Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-26 / 25. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI S<:atmár. löl 1 március 26. semmitmondás nem előkelő könnyedség, és közhelyek halmazása nem stilusmüvészet. Mindezt pedig nem az újságíró szuverén fölénye állapítja meg bennem, mert, s ebben igazat adok a Heti Szemlének, én nem vagyok kollega sem macskakörmökkel sem anélkül. Egyáltalán nem tartom magam újságírónak. S ha akarja a Heti Szemle, készségesen szolgálok magamra vonatkozólag kompromittáló ■adatokkal. Kezdve a hiányos iskolázottságomon, azon a kényes ügyön át, hogy a szatmári jesi- bának másfél évig nem a legszorgalmasabb tagja voltam, majd azt, hogy egy helybeli nagy- kereskedő cégnél könyvelősködtem öt évig; katonáskodtam, mivel az önkéntességet megszerezni elmulasztottam; egy pesti napilap szerkesztőségében mindössze pár hétig dolgoztam s azért jöttem haza, mivel rájöttem, hogy teljesen tehetségtelen vagyok. S hogy ezúttal csak azon fáradok, hogy visszatérjék a kaptafámhoz : a dijnoksághoz, vagy a hordársághoz, amint a Heti Szemle egy félreben oly kedvesen és elmésen megjegyzi. Én csak "azt akarom dokumentálni, hogy újságcikket dijnokok és hordárok is bátrán Írhatnak, ha valamely ügyben mondanivalójuk van. Persze annak a kényszere nélkül, hogy hogy ezért föltétlenül ujságiióknak érezzék magukat. Pont. Kaczér Ignác. Uray Géza temetese. A váratlanul elhunyt Uray Géza temetése szerdán délután 3 órakor ment végbe városunk közönségének és a vidék intelligenciájának osztatlan és párját ritkító részvéte mellett. A Széchenyi-utcai halottasháznál már jóval három óra előtt oly nagy számban jelent meg a gyászoló közönség, hogy a tágas udvar nemcsak hogy kicsinek bizonyult befogadására, hanem a Széchényi utcai gyalogjárók a közönség, a kocsi utak pedig a kocsisorok által teljesen elfoglaltattak. A gyászoló közönség sorai között ott láttuk a törvényhatóság tagjait és tisztikarát, kiket a távollevő polgármester helyett Kőrösmezei Antal főjegyző vezetett, ott voltak továbbá a kir. törvényszék és járásbíróság bírói és jegyzői kara, az ügyészség tagj >i, a kir. tanfelügyelőség, a ref. főgimn. tanári kara, a ref. felsőbb leányiskola, a székes káptalan nevében Szabó István pápai prelátus és dr. Hámon Róbert püspöki titkár, az ügyvédi kamara, Lövésztársulat fekete fátyollal bevont zászlójuk alatt, ugyancsak az Iparos Ének- egyesület, továbbá számos hivatal, pénzintézet, kulturális egylet. A gyászoló közönség soraiban láttuk úgy városunk, mint vármegyénk számos notabilitásait, élén Csaba Adorján főispánnal, majd a cs. és kir. valamint a m. kir. honvédhelyőrség tisztikarát, Brabecz Gyula tábornok vezette. A temetési szertartást Biki Károly esperes, dr. Kováts István szatmári és Kováts Lajos németi ref. lelkészek, valamint ezek segédlelkészei végezték. Dr. Kováts István imája után a koszorúkkal gazdagon megrakott koporsót a szatmári ref. templomba vitték, hol Biki Károly esperes-lelkész tartott az elhunyt felett megható imát és beszédet, majd pedig Kováts Lajos németi ref. lelkész búcsúztatót, egyben kiemelve az elhunyt társadalmi hasznos tevékenységét. A sírnál Tuba Endie segédlelkész tartott gyász- beszédet, utána pedig Schönpflug Jenő dr. ügyvéd megható beszédben vett búcsút az elhunyt kartárstól, végül a 48 párt nevében Duazik Lajos ev. lelkész magas szárnyalásu és igazán költői hasonlatokban gazdag beszédben méltatta Uray Géza elévülhetlen politikai érdemét, mely utóbbi beszédet egész terjedelmében itt közöljük : Mélyen Tisztelt Gyászoló Közönség ! Fájdalomtól tépdesett lélekkel állok meg e koporsóra váró sir előtt, bogy a szatmárnémeti 48-as függetlenségi párt nevében búcsút vegyek szeretettel, tisztelettel övezett diszeinöküuktől : Uray Cézától. Beletekintek e sötét sirüregbe és e tekintettől megreszket a szivem, megszédül a fejem . . . Hát ide jut minden ?.. . A nagyok, a nemesek tűn- í döklően tiszta, eredményekben gazdag, pályafutása éppen úgy eltűnik ebben a sötétségben, mint a jelentéktelen életek kevés eredménye ? A kinek lelke egy eszményi világot — egy menyországot — hordozott magában, épp úgy alá zuhan ölébe, mint az önzéstől lenyűgözött, porban kúszó törpe emberkék ? Oh nem. Ez a temetés mutatja, Más ez a sir, más ez a távozás. . . A hanyatló nap sugarai, — mint egy eszményi világ előtörő tényessége — kö- rülnyalabolják ezi a koporsót ... A koszorúk illata mintha a tavasz minden báját ide varázsolná. Oh szép a Te bucsuzásod, Te szép, nemes lélek ! Mintha ideális lelked csillogna a napsugárban ... A Te bucsuleheleted itt r* saket a szálldosó szellőben. Szereteted, hűséged, barátságod, a T# puritán közéleti szereplésed és végtelenül nagy, rajongó szabadság- és hazaszereteted diadaljelei ezek a koszorúk és ezek az őszinte könnyek. Oh a nemesek életét nem nyeli el a sir: i azok a lelki energiák, melyek ezt az életet termé- kenynyé, aldottá tették, itt maradnak — egy nagy, i szent közörökségül a szivünkben. És itt maradnak j — emlékül. Ez lesz a Te méltó sírköved . . . . . . Alig hangzottak el a március 15-i ünnepi hozsannák, lelkűnkön az októberi gyász hangulata borzong végig : egymás után mennek el a nagy hagyományok örökösei, egymás után oltogatja ki a halál a fegyvertelenül tovább-harcoló honvédek őrtüzeit . . . Te is elmégy. Hivott magához a szabadság legönzetlenebb, csodás, glóriás vitéz# — a mi nagy Kormányzónk, szinte az nap szállt el nemes lelked Hozzá, mikor az övé röppent fel a hadak utján rá várakozó dicső seregéhez. Oh menj ! öleljen kebelére honfiúi hűségedért. Mi szivünkbe zárjuk emlékedet. Uray Géza ! Nagy diszelnökünk I Isten Veled ! Isten Veled 1 A mélyen sújtott özvegyhez a részvéttáviratok egész halmaza érkezett és ez elsők között volt Kossuth Ferencnek* az országos függetlenségi Kossuth-párt elnökének és dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgár- mesternek részvéttávirata is, melyeket alább közlünk. Kossuth Ferenc távirata a következő : „Őszinte fájdalommal tölt el kedves férjének gyászos elhunyta, pártunk tekintélyes, erős tagját vesztette el benne, én a magam részéről és pártunk nevében igaz részvétemet fejezem ki Nagyságodnak és a gyászoló családnak, kívánom, hogy Isten nyújtson vigaszt és erőt elviselni a pótolhatatlan veszteség felett érzett fájdalmunkat. Kossuth.*' Dr. Vajay Károly távirata pedig igy hangzik : „Mély szomorúsággal vettem tudomást a mai lapokból feledhetlen kedves férje, szeretett Géza bátyám, városunk és egyházunk kiváló fiának váratlan elhunytáról. Végtelen fájdalmasan érint, hogy a gyász- szertartásról későn értesülés miatt nem vehetek részt- Fogadja Nagyságod addig is részvétem kifejezését, inig azt személyesen kifejezhetem. Vajay.“ Részvétsürgönyt küldtek még : Helmeczy József orsz. képviselő Budapest, Papp Zoltán tanác-jegyzö Budapest Korbai Károly és neje Zalaegerszeg Szeőke István Debrecen Tóth István és neje Buda pest, Uray Jenő és neje San-Remo, dr. Csengeri János Kolozsvár, Jármy Béla orsz. képviselő és neje Fehér- gyarmat, Makár Károly és neje Budapest, Kelemen Samu orsz. képviselő Budapest, Uray Bertalan és családja Debrecen, Uray Endre Budapest, Tar Jánosné Beregszász, Aczél Imre Beregszász, dr. Gaál Endre Budapest, Bakó család Beregszász, özv. György Gézáné Csenger, Kovács család Szekszárd, Szabó Antal Mátészalka, Ilosvay Lajos Gyöngyös, Ferencz Ágoston Budapest, Nyárády László Budapest, Sződényi Béla Budapest, Tóth Sándor és családja Királyhelmec, dr. Kőrössy János Debrecen, Mándy Zoltán Szinérváralja, Ilosvay Aladár Nagykároly, Falussy Árpád Budapest, A medikus. (Életkép 3 felvonásban, irta Bródi Sándor.) Színházunknak már rég nem volt oly kitűnő újdonsága, mint aminő szerdán került bemutatóra. Altemplomból a ligetbe mentünk. A fiuk az egész utón súgtak búgtak. Láttam, éreztem, hogy itt valami készül. Alfréd egyiktől a másikhoz járt. Gon doltam, hogy rólam beszélnek, mert mindegyike felém tekintgetett. A helyzeti igen kétséges volt, nem tudhattam, nem-e csíny készül ellenem. Nem az volt. Az olasz gyerekek tele vannak poétikus ötlettel. Nagyon szép lehettem az nap, és Ösztökélte őket a velők született minden szépért való rajongás, hogy hódoljanak nekem. És ekkor játszódott le az a bájos, gyermekesen buta, de rám nézve felejthetetlen jelenet, amely legszebb, legbájosabb erer ék«m mindenha. A fiuk apró viászgyertyákat gyújtottak meg és félkörben körülvettek, majd énekelni kezdték ... az »Ave Máriát«. Pirulva, szégyenkezve állottam közöttük végül elfutotta szemem a könny és sirtám. — — — Ez egy perc)alatt megváltoztatta a helyzetet. A hangulatos jelenetnek vége lett . . . kacagtak, kicsutoltak, és én'íAlfrédnél^kerestim menedéket. Hamarosan helyreállott a béke. Játszottunk nap- estig,^akkor haza kisértek és Alfréd ott is maradt nálunk. Fáradtan üldögéltünk egymás mellett, kéz a kézben, Csák arra emlékezem, hogy Alfréd arról beszélt, hogy katona lesz. Elmegy a csatába, vitézen harcol és ha mint hős tér vissza, a király címet, [vagyont ad neki és akkor engem elvesz feleségül. Miről álmodhattam akkor éjszaka ? ! Alfréd tervei változtak napról-napra. De két dolog változatlanul megmaradt a jövő álmaiban, hogy katona lesz és hogy én leszek a felesége. Es hittem benne, mint a hivő a./, apostolban. A gyermekek al.má kétséget nem ismer. Egyszer azonban megrendült a bizalmam. Volt ismerőseink köpött egy szépségéről és vigságáról hires leány. Még nekem is feltűnt, hogy egy idő óta nagyon halovány és nagyon szomorú, Hownan tudták azt a nagyok, mit hallanak meg beszédjökből a gyermekek ? A szép Hedvigről beszéltek. Hallottam, hogy egy katonatisztet szeret, de nem mehet hozzá, mert nincs meg a kaució. Szörnyen megijedtem, hiszen AKréd Is katona lesz. Hátha nekünk se lesz kauciónk ? Elmondtam aggódásomat Alfrédnek. Törtük a fejünket, mi lehet az a rémes, borzasztó valami, aminek a neve kaució, és ami nélkül én nem lehetek az Alfréd felesége ? Nem jöttünk rá . . . Egy ilyen tavaszi este egyedül találtam a szép Hedviget, aki szomorúan, csüggedten nézte a sik tengert. — Úgy e, azért vagy szomorú, mert nincsen kauciód ? — kérdeztem, amint hozzá simultam. Felriadt. — Mit beszélsz ? — Hallotta l), hogy nem lehetsz Guidó hadaagy felesége, mert nincs kauciód ! Zavartan, pirulva vont magához, ami közben két könny pergett le az arcán. Most vagy soha, meg kait tudnom, mi az az ismeretlen rém, amely a jövőbeni engem is fenyeget. — Mondd, Hedvig néne, mi az a kaució ? Mosolygott a könnyein át. — Sok, sok pénz, amit a királynak kell adni, hogy ideadja nekem a katonáját. Elég volt ennyit tudnom. Nagy titokban elmondtam Alfrédnak. Eltökéltük, összespóroljuk azt a sok pénzt. Első sorban szereztem egy gyufáskatulyát amelytől attól a perctől kezdve nem váltam el sem éjjel, sem nappal. Abba vándorolt minden ajándékba kapott krajcár. Sok szép és jó dologról kellett lemondanom. Messze kerültem ezután el a cukrász csábitó- kirakatát, meg a játékos boltot. Lemondtam mindenről Kuporgaltam a kaueziót! . . . Mária asszony itt újból hallatta halk kacagását. Alfréd kevésbbé volt állhatatos. Ha néha ide adta is a pénzét, másnap mindig visszakérte. Elhalgatott, és mikor kérdő 'tekintetemet látta felkelt és ismét félig méla, félig pajkos mosolylyal mondta : Nincs tovább ! . . . Hja! a virágok, melyek előbb fakadnak, mintsem a levél rügyezik, nagyon hamar lehullanak . . . A tavaszi megérkeztek ............SZATIHÁR» NAGYTŐ Z S D E NI E L LIE nő i, férfi és gyermek pfg*“ ruhákban ■ legolcsóbb árban TT SZEREZHET
