet, mint hogy rámutassunk egy j nehány olyan hibára, amely annyira a fel- ! szinen fekszik, hogy könnyen a szemébe t ötlik akárkinek. És az ilyen hiba rens .e- I rint általános is. A rossz utakról és a rossz j közlekedésről már annyit beszéltek Magyarországon, hogy ezekre kár is szót vesztegetnünk. Sajnos azonban, hogy bármilyen rosszak is, ezek az utak, még min- ; dig elég alkalmasak arra, hogy elvezessék ; a népet Amerikaija. És a közigazgatás uljokra engedi őke’. Menjenek. Nem azért, | mert silányak, mert munkára, teltre képtelenek, hanem talán éppen azért, mert szeretnek szabadulni eltol a merész, vállalkozásra kész, keményfából faragott emberektől. Hiszen ez k között talál a legtermékenyebb talajra a szocializmus, ame- , lyet nálunk Magyarországon annyira rettegnek, gyűlölnek és félremagyaráznak. A kivándorlással azonban még valahogy megbirkóznánk. De a nagy hajóvál- ! lalatok szabadon garázdálkodó ügynökein kívül egy hatalmasabb rém is pusziit nálunk: a halál. Mikor fcazl mondjuk, hogy pusztít a j halál és azt szemére vetjük a hatóságnak: 1 természetesen nem a normális halálozásokra célozunk, hanem panaszoljuk, hogy a halálozások arányszáma nagyobb, ^viszonylag sokkal nagyobb, mint Romániá- 1 ban! Panaszoljuk azt, hogy elhagyatott vidéken a nép ezrei meg ezrei sínylődnek minden orvosi segítség hijján! Meri körorvosi állások vannak ugyan, ha nem is • olyan számmal, mint kellene, nincsen ! azonban, aki betöltse. Nem mintha a ma- ! gyár orvosoknak olyan jól menne a sorsuk, hogy nem lehet őket a vidékre 1 csalogatni, hanem azért, mert a legtöbb ilyen állás annyit jövedelmez, hogy éhen- halásra sok, megélhetésre pedig kevés. Hiszen csak nemrég dobta el életét ilyen körülmények között egy fiatal és tehetséges orvos, hogy névtelenül álljon azoknak csendes vértanuknak a sorába, kik akaratlan előharcosai és egyben áldozatai a vajúdó kultúrának. És amig igy pusztulnak azok, akiket j gyógyítani kellene és akiknek gyógyítani: TÁRCA. A művész felesége. Irta: Kant Erlksen. Brendel Félix nem tudott róla. Nem tudott róla senki. Carlotta két év óta elkövetett mieden tőle telhetőt, hogy eltitkolja a világ elől azt, ami a legborzasztóbb Miatta^ az ura miatt. Mindig benne élt, mint a rossz lelkiismeret, az attól való félelem, hogy egykor megsejthetné szenvedéseit ez a derült lelkű, minden gondját elvető művészember. Nem az a gondolat rágódott szivén, hogy nemsokára s valószínűleg borzasztó kínok közt meg kell halnia, hanem az, hogy mennyire kétségbe fog esni ravatalánál. Ha arra gondolt, pedig sokat gondolt reá, botor önvád vett erőt lelkén. Hogy oly szörnyű fajdalmai okozzon neki ! Neki, ki lelkének minden idegszálával ragaszkodott hozzá, ki mindennap újból és újból bebizonyította, hogy életörömének, alkotóerejének, képzeletének, elpusztíthatatlan reményeinek egyetlen forrása csak ő! Soha sem jutott eszébe Carlotlának, hogy ő volt az, kit áldozatra szántak. Sohasem gondolta azt: «Ha Félix hazámban, Olaszországban, a verőfényes nápolybán marad velem, ha tekinteltel lett volna gyarló egészségemre és nem hozott volua ide, e zord éghajlat alá, — sohasem betegedtem volna meg.» És ba val iki azt merte volna mondani neki: »Ha nem kényszeritettek volna e gonddal és nélkülözésekkel teljes éleire, ba olyan férfihoz mentél volna feleségű1, aki bőségesen gondoskodott volna rólad, mint a hogy kötelessége is, akkor még most is tulcsapongó, vidám asszony, volnál.» A beteg, a halálnak szánt nő villamlóx szemmel igy felelt volna neki: — Félix elkövetett minden tőle telhetőt Félix küzdött és nélkülözött miattam; ő a legjobb, legnemesebb és legderekabb férfiú, senkivel sem lettem volna oly boldog, mint vele! De nem volt senki, a ki igy beszélt volna vele. Senkisem tudott titkos aggodalmáról, mert senkisem törődött azzal a két emberrel, kik két év óta éltek egészen csak maguknak, szővögelték álmaikat a boldogságról és dicsőségről s dolgoztak és éheztek ott fenn a padlásukban, melyet ők műteremnek mondottak. És csodálatos módon lelkesítették egymást a gond napjaiban, olyaunyira igézete alatt állt egyibök a másikuknak, hogy a lelki mámor egy neme tompította el bennök a testi éhség érzetét Csak akkor voltak szomorúak, ha Félix kénytelen volt potom áron elvesztegetni egy-egy képét az ó-város kis zsibárus boltjában, vagy valamelyik bútorkereskedőnek a karakatai lakószoba díszítésére. Ilyenkor Carlotta nedves, majdnem szemrehányó szemmel nézett a falnak üresen maradt részére, mintha egy nemzedékről nemzedékre átöröklöttSRafael képtől kellett volna megválnia ínségében. De Brendel Félixnek ma megszületett az eszméje életének főmüvóhez. A hajnali pirkadás- kor hirtelen ujjongva szökött ki ágyából és odaállt a nagy vászon elé, mely már hetek óta várta. — Megvan! Megvan! «= kiáltotta. — Végre ! . . . Nagy lesz . . . haia'mas lesz . . . egy csapásra hires emberré fog tenni! És fürge keze szédületes gyorsasággal vetette a szén-vázlatot a fehér alapra szünetet nem tartva, faradhatatlanul hatalmas ihlet hatása alatt állva. Észre sem vette, hogy Carlotta a háta mögé állt és lélekzetét visszafojtva nézte a rajz gyors boutakozását. Brendel Félix pedig fólis'en módjára, örvendve alkotó erejének könnyedségén, közben közben igy diadalmaskodott; — Az lesz ám az élet, carissima! . . . Bársonyba, selyembe öltöztetlek ! . . . Most már vége minden nyomorúságnak. És a haloványképü ifjú nő fájdalomtelt ^ Eternit-pala fedési vállalat. Parketta Dunktd-fele Kassáról, kizárólagos képviselet. Építési anyag nagykereskedés. HÁJ Ag Jglein uiűkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt. Gyártelep: Telekyutca 43. szám ------------- —-----g Telefon 242 szám.
