Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-23 / 88. szám
3-ik oldal. Szatmár, 1910. november 23. SZATMAR.- NÉMETI. bíráskodásnak tehát'Iegy nagy demokratikus vonása is van. Én azt hiszem, hogy ez az érv súlyából 'és jelentőségéből veszített azóta, a mióta a közlekedésügyi viszonyok annyira tökéletesbedtek, hogy többé alig tesz különbséget a megközelíthetőség és a költségesség szempontjából az, ha valaki a törvényszéket keresi, fel, vagy pedig lakóhelyéből kimozdulni kénytelen, hogy felkeresse a járásbirósággt. De ezzel az érvvel megfelelő módon számolunk akkor, ha ezer koronás értékhatárig meghagyjuk a pereket a járásbíróságoknál. Különösen óvok attól, ne méltóztassék azt gondolni, hogy a járásbíróságoknak tulságba menő szaporítása igazságügyi érdek lehet. Méltóztassanak arra gondolni, hogy azok a fiatal emberek, a kik egész tehetségesen kerülnekj,ki az iskolából és a kiket úgy ismerünk az életben, mint eleven gondolkozásu, eszes emhereket ha sokáig kiteszszük őket a falusi élet környezetének szinte szükségszerűen beáll náluk is az az állapot, amit elfalusiasodás neve alatt ismerünk; mert hiányzik a tudásnak az a kőszörüköve, a melyen kicsiszolhassá ismereteiket, hiányzik a mindennapi érintkezés a ná- luknál tapasztaltabb és jelesebb képzettségű birákkal, pedig egyedül ez az érintkezés érleli meg azt a tudást a mely ezeknel a fiatal embereknél csak csirájában van meg akkor, a mikor pályájukra lépnek. (Igaz ! ügy van 1 a baloldalon.) Ezek, t. képviselőhöz, mind olyan szempontok, a melyeket szem elől téveszteni nem lehet. Ha mindebből levonom a következtetéseket, megokoltnak találom, hogy nemcsak az ügyvédi kar ága, de, a mint méi- íóztatnak tudni, a bírói és ügyészi egyesület is állást foglalt az értékhatár leszállítása meltett. Ez a kívánság tárgyilagos okokból táplálkozik, és azt az igazságügyminiszter urnák is megtelelő figyelemben kellene részesíteni, különben tartani lehet attól, hogy az a jó, amit a törvényjavaslat megvalósít, — egy részében — elvész annak folytán, hogy egyidejűleg a bíráskodás garanciái csökkentettek és akkor, a mikor egy tökéletesebb rendszert honosítottunk meg, azt tökéletesebb elemek kezébe adtuk megvalósítás végett. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. Képviselőház! A második nagy kérdésnek . tekintem azt, hogy a forgalmi életre milyen kihatása lesz ennek a törvényjavaslatnak. Itt fájdalommal kell megállapítanom, hogy a törvényjavaslat bizonyoz eszmeáramlatoknak nyomása alatt állott, és bizonyos elvi félreértések keletkeztek a közvéleményben, a melyeknek részben kifejezője maga a törvényjavaslat. A mikor ezeket kiemelem, a kereskedelmi váltó- biióság fenn, vagy fenn nem állásának kérdésére célozok. Mindenekelőtt ki kell emelnem egész tárgyila gossággal, hogy a kereskedelmi és valtótörvényszék nem a kereskedőknek bírósága. Ez egy közkeletű tévedés. A kereskedők bírósága ez abban az esetben volna, ha a kereskedőnek joga volna ahhoz, hogy ő a vele összeköttetésben álló felet ez elé a bíróság elé 1 hozhassa. Ilyen joga azönban a felp rés kereskedőnek nincs Ő csak kereskedő alperest hozhat a bíróság elé. Ellenben megfordítva, a magánfélnek van megadva az a jog, hogy ö kereskedő alperesét ezen bíróság elé vihesse, a mely bíróság a kereskedelmi élet teljes ismerete mellett, a kereskedelmi tisztesség szempontjából is megítéli azt, hogy vájjon az ügylet helyesen bonyolittatott-e lej? Nem kell, hogy egyébre utaljak, mint a biztosítások és az ügynöki visszaélések terén kifejlődött bírói gyakorlatra. Merem mondani — és kérek erre cáfolatot, ha van — hogy vájjon egy hézagos törvénynyel szemben nem a biztosítási ügyleteket kötő nagyközönségnek érdekében magyarázta-e mindig a kereskedelmi bíróság a törvényt és nem teremtett-e meg olyan gyakorlatot, a mely a biztositó társaságokkal szemben jogvédelmet nyújtott azoknak, a kik azokkal mint tapasztalatlanabb emberek ügyleteket kötöttek ? Ugyanez volt a helyzet az ügynökösködés terén is, a hol sikerült a judikáturának hosszú évek kitartó munkája révén az ügynöki visszaéléseket lehetőleg visszaszorítani és azoknak hathatós érvényesülése elé gátakai emelni. Elismerem, hogy lehetne vitatkozni azon, hogy vájjon ha ilyen bíróságunk nem volna, felállítandó volna-e az, vagy sem. De akkor, midőn fennáll és 40 esztendőn keresztül közmegelégedésre működött, igenis aggodalmas az, ha nem is osztom az aggodalmak túlzásait, hogy vájjon megszüntessünk-e egy kifogástalan és köztekintélyben álló bíróságot vagy sem. Elismerem, hogy ennek a megszüntetésnek bizonyos aktualitást adott most az utolsó években egy kellemetlen körülmény. (Halljuk I Halljuk/) Ennek a bíróságnak élére ugyanis olyan egyén állíttatott, a kinek kinevezése általános ámulatot, sőt, merem mondani, megdöbbenést keltett. (Mozgás.) Kétségtelen az, t. ház, hogy a kinek részéről ez a kinevezés megtörtént, annak politikai egyénisége felől különbözők lehetnek a nézetek, de abban a tekintetben talán nem lesz nézeteltérés, hogy ő Magyarország egyik legzseni álisabb embere. Róla tudva van, hogy nem barátja a kereskedelmi törvényszéknek, szinte természetesen támadt tehát a föltevés, hogy neki ezzel a nem egészen sikerült kinevezéssel talán az volt a célja, hogy lejárassa a kereskedelmi törvényszéket, (Élénk mozgás és derültség.) a melyet egy erős fejszecsapással ledönteni nem lehetett, de ily módón kikezdeni és életgyökereit tőle elvonni mégis több sikerrel lehet. Én azonban ezt a feltevést nem tartom helyesnek (Mozgás. Halljuk 1 Halljuk I) Sőt azt a másik feltevést sem tartom helyesnek, amely egyes körökből indult ki, a hol azt mondták, hogy hagyjuk ki az ilyen számítások dolgát abból a kérdésből ; a mi történt, nem volt más, mint egy erős nemzeti felbuzdulás, afféle, a minő klásszikus költőnket, Berzsenyi Dánielt hevitette, a ki azt énekelte, hogy »Csak sast nemzenek a sasok«, és merőben véletlen dolga, vis major, mint mi jogászok mondjuk, hogy ennek az intézménynek élére eleven sas helyett egy kitömött sas került. (Elénk derültség és tetszés.) De talán ez sem fedi teljesen az igazságot, (Halljuk ! Halljuk!) Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a kinevezés voltaképen a legteljesebb, legtisztább jó- indu,at, szinte azt mondhatnám, a legtisztább lira ; (Derültség.) olyan, a minő inspirálta Arany Jánost akkor midőn megirta híres halhatatlan költeményét, a „Családi kört«-t. (Élénk derültség a jobb oldalon.) Valóban mióta ez a kissé familiáris jellegű kinevezés megtörtént, azóta el lehet mondani a kereskedelmi és váltótörvényszékről is, hogy ott is »feketén bólintgat az eperfa lombja«. (Élénk derültség, éljenzések és taps.) De, t. ház, ok-e ez ana, hogy egy különben életképes és életerős intézményt megszüntessünk ? Hiszen csak nemrégen olvastuk általános részvéttel, de megelégedéssel is, hogy a kereskedelmi és váltótör- vényszéknek igen t. elnöke egészségének helyreáilitása végett négyhavi szabndságot vett és őszintén megvallom, én és velem együtt mások is abban a vélekedésben voltunk, hogy ez nem annyira az igen t. elnök urat, mint inkább a kereskedelmi és váltótörvényszék egészségének helyreállítása céljából volt szükséges. (Derültség). Mindenképen balfogásnak tekinteném tehát azt, hogy ilyen személyes mozzanatoknak az ügybe való belekeverésével egy intézményt öljünk meg. (Felkiáltások jobbfelől: Ki keveri bele ?) és ha visszagondolok arra a múltra, a mely ehhez az intézményhez fűződik és arra, a most talán megcsorbitott dicsőségében is még^mindig fényes jelenre, a melyet az él, őszintén megvallom, nem tudom nézni sajnálkozás nélkül azt a munkát, a melynek teljesítésére ezúttal a t. igazságügy- minister ur vállalkozott, mikor ezt a nagyközönség érdekében fennálló intézményt megszüntetni akarja. A második kérdés a megoldandó kérdések ezen komplexumában az a nagy izgalmat keltő vita. a mely a törvényjavaslat 31. és 32. §§ ai, tehát a könyvkivo nati illetékesség kérdésében ütött ki. (Halljuk ! HalljukI) T. ház! En teljes mértékben elismerem, hogy ezeket a kérdéseket egyéb politikai veileitásokon kívül azok a visszaélések is vetették felszínre, a melyeket a kereskedelmi illetékesség kérdésében és ezzel kapcsolatosan bizonyos irreális ügyletek érvényesítésére való törekvésben tanúsítottak a kereskedőosztály egyes tag jai Engem — gondolom—kereskedelemellenes irányzattal vádolni nem lehet, de mint tárgyilagos és tényleges igazságot ezt leszögezhetjük. De itt megint az a sajnálatos hiba történt, hogy egy parciális és merem mondani nagyon is parciális bajnak megszüntetésére egy nagy elvet akarunk feladni. Baross János ; Epidémiának ! Kelemen Samu : Majd erre is kitérek, csak arra kérem t. képviselőtársaimat, né méltóztassanak mesterségesen epidémiát túlozni és ne méltóztassanak túlzott kolerahirekkel ott is igyekezni kelleni felzúdulást, ahol ilyet a dolog természete és a tényleges állapotok jellege nem idézett elő. (Úgy van ! jobbfelől). Én ezt a kérdést nem annyira jógi, mint inkább gazdasági kérdésnek tekintem, olyan kérdésnek, a melyet a mi speciális életviszonyaink vetettek fel. Hiszen tökéletes igazság, hogy a könyvkivonati iltetékességet ebben a formában a külföld nem ismeri. Hogy nem ismeri, meg van a magyarázata épen abban, mert szerintem is minden jogintézménynek az élet viszonyaihoz kell hozzásimulnia. Külföldön ennek szüksége fel nem merült és fel nem merülhetett. Ott nem ismerik a kihitelezésnek azt a nagy sűrűségét, a mely a mi országunkban van. Mi jó részben agrárállam vagyunk, lakosságunk 70%-a ha nem is mezőgazda, de a mezőgazdaosztály érdekkörébe tartozik. Méltóztatnak tudni, hogy a mint Deák Ferencz a magyar anyákról azt mondotta, hogy csak egyszer szülnek egy esztendőben, a gazda is csak egyszer arat egy esztendőben. És mi után szükségletei még sem léphetnek fel pontosan azokban az időközökben és azokon a határnapokon, a mikor neki módjában van pénzt csinálni, életszükségleteit pedig ki kell elégíteni, szükségszerűen rászorul a hitelre, de szükségszerűen előáll a helyzet a kereske dőknél is, hogy kihitelezni nagyobb mértékben kénytelen, mint erős, indusztriális országban, a melyben folyton megújuló pénzforgalom van. És nemcsak a gazdaosztályra szorítkozik dz a szükséglet, mert hiszen ehhez idomul azután a társadalom többi osztályainak keresetforrása is. Egyszer egy esztendőben kap az orvos honoráriumot, igy kapja azt meg az ügyvéd is, ritkábban fizethet tehát a gazda az iparosnak és kereskedőnek, nem nyomban a mikor a piunka elkészült. A külföldön szinte hihetetlen, képtelen dolognak néznék azt, hogy az iparos szállítsa a ruhát, cipőt és egyéb dolgokat és ne kapja meg mindjárt készpénzben a fizetést; nálunk megfordítva áll a helyzet, az a kivételes, mikor valaki nyomban a szállítás után megkapja a pénzét és nem kell neki arra hosszú, hosszú időn át várakoznia. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor azt kell látnunk, hogy nálunk szükségszerűen fejlődött ki a kereskedők hitelezésének egy olyan jellegű védelme, hogy az iparos és kereskedő ne legyen kénytelen, ha perel, az országnak nem tudom, hány száz járásbírósága elé menni az egyes pereivel, hanem azokat ott Konczen- trálhassa, a hol a telepe van. Ez a gyakorlati életből, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) és abból a gyakorlati szükségből táplálkozik, hogy a kereskedő rendszerint oly megállapodásra lép az ügyei behajtásával megbízott ügyvéddel, hogy ad neki egy mérsékeltebb évi tiszteletdijat ügyei ellátásáért, viszont az ügyvéd nem kívánja csak készkiadásai megtérítését a behajthatlan követelésekért, munkadijai megtérítését azonban nem. A munkadijak és készkiadások megtérítése egy oly óriási regie-teher, mclylyel ma megterhelni a kereskedelmet és ipart nem lehet. Ha meg akarnók terhelni, úgy magunkat, az összes kereső osztályokat sujtanók vele, mert hiszen végeredményben mindent elkövetne a kereskedő osztály, hogy ezeket áthárítsa azokra, akiket fogyasztóknak nevezünk. Ne méltóztassék azt mondani, hogy ez a kérdés csak a budapesti kereskedelemnek érdeke, javara szolgál az vidéki kereskedelemnek is. Hiszen az összes vidéki kereskedelmi és iparkamarák egyképen tiltakoztak a tervbe vett intézkedés ellen, ép úgy, mint a budapesti kereskedelmi és ip irkamara. Mert mi nem vagyunk még abban a kuiiurnelyzetben, mint azok a külföldi államok, meyeknek száz meg száz olyan vidéki városuk van, hol minden szükségletet kielégíteni képesek. A külföldi vidéki város, ha 8—10 000 lakosú olyan üzletekkel rendelkézik, melyekkel nem íendel- keznek nálunk a nagy, törvényhatósági joggal felruházott, 40—50,000 lakosú városok sem. Mert ott olyan ipart űző lakosság él, melynek erős és minőségileg is fokozott a fogyasztása. Ez nálunk nincs meg Nálunk még a vidéki városoknak is inkább falusias jellegük van, és képtelenek fentartani olyan üzleteket, melyekkel kielégíthetik azoknak szükségleteit is, a kiknél a szükségletek kielégítésénél már némileg a kényelmi vagy luxusszempontok is figyelembe jönnek. Én tehát abban a meggyőződésben vagyok, hogy a régi állapot megbolygatása nem jár haszonnal ; tehát képzelt haszonnal jár azokra, kik a mozgalom élén állanak, de valóságos haszonnal nem. Visszaélések nem a köny^kivonatnál vannak, hanem azokban a kötvényekben, melylyel az inszolid kereskedelem árasztja el a vidéket, mikor az inszolid gépkereskedő, varrógépügynök, képkereskedő, részletivekben dolgozó ügynök stb. megy a vidékre és aláírat olyan okiratot, melybe benne van minden akasztófa, beleértve az illetékesség kikötését is. (Igaz! Ugv van ! balfeiő!.) Ellenben az a szolid kereskedő, aki nem vehet a maga intelligens vevőjétől megrenuelő jegyet és nem kötheti ki a perlés tekintetében az illetekességet, az jut súlyos helyzetbe; ezt sújtjuk a bűnös keresésében, és a nagy és kis tolvajokat futni hagyjuk. Én különben a részleteknél módosítást szándékozom beterjeszteni az iránt, hogy a nyomtatott kikötéseknek joghatálya korlatok issek, es különösen illetekességi kérdésekben lehetőleg csak olyan kikötések legyenek figyelembe vehetők, melyek Írásba, kézirasba vannek foglalva, (Helyeslés.) mert az mindig feltűnő az ügyletet kötő fél előtt, a mi Írva van, ellenben a nyomtatott szöveget az emberek 99 százaléka nem olvassa el. (Általános helyeslés.) T. képviselőhaz I Még egy dologra keli itt felhívnom a t. képviselőház figyelmét és pedig arra, hogy a bírói illetekességet akként szabályozzuk, hogy az ilyen, mégis bizonyos tekintetben kivételes jellegű illetékesség ne szóljon az osztrák kereskedelem javára és a mienk rovásara (Helyesles balfelől.) Mar ez igazságügyi bizottságban is felvetettük azt az e-zméi, hogy a belföldi forgalomra szorittassanak ezek a jogok, hogy azokat a viszonosság alapjan ne érvényesíthesse Ausztria a mi rovásunkra akkor, mikor Ausztriában nem áll fenn hasonló helyzet. Nekünk nem lehet feladatunk, hogy Ausztria segítségére siessünk akkor, mikor indusztriáját és kereskedelmét amúgy is a mi rovásunkra fejleszti. Miután az inteipellációk ideje is közeleg már, csak röviden fogok foglalkozni azzal a harmadik kérdéssel, hogy minő az a jogi helyzet, amelyet ez a törvényjavaslat azok részere teremt, akik annak életbeleptetésére vannak hivatva. Az igazságügyminiszter ur ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál abban az illúzióban ringatja magát, hogy ő körülbelül a mai birói létszámmal képes lesz megvalósítani a tervezett reformot. Én, t. igazságügyminiszter ur, nagyon fogok örvendeni azon, ha ebben a kérdésben az igazságügyminiszter urnák lesz igaza, szívesen fogom magam A legyőzőknek va - lani, hiszen elvégre is csak aggodalmakról és feltevésekről van szó, azonban a dolgok ismerete melleit merem mondani, hogy egy esztendő múlva elfognak fulladni a bíróságok a restanciák halmazában. Nem ott kellett volna keresni e tekintetben a reformot, hogy a t igazságügyminiszter ur átvegye a pénzügyminiszter ur szerepét. Én jól tudom azt, hogy a pénzügyi szempontok irányadók minden reform megvalósításánál, de ennyire pénzügyminiszternek mégsem szabad lennie az igazságügyminiszter urnák. Amint hogy nem volna helyes dolog, ha a pénzügy- miniszter ur kísérelné meg azt, hogy igazságügymi' niszter legyen. Ámbár azt hiszem, hogy a készfizetőTüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. ^ *erÁ ni ti kézimunka üzletében ilosszabbitható rezrudak drbja 40 és 50 fill. | Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazinczy-utca.
