Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-30 / 35. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. április 30. Vasárnap. 35 szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. «ILSZATMÁR-NEMETM SPARS HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI A R: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 ko- Egyes szám ára 10 filler. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZLBKESZT8SEG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca Jó .. . .■= Telefon -srsno 80. — -r.:c Mindennemű dijak Szatmárija, a kiadóhivatalban fizetendők. JUSTH GYULA. Irta: Dr. Bognár Oszkár. Ha a történelem szemüvegén keresztül vizsgáljuk korunkat, látjuk, hogy sok tekintetben olyan időket élünk, mint a múlt század 3©-as, 40 es évei. A kuliura haladásával szemben a nép nagy része elnyomott, jogfosztott. A nagy Kossuth L:\jos megértette a kor szavát és lángoló szavával felszabaditotta a jobbágyokat. Bár korunkat szokták a szabadság korának nevezni, bizony millió azok száma, akik jogfosztottak, •elnyomottak. Ezek szava egyre hangosabb, egyre követelőbb lesz. Újra elérkezett a történelem ahhoz a korszakhoz, amikor uj Kossuth Lajosra van szükség, aki megértve a kor hivó szavát, meghozza a népnek az áhított szabadságot és joghoz juttatja a jogtalanokat. A felvilágosodás hiveinek és a jogfosztottak millióinak tekintete ma a függetlenségi párt vezérére: Juslh Gyulára irányul, őt tartják arra hivatottnak, hogy mint egy uj Kossuth Lajos, végrehajtsa a felszabadítás nagy, nehéz de gyönyörű feladatát. Justh Gyulát egész politikai múltja, képességei, szakszilárd, hajlithatatlan jelieme arra predesztinálják, hogy a nemzet ezen ujabb, vértelen szabadságharcában vezér legyen. Rajta csüng az egész ország tekintete ; a jogfosztott milliók reménysége benne van. Át van hatva az emberi egyenlőség és szabadság magasztos tudatától. Az ezért kifejtett odaadó, lankadást nem ismerő munkájáért jutalmat nem vár. A személyes érvényesülést soha nem kereste. Tőle a hiúság ördöge mindenkor távol maradt. A nagy Rákóczi fejedelem példájára emlékeztet magatartása, amikor pillanatnyi habozás nélkül utasította vissza a hatalmat, amién mások egész életükön át küzdenek. Nem kápráztatta el a hatalomnak a bécsi udvar által elébe csillogtatott fénye, amikor a között kellett választania, hogy az ő egyéni érvényesülése vagy a nép joga győz. A feladat, ami reá vár, felette nehéz. Az ut, ami a célhoz vezet, röggel van kirakva, de a hivatás, amit be akar tölteni — felemelő. „Úgy látszik — mondotta Justh Gyula a legutóbbi párlértekezleten tartott beszédében — a történelem a mi számunkra jelölte meg a hivatást, hogy az igazi demokratikus elveken és a polgári jogegyen- : iőség elvein szilárdan megálló magyar ál- j lamot az általános, egyenlő és titkos sza- i vazati jog megvalósításával megteremtsük.“ ! Ma, 1911-ben még az 1874-ben, sőt 1848 ban megalkotott választási törvények vannak életben, melyek már az alkotáskor nyilvánvalóan szükkeblüeknek bizonyultak. A különben is hézagos törvényeknek hibáit, annak minden csinját-binját úgy kitanulták, hogy emellett a korrupció minden eszköze megállhat és az összeülő parlament, nem a nemzet, hanem a mindenkori kormány akaratát tükrözi vissza. Ez ellen szövetkezett a nemzet minden liberális és demokratikus polgára és ezek választották és tekintik vezérükül Justh Gyulát. És talán azt kell legnagyobb érdeméül tudni Juslh Gyulának, hogy a liberális és demokralikus irány híveit egy zászló alatt csoportosítania sikerült. Azokat a kicsinyes, hazug és pusztán ugratásra szánt kifogásokat, amiket ezen szövetkezés ellen az ellenfelek felhoznak, logikus, erős érveléssel cáfolta meg Justh Gyula előbb említett beszédében. Az általános választójoggal szemben a nemzetiségi mumust szokták felhozni, mint a mi magyar szupremáciát veszélyezteti. Erre mondta Justh Gyula, hogy: »Szégyen- pir nélkül nem merném ország-világnak kikiáltani, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog veszélyezteti a magyar nak magyar véreink, kik már 15—20 év óta künn élnek, de még alig tudnak angolul illetve franciául. Mivel nem tudják megértetni magukat, elszigetelten élnek családjukkal együtt ; pedig ép az ellenkező volna kívánatos : minél több érintkezés az illető néppel. Érdekes, hogy pld. cigányaink, kik évtizedek óta a nagy világvárosokban é!nek, mennyire megiartották magyarságukat. Az őket körülvevő nyelvtenger hullámai őket alig-aüg nyaldossák s aránylag kevés akad közöttük, ki a francia vagy angol nyelvet beszéli. Itt van Rigó Jancsi, aki rettenetesen beszéli mindkettőt, pedig volt neki mindkét nemzetből szeretője, ami csak azt bizonyítja talán, hogy a szerelem nem ismer naeionálét, ott különösen, hol a hisztéria is jelen van a szerelmes hölgyeknél. Azt kevesen tudják talán, hogy Rigó Jancsit ismét üdvözölhettük a párisi boulevárdon, karján Chimay hercegnővel. A régi ideálok elválaszt- hatatlanoknak látszanak A füstös cigány úgy pislog négy szemeivel a hercegnőre, mint egy kidülledt szemű varjú a fácánra. A regényes múltú és jellemű asszonynak azonban már jelentkezik egy két ránc az arcán ; ugylátszik nem használnak a legkitűnőbb párisi kozmetikai vasalások sem. Érdekes, hogy egy cigányprímáshoz meginvitálták a szerelmes párt, a Balogh Polliihoz ; de tudni kell, hogy a cigány házában a cigány az első, a fehér vendéget lenézik egy kissé, mert egész hátra ültetik, az asztalvégre. A cigányok aranyozott csészéből esznek, őneki csak porcellán jut. így történt Chimiiy hercegnővel is. Az asztalvégre került és porcellán csészéből ivott, egyszerű tányérból evett, mig az egész asztal- társaság cifra, aranydiszitéses tálakból és tányérokból Ki hitte volna azt, hogy Freystädtler Flóra Í3 az elcopott szeretők sorsára jut, sőt Párisból is kikopott! Miféle kihágásokat követhetett el Párisban, ha a párisi rendőrség botrányosnak tartotta a viselkedését! A beteg asszonyunk bizonyára nem Parisra lett volna szüksége, hanem valami jóltevő szanatóriumra. Mindenesetre különös egynéhány gazdag família gyermekével. Nem ismerik az élet árnyoldalait. Minő egészen más eset a nőknél, kik a legszerencsétlenebb családi körülmények folytán A tavaszi tudonságok női, férfi és gyermek ||?f b* rsaiiákijsasí a legolcsóbb árban II SZATMÁRI NAGYTŐZSDE MELLETT SZERESRE f Ő X BE. TÁRCA. Párisi levél, (Magyarok külföldön. — Cigányaink. — Újra Rigó Jancsi, Chimay hercegnő. — Freystädller Flora. — Egy párisi nő ügyvéd. — Ravasz gyermekek.) 911. április hó 21. Ki kellene végre jönnünk abból az elhízott közmondásunkból, hogy extra Hungáriám non est vita.“ Sokáig agy el voltunk telve, hogy alig akartunk venni tudomást az öt világrészről. Nyelvi elszigeteltségünk folytán kell tanulni idegen nyelveket, amivel legföljebb a magyar műveltséget segítjük elő. — Finn testvéreink legnagyobb része több nyelven beszél, amiért azonban szicrányit sem csorbul a finn nemzeti önérzet. A külföldre sok magyar vetődik el, ki kényszerből, ki passzióból, de gyakran úgy járnak, mint a vakok, teljesen tehetetlenek, mert elég vakmerőek voltak nyelvtudás nélkül egy lépést tenni Magyarországból. Igaz, hogy van egy nemzetközi nyelv: a pénz, ezt megértik mindenütt de micsoda gyötrelem utazni, ha még a vizet sem tudjuk kérni. — Párisban, Londonban van-
