Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-23 / 88. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. november 23. dezését, leintette az aggodalmakat a kiáltásokat, melyek ellenzéki ajkakon találtak hanghoz jutni. Nem vettük észre, hogy az óramutató átsiklott a tizenkettősön, a gyűrű bezárult. Ez a gyűrű fog agyonfojtani! Ez az Archimédesi- pont, amelyik ki fog vetni alkotmányunk sáncaiból. Uj idők szele kezd fújni az Adria- mentéről, a boszniai kopár hegyek felől. Viharos vészes szellők ezek 1 Osztrák szelek 1 Kapard meg Boszniát: reádvityorog a leggyülölte- sebb — Ausztria ! De egy gondviselésszerü jelenség vigasztal. Bomlik a munkapárt. A belső ellenmondásban rejlő tragikuma, nem: bűne viszi a bomlás felé. Épp akkor, a midőn munkát, szociális, nemzeti munkát lehetne végezni. Midőn az ellenzék ajánlja fel a fegyverszünetet a polgári perrendtartás nagy reformmunkájához! Mikor a csatázó felek érzik, hogy itt egy nagy hatalom, a nemzet egyetemes érdeke, a jövő takar el kiáltó sebeket, akkor a »nemzeti munka« lázong, kavarog ! Mi lesz ebből? Képviselőnk a polgári perrendtartásról. A függetlenségi és 48-as párt városunk képviselőjét, dr. Kelemen Samut bízta meg, hogy a polgári perrendtartás törvényjavaslatáról a párt álláspontját a Házban kifejtse. Képviselőnk, aki már az igazságügyi bizottságban is nagy munkásságot fejtett ki, hogy az uj perrend minél tökéletesebb legyen, nagyszabású beszédet mondott a Házban, melyet pártkülönbség nélkül osztatlan tetszéssel fogadtak. Csak igen ritkán és nagyon különös siker esetén olvasható az országgyűlési tudósítóban egy-egy beszéd végén az ,,áltanános, élénk helyeslés és taps1' s hogy ,,szónokot számosán üdvözlik.“ Ezúttal ott láttuk a fényes elismerést dr. Kelemen beszédénél is s mikor pártkülönbség nélkül igy ünnepük képviselőnket, helyén valónak látjuk, hogy beszédét egész terjedelmében mi is közöljük. Kelemen Samu : T. képvivelőház! Az igen t. előadó ur azzal kezdte, hogy az igazságügyi bizottságban nem volt nézeteltérés abban, hogy ez a törvényjavaslat helyes alapelveket valósit meg és hogy annak megvalósítása sürgős közszükséglet. Ez tökéletesen fedi az igazságot. Ez a törvényjavaslat régi várakozásoknak és rég érzett vágyaknak kilejezője. Rendezett jogállapotok, az igazság kiszolgáltatásénak lehető tökéletessége, tehát megbízható volta, nemcsak a jogkereső közönségnek és nemcsak a hivatásos jogászoknak érdeke, hanem fokmérője egy nemzet kultúrájának és erős biztosítéka a gazdasági élet fejlődésének. Készséggel üdvözlöm tehát az igen t. igazság- ügyminister urat e törvényjavaslat beterjesztése alkalmából. A törvényjavaslatot ő ugyan készen kapta, annyira készen, hogy az több ízben keresztül ment a bizottsági előkészítések retortáján is, de nem akarom kisebbíteni azt az érdemét, hogy a bizonytalan ter- vezgetések homályából a törvényjavaslatot az alkotásnak napvilágára hozta. (Helyeslés) De azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy az elismerés a maga teljességében azt a férfiút illeti meg, a ki ezúttal az előadói székben ül. (Általános élénk éljenzés.) Bármennyire folyik is évek hosszú sora óta a politikai kutmérgezés munkája, azt hiszem, nem rontotta még meg annyira a lelkeket, hogy ne éreznénk mindannyian őszinte és önzetlen örömet azon, hogy a közélet egy jeles emberének megadatott elérnie azt, hogy azt a munkát, a melybe egy emberélet fáradozását, tapasztalatát, tudását tektefte bele, sikerült nemzetének átszolgáltatni. (Általános éljenzés és taps.) Kétszeres az örömünk azon, hogy ez az öröm olyan férfiút ér, a ki tudott Magyarországon tudós lenni nagyképűsködés nélkül (Igaz ! Úgy van !) és tudott politikai vezető szerephez jutni politikai törtelések nélkül. E törvényjavaslat tárgyalásánál tehát küszöböljük ki minden pártpolitikai szempontot. (Helyeslés.) Ez az álláspontja annak a pártnak is, a melyhez tartozni szerencsém van és ebből indultunk ki, a mikor pártunk egyhangúlag azt határozta el, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, egyben — a mint az meggyőződésem szerint szakszerű javaslatoknál helyes — a párt tagjainak a részleteknél teljesen szabad kezet hagy. A törvényjavaslat megítélésénél két szempont lehet csak irányadó : e törvényjavaslat tudományos értéke és gyakorlati hasznavehetősége. Es midőn pártom határozatát az előbbiekben tolmácsoltam, ugyancsak annak megfelelően járok el, midőn a magam aggodalmainak és tárgyilagos bírálatának kifejtésénél egyéni véleményemnek fogok kifejezést adni. (Halljuk ! Halljuk /) Beszédem bevezető részében említettem, hogy a jogi közvéleményben nincs nézeteltérés az iránt, hogy e törvényjavaslat helyes alapokon nyugszik és a benne lefektetett elveket helyesen valósítja meg ; nem ragaszkodik szorosan a merev szóbeliséghez, hanem megfelelő kapcsolatot teremt a szóbeliség és az írásbeliség között akkor, a mikor az írásbeliséget kisegítő, előkészítő szerepre szorítja és a szóbeliség áltál igyekszik az írásban lefektetett holt elveket eleven igazsággá változtatni. Nem tartom hivatásomnak, hogy a törvényjavaslatnak azokat a részeit fejtegessem, a melyekben magam is teljesen egyetértek az előadó úrral és az igazságügyi minister úrral : azt tartom feladatomnak, hogy a törvényjavaslatot három szempontból igyekezem megvilágítani. Az első nagy kérdés az, vájjon helyesen oldja-e meg a törvény a bírói szervezet kérdését, vagyis helyesen választja-e ki azokat a közegeket, a kikre az ítélkezésnek most már megváltozott módját rábizta. A második nagy kérdés, hogy milyen lesz e törvényjavaslat visszahatása a forgalmi életre és az azzal, kapcsolatos érdekekre. A harmadik kérdés, hogy minő helyzetet teremt a törvényjavaslat azok számára, a kik arra vannak hivatva, hogy e törvényjavaslatot, mint törvényt, az életbe vigyék. Tudva van, hogy e törvényjavaslat az Ítélkezés súlypontját az egyesbiróságokra helyezi és a járásbíróságok hatáskörét lényegesen kiszélesíti. Az eddigi állapot, a mint az előadó ur is ismertette, az volt, hogy ezer korona értékhatárig — és ezen értékhatáron belül is csak a könnyebb fajsúlyú ügyek — tartoztak az egyesbiróságok intézkedése alá. A törvény- javaslat az ezer koronás értékhatárt 2500 K-ra emeli fel és úgyszólván alig tesz megkülönböztetést a perek természete között, úgy hogy számokban kifejezve, az ügyeknek 94%-a fog tartozni a járásbíróságok ügykörébe s csupán 6%-a a törvényszékeknek, mint első folyamodásu bíróságoknak ítélkezése alá. Ha a külföldi jogállapotot nézzük, azt látjuk, hogy pl. Francziaországban, a hol a juge de paix inkább közigazgatási közeg, 3000 frank az egyes bi- rósági értékhatár, Németországban 600 márka, Ausztriában pedig 1000 K, mindezeken felül pedig csupán az egyszerű, nem bonyodalmas, hanem, miként az imént jeleztem, könnyű fajsúlyú ügyek, az úgynevezett sürgősségi eljárásra szoruló ügyek tartoznak az egyes bíróságok hatáskörébe. Ha a különbséget a külföldi és a mi jogviszonyaink közt vizsgáljuk, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a mi gazdasági életviszonyaink sokkalta szegényesebbek, mint a külföldiek, úgy hogy az az érték, a mely nálunk 2500 K, összehasonlítva a külföldi vagyoni viszonyokkal, voltaképen sokkalta nagyobb értéknek felel meg. A másik figyelembe veendő szempont az, hogy nálunk a biróképzés jóval kezdetlegesebb, mint a külföldön és a harmadik, hogy nekünk még kodifikált magánjogunk sincsen, a melyet az itélőbirónak a kezébe adhatnánk, hogy avval megta'álja az eligazodás fonalát a bonyodalmasabb perekben. Nem akarom komplikálni ezúttal ennek a törvényjavaslatnak sorsát annak a junkt.mrak felvetésével, hogy a biróképzést reformálnuek kell ; de azért annyit méltóztassék megengedni, hogy ennek a kívánságnak hangot adjak ezúttal, mert az a helyzet, a mely ez idő szerint fennáll, egyszerűen tarthatatlan Nem hiszem, hogy legyen nemcsak jogász, de laikus is, a ki képes volna helyesen megokolni azt, hogy a bírói és ügyvédi képesítés közt különbség áll fenn, még pedig a bírói képesítés rovására. (Úgy van !) A birószerzés ma úgy történik, hogy akadnak fiatal emberek, a kik hajlandók arra vállalkozni, hogy ingyen teljesítenek joggyakornoki tisztet s ezzel örökre eljegyezték magukat a bírói pályának és haladnak előre automaticze egy bizonyos fokig, ha csak ellenük súlyos fegyelmi vétségek jelenségei nem merülnek fel. T. ház ! Magában véve ez sem helyes. Még helytelenebb azonban az az állapot, a melyre az imént rámutattam volt : hogy különbség van az ügyvédi és birói képesítés közt ; mert hisz elképzelni is alig lehtt, annál kevésbbé megokolni, hogy kevesebb tudás legyen szükséges egy jogkérdés eldöntéséhez, mint a jogvita előkészítéséhez és előadásához. Maradványa ez, t. képviselőház, még azoknak az időknek, a mikor abban a helyzetben volt a magyar állam, hogy igen kis mértékben dotálhatta a maga táráit — fájdalom, a mai sem elegendő — és a kiasi képesítéssel voltaképen prémiumot adott a csekély fizetéssel szemben. A modern jogszolgáltatás érdekében ezzel szakítanunk kell, annál inkább, mert a belső képzettségnek hiánya rendszerint arra vezeti az embereket, hogy a birói pouvoir hatalmi részének az előtérbe tolásával igyekezzenek palástolni azt, a mi belőlük belső képzettség tekintetében hiányzik. Ezzel nem akaróm menteni más oldalon azoknak az ügyvédeknek az eljárását sem, a kik talán a szellemi túlsúlyúkkal visszaélve egyes tárgyalások, különösen a nyilvánosság előtt lefolyó tárgyalások alkalmával olyan modort tanúsítanak, a melyet szintén csak nagy jóakarattal lehet modornak nevezni, mert inkább a modortalanságnak felel az meg. (Igaz! Úgy van ! Helyeslés) A társasbirák és egyesbirák szembeállításánál nem abból a helyzetből kell kiindulnunk, hogy mi az állapot ma, tehát, hogy van egy hosszú, merev, tökéletlen írásbeliséghez kötött kollegiális bíróság, a melylyel szemben áll egy fürgébb, a szóbeli eljárás előnyeit élvező egyesbiróság: hanem a szerint kell felállítanunk a mértéket, a hogyan a helyzet akkor alakul, a mikor a szóbeli eljárás alapián álló társas- biróság áll szemben a szóbeli eljárás alapján álló egyesbirósággal. (Helyeslés) S akkor azt hiszem ; alig lehet nézeteltérés a felett, hogy igaza van a közfelfogásnak, a mely azt mondja, hogy több szem — bizonyos határokig — mindig többet is lát, és hogy az embereknek, ha bajaik, kellemetlenségeik vannak, de bárminő bonyodalmak esetén is: szinte jól esik tanácskozni és konzultálni másokkal. Maga a biró is nem egyszer teszi azt, hogy nehezebb jogkérdésben magánúton is egy birótársához fordul és tőle felvilágosítást igyekszik szerezni. Ezt a konzultácziót, az ügynek alaposabb megvitatását teszi tehát lehetővé a társas eljárás. Hozzájárul ehhez, t. képviselőház, az is, hogy egy jó elnök a társas biróság tanácsainak beosztásánál rendszerint úgy jár el, hogy vegyíti, összekeveri a képesebb és kevésbbé képes elemeket. Minden bíróságnál vannak jeles bírák, — fájdalom, nem elég nagy számmal, — vannak közepes tehetségüek és vannak nagyon gyönge bírák. Az elnök akként osztja be a maga bíróit, hogy rendszerint egy jeles ember mellé tesz egy közepes és egy gyengébb képességű embert. Az egyes bíróságnál ez keresztülvihetetlen. A puszta véletlentől, a kezdőbetűktől függ, hogy kinek ügye kerül egy jeles biró kezébe, és kinek ügye egy fiatal, tapasztalatlan, járatlan, vagy pedig — fájdalom, hogy ez is lehető — egy kevésbbé képes és kevésbbé tehetséges ember elé. Az eljárás módja is, az uj eljárás szerint, sokkal tökéletesebb a társasbiróságnál. Mert hiszen az előkészíti előbb az ügyet s az előkészített, hogy úgy mondjam most már konczentráit ügyet viszi csak tárgyalás elé. Egyes bíróságnál az előkészítésnek ez a munkálata teljesen hiányzik, ott tehát széttöredezik a per, négy-öt tárgyalás során teljesen elvész az érdem, a helyett, hogy egyszerre lenne a biró abban a helyzetben, hogy végignézze és átlássa az ügyet és megalkothassa annak egységes képét. Végül méltóztassék megengedni, hogy utaljak arra, a mit a magam részéről igen lényegesnek találok, hogy nem csak az egyes biróság színvonalát szállítottuk le a törvényjavaslatban, hanem mivel most már a járásbíróságtól 2500 K-tól kezdve a törvényszékhez kerülnek a felebbezések, leszállítottuk a fe- lebbezési biróság színvonalát is, mert nem a tábla lesz többé a felebbezési biróság, hanem a kir. törvényszék; tehát olyan biróság, a melynél a birói se- lekcziónak elve még nem érvényesül, a hova hosz- szabb-rövidebb ideig tartó szolgálat u'án automatice bekerül bírónak mindenki, akár tehetséges, akár tehetségtelen, feltéve, hogy jellemére nézve fedhetetlen. Ezzel szemben azt hangoztatják, hogy hiszen eddigelé is különös erőszeretettel kötötték ki a járás- bíróságok hatáskörét, az uzus tehát a mi jogéletünkben az, hogy az egyes bíróságok felé graVitál a közönség. Hát ez, t. képviselőház, igaz volt és igaz ma is addig, a mig — mint jeleztem volt — szemben állott az írásbeli és a szóbeli eljárás. Mert a felek annyira óhajtanak közvetlenül érintkezni a bíróval, hogy érthe'ő az a tény, hogy ők inkább a kevésbbé alapos, de szóbeli járásbirósági eljárást választották, semmint az Írásbeli eljárást, a mely hosszadalmas és merev volt, s a melynél a bíróval való érintkezés sem állott módjukban A törvényjavaslat indokolása felhozza, hogy az igazságügyi statisztika adatai azt bizonyítják, hogy a járásbirósági ítélkezés nem volt rosszabb, mint a törvényszéki ítélkezések általában, mert hiszen nem változtattak meg nagyobb arányszámot járásbirósági Ítéleteknél, mint a minő volt a megváltoztatások arányszáma a tői lyszéki Ítéleteknél. Nos hát, t képvi- lőház, ez eg lesen a javaslat ellen szól. Eddigelé t. i. a járásbirc .gok tökéletesebb eljárási módszerrel rendelkeztek > csak az egészen egyszerű és könnyű fajsúlyú pe' ,<et bírálják el. Ha ezek mellett mégis ugyanannyi volt a megváltoztatások arányszáma, mint a tökéletlen rendszerű és súlyos pereket tárgyaló törvényszéki írásbeli eljárás mellett, akkor ez nem szól az egyes bíróságok mellett, hanem épen azok rendszere ellen. Egyetlen számbavehető érvet hallottam az egyes bíróságok mellett és ez ez, hogy az egyes biróság közelebb hozza a néphez a jogszolgáltatást, az egyes Az téli idény beálltával: ===== SZATMÁ R| N AGYTŐZSDE legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai PP“* öltönyök, leányka felöltők legolcsóbb áron MELLETT SZEREZHETŐK
