Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-11-23 / 88. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. november 23. Szórja. __________ » MUgám. f f F ÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „S Z A T $ A R - N E M E T M IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: e \ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára iO fillér. FŐ SZERKESZTŐ : FELELŐS SZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐ: KACZÉR IGNÁC. SZERKESZTŐSE« ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telefon-szám 80. - —~ Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzeten dók. Jetek. Szatmár, november 22. Ha vaiami plauzibilis ellentét-gyűjteményt kellene összeállítanom — a nemzeti munka­párt biográfiáját imám meg. Elkezdve azon az immorális átalakuláson, a melyben ez a párt átvedlett a választások alatt és előtt fogadkozott „nemzeti“ jellegéből, egész a most megindult országgyűlési tárgya­lásokig. Siralmas, de egyben nevetséges lánco­lata ez a kaméleon-politikának. Jól tudjuk, hogy a pártok nevei nem merí­tik ki egész politikai hitvallásukat, de a firmá­nak is van becsülelkodexe s egy pártnak — ha a közvélemény rokonérzésére, sőt az ellen­fél becsülésére ad valamit — a nevében kife­jezett hitvallásához hűnek kell maradnia. Annyit láttunk, hogy a névből a „nemzeti“ jelszó szégyenében gutaütést szenvedett. Az általános, titkos választói jog kortesigéretétől a készfizetések ügyének elárulásán kérésziül egész a Tisza határtalan lakájbehódolásáig : midőn kérte, sürgette, követelte a létszámeme­lést minden ellenérték nélkül, ez a párt nem tett egyebet, mint két kézzel tépdeste le ma­gáról azt a piciny nemzeti kokárdát, melyet megtévesztés céljából, öoámitásból és kortes­fogásból a mellére tűzött. Hogy ez a párt minden, csak nem nem­zeti : azt már láttuk. Most az erkölcsi dekadencia kényszere, a bünhalmozás gravitációja odáig ragadta, hogy nevében a »munka« jelszót is halálra kompromittálta. Kacagott az egész ország, mi­dőn a Munka a pogány, szent Munka felkent papjai alig-alig lézengtek a nagy oltár körül, melyen feláldozni szoktak. Feláldozni nemcsak nemzeti jogokat, nagy Ígéreteket, életet, vért és milliókat, hanem felfelé áldozni. Igen. Ez a törekvésük : mindent csak felfelé, kedvesnek lenni fent s az elsikkasztott nemzeti törekvé­sekért megvásárolt »közös« mosolyban élde­gélni. Hát ez —■ ha van még igazság és van még egy nemzetben erő, hogy önmagát meg­tudja védelmezni és le tud sújtani csábitóira — megírta »ennek a nemzeti munkás aerának« halálos Ítéletét. Tessék a delegációk bünkrónikáját végig­lapozni, midőn ellenérték nélkül vonszolták a nemzetet, ezt a szegény, drágasággal sorvasz­tott, termékeny fejlődést, békét óhajtó nemze­tet a nagyhatalmi hóbort Molochtorkába. És tessék figyelni a figyelemlekötés politikájára! Mig odameredt a nemzet boru3, aggodalmas tekintete a bécsi »Magyar Ház« felé, hol ma­gyar nevek viselői, nagy történelmi hagyomá­nyok örökösei szédültek bele a lakájmámorba, mig a nemzet megdermedt a nagy zsebmetszés láttára, addig csendben —• mint a kórházak­ban szokás — kilopták a rejtekajtón az agyon- operalt készfizetést. Jósltunk bevált. A figye­TáEGá. Hóviharban. A csupán tizenegy mértföld bosszú szárnyvasut- nak rossz bevételein kívül három mozdonyvezetője volt. Mivel az igazgató maga js ingujban járkált s a fele­sége keztyüket árult provízióra, a mozdonyvezetőknek nem volt valami nagy fizetésük. A vonal mentén — úgy a közepi táján — fe­küdt egy egészen kicsiny város. E városka legszűkebb utcájában, kicsiny, barátságos, sárgára meszelt ház­ban, melyből a mindig ragyogóan tiszta ablakokon keresztül ki lehetett nézni a világba s ahol az ablak­táblák mögött üde gerániumok nyíltak, lakott Lindahl, a keskenyvágányu vasút mozdonyvezetője. A virágok mögött szép kis feleségének csinos, bálvány arca ha­jolt a fogyni nem akaró varrás fölé, mig a varrógép lábánál három éves, kékszemü fiacskájuk, Gusztáv játszadozott. Ha a mama megolajozla a gép kerekét és berregtette azt, Gusztáv szétvetett lábakkal odaállt, kinyújtotta kövér karocskáját és vezényelt: — Me-hettt! Immár négy éve volt, hogy a papa és mama vaggonja össze volt kapcsolva és a lelkész az esész élet tarlamára kimondta a *rnehet«-et. Eleinte persze nem ismerték sem a menetrendet, sem az útirányt, a vonat vajmi kevés értéket vilt s szerencsésen át­siklott. ugyan a veszedelmes kanyarunkon, de mindig nagy utat kell itt megtennie, mig vizfelvevő állomásra jutott. De azért mégis előretörtetett, mert a szerelem vitte s az világított elül, ha a gond ködjétől nem lát­szottak tisztán a sinek. Lindahl rokonai azt mondták, hogy bolond, mi­kor a vasútnál vállalt szolgálatot. A gimnázium utolsó osztályából ment oda s ha tovább tanult volna, hu­szonötéves korában talán tisztességesebb álláshoz ju­tott volna. Lindahl azonban nagyon mélyen belenézett volt Blomwall Máriának, egy tönkrement jukker leány­nak szemébe s érezte, hogy egy olyan állás, mely talán nyomorúságos, de gyors kenyérkeresethez juttatja, segítene rajta. így történt, hogy kelten most a kis Gusztávval a csinos, grenáriumos házikó két szobájá­ban laknak. A szobák parányiak voltak és alacsonyak, de kedvesek és melegek. Künn a vonalon a hóviharban sürü koromréfeg ülepedett az arcra s tagjai megmerevedtek, de ebben a | langyos barátságos otthonban, Mária gömbölyű karjai­ban és a kis Gusztáv aranyszőbe fejétől, mely estén- kint, mikor papa hazatér, szivéhez simult, Lindahl mindannyiszor felmelegedett. Lindahlnak nap-nap után a déli végállomásra kellett vezetnie a vonatot, hogy aztán este megint j visszahozza. A legközelebbi szabadnap utáni vágytól | ösztönözve aztán jókedvűen és szeretettel ült fel gőz- i paripájára s gyermekként örült minden indulási jel­lem elterelődött és el fog terelődni, más vörös, kendőt fognak lobogtatni a k. u. k. hidalgók: hogy a felháborodott közvélemény, a felzuduló nemzeti önérzet más területen tomboljon. Csak későn ébredjen fel. Diridé et impera! Ez a volt a züllött cezá- rizmus jelszava! Ez most a magyar (1), a nemzeti (!), a munka (!) pártjáé. Megosztani 8 figyelmet, szétszórni az érdeklődést, elterelni a kritika irányát, sötétséget csinálni. Ez a sötét­ség a bűn palástja. Ez alatt folyik vígan a nemzeti munka ! Tessék átpillantani egy kissé a szomszédba : Horvátországba. A magyar kormány egyik exponense, egyik külhelynöke (vikáriusa) — a horvát bán — nyíltan izgat a magyarok ellen kortesbeszédeiben. Adtunk három milliót — választási célokra, letörésére a magyarellenes iránynak: eredménytelen maradt. Most még a magyar államvasutak horvát vonalainak magyar jellegét is oda akarja, oda fogja dobni a nádor­ispánok örököse, a nemzet első embere — a magyar miniszterelnök. Sőt Fiúméra is szemet vetettek a mi élelmes horvát társaink (tekin­tettel a társországi közjogi viszonyra). Hát igy megy ez tovább. így haladunk mi — előre. Hajh — előre a nagy, dicstelen sir felé, melyet a költő látomása már előre sejtett. A Bosznia és Herczegovina annexiója — nem is vettük észre — milyen egyszerre jött a horvátok törekvéseivel. De a magyar (?) dele­gáció időszerűtlennek tartotta a kérdés ren­nek, mely őt közelebb hozta Máriájához és gyer­mekéhez. Az igazgató el is csodálkozott, mikor az állom son, melynek egyúttal főnöke volt, sápadtan és ko­molyan látta felszállni Lindahlt a gépre. — Valami baja van Lindahl ur ? — A mi kis Gusztávunk nagyon beteg s aligha­nem me? fog halni, főnök ur. Evvel indult a vonat. Egész héten át száraz fagy uralkodott. Ma sürü pelyhekben hullt a hó és valóságos vihar dúlt. A vo­nat késve érkezett meg minden állomásra, a késés mindig nagyobb lett s mikor visszaindult, kétséges volt, hogy estig egyáltalán eléri-e a várost. A kísérlet mégis sikerült s a vonat két órai késéssel befutott az állomásra. Olyan volt, mint egy játékszer, mint valami használaton kívül helyezett régi lim-lom a mi keskenyvágányu oldalvonalainkon. Lindahl egy han­gosan sóhajtott »hála Isten«-nel gyorsan leugrott a gépről s elakart indulni hazafelé övéihez. — Lindahl ur ! — Főnök ur! — Benne vagyunk a csávában. Az északnak in­duló déli vonat másfél mértföldnyire ide megakadt a hóban, ötven munkás szabaddá lapátolta a pályát s most indulnia kell, de Jensen hirtelen megbetegedett tífuszban, amit ebben a kutyaidőben szerzett magá­nak a mozdonyon, önnek kell vezetnie a vonatot. (Folyt, köv.) Szatmár és vidéke_ legnagyobb fiú és gyermek ruhák áruháza.­..................... Szőrme árukban nagy választéki "" 1 1 v úg ymint városi és utazó bundák, gazdasági bekecsek, lábzsákok, kocsis bekecsek és kocsis bundák. Rózsás szűrök és dolmányöltönyök állandóan nagy raktáron. ♦♦ Szolid szabott árak! ... ; Szolid szabott árak !

Next

/
Thumbnails
Contents