Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-11 / 47. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. junius II. Vasárnap 47 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Eg ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 tiller, lief Jelen hetenkint kétszer: vasárnap ói szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉ« ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca _ Tílelori'Síátn 80. - t Mlndannemfl dijak Szatnáren, a kiadóhivatalban fizetsnddk ■II in m^^SSSSSSSmSmSSSSSm SSSSSSSSK---M Je gyzetek a hétről A politikában gyönyörű dolgok történnek. Sikerült a felekezeti kérdést annyira belevinni a közéleti politikába, hogy ezután minden kérdés ezen keresztül kerül megvitatásra s miként egy örökös circulsu viti- osus, azon fog minden megfordulni, hogy kedvez-e az valamelyes vallásfelekezetnek, vagy sem. Azt hisszük, nem szükséges magyaráznunk, hogy mennyire káros hatású egy ország életére, fejlődésére, ha a felekezeti kérdést a társadalmi s politikai kérdésekbe is belevisszük, inéit ennek szétválasztó hatását már nem egy állam gépezete sínylette meg s szinte kiszámíthatatlan, mérhetetlen károkat okozott. Hogy hamarjában micsoda tónust honosított meg ez a kedves tünet a mi parlamentünkben is, annak nyomát láthatjuk a parlamenti tudósításokban s a vívótermek statisztikájában, mely a nyári időt tekintve, ugyancsak tetemesen emelte a megszokott numerusokat. Tettlegességek ígérgetése, vásári zaj, egymás lepisz.kolása, a parlamenti tonus teljes negligálása az első eredmény, mit a felekezeti kérdések teremtettek s sajnos valószínű, hogy ennek a tendentiának folytatása még sok olyan kellemetlenséget szerez országunknak, amely kellemetlenség semmi esetre sem equivalens azzal az e'őny- nyel, mit a felekezeti kérdések felvetésével esetleg szerezhetünk. A fővárosi rendőrségnek hosszas kutatás után sikerült kinyomozni, hogy az a példátlan nagyszámú élelmiszerhamisitásnak forrása nem a vidéken buzog, hanem ott fakad a főváros rejtett pincéiben, piszkos kezek konyhájában. A tejhamisitások már szinte égbekiáltóan elhatalmasodtak a fővárosban. Nyolcvan-kilencven százalék erejéig hamisították a tejet s a fővárosi közönség már a fehér s egészséges folyadék helyett pocsolyavizzel hamisított, azaz tejjel feleresztett pocsolyavizet ihatott. Eddig úgy vélték, hogy a tej vidéki élelmiszer s ez esetben a vidéki tejszállitók hamisítják a tejet s most derült ki azután, hogy a vidéket alaptalanul gyanúsították ezekkel a piszkos műveletekkel, mert azokban részük nem volt. A fővárosi rendőrség heteken keresztül álruhás detektivekkel figyeltette meg a lejs. állitmányokat s arra a tapasztalatra jutott, hogy a vidékről jött tejszállitmányok közül egyetlen egy sem volt hamisítva, de abban a percben, a mint eladásra kerültek már tisztára pocsolyavizet kapott a gyanútlan fővárosi publikum S igy jöttek reá azután hosszas kutlatás után, hogy abban a percben, a mint a tejszállitók a tejet a vidéki árustól s termelőtől átvették, akkor történtek a hamisítások s igy a fővárosban manipulálják el a tejet, a vidéki szállítók hírnevének kárára s számlájára. Ez esetben is tehát beigazol.ist ny rt az a tétel, hogy nem a vidék a romlott s minden hájjal megkent, hanem a főváros s hogy mégis csak onnan kerül ki minden rossz s egészségtelen. Párisból Rómába repültek a neves s névtelen aviatikusok. Ott is volt szél s vihar, sőt nem egy aviatikus a sajat, s mint a párisi eset mutatta mások életével fizette meg azt a dicsőséget, hogy a francia névhez fűződjék a távolsági rekord megteremtése. Nálunk is próbálkoztak, azaz, hogy próbálkoznak távolsági repülésekkel. Aránylag elég szép dijakat is tűztek ki, hogy Becsből Budapestre s onnan visszarepüljenek a dédelgetett s agyonsubventionált repülőemberek, de immár hetek óta hiába várjuk a nevezetes eredményt, mely tized- résznyire sincs olyan nagy, a milyen a Páris—Római volt s ime a legkisebb szellő is elegendő arra, hogy a hétországra szóló repülés elmaradjon. De azért csak fujjuk rendületlenül, hogy a mi kultúránk, a mi haladásunk s ebben Ausztria jár elől a jó példával — egy vonalban halad a nyugati államok kultúrájával. A mig itt készülődnek s várnak egy olyan időre, a mely sxelcsendes s abszolút biztonságot nyújt az aviatikusoknak, addig Fraciaországban már azt is felfedezik, miképen lehetne a repülőgépeket a rendes életben közlekedési eszköznek felhasználni. Nem gáncsolunk senkit, nem kicsinyeljük senki tehetségét, A KAMÉLIA (Egy tébolyda-orvos jegyzeteiból) Irta: Horkay Elemér. Lanyha csendes tavasai est volt, a lenyugvó nap utolsó sugarai megaranyozták a tébolyda, szürke, komor falait s egy-egy megtört sugár betévedt azokba a rideg cellákba, ahol az élőhalottak százai tengették sivár életüket. A nyitott ablakon beszállott a rügyezni kezdő fák, édes, friss illata s a természet ébredésének eme hírnökei között oly hátborzongató ellentétnek tetszett a tébolyoa-kápolna lélekharangjának bus, monoton csilingelése. Egy betegünk balt meg, a tizenkettes számú. Nálunk a lelkűktől megrabolt szerencsétlenek mindegyike nem egyéb egy számnál. Amint becsukódik mögött* az elevenek nagy temetőjének ajtaja, előkerül a hivatalos forma, amelynek során az uj jövevény egy csomó nagytábláju protokullumba lesz elkönyvelve a az ügykezelés könnyebbségéért a következő ügyszámot kapja, mig nem vagy gyógyultan elhagyja a komor falakat, vagy pedig behunyja szemeit örökre, hogy gyötr«lmekben elfáradt teste is oda térjen, ahová lelke már régen elszált: az örök sírba. Addig azonban, mig itt van kötöttünk, caak úgy beszélünk róla, hogy a „tizenkettes rosszabbul van“, „a tizenkettes az éjjel meghalt!“ De azért ennek a komor, rideg háznak lakóit — mi legalább, akik közöttük élünk — sohasem mondjuk „bolond“ vagy „őrültnek“ csupán egy gyűjtő név alá foglalva, egyszerűen „betegekének nevezzük őket, A humanizmusnak egyik furesa, bizarr ténye e*! A tizenkettes, kinek a lélekharang bus csilingelése szólt, csendes, nyugodt beteg volt, csupán az utolsó órában tombolt egy kissé, mi inkább halálküzdelem mint őrjöngés volt. Fiatal, alig huszonhárom éves volt, midőn hozzánk került. Valahol a fellő vidéken hirlap- iróskodott. Beteljesedett rajta a végzet, hogy az újságíró vagy heptikában, vagy a tébolydában hal meg. Egy öreg, izikár asszony — a nagynénje — hozta hozzánk, aki csak a legszorgosabb faggatásaimra volt hajlandó annyit elárulni, hogy szerencséden unokaöcscsét a szerelem kergette az őrületbe. A beteget az alatt a három év alatt, melyet nálunk töltött, alig látogatta meg valaki s éppen azért voltam meglepetve, amidőn az egyik ápoló lépett szobámba s nehány papír lapot nyújtva felém, azt mondta : — Itt van orvos ur, a tizenkettes hagyatéka Kezembe vettem a lapokat, melyek egyikére nagy, kusza betűkkel ez volt irva: ^Naplóm.“ önkénytelenül elmosolyogtam. Szinte lehetetlenségnek tartottam : egy őrült naplója! — Biztosan elcsépelt aphorizmák, melyek a beteg roncsolt agyában még a külvilág benyomásaitól megmaradtak, vagy pedig egyhangú életének olyan apróbb mozzanatai lesznek e lapokon, melyeket a szerencsétlen beteg feljegyzésre méltónak tartott. De később felébredt bennem az orvos s Eternit-pala fedési po / tf n Duiikel-féle Kassáról, kizárólagos képviselet. vállalat. -*■ ü.(3 d ===== Építési anyag nagykereskedő». ===== Gál 6S Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat, Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt. ... - - Gyártelep : Telekyutca 43. szám — ------------Telefon 242 szám TA RO A.
