Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-04 / 91. szám
FÜGGETLEN SÉGI ES 48-as POLITIKAI LAP. ZATMAR^EMETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. 7 ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám. ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ : FELELŐS SZEPKESZTÓ: THÜRNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐ: KACZÉR IGNÁC. SZERKESZTŐSÉ ÉF KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telelon-szám RQ Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendík. — Ez a légkör a kripták, a sírboltok levegője, a „bécsi csontkamarák“ szellője az! Nem terem abban semmi, a mi üdvös. Tessék felmutatni csak egy árva fűszálát a szociális nemzeti alkotásnak, a melyet ez a kormány teremtett volna. De mindent elkövet, hogy ezt a vérig sanyargatott népet a finánciának újabb és újabb hóhéreszközeivel még jobban sanyargassa. Jellemző, bogy a nemzeti munkapártnak milyen a szociális érzéke. Mig a delegátusok, mint ősszel a vándormadarak visszaszállottak Becsből — másik hazájukból — s hoztak számunkra terhet, újabb százmilliós követeléseket, addig Budapesten az ország kirakatában háromszáz ember, azva-fázva nyomorog — lakás nélkül. Hát ezt nem látják meg a nagy szociális üdvöt Ígérő fiókmessiások? Kifogytunk mar a keserű gúnyból, melynek mosolyát ez a kormány és pártja hihívja. A választások alatt arra a túlsóiét képre,« melyet e'enk tart az uj reszim némi, kis világosságot festettek a szociális alkotások ígéretei. És — valljuk be — ezekkel, ha megvalósította volna, egy óriás fegyvert ragadhatott volna kezébe. De — hála épp ezt nem vette észre. Neki csak Becs kell. Át kos, beteges perverz szerelemmel csak Becsen csügg, annak boszorkányos ajkáról lesi a mosolyt, a drága, iszonyú áldozatokkal kialkudott „éltető“ mosolyt s ettől elbűvölve nem Quo usque ? Aggodalmaktól gyötrölt lélekkel nézzük azt a merénylettel határos kísérletet, a melynek tervét apróbb-nagyobb adagolásban a jelenleg dicsőségesen uralkodó kormány helyezi a t. Ház asztalára. Ebben as aggodalomban pártkülönbség nélkül egyesülnie kell mindenkinek, ki előtt főbecscsel bir a nemzettest egészsége, élénk vérkeringésé, az államháztartás egyensúlya s a honpolgárok megélhetésének biztonsága. szerencsétlen helyzetbe jutottunk. A függetlenségi eszmék lelkes, ép szociális érzekü katonái megtizedelődtek a választások hadjárata alatt. A kormány olyan mindenhatóságot kapott, épp a magyar választotta nagy többségé révén, hogy ezt az állapotot kihasználni, az adott helyzetben felkinálkozó „előnyöket“ Kiaknázni —; mig ideje lesz — nem fog késlekedni. Az ellenzék béna. A kis csapat ugyan erős, megpróbált harcosokból áll, de — most egyelőre a támadási terv, a megrohanási idő kérdéséit intézi el. Várakozik, hogy a pányv t épp abban a pillanatban dobja rá a kormány nyakára, midőn az ellenzék mellett felfog emelkedni a máris türelmetlenül moraj ló országos közvélemény. Ez fog erőt adni az ellenzék harcosainak s ez lesz a viharos szélvész, mely elfogja söpörni a kormányt egész légkörével. ei veszi észre, hogy minő aggodalmasan bosszús a milliókat izzadó milliók arculata. Sőt a lejtőn tovább iodul. Most Széli Kálmán, a hatvanhetes, de a politikai morált respektáló politikus leleplezi Lukácsot, hogy leakarja szállítani a gyermekvédelmi kiadásokat. No hát ha még szinültig nem telt meg a keserű p-hír, ime itt van. És itt van egész népim fi i i ragyogásában a Nemzeti Munka ! Hat uikor fog már felzugni rettentő Ítéletként a hires quo usque tandem? Meddig él vissza a lemárositott nemzet türelmével ez a Catilina-párl ? Meddig fog lefele nyomulni a Básták, Karaffák, Haynauk préssé, mely a vért, életet sajtolta ki ebből a nemzetből s vitte tel Bécsbe századokon át? Az idő alkalmas a nagy szüretelésre. A koalíció ulóize még ott van a lelkeken. De a keserűség, mely a függetlenség harcosait elfogta az érthető, de mégis veszedelmes pártszakadás fölött, ma már a rezignációból átfejlődik a cselekvőség felé. Megmozdulnak az elhullott katonák. A kormányt pedig viszi lefele a saját sorsa, nagy kényszere — az ananké. Most ül össze Bécsben a Hofburgban az u. n. Marsalllanács. Álljunk meg itt egy kis szemlére. A bankszabadalom előterjesztve. Az indemnitás kiláSzent Mihály napján. Irta: SÁMUEL IZSÓ. Szent Mihály napján bejön az irodába egy jókedvű bajuszu bácsi, — hogy aszongya : — Ejnye be fáintos meleg is van idebé. Aztán paroiázunk. A tenyere jóleső meleg. Melegebb, mint az enyém, mikor a dunyha alól bújok ki. Edzett ember. Tudom: keményebb időben sem igen óhajtja meg a kályhát. Dehát valamit csak kell mondani ha bejön. — Na, még odakünn sem lágy le a lónak a szarva, — virtuskodok én. Pedig ugyancsak behúzódom a felső kabátom gallérjába, ha az utcára megyek és ha egy csipetnyi bideg vau: szívesen beraknám magam a tulujdon zsebeimba is. — Dehát valamit csak illik válaszolni. — Odamegy a gazda a kályhához. Megtapogatja a fénylő cseréplemezeKet, végighuzigálja az ujjait a meleg simaságokon, lassan, tempósan leereszkedik a íasládára, aztán megest csak megszólal : Dejs2en, amikor mán a hó is esik, csak van valami . . . — A hó ? — Ahhát. Ehun még a bajuszomra is rászállt. Végigsodorintja az őszülő, de fiatalos merészség- ggel kunkorgó szőrszálakat, aztán kimutat, az ablakon. Ott repül, ni . . . Kinézek. Csakugyan mozog valami fehérség a levegőben. Apró, puha pihék gyéren szálingóznak, táncosán lebbenek, köszönősen bókolnak az ablak előtt, Aztán tovább ereszkednek. Lassan, tétovázóan közelednek a földhöz, mintha gonnolkoznáuak, hogy le- s.álljanak-e a sártengerbe, vagy legalább is, mintha ü=zta helyet keresnének fehér testükhöz. Megérkezett az én régi, jó barátom. Itt az első hó Szeretem nézni azt a hangtalan mozgást, a hogy a földre esnek a lágy pihék. Egyet-egyet megfogok a tekintetemmel a magasban, Iekisérem az utján, figyelem, hogyan érinti csókosan a földet; hogy olvad széjjel. Mintha fehérarcu leányok hullatnának szüzcsó- kokat, mintha pirosajku asszonyok intenének, fehér kezekkel bucsuesókokat. Most már unom az emberemet. Dolgom is volna, még inkább a hóval szeretnék beszélni, — hangtalanul. Pedig tudón: ki nem veszem az öregből egykönnyen, hogy miért jött, mig az egyéb mondanivalóit le nem adja. — Hát csak csendes megadással, kissé szórakozottan vetem oda : Azért ez még nem igazi hó. Magam sem tudom, mit. értek alatta, az öreg meg egyenesen megharagszik az akadékoskodásért és rámmordul: Há’ mán mér’ ne volna? Ami hó, a’ csak hó. Az eső sem szakad mindég csüstű', azér’ csak eső. — Hát bizony, itt is volna már az ideje a télnek, — csavarintok egyet a dolgou. — Szentmihálynap van, mondja most már megbékéltem Szentmihály fehér lovon jár. — Mán mifelénk csak igy tartjuk. Ahogy ezt mondja, rámhunyorit a szemével. Kihívó sunyisággal pislog, mint mikor legénykorában birkózásra akart valakit ingerelni. Látom a verekedő szándékát. Szeretné, ha valamit mondanék a babona- ságára, hogy aztán egyszerű, paraszti makacs eszével legyűrjön. Látom: ma diadalmaskodni akar. Motoszkál is valami az agyamban, hogy nem kellene szó nélkül hagyni a dolgát. Érvek emelik a nyelvemet, engem is feszit a verekedés vágya. Szólani akarok csapadékok képződéséről, aminek semmi köze a szentekhez, más évek hótalan szent Mihály napjáról meg arról, hogy hány helyen van most Szentmihálynap és hány helyen nem esik azért a hó, meg a vé letlenröl és egyeb kröl, de a hogy kinézek az ablakon olyan békésen, szelíden hull a hó, hogy elmúlik minden verekedő lázam. Aztán meg minek ? Bármit i s joizt ad főztének, az a háziasszony, aki i-fóle IMAGGII jil!IIUIIi;i!llll 1 llllillllll! 1 0V Egy kocka csupán lU liter forró vízzel leöntve 1 tányér kész, finom húslvest ad m JSS Ujj — féle w KnAuUl kockából *3 f. mr készült húslevessel önti fel a hamisleveseket, főzelékeket, mártásokat, sülteket stb. T 4 § ö A.
