Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-11 / 47. szám

2-ik oldal. SZaTMÁR-NéME T i. Szalui ár, junius 11 de végre az a komédia, a mit Becs-Buda­pesti repülőverseny résztvevői már napok óta müveinek mégis csak kihoz a sodrunk­ból s szükséges, hogy véleményünket el­mondjuk. Jöjjön az általános titkos és vesszen a világ! Egy volt szatmármegyei főispán beszéde. Köztudomású, hogy Kristóffy Józsefet Szat- m&rmegye egykori főispánját, pénteken Békés­csabán nagy lelkesedés között képviselővé vá­lasztották. Megválasztása után egy ottuii étteremben bankett volt, amelyen Kristóffy beszédet mon­dott. A beszédből közöljük a következő általános érdekű részt: Előre tudta — úgymond —, hogy ha kilép ismét a politikai porondra, azért minden oldalról megtámadtatásban lesz része, ez azonban nem tartotta vissza, hiszen megszokta már, de nem követi ellenfelei példáját, akik öt vádolják haza­árulással, holott az árulók ők voltak. Hazaáruló itt Magyarországon mindenki, aki jogot és részt kíván hazájából. Őt talán azért mondják haza­árulónak, mert odaállott a király és nemzet közé, mert résztvett a kibontakozás munkájából és amikor a rozoga alkotmány, amelyért egy csöp­pet sem lelkesedik, veszélyben forgott, odadobta személyét és testét, hogy azt megmentse. Az 1906 iki paktumban személyére vonatkozólag nem kötött ki más föltételt, csak azt, hogy a koaliczió valósisa meg az áll alános választójogot. A koa­líció vezetői azonban föláldozták elveiket a ha talomért. Bálran szemébe néz az ellene fölho­zott vádaknak. Az árulást nem ő, hanem azok követték el, akik cserbenhagyták elveiket és a hatalomért Bécsbe szállították Szent István pa­lástját. A nemzet vezérei maguk sem bíztak a nemzeti ellenállásban. Maga Kossuth és Andrássy is kifejezést adott ennek. Hazaárulónak nevezik, mert az általános választói jogért küzd. Arcpiru­lás nélkül (űri e vádat, tűr minden sebet, ame­lyet a választói jog. csatájában kapott. Elismeti, hogy hazaárulö oly értelemben, hogy a mai al­kotmányt eltörlé és helyébe újat csinálna, amely a nép millióit magába fogadná. Kívánatos dolog, hogy a nép minden osztálya képviselve legyen a parlamentben. Mert a mai siralmas állapotok csak így változhatnak meg. Ma aránytalan az adózás, rossz a népoktatás, siralmas a közegész­ségügy, a közigazgatás állapota középkori. Az általános választói jog meg fogja törni az oli­garchia hatalmát. Ha maja ősszel bemegy a par­lamentbe : mindenkivel szövetkezik, aki az álta­lános választói jognak a hive. Nem törődik vele, ha megbántják, megrágalmazzák, Ha a fényes országház kupolája réá is szakad ő azt fogja mon­dani amit Luther Márton mondott : itt állok de nem tehetek másképp! Az étkező kocsikról. Inspirálta ezt a szomorú makámát az, hogy a Máv. az étkező kocsikat Szatmár és Debrecen között kisforgalom és kevés haszon megokolással beszünteti. Ide figyeljen mindenki máma, — a dalai láma, — a bérkocsis, kinek a száma — kimondhatatlan sok. — Negédes ifjú, öreg dáma — s a szemétdombi kakasok, — a fűszeres, az ügyvéd, orvos, — kinek a számlája mindig borsos, — mintha ő volna a fűszeres — rengeteget hü! keres. — Mondom figyeljen ő is, — a svábbogár, a katica, a kőris, — a pápa, a cápa, aNáta, a Tálra, a Fátra, — oda is legény kell a gátra. — És maga Porforio Diaz — is megkérdezhetné mi az. — A dolgot nem fogom sokáig kerülni — ki fog derülni, — hogy mindenki boci, boci, boci, — mert ugy e nem tudott róla senki, — hogy megszűnt az étkező kocsi. — Én direkt venni fogok szomorú könyveket, — és hullatni fogom óraszámra a könnyeket, — Ah, hisz ez borzasztó, ah, hisz ez rémes — nem lesz többet virsli, és nem lesz kré- mes. — Tudni fogja a német — a fene enné meg — a francia és a teuton, — hogy hiába akar enni a vasúton. — S lám — itt arra gondolok, — hogy ha Pestre menni fogok — venni kell szalámit — különben éhen halok — s árván marad­nak ama dalok, — melyek egyetlen egy jót teltek, — idáig tudni illik meg se születtek. — Azért úgy hiszem — (A ver­selést már nem soká viszem). — Vannak férfiak, kikben az isteni szikra, — Nagy, bár szegények és árvák, — mint nyáron a lárvák — kiállanak bátran a síkra — és fütyülnek az étkező kocsikra. — Eddig is voltak, — elevenek, nem holtak, — akik eképp szóltak : — Nem fő feltétel, — hogy a vasúton szolgáltassák fel főtt étel. — Sőt! — Óvni kell a férfit, — akinek ott­hon várják a visszatértit. — S a nőt, — mert a beísztek — különösen, ha már régen érkeztek — a gyomrot elrontja — s mikor a pincér borodat kibontja — kitör belőled lóhus nyerítés — s ijedtedben rád dől a kerítés. — Persze meghúzod a vész­féket — akárméket, — s lefizeted a tiz korona büntetésed — s távozásod volt a tüntetésed. — De eztán — más változ t is lesz tán — nem kapok majd levest, húst, se kávét, — a mávét. — Nem kapok se kom- pótot, se dunsztot — s istenugyse — gyo- morhurutut se — s bemutatok egy kunsz- tot. — Akkor, vigan köszönt reám majd az aggkor. — S a kocsikban is nem lesz majd csoda, — ha nem kerül a tábla többé oda — ne opastétom rabizahoda — ezt magyarul is ide fogom bökni — Tilos a pallóra pökni. Simplon. Barabás megsúgta az édes titkot írja (V) az „Északkeletben11 Szereti ön a humort? Szokott ön vicceket olvasni ? A Fliegendét böngészi-e a kávéházban vagy a Kakas Mártont? A Fidibuszt, avagy a Mus- kettet ? Ön rosszul teszi, bt oly messzire fárad, ha pláne a német szomszédhoz megy egy kis ke- délymozditó humorért. Ön körülnézhetne elébb idehaza. Itt sokkal elsörendübb minőséget kap ön éle dolgában, mint bárhol másutt. Üljön be a Pannóniába és kérje az <É«ak- keletet.» Ez egy napilap. Ha van (V)- ől vezér­cikk, okvetlen olvassa végig s ha önnek hajlan­dósága van a gyomorbajhoz, föltétlenül kigyógyul belőle, olyan jóizüket fog nevetni. kiváncsi lettem a „napló“ tartalmára, kiváncsi egy beteg agy szüleményeire, azokra a konzek­vencia nélküli szaggatott és papírra vetett sza­vakra, amelyek talán némileg képét nyújtják az elborult lélek világos pillanatainak. Azonban már az első soroknál pirulva kel­lett önmagámnak bevallanom, hogy erősen csa­lódtam Nem apróbb mozzanatok feljegyzése, nem csak a pillanatra feltámadt öntudat s gondol kozó képesség rövid müve volt ez, hanem egy teljesen logikus gondolatoktól áthatott munka egyike azoknak a csodálatos müveknek, amilyet csak egy tébolyodott, önmagával meghasonlott ember a rövid időre fellámadó gondolkozáské­pesség minden pillanatának kiaknázásával te­remteni képes, amidőn öntudatában a megbecsül­hetetlen s talán soha vissza nem térő „világos perceknek“, siet papírra vetni azt, mi lelkét fogva tartja, mi bomlott agyában eddig mint rögeszme foglalt el tért s most tiszta kép gya­nánt áll előtte. Különben beszéljen helyettem a tizenkettes „naplója.“ . Egyedül vagyok, teljesen egyedül, j Mély sötétség van körülöttem, nem látok semmit ! Agyammal, melyről azt mondják, hogy hibás, e ] percben — érzem — tisztán tudok gondolkozni. 1 Tudom hogy a tébolyda szürke falai vesznek kö­rül, emlékszem rá, hogy azon a magas, mohává] j benőtt kőfalon túl emberek laknak, kik élnek; : mozognak s — szeretnek. Borzaszt ! Az emberek szeretnek! Vágyódom, hogy közéjük mehessek, szeretném nekik ordítva odakiáhani : Megálltatok emberek! Döfjétek át melletekben szokat a do­bogó husdarabot ne szeressetek uoha senkit! néz­zetek meg engem ! Látjátok, hová visz a szerelem ? • A tébolyda komor falai mögé. a karbolszagu or- j vosok, a szürke köntösbe bujtatott durva ápolók j közé! De ki hallgatna az én szavamra? Azt mon­danák az emberek : „Szegény bolond Nem tudja mit beszél « Óh pedig esküt, borzalmas esküt mernék tenni, hogy most e pillanatban nem va­gyok bolond. Jőzanabbu! gondolkozom, mint ak­kor midőn egy hitvány teremtést magamhoz emel­tem, szivem királynőjévé tettem s ő eltaszitolt magától, mást szeret, sokat szeret! Óh, miért is kellett most ő reá gondolnom?! Érzem, hogy agyamat elborítja a vér, fejem tompán faj, gondalaíaim összekuszáiódnak. El­vesztem azt a pár pillanatot is, melyben oly bol­dog voltam, melyben tisztán tudtam gondolkozni. Istenem ! Hát nem elégszik n,eg az a démon eddigi diadalával, nem elég, hogy kint elrabolta minden tehetségemet, elvette eszemet és nyo­morulttá tett? Ide, ahova Istennek vigaszt nyújtó keze sem ér el, ide is követ ? Gyötör, kínoz, mint odakint ? Óh miért nem tudok meghalni, miért nem szakad meg & szív? . . . De sajátságos! Amit eddig rögeszmének kínzó álomnak tartottam, ime most e percben ismét újra látom, igen látom itt előttem . . itt van. Mily hideg van itt! Borzongok, testem fá­zik, lelkem reszket attól a csodás, fagyos lehe­lettől. Körülöttem sár, iszap, piszok, melyet dögla- tes büzü hínár borit. De nem. Itt van már ő is. Ott úszik a mocsár tetején. Egy kamélia virág. Óh mily szép. Leve­Q “RorA A loirfcG.fi*lp poltáii keramikai és agyagáruk (porcelán, agyagcserép QO ö \j JJaf atta XA-IctJIJO It? t? és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete ÖO SB Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt.- — --------------- .. Gyártelep: Teleki utca 43. szám -----===---- —11 =«================= Telefon 242 szám qj donságok S Z'AT Aü Á R, NAGYTŐZSDE női, férfi és gyermek ruhákban *"1pl ■ legolcsóbb árban E T T SZEREZHETŐK

Next

/
Thumbnails
Contents