Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-11 / 47. szám
2-ik oldal. SZaTMÁR-NéME T i. Szalui ár, junius 11 de végre az a komédia, a mit Becs-Budapesti repülőverseny résztvevői már napok óta müveinek mégis csak kihoz a sodrunkból s szükséges, hogy véleményünket elmondjuk. Jöjjön az általános titkos és vesszen a világ! Egy volt szatmármegyei főispán beszéde. Köztudomású, hogy Kristóffy Józsefet Szat- m&rmegye egykori főispánját, pénteken Békéscsabán nagy lelkesedés között képviselővé választották. Megválasztása után egy ottuii étteremben bankett volt, amelyen Kristóffy beszédet mondott. A beszédből közöljük a következő általános érdekű részt: Előre tudta — úgymond —, hogy ha kilép ismét a politikai porondra, azért minden oldalról megtámadtatásban lesz része, ez azonban nem tartotta vissza, hiszen megszokta már, de nem követi ellenfelei példáját, akik öt vádolják hazaárulással, holott az árulók ők voltak. Hazaáruló itt Magyarországon mindenki, aki jogot és részt kíván hazájából. Őt talán azért mondják hazaárulónak, mert odaállott a király és nemzet közé, mert résztvett a kibontakozás munkájából és amikor a rozoga alkotmány, amelyért egy csöppet sem lelkesedik, veszélyben forgott, odadobta személyét és testét, hogy azt megmentse. Az 1906 iki paktumban személyére vonatkozólag nem kötött ki más föltételt, csak azt, hogy a koaliczió valósisa meg az áll alános választójogot. A koalíció vezetői azonban föláldozták elveiket a ha talomért. Bálran szemébe néz az ellene fölhozott vádaknak. Az árulást nem ő, hanem azok követték el, akik cserbenhagyták elveiket és a hatalomért Bécsbe szállították Szent István palástját. A nemzet vezérei maguk sem bíztak a nemzeti ellenállásban. Maga Kossuth és Andrássy is kifejezést adott ennek. Hazaárulónak nevezik, mert az általános választói jogért küzd. Arcpirulás nélkül (űri e vádat, tűr minden sebet, amelyet a választói jog. csatájában kapott. Elismeti, hogy hazaárulö oly értelemben, hogy a mai alkotmányt eltörlé és helyébe újat csinálna, amely a nép millióit magába fogadná. Kívánatos dolog, hogy a nép minden osztálya képviselve legyen a parlamentben. Mert a mai siralmas állapotok csak így változhatnak meg. Ma aránytalan az adózás, rossz a népoktatás, siralmas a közegészségügy, a közigazgatás állapota középkori. Az általános választói jog meg fogja törni az oligarchia hatalmát. Ha maja ősszel bemegy a parlamentbe : mindenkivel szövetkezik, aki az általános választói jognak a hive. Nem törődik vele, ha megbántják, megrágalmazzák, Ha a fényes országház kupolája réá is szakad ő azt fogja mondani amit Luther Márton mondott : itt állok de nem tehetek másképp! Az étkező kocsikról. Inspirálta ezt a szomorú makámát az, hogy a Máv. az étkező kocsikat Szatmár és Debrecen között kisforgalom és kevés haszon megokolással beszünteti. Ide figyeljen mindenki máma, — a dalai láma, — a bérkocsis, kinek a száma — kimondhatatlan sok. — Negédes ifjú, öreg dáma — s a szemétdombi kakasok, — a fűszeres, az ügyvéd, orvos, — kinek a számlája mindig borsos, — mintha ő volna a fűszeres — rengeteget hü! keres. — Mondom figyeljen ő is, — a svábbogár, a katica, a kőris, — a pápa, a cápa, aNáta, a Tálra, a Fátra, — oda is legény kell a gátra. — És maga Porforio Diaz — is megkérdezhetné mi az. — A dolgot nem fogom sokáig kerülni — ki fog derülni, — hogy mindenki boci, boci, boci, — mert ugy e nem tudott róla senki, — hogy megszűnt az étkező kocsi. — Én direkt venni fogok szomorú könyveket, — és hullatni fogom óraszámra a könnyeket, — Ah, hisz ez borzasztó, ah, hisz ez rémes — nem lesz többet virsli, és nem lesz kré- mes. — Tudni fogja a német — a fene enné meg — a francia és a teuton, — hogy hiába akar enni a vasúton. — S lám — itt arra gondolok, — hogy ha Pestre menni fogok — venni kell szalámit — különben éhen halok — s árván maradnak ama dalok, — melyek egyetlen egy jót teltek, — idáig tudni illik meg se születtek. — Azért úgy hiszem — (A verselést már nem soká viszem). — Vannak férfiak, kikben az isteni szikra, — Nagy, bár szegények és árvák, — mint nyáron a lárvák — kiállanak bátran a síkra — és fütyülnek az étkező kocsikra. — Eddig is voltak, — elevenek, nem holtak, — akik eképp szóltak : — Nem fő feltétel, — hogy a vasúton szolgáltassák fel főtt étel. — Sőt! — Óvni kell a férfit, — akinek otthon várják a visszatértit. — S a nőt, — mert a beísztek — különösen, ha már régen érkeztek — a gyomrot elrontja — s mikor a pincér borodat kibontja — kitör belőled lóhus nyerítés — s ijedtedben rád dől a kerítés. — Persze meghúzod a vészféket — akárméket, — s lefizeted a tiz korona büntetésed — s távozásod volt a tüntetésed. — De eztán — más változ t is lesz tán — nem kapok majd levest, húst, se kávét, — a mávét. — Nem kapok se kom- pótot, se dunsztot — s istenugyse — gyo- morhurutut se — s bemutatok egy kunsz- tot. — Akkor, vigan köszönt reám majd az aggkor. — S a kocsikban is nem lesz majd csoda, — ha nem kerül a tábla többé oda — ne opastétom rabizahoda — ezt magyarul is ide fogom bökni — Tilos a pallóra pökni. Simplon. Barabás megsúgta az édes titkot írja (V) az „Északkeletben11 Szereti ön a humort? Szokott ön vicceket olvasni ? A Fliegendét böngészi-e a kávéházban vagy a Kakas Mártont? A Fidibuszt, avagy a Mus- kettet ? Ön rosszul teszi, bt oly messzire fárad, ha pláne a német szomszédhoz megy egy kis ke- délymozditó humorért. Ön körülnézhetne elébb idehaza. Itt sokkal elsörendübb minőséget kap ön éle dolgában, mint bárhol másutt. Üljön be a Pannóniába és kérje az <É«ak- keletet.» Ez egy napilap. Ha van (V)- ől vezércikk, okvetlen olvassa végig s ha önnek hajlandósága van a gyomorbajhoz, föltétlenül kigyógyul belőle, olyan jóizüket fog nevetni. kiváncsi lettem a „napló“ tartalmára, kiváncsi egy beteg agy szüleményeire, azokra a konzekvencia nélküli szaggatott és papírra vetett szavakra, amelyek talán némileg képét nyújtják az elborult lélek világos pillanatainak. Azonban már az első soroknál pirulva kellett önmagámnak bevallanom, hogy erősen csalódtam Nem apróbb mozzanatok feljegyzése, nem csak a pillanatra feltámadt öntudat s gondol kozó képesség rövid müve volt ez, hanem egy teljesen logikus gondolatoktól áthatott munka egyike azoknak a csodálatos müveknek, amilyet csak egy tébolyodott, önmagával meghasonlott ember a rövid időre fellámadó gondolkozásképesség minden pillanatának kiaknázásával teremteni képes, amidőn öntudatában a megbecsülhetetlen s talán soha vissza nem térő „világos perceknek“, siet papírra vetni azt, mi lelkét fogva tartja, mi bomlott agyában eddig mint rögeszme foglalt el tért s most tiszta kép gyanánt áll előtte. Különben beszéljen helyettem a tizenkettes „naplója.“ . Egyedül vagyok, teljesen egyedül, j Mély sötétség van körülöttem, nem látok semmit ! Agyammal, melyről azt mondják, hogy hibás, e ] percben — érzem — tisztán tudok gondolkozni. 1 Tudom hogy a tébolyda szürke falai vesznek körül, emlékszem rá, hogy azon a magas, mohává] j benőtt kőfalon túl emberek laknak, kik élnek; : mozognak s — szeretnek. Borzaszt ! Az emberek szeretnek! Vágyódom, hogy közéjük mehessek, szeretném nekik ordítva odakiáhani : Megálltatok emberek! Döfjétek át melletekben szokat a dobogó husdarabot ne szeressetek uoha senkit! nézzetek meg engem ! Látjátok, hová visz a szerelem ? • A tébolyda komor falai mögé. a karbolszagu or- j vosok, a szürke köntösbe bujtatott durva ápolók j közé! De ki hallgatna az én szavamra? Azt mondanák az emberek : „Szegény bolond Nem tudja mit beszél « Óh pedig esküt, borzalmas esküt mernék tenni, hogy most e pillanatban nem vagyok bolond. Jőzanabbu! gondolkozom, mint akkor midőn egy hitvány teremtést magamhoz emeltem, szivem királynőjévé tettem s ő eltaszitolt magától, mást szeret, sokat szeret! Óh, miért is kellett most ő reá gondolnom?! Érzem, hogy agyamat elborítja a vér, fejem tompán faj, gondalaíaim összekuszáiódnak. Elvesztem azt a pár pillanatot is, melyben oly boldog voltam, melyben tisztán tudtam gondolkozni. Istenem ! Hát nem elégszik n,eg az a démon eddigi diadalával, nem elég, hogy kint elrabolta minden tehetségemet, elvette eszemet és nyomorulttá tett? Ide, ahova Istennek vigaszt nyújtó keze sem ér el, ide is követ ? Gyötör, kínoz, mint odakint ? Óh miért nem tudok meghalni, miért nem szakad meg & szív? . . . De sajátságos! Amit eddig rögeszmének kínzó álomnak tartottam, ime most e percben ismét újra látom, igen látom itt előttem . . itt van. Mily hideg van itt! Borzongok, testem fázik, lelkem reszket attól a csodás, fagyos lehelettől. Körülöttem sár, iszap, piszok, melyet dögla- tes büzü hínár borit. De nem. Itt van már ő is. Ott úszik a mocsár tetején. Egy kamélia virág. Óh mily szép. LeveQ “RorA A loirfcG.fi*lp poltáii keramikai és agyagáruk (porcelán, agyagcserép QO ö \j JJaf atta XA-IctJIJO It? t? és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete ÖO SB Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt.- — --------------- .. Gyártelep: Teleki utca 43. szám -----===---- —11 =«================= Telefon 242 szám qj donságok S Z'AT Aü Á R, NAGYTŐZSDE női, férfi és gyermek ruhákban *"1pl ■ legolcsóbb árban E T T SZEREZHETŐK