Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-30 / 81. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. Oktober 30. Vásárnap. 81. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATíSÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. / ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára IQ fillér. FŐ SZERKESZTŐ : FELELŐS SZERKESZTŐ i THURNER ALBERT DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐ: KACZÉR IGNÁC. SZERKESZTŐSÉÉ ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10 _—Telelon-sxáta 80. : " Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten dók. Hnsdrágaság. A folyton emelkedő drágaság úgy látszik már szinte katasztrófával fenyegeti az egész társadalmat. A kérdésnek fontossága már áthatja a közvéleményt és jobban érdekli minden politikánál. Legalább erre vall, hogy napilapjaink, melyek eddig hasábjaikon csak ritkán adtak helyet a társadalmi kérdéseknek, most naponta erről vezércikkeznek. Ezt igazolja a főváros is, melynek polgárságát eddig csak a politikai kérdések, vagy a demagógia tudták sorompóba állítani, most a drágaság kérdésében megmozdult. Igaz, a társadalom egyes osztályai más és más formában emelték fel tiltakozó szavukat, de azért vállvetve harcolnak a drágaság ellen. Pedig ezt a könnyen heviilő és lelkesedő népet a gazdasági kérdések és saját érdeke csak ritkán tudták tüntetésre ragadtatni. A budapesti drágaság elleni tüntetés se méreteiben, se komolyságában nem is közeli lelte meg a bécsit, mert a polgárság távol maradt és csak a proletárság tartotta meg szokott és ezért hatástalan tüntető sétáját. Kerületi és politikai pártgyüléseken és a főváros tanácstermében, ha kissé félszegen is, a hivatalos hatalomtól várva buzdítást, megnyilatkozott a polgárság is. Úgy látszik csodák korát érjük és megmozdul a Bimami erdő. A főváros közgyűlésén a vezetők ajkairól oly férfias, erős, és azért szokatlan nyilatkozatok hangzottak el, melyek kell, hogy az országban visszhangra találjanak. Meg kell értenie minden polgárnak, hogy ennek az egész országot jajszóval betöltő drágaságnak azok az okozói, kiknek érdekében áll, még mesterséges eszközökkel is a húsnak és többi nyerstermé- nyekn k árát a mai színvonalon tartani. Ha Ínséges esztendő köszönt reánk, (űrünk, hisz rósz volt a termés, de mert a múlt években nagybirtokosaink több szarvasmarhát és sertést adtak e! Ausztriának, mint szabad lett volna, csak a tőkepénzesek asztalára ksrülhessen minden nap hús, ez ellen fel keli lázadnunk. Az éhezőkön könnyen lehet segíteni, csak a vámsorompókat kellene Románia és Szerbia felől megnyitnunk, meg lenne oldva a hnsdrágaság kérdése, de ez ellentétben ál! annak a nehány ezernek érdekével, kik úgy látszik az ország sorsát intézik. Kimondhatjuk ezt bátran, mert az agrárpolitika, mely eddig mindenkor hazafias jelszavak mögé bujt, most nyíltan ellentétbe helyezkedik a milliók érdekével. Felvesszük az eldobott keztyüt! Mutassuk meg, hogy meg tudjuk magunkat védeni, ne fé'jiink a hazafiatlanság vádjától, hisz e haza érdeke csak az lehet ami a milliók érdeke. A főváros példáját kell az egész országban követnünk. Vagy talán mi nem érezzük annyira a drágaságot? Dehogy nem ! Vidéken is 20—30 percenltel megdrágult a marha hús, nem is említve a sertést, melynél 70—80 százalék az áremelkedés, itt sem tudunk mimimumra redu- calt igények mellett sem tisztességesen megélni. Ismerjük a baj okozóit, tudjuk a gyógyszereket é3 a polgárság ölbe tett kezekkel tűr és vár. Ha magunk nem követeljük és vivjuk ki sérelmeink orvoslását, azok, kiknek ez kárára van, önként nem kínálják fel. Ebben a harcban a vidék müveit középosztályára vár a legfontosabb feladat. A főváros, hol nem érvényesül a szolgabirő közigazgatás áldása, megteszi a maga kötelességét. Ne csak a fővárosi közgyűlés termében szülessenek meddő feliratok, de meg kell mozgatni a tömegeket népgyülésekkel, tüntető felvonulásokkal. Ez arra is jó alkalom, hogy a polgári elem vegye kezébe a nép vezetését. Ha a tömeg majd látja, hogy érdeke ugyanazok mint az intelligentiáé, inkább hall-: gat azokra, mint a demagógiára. Vegyünk külföldről példát. Münchenben csak a sör árat akarták két éve literenkint nehány fillérrel emelni és az egész polgárság mint egy ember állott talpra és kijelentette, hogy inkább bojkottálja a gyárosokat, de áremelést nem tűr. A mi népünkből se veszett talán még ki minden polgári önérzett? Vagy annyira megszoktuk az engedelmeskedést, hogy követelni sem tudunk? Ha ez igy volna, ha ennyire élhetet, lenek lennénk, rászolgálnánk, hogy meglevő jogainkat is elvegyék. Országos mozgalomba kell a polgárságnak tömöritenie az egész nemzetet. Azt a közös actiót, mint a főváros polgármestere kezdeményezett, terjesszük ki a nép széles rétegeire. Sikert csak akkor érhetünk el, ha a hatalom K&XSSSt TARGA. A 15-ik laptól az 50-ik lapig.- Napló részletek. - Irta: Jávor Bella. 15. 1. Mennyire gyűlölöm én ezt a Valyí. Kiállhatatlan teremtés igazán. Csúnya, tettető. Ő a legjobb barátnőm szinleg : de titkon ő is szeretne engem egy kanál vízbe megfojtani. M3 azt mondta nekem : — Kislányom, drága kis szöszkém nincs a földkerekségén senki, kit olyan nagyon imádnék, mint téged. Különben úgy érzem nem is szeretek én mást, egyáltalán senkit ; egyedül téged. Hazudsz, hazudsz — szerettem volna a szemébe mondani, de ehelyett csak a torkomat fojtogatta a szó. És aztán elnéztem, mint szedi le egyenkint azokat a gyönyörű orchideákat, hogy koszorút fonjon belőle. Egy szót se szóltam. Mikor elkészült a koszorú a fejemre tette: — Te mindenem, lásd igy szeretnélek én téged látni mielőbb. — Nem, nem. — Ü8. Hát azzal akit szeretsz. Hát azt hiszed te, olyan rósz dolog az, ba az ember férjhez mehet abhoz, akit szeret ? — Én nem tudom. — Te nem tudod. Én igen. Drága kislányom, ha én neked mindent elmondhatnék! A 20-ik 1. Valynál hagytam el. Hát igen. Ő tudja. Azt smit ő tud, — véletlenül — én is tudom. Kiállhatatlan. Abból nem lesz semmi. Nem és milliószor nem. Jenő . . , Jenőke, . . . Jenőcském, Jenőkém — Ízetlenség, Csak Jenő! Ez minden. Oly szép a neve, mint ő maga ! Nincs itthon az anyám. Most nekem áll a világ. Ha én Jenővel beszélhetnék ; ha megmondhatnám neki, hogy jöjjön el hozzánk gyakrabban, (úgy fél tőlem, mintha leharapnám az orrát) ne járjop Valyékhoz, csak hozzánk. Mert Valy egy közönséges házasság szédelgő. Vagy nem az? Látom én, hogy megakarja fogni. Kiáll a kerfajtóba : ez a díszlet. A fehér ruha ; a lesitni'oít haj ; a keblére tűzött egy-két halvány- sárga rózsa: a cosiüme. A mesterkélt; illetve púderrel előállított halvány arcszin; fátyolozott szem ; sápadt mosoly ... Ah 1 Így kikészülve, c=oda-e, ha magába bolondilotta Jenő! ? Jenőt, ki pedig Isten és ember elölt jogo an engem illet meg. A 27-ik lapon. Ma átszaladtam Valyékhoz. Megéreztem, hogy Jenő ott van. Milyen kinnal tettem meg az utat odáig ! Ha ott van : őt szereli, — Valyt — de legalább én is láthatom ; ha nincs engem szeret, de akkor ma lefekszem anélkül, hogy láthattam volna. Borzasztó. Ott volt. Elég baj az, hogy ott volt. Lett volna inkább a ravatalon. Nem fájt vön olyan nagyon. Én kimondom, ha a jó Istenke meg is büntet érte : haljon meg az a nyomorult fiucsábiíó leány. Legalább békében lesz tőle Jenő is. Éreztem, hogy minden erőmre szükségem van, hogy ne ugorjak Valyra. Hogy a tiz körmömmel ki ne vájjam a csalfa szemét. — Szervusz, Valy — mondtam neki ehelyett, de borzasztóan szégyeltem magam Jenő előtt. Hisz Jenőnek érezni kellett mi megy végbe az én ben- sőnben. Jenőnek pedig azt mondtam : — Jónat ot 1 — és meghajtottam a fejem. Akkor megint Valyhoz : — Zavarlak benneteket?... Zavarom önöket?.., — Ó nem, ó nem — siettek megnyugtatni egyszerre — sőt éppen hivatni akartalak kedves. (0 te hazug, simanyelvű boszorkány 1) Nahát, ha te, akkor én is. Én rajtam egy ilyen lány, mint te nem fog ki. Vagyok olyan színésznő, mint te. (Igaz is: én szinészvér vagyok. A nagyapám szinészkedett fiatalkorában.) — Édes Valy, tudod miért jöttem át ? Az éjjel azt álmodtam, (délután 6 óra 1) hogy nagyon fájt a fejem. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 Hosszabbítható rezruclak drbja 40 és 50 fill Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 | linger Ármin ,illtlib ' L U Szatmar, Kazinczy-utca.
