Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-26 / 25. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. március 26. Vasárnap. S 't? 0 / ITjr* A „SZAT&I5ÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. EL Ö F I Z ET ESI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillet. .Ml ..... i FE LELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTéSÉS ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10-- ■■■■— Telefon-szám 80. ------^ Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivataibaa fizetendők A Heti Szemle fáj. Megjelenik nálunk Heti Szemle címen egy j nem tudni : szaklap, élclap, pamflet-e, vagy j prospektus. Szaklapnak gondolom, mivel káp- I lánok szerkesztik káplánok számára ; vicclap- j nak tartom, mert annyi pompás önkéntelen { humor és éle a legnagyszerűbb humorista Írásaiból sem vigyorog az emberre, mint amennyi ebben a nyomtatványban lépten-nyomon található ; hogy pamflet a modorából következtetem, de valószínűleg mégis csak árjegyzék ez a hetenkint egyszer megjelenő papiros, falárba és barátomba bujtatott türelmet, békét, nyájasságot, szeretetet, egyenlőséget és több ily szép és kenetes és olajjal szagositott árucikket hirdet hétröl-hétre annak a közönségnek, amely nem ér rá templomba menni, hogy ot hallgassa végig a szent katalógust. Igen kedves és szeretetreméltó, persze felebaráti szeretetre méltó lapocska egyébiránt ez a Heti Szemle cimü, nem tudni szaklap, élclap, pamflet-e, vagy prospektus. A heti események regisztrálása mögött reklámozza a maga apró eszmécskéit oly zseniális ügyességgel természetesen, hogy a kevésbé fejlettek is észreveszik egykettőre. Ezek az eszmécskék ugyanis arra az érzékre spekulálnak, amely a leghamarabb érzékeli a dolgok lényegét : a szagló érzékre. Nos, ez a Heti Szemle cimü, nem tudni szaklap, élclap, pamfiet-e, vagy prospektus ezen a heten a szatmári újságírókért sajgóit, vérzett és fájt. Igen sajgóit, vérzett es fájt. S fájdalmában mi telhetett tőle, nagyot ütött tollával a kazár fejére. Mert a Heti Szemlének nagyon mindegy kiért fáj, miért fáj, neki szüksége van erre a fájásra, hogy aztán megmarkolhassa a pásztorbot boldogtalanabb végét. Olykor született rendezetlen vallásuakért fáj az a szaklap-élclap- pamflet-prospektus, csakhogy ezen a fájdalmon keresztül tombolhassa magát a célhoz. Hja, Loyala, a nagy Ignác, akire én mindig levett kalappal gondolok, még ezt az eszközt is szentesíti az apróbb és nagyobb hetiszemlék számára. Hogy a Heti Szemle szerint Újságírás és estifény cimü cikkemben »végigköptem« a szatmári újságírókon — ez csak érthető. Ettől a nemtudni pamflet, élclap, szaklap-e vagy prospektus jellegű sajtóterméktől nem is várhat az ember stílusosabb kifejezést. Valósággal rak- tárilag kezeli ezeket a nem ugyan lelkipásztorokhoz illő, de akolbav-uló szavakat; amikor szüksége van rájuk — s mikor nincs szüksége rájuk ? — csak előrántja őket s aláfesti vélük szentséges igéit.. Hogy azonban én ezt az Ízléstelenséget meg gondolatban sem követtem el, legfényesebben maga az említett cikkem bizonyítja. Nem bánthattam meg olyasvalakiket, akik szerintem nem is léteznek. Újságírók, mivel nincsenek, ne tétessék róluk említés. A Heti Szemle személyekkel hozakodik elő. Nem akarok rácáfolni minden egyes felhozott példára, mert nem célom a személyeskedés, Jóllehet Hetiszemléék nem bánnák, ha idáig fajulna az ügy, legalább nékiek is kövérebbre hi/na kissé az ezer kárörömmel táplált fekete- májuk. De ragaszkodom ahhoz az állításomhoz, hogy egy-kettő kivételével, akik valóbarUrászoI- gáltak az újságíró titulusra, akik azonban nem igen aggatják kérkedő mellükre ezt a rendjelet, a Heti Szemlében felsoroltak egytől-egyig nem újságírók. Csak szerkesztők, csak főmunkatársak, csak szinireferensek, csak lapvezérek, ’akik csak szerkesztenek, csak munkatársalognak, csak kritikákat hajigáinak, fitymálnak, böcsmölnek és istenítenek, csak cikkeket izzadnak és argumentumokat facsarnak szegény agyvelejükből — de az újságíráshoz mindennek annyi köze sincs, mint a Heti Szemléknek a jósághoz, türelemhez, szelídséghez s egyéb ily ájtatos dolgokhoz. Beismerem azonban, hogy ők azok, akik a vidéki újságírást fejlesztik és tökéletesítik. Az ő Írásaikat teszi el az utókor, persze elret- tendő példának ; hogy stilust tanuljon belőlük : hogyan nem szabad irni. Kinek szabad pennát venni a kezébe. Hogy időtlen időkig példája legyen annak, hogy a verejték még nem tinta, az erőszak nem érv, a gorombaság nem elmés- ség, a sötétség nemszin, a frázis nem írói hév, a Orgonafa korhadt ága, Ifjonti pajtásom : Szánakozzunk szeretettel, Részvéttel egymáson ! Hadd hántom le vén kérgedről A rávésett nevet; S faragtatok a síromra Cifra fej fát, — hű cimbora, Korhadt ág belőled! .... Dr Herman Lipót. A kauezió. Irta: Móos Vilma. A tengerre dűlő terrasz körül virágzik a rózsa, | kamélia, orgona. Ezek virága zöld lombok között nyílik, de sok fa és bokor nem tudja megvárni a levél rügyezését, előbb fakasztja illatozó virágát. A tenger felől en^he szél susogtatja az örökzöld babért. Mindhárman mélázva ültünk egy darabig Elfogott a tavasz varázsa. Nekem és vőlegényemnek szerelmünk örök voltát, ragyogó jövőnket jósolta. De vájjon mily érzéseket keltett Mária asszony szivében ? Szép, de már kissé hervadásnak indult arcán, melynek legragyogóbb éke sötét, jellegzetesen olasz, barna szeme, félig méla, félig pajkos mosoly játszott. — Maguk gyermekkoruk óta szeretik egymást? Ritkaság, hogy az első szeralem ilyen állandó legyen, és még ritkább, hogy egyesítsen. Legritkább tehát itt nálunk délen, ahol, amint látja, előbb fakad a virág mielőtt még rügyezne a levél. 3 — Ej, ej, önnek ugylátszik az első szerelmét idézi fel ez a bűbájos tavaszi est? — Az én szerelmem ? — és halkan, édesen hangzott nevetése, mely oly élénken emlékeztet a gerle bugására. — Az én első szerelmem? Akarja hallani a történetét ? Jó ! Elmondom. De ne várjon holmi ' szentimentális históriát. Az ártatlan, naiv gyermeksze- ' relem volt, amelyről csak később, ah, jóval később | értettem meg, hogy az volt a legőszintébb, legtisztább ■ szenvedélyem. Bérmálni vittek bennünket. Mikor a fiuk meg i látlak kis fehér mennyasszonyi ruhában, mirtasszal fátyollal a tejemen, rögtön körülvettek, gyönyörködve mondtak: >ma igazán olyan, mint a Madonna.« A kis | madonna, mert igy neveztek különben is. Hiúságomnak roppantul hizelgett a tjtszés, melyben részesültem Igyekeztem azonban az ünnepi hangulathoz illően szendén lesütni a szemem. Nehezen sikerült. És lestem a hatást legkedvesebb pajtásom, Alfréd arcán Nem szólt, de láttam, hogy nagy szemei rajtam nyugszanak Szótlansága bántott, szerettem volna, ha ő is elhalmoz bókkal, hízelgéssel, mint a többi dáekfiu. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. kézimunka üzletében Szatmár, Kazinczy-utca. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. TiEOA. Orgonafa. A kertünkben orgonafa, Múltak ültetése. Orgonafa korhadt ágán Egy név van bevésve. Emlékszem — haj, — a leányra, Kinek nevét véstem; S orgona virágát vittem Hő vallomásképpen. Orgona fa korhadt ága, — Emlékek őrzője : Mért őrizzük azt a nevet ? — Szabaduljunk tőle! Felejtsük el a múltakat, A múltak emlékét: Tavasz virágát, lány nevét. Felejtsük el végkép’.
