Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-28 / 52. szám
2-ilc oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, junius 28. egyre kevesebb az, ami pótolja az elhaló életet, a születő életet. »A magyar anyák csak egyszer szülnek egy esztendőben«. Deák Ferencz hires mondása ez. Hires, de n a már nem való, A magyar anyák nem szülnek többé. Vagy, ha mégis : nem egyszer egy esztendőben, hanem egész életükben. És ennek gazdasági okai vannak. Nem egyedül a szegénység, hanem főleg az a régi és kipróbált elv, hogy a kínálat emelkedése csökkenti annak értékét.. Minél több a munkáskéz, annál kevesebb a bér ott, ahol nem a méltányosság, hanem a kapzsiság szabja meg. A közigazgatásnak pedig ehhez az a köze, hogy kivált a mezőgazdasági foglalko ásóknál, kollektiv szerződések kötése és megszegése esetén nagy szerepe, befolyása van. Hogy ezt a befolyást nem mindig a nép javára érvényesítik, azt felesleges mondanunk, Maga a népoktatás ügye is hatalmas reformokra szorul. Elsősorban a tanítókat kellene az anyagi gondoktól függetleníteni, hogy nemes hivatásukat annál teljesebben tölthessék be. A jól fizetett tanító munkája üdvösen fogja hatását éreztetni a közerkölcsök javulásában is s ez a hatás támogatva a közigazgatás népmentő törekvéseitől, egyre intenzivebbé válik majd az epidémiák és az alkoholizmus pusztításai ellen megvívandó harcbanjs. Megértésre és jóakaratra van szükség nem hangzatos jelszavakra. Ilyen divatos jelszó manapság a közigazgatás államosítása, ho.Oct nem ez a panacea, hanem az ezredéves szervezet felfrissítése s magának a vármegyei közigazgatásnak a nemzeti és társadalmi élet követelményeivel való szorosabb összhaogzásba hozatala. Panasz a munkásbiztositó pénztár ellen — Kaptuk a következő levelet — Azzal a kéréssel fordulok a tek. szerkesztő úrhoz kegyeskedjék soraimnak b. lapjában helyt adni, amiért előre is hálás köszönetett mondok. A helybeli »Munkás-biztositó pénztár», leg újabb intézkedései szerint a tagokét betegség esetén. nem a pénztár orvosainak lakásán, hanem a betegsegélyző pénztár helyiségében egy 4—5 négyzet mires kicsiny, inkább odúnak, mint szobának nevezhető helyiségében vizsgálják meg. Itt a rendelő időnek bármelyik órájában annyian tannak, hogy csak hosszas várakozás után juthat a beteg az orvoshoz. Jobb Ízlésű ember azonban nem igen tartózkodhat ebbén a helyiségben, mivel a pénztári tagoknak a legalsó néposztályhoz tartozó rétege: kocsisok, cigányok, oláh földmunkások inas gyerekek stb. a legocsmányabb szavakkal folytatnak diskurzust s olykor ököllel is megtisztelik egymást. Tudtommal a betegsegélyző pénztárnak nő tagjai is vannak, nos ezek ilyen helyen alig tartózkodhatnak anélkül, hogy ne piruljanak. Ezért nem egyszer történt már meg hogy haza mentek anélkül, hogy megvizsgálták volna őket. Én mint laikus, azt hiszem, hogy már csak, a beteg tagok gyógyulása érdekében sem ártana ha ezt a tarthatatlan állapotott megszüntetnék. Ha a pénztár spórolni akar, ne a helyiségnél garasoskodjon. Föltétlenül kevesebb lenne a beteg, olyan rendelő szobában, amilyen a pénztáré, csak újabb betegséget szerez szegény pénztári beteg maganak Tisztelettel a Betegsegélyző-pénztár egyik tagja Klerikálisok napja Népgyiiiés Cecíliánál A Cecil-egylet rég látott annyi lobogó gyü- lölséget s főképp annyi lobogó vidéki gyolcsot, mint vasárnap. A népgyülés zöme ugyanis a vá ros környékéről beterelt istenadta nép volt szúrósra fent bajuszu gatyás parasztok, nagyrészt svábok negyven éven alul. A többi mind köteles-példány, Kongregációs diákok kispapok és nagyobb papok. A nagyobb szó itt nem a szellemiek jelzője, hanem r. terjedelemé. Azokat gondolom, anikre kollegáik a Heti Szemlénél azt írják: elnyomott katolikus testvéreink. S vájjon miért gyűltek, gyülekeztek erre a hosszú nyári napra a népek a Cecil egyletbef (Azt hiszem szörnyümód profnn, hogy egy rendezetlen vallásu poéta szavait variálom kongre gációs ügyek céljaira.) Hát tiltakozni. Állítólag a hit és erkölcs alapját támadó és romboló irányzat ellen. Ezt azonban csak a legnaivabbak hiszik el. Csak nem tiltakoznak saját maguk ellen ! szemmel meredt a boldog emberre, mindkét kezét a mellére szorította és vértelen ajkai imát rebegtek titkon. — Istenem, engedj még addig élnem, mig elvégzi e müvét Ha meghaltam, nem fog alkotni többé. í És ekkor életének minden emléke, hosszú j képsorozat módjára végigvonult lelkén, ügy tetszett neki mintha egy albumban lapozgatna. Az első lapokat gyorsan lapozgatta. Semmi sem kötötte már szivét e rég elmúlt napokhoz. De aztán először merült fel a szeretet férfi alakja. S ekkor ö ámuló vágyba és álmodozásba merült. Óh, ez aranyos napok ! De mit 's mondott az orvos, kit egykor titkon felkeresett ? Abban a komor, szürke épületben, messze a városon kirül, a szegény betegek rendelő órájában ? — Oly óvatos volt, hogy álnévvel jelentkezett, nehogy megtudjon valamit Félix. Fejének reménytelen bólintásával bocsá- ! tolta el az orvos. Emlékezete most vissza szállt j hazatérő útjára. Mint a gyermek, kit megbízással | küldöttek valahová, mindegyre csak ezt a mon- ■ datot isméte'gette : Félixnek nem ssabad észre- ! vennie, Félixnek nem szabad eszrevennie . . . j — Istenem, Csak addig engedj élnem mig j befejezi müvét ! . . . I Brendel Félix villámgyorsan megfordult, — Carlolta! . . . Lehajolt a feleségére és felemelte a földről a szegény vergődő tesiet. A sápadt fő lesik- lott válláról, csodálatra méltó dús hajának kékes fekete palástja szinte a földet érte. — Carlotta 1 Az Isten szerelmére ! . . . Carlotta I . . . Ágyára tette, lebörult előtte, kezére ruhájára szorította ajkát, felugrott, homlokon csókolta, ész nélkül rohant ki a szobából, visszatért és felkapta vánkosáról a haldoklót, hogy uj életet öntsön belé ölelésével, kétségbeesett módjára, kit megőrjített a borzadály. Ekkor, midőn visszabocsájto'ta ágyára, Carlotta felvetette rá szemét, az ő bátortalan, aggódva tévelygő szemeit. Még egyszer megismerte és pillantásai megelerenüllek, mint a kiaivó tűz az újonnan kigyuladó lángocskától. Néma sirám vonaglott ajkán. Aztán összeszedte minden életerejét. Vékony kezei reszketve keresték egymást, aztán össze- kulcsolódva, esengve emelkedtek a szeretett férfiúhoz. — Bocsáss meg 1 . . . Aztán még egyet sóhajtott és visszahanyat- lott párnájára. Ezen a vasárnapi gyűlésen sem tettek ezek a sötét tollú varjak egyebei, mint támadtak, romboltak, szidtak és káromkodtak. Az itteniek épp oly hévvel és buzgalommal mutatták ki a foguk feketéjét, mint a pestiek. Zboraiékat nem is említjük. Ezek a néppárti kakasok már annyiszor kukorikolták el ódáikat az ő külön napjukhoz: a Sötétséghez, hogy már csak kopott rikácsolás a hangjuk, lapos frázis-sercentés az energiájuk. A mieink előtt azonban térdet-fejet bajt a toliunk. A boldogságtól dagadunk és dadogunk, ha arra gondolunk, hogy van nekünk egy Lengyel Alajosunk s egy Ratkovszky Pálunk. Mennyi friss erő, mennyi uj eszme és mennyi kernény- inu ambíció a klerikális táborban ! Lengyel Alajos ezúttal túlnőtte saját magát, Olyan nagyszerűen betanulta a beszédjét, mint a karikacsapás. Sőt még nagyszerűbben, mert hisz a karikacsapás egyáltalán nem szokta betanulni a beszédjeit. Dr. Alajos tudta, mint a vízfolyás. Leckéket szoktak úgy felmondani, ahogy ö a szegény sokkal vádlott katólikus egyház vődőbe- szédjét elmondta. Egy nyolcaddal jobban sietett, mint kellett volna. De ez végeredményben annyiban volt üdvös, hogy szónoklatával tiz perccel hamarabb lett készen. Ezért a'.hiányzó tiz percért azonban bőségesen kárpótolt bennünket Ratkovszky Pál. Ez a paptanár igazgató, kinek az a jeligéje, hogy Eresszétek hozzám a kisdedeket, igazán meghatóan őszinte volt, amikor elmagyarázta, hogy nem a zsidó kisdedeket gondolja. A zsidók takarodjanak az iskolákból. Mars nekik ! Ez az ország Mária országa s az iskolák Mária iskolái. Amiben sok igaza van az igazgató urnák. Beszélt a kongregációról, az ifjakrói, kiket nem kényszerit senki, hiszen csak fogadalmat tesznek a fogadalom pedig nem olyasvalami, amit meg kell, tartani. Ezt mondta Ratkovszky és bizonyította a gyóüás fogadalmaival miket szintén nem vesz komolyan senki. Este a Kaszinóban tósztokkal folytatták a kongregációs lelkigyakorlatokat. HÍREK. — Eljegyzés. Glück Herman kereskedő eljegyezte Rozenfeld Szerénkét, Rozenfeld Mór csenged terménykereskedő leányát. — Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága julios hó első felében rendkívüli közgyűlést (art. A pénzügyminiszter Thanbofíer István szatmári adóhivatali gyakornokot a XI. fizetési osztályba ideigl. minőségű adotisztté nevezte ki a lőcsei m. kir. adóhivatalhoz. — Gyászeset. Markovits Mihály a Marko- vits Elek fiai cég beltagja ma reggel rövid szenvedés után hirtelen elhunyt. Az elhalt egyike volt városunk legtekintélyesebb kereskedőinek. Jótékonysága s emberszeretete közismert volt. Több üumánős intézet vezető embere volt. Nagy és előkelő család gyássolja. A részvét á legszélesebb körökben igen nagy mértékben nyilvánul — Nópiroda Nagykárolyban. Lelkes emberbarátok Nagykárolyban Népiroda létesítését tervezik. A Nepiroda a hozzáforduló vagyontalan emberek ingyenes jogi segélyt és minden a hatósághoz tartozó ügyes-bajos dologban felvilágosítást nyújt. Hasonló intézmények Temesváron, Kolozsváron, Nagyváradon és Debrecenben is vannak. — Heves Nagybányán. Heves Béla színigazgató, aki a nagybányai színházat egy hóra meg kapta aziránt folyamodott most, hogy előadásait már julius 2., vagy 3-án megkezdhesse A nagybányai szinügyi bizottság a kérelem teljesítését javasolta, a tanács az előadásoknak julius 2 án való megkezdését engedélyezte. — A szatmári béke emlékének megörökítésére Szatmár-Németi sz. kir. város közönsége díszes emléktáblát készíttetett s azt a békekötés Báró Baratta Alajos-féle poltári keramikai és agyagáruk (porcelán, agyagcserép QO és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete O Q«ál Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: ~ ----------------------------------- Gyártelep: Teleki utca 43. szám —i.— At tilán. i|8. sz. alatt Telefon 242 szám
